A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1951-08-03 / 31. szám

PAGE 4 ־ OLDAb À JÓ PÁSZTOR - THE GOOD SHEPHERD Élet a vasfüggöny mögött St. Louisbol, nem a túlvilágról, levelet kapott egy aggódó anya Tudományok tudománya A magyar kormány rendeletet bocsátott ki, amely szerint az ősszel kezdődő uj tanévben a budapesti egyetemen, a bölcsé­­szeti karon, a marxizmust, leninizmust fogják tanítani. A tanfo­­lyam négyéves lesz és célja az, hogy tudós agitátorokat szolgál­­tasson a tanfolyamra. A marxisták-leninisták tanulni fogják a magyar történelmet és irodalmat is. A történelmet elferdítik szta­­lini értelemben, az irodalmat pedig megkoppasztva fogják élvez­­ni, mert tudvalevő, hogy a “burzsuj irodalmat” a kormány lom­­tárba, máglyára vetette. Tudni kell és hinni muszáj — ez lesz a tanfolyam jelmondata. Minden jó, ha rossz is a vége HONG KONG י־ — A kommunista Kínában erőteljesen meg-Ezért is lelkesednek Aki magyarországi lapokat olvas, nem győz csodálkozni azon, hogy mi mindenért lelkesednek manapság a magyar dolgozók: burját táncosokért, turkesztáni énekesekért, cirill betűkért és orosz irodalomért, no meg Rákosi Mátyásért. Folyton újabb és újabb lelkesedéseket parancsolnak a szerencsétlen, agyondolgoz­­tatott magyar munkásokra. Maholnap több lesz a levonás, mint a fizetség s a munkások levegőből fognak élni . . . Mostanság a szerencsétlen koreai népért lelkesednek, amely népre Sztálin tavaly júniusban rászabadította a háború furiá­­ját. Az agyonadóztatott magyar népen kegyes adományokat haj­­tanak be a koreai gyermekek részére. (A gyermek a legjobb pro­­pagandaanyag, mondja már a sánta ördög, a Dr. Göbbels). Az emendesz, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, lelkes elvtárs­­hölgyei házról-házra járnak gyűjteni és jaj annak, aki azt találja mondani, hogy “az én gyerekemre is ráférne egy kis adomány.” A nagy üzemekben taktusra történnek a megajánlások, aminek ékesen szóló külső jele az, hogy kerek összegek gyűlnek össze. Például a Standard gyár munkásai önkéntes adományok címén 50,000 forint adót fizettek a koreai gyermekek segítő alapjára. Amikor valamelyik nagyfejü elvtárs ezt az összeget keveselte, újabb parancsszóra még 3000 forintot adományoztak, hasonló ön­­kéntességgel. Jancsi és Juliska — Szovjeimagyarországi kulturkép — Jancsi és Juliska együtt dolgoztak az egyik pesti nagyüzem­­ben. Együtt járták a pártnapot, a szemináriumot, a kötelező mo­­zi-, és színházi előadásokat, tehát a napnak úgyszólván minden óráját együtt töltötték. Semmi sem szólt tehát az ellen, hogy megházasodj anak. Jancsi ébbeli szándékát bejelentette a Pártnak, a vállalat­­vezetőnek, a helyi csoport párttitkárának, az üzemi háromszög felelősének, a brigádvezetőnek a Szabad Nép megbízottnak és hála a bürokrácia elleni hatásos küzdelemnek alig néhány hónap alatt be is szerezte a szükséges papírokat és engedélyeket és boldogsága éppen ma hágott a tetőfokára, mert mára ígérték az orvosi bizonyítvány kiadását, s ezzel vége az irat-beszerzésnek, akár holnap is az anyakönyvezető elé állhat Juliskájával. Juliska szive is repes a boldogságtól, mert ő is tudja, hogy Jancsi minden pillanatban megérkezhet az orvosi bizonyítvány­­nyal és nem is csalódik, mert ime, lépések közelednek, kopognak az ajtón és Juliska már csimpaszkodik is Jancsi nyakába, aki ke­­zében lobogtatja az orvosi bizonyítványt, az utolsó iratot. — Na, végre ez is meg van! ... — mondja Jancsi nevetve. ■H- Az orvos külön gratulált és azt mondta, hogy olyan egészséges vagyok, mint a makk! Juliska túláradó szívvel kapja ki Jancsi kezéből a cédulát, de. a következő pillanatban halálsáppadtan mered a papírlapra. ■ ■ — Jesszusom! — sikolt fel a kislány. — Jancsi! Te beteg vagy! . - ■ Teneked . . . Jaj, Istenem . . . Hiszen itt három kereszt áll! . . . — Megőrültél?! ... — kapja ki Juliska kezéből a papirt. — Mutasd! Nem . . . hát ez lehetetlen ... Az orvos külön gra­­talált ... De ez a három kereszt! Hát ez csak tévedés lehet! — Ugyan nem igaz? — zokog Juliska. — Ugye nincsen há­­romkeresztes betegséged? — Biztos, hogy tévedés! Nyugodj meg Juliskám . . . Mind­­járt vissza is megyek és beszélek az orvossal! Na . . . nyugodj meg szépen. י. ... és Jancsi elrohan, Juliska pedig kétségek közt gyötrőd­­ve számolja a perceket és szeméből csak úgy patakzik a szomo­­ruság keserű könnye. Ám alig telik bele egy félóra, Jancsi lélekszakadva rohan vissza és már az ajtóból kiabál:-— Juliska! Ugye megmondtam, hogy egészséges vagyok? . . . Ugye megmondtam, hogy nem lesz semmi baj? . . . Juliska a könnyein keresztül ugyan már látja a szivárványt, de azért félénken kérdi: — Na és ... és a három . . . kereszt? . . . U Jancsi a szerelemtől csordultig telt szívvel súgja a fülébe: . ,— Te kis csacsi . . . Hiszen az csak a kórház uj szovjet főor- i jósának az aláírása. (Szabad Száj) &--------------,_____________________________________________ GYÁSZJELENTÉS ALULÍROTTAK szomorúan jelentjük, hogy a szeretett édesapa, após, nagyapa és rokon, a gömörmegyei születésű BORSODI JÓZSEF krokeri (Pa.) lakos julius 11-én, szerdán, rövid szenvedés után 71 éves korában meghalt. Drága halottunkat Connellsville, Pa.• ban Mrs. Spisák kápolná­­jálból, ahol ravatalon nyugodott, julius 15-én, vasárnap délután 3 órakor a connellsvillei Szent Imre templomba, majd rövid szertartás után a Szent Imre temetőbe kisértük. Lejkiüdvéért hétfőn reggel volt gyászmise a Szent Imre templomban. NYUGODJÉK BÉKÉBEN! Az Örök Világosság fényeskedjék neki ! Kroker, Pa., 1951, julius 31. Gyászoló gyermekei: Erzsébet, férj. Tóth Istvánná és cs. (Cleve­­land, O.), József (Kroker, Pa.), Margit, férj. Povirk Pálné és 1 s. (Cleveland, O.), Ferenc, Camp Tickett, Virginia, Boriska, férj. Nagy Fjerencné és férje, Cleveland, O., valamint kiterjedt rokonsága. FOGADJA hálás köszönetünket Ft. Stefurosky Gyula a gyász­­szertartás és búcsúztató, valamint a gyászmise végzéséért, Mrs. Spi­­sák a temetés figyelmes és kegyeletes rendezéséért, valamint a ha­­lottvivők, az autójukat rendelkezésünkre bocsájtók s azok is, akik ravatalra virágot helyeztek vagy drága halottunk lelkiüdvéért szent­­misét szolgáltattak. Mississippi államban történt... Robert McKinney eltűnt, n^ pokon keresztül nem adott élet­­jelt. Biztosan gyilkosság áldoza­­ta lett, rebesgették Indianolá­­ban. Valaki azt a hirt hozta az aggódó anyának, hogy fia a fo­­lyóba fulladt; de ez csak amo­­lyan híresztelés volt, minden bi­­zonyiték nélkül. Biztosan megölték a fiút . . . Vájjon kik lehettek a gyilko­­sok? Talán az a három néger, akiknek társaságában utoljára látták Róbertét. A névben valami titokzatos jel van, mondták a régi római­­ak. Az egyik indianolai néger­­nek vészjósló neve van, mondo­­gatták a falubeliek. Jesse James a neve — a múlt század hírhedt haramiájának neve . . . Sunflower megye sheriff] e nem tudta, mitévő legyen. A haramianevü néger ellen épp­­oly kevés gyanuok merült fel, mint a másik két ártalmatlan nevű néger ellen. És még egy baj volt: a sheriffi hivatalban mind a hivatalnokok nyakig úsztak elintézetlen akták tenge­­rében, senkisem ért rá, hogy foglalkozzék ezzel a titokzatos eltűnéssel és ezekkel a négerek­­kel. Mégis, valamit tenni kell, mondta George Marshall, a she­­riff. Felfogadott egy privát de­­tektivet, nyomozzon. Hogy a nyomozás mégis hivatalos jelle­­get kapjon, a privát detektív mellé beosztott a sheriff egy újoncot, aki még csak pár hó­­nap óta szolgált a sheriff hiva­­tálában. A pinkerton és az újonc be­­hozták Jesse Jamest és barátait és kihallgatták őket. A kihallga­­tás kora reggeltől a kisértetjá­­rás órájáig folyt, amikor is Jes­­se James és barátai elunták a mókát és kórusban vallottak: “Igen, urak, mink öltük meg, fej bevágtuk.” Nős? Ki? Én? Michael Wayne detroiti lakos válópert inditott felesége ellen, aki Krakóban él. Válóokul azt adta elő keresetében, hogy a fe­­lesége sohasem volt a felesége, így esett meg ez a különös eset, irta Mike a keresetében: “A háború végéig, 1945-ig Kra­­kában éltem. Ott megismerked­­tem Irénnel. Ö rábeszélt engem, hogy lépjek be az egyházba, amelyhez ő tartozik. Rendben van, mondtam és együtt elmen­­tünk a templomba és én ott alá- Írtam egy formulát, amit elém­­be tettek, de amit én nem olvas­­tam, hiába is olvastam volna, mert nem tudok lengyelül. “Ez régen volt, mint emli­­tettem, 1945-ben. Azóta sok min­­den történt életemben, sok min­­dent elfelejtettem Irént is. Ta­­valy októberben aztán ez tör­­tént: beleszerettem Jane Jednac kisasszonyba, aki szintén len­­gyei nő, mint Irén, feleségül akartam venni, de az egyházi hatóság nyomozást inditott és kiderítette, hogy én nős vagyok, az Irén férje. Legnagyobb meg■ lepetésemre ekkor derült ki hogy én annakidején, 1945-ben amikor a krakói templomban azt a formulárét aláírtam, nem az egyházba való belépésemel jelentettem be, hanem feleségül vettem Irént. Az egész idő alati sejtelmem sem volt arról, hogy én az Irén férje vagyok.” Kijózanodott John Agar hires filmszínész akinek első felsége Shirley Temple hires gyerekszinésznc volt, most másodízben megnő sült, miután kijózanodott. Úgy történt a dolog, hogy Las Vega! nevadai városban szokása szé rint tökrészekre itta magát, az tán, ugyancsak szokása szerint felhajtott pár csésze feketeká vét és, gondolván, hogy mos׳ már minden rendben van, el ment az anyakönyvi hivat^lbí házassági engedélyért. Ott azon ban azt mondták neki, hogy há zassági engedélyt csak teljesei józan embereknek adnak ki Agár nem tehetett egyebet újabb és kiadósabb feketekávé kúrának vetette alá magát. Aïni kor aztán teljesen kijózanodott este hét órakor, megkapta a: engedélyt. Hurrá, levizsgáztam ! New York Columbia egyete mén, a fogászati szakon, letett( a vizsgáit a 27 éves Richan Mivelhogy most nyár van és az eset színhelye a Dél, alig pár órával a kisértetjárás órája után felkelt a Nap. És alig pár órával napfelkelte után jött az aggódó mama és reszkető kézé­­ben egy papírlapot lobogtatva, örömkönnyekkel a szemében, jelentette az álmos sheriffnek, hogy levél jött — tőle. St. Louis­­ból jött a levél. Hogy mi van benne? Nem fontos, a fő dolog az, hogy nem a túlvilágról jött, hanem St. Louisból! Hogy a pinkerton és az újonc milyen különleges eszköz­­zel, varázsvesszővel vagy vala­­mi hasonlóval csalták ki a hara­­mianevüből és becsületesnevü barátaiból az “Igen, urak”-at, ar­­ra nézve a sheriff, George Mar­­shall, csak hézagos felvilágosi­­tást ad, mondván, hogy féltévé­­se szerint bőrszíjjal történt a ki­­kérdezés; továbbá azt mondja, hogy a három közül csak egyet kellett kórházba szállítani, a másik kettőnek elég lesz gondos otthoni kezelés. És még valamit, nagyon érdé­­kését mondott George Marshall: “Semmi okot sem látok arra, hogy vizsgálatot indítsak a pin­­kerton és az újonc ellen.” Mississippiben minden jó, ha rossz is a vége. indult a sztahanovista mozgalom, vagyis a munkahajsza. A vas­­úti szolgálatban bevezették a darabbért. A hivatalos propaganda szerint ez az uj rend fokozni fogja a vasúti alkalmazottak telje­­sitményeit. (Ami !bizonyos.) És fokozni fogja a keresetüket is. (Ami kevésbbé valószinü, a vasfüggöny mögöttit munkások hely­­zetét ismerve.) A hivatalos propaganda máris eredményekre hi­­vatkozik: a pekingi vasúti javítóműhelyben júniusban a mun­­kások háromszor annyit produkáltak, mint azelőtt, még pedig rövidebb idő alatt érték el a háromszoros teljesítményt. Ugyan­­akkor egy mukdeni, mandzsuriai, kínai újság panaszkodik, hogy az ottani munkásszervezetek még nem értették meg az uj idők szellemét és béremeléseket követelnek, a nyomorúságosán ala­­csony életszínvonal megjavítására törekednek, figyelmen kívül hagyva a közérdeket, amely fokozott erőfeszítést, fokozott terme­­lést követel meg. < NEW DELHI, India — Az amerikai gabonasegély jelentő­­ségét ismertető indiai újságcikkek rámutatnak arra, hogy a búza és rozs, amit az amerikai kongresszus által megszavazott 190 mii­­lió dollár hitel révén India kap, két millió tonna, amerikai mér­­ték szerint hetvenöt millió bushelnek felel meg. Átszámítva kenyérre, ez a segítség azt jelenti, hogy India népe négyezer mii­­lió egyfontog kenyeret kap. Ennek az amerikai segítségnek mél­­tánylásához tudni kell, hogy az éhínség már arra kénys^eritette India szegény és koldus millióit, hogy élelmüket füvekből, gyö­­kerekből, sáskákból, dudvából állítsák össze. A világháború idé­­jén, 1943-ban, Bengáliában a rizshiány miatt, amelyet Burma el­­vesztése okozott, több mint három millió indiai éhenhalt. Ilyen tömegkatasztrófát vagy még nagyobb, még általánosabbat előzött meg Amerika azzal, hogy bőséges gabonasegitséget nyújtott In­­dia népének. Az amerikai segítségnek még egy jelentősége van: megtanítja az indiaikat kenyérevésre. Évezredek óta India népe rizsen élt s kenyérmagvakat csak a Pundzsab síkságain termesz­­tettek. Most lassankint megtanulják azt is, hogy miképpen kell lisztből kenyeret sütni. Mostanig a legtöbben a buzamagvakat főzték és az igy nyert pépet ették. BUENOS AIRES — Az Evita Perón védnöksége alatt álló Szociális Segély Alapítvány minden hónapban perli az elkob­­zott liberális újságot, a Prensát, hogy utólag megállapított fize­­téseket folyósítani tudjon. Eddig 38 millió peso (körülbelül két és fél millió dollár) az Evita követelése. Ha sikerül behajtani a követelt pénzeket a Erensa. elkergetett kiadóitól, minden ottma­­radt vagyonuk elkobzásával, nem lesz többé gondja Evitának: övé lesz az újság. Ugyanis az argentínai főbiróság, amikor az el­­lenzéki lap kisajátítását jóváhagyta, egyben 18 millió pesöban állapította meg a kártérítési összeget, amelyet az Evita alapit­­ványa fizetni köteles a lap tulajdonjogáért. Evita behajt a régi! tulajdonosokon 38 milliót, abból fizet nekik 18 milliót —- marad mint tiszta (?) haszon húsz millió peso. •i LONDON—A parlamentben nagy vita volt Margaret hercegnő zsebpénzéről. Margaret a jövő hónapban nagykorú lesz, 21 éves, és születésnapjától kezdve igénye van zsebpénzre. A kormány évi 18,000 dollárt javasolt, a skót képviselők egy óra hosszat hada­­k óztak ez esztelen, pazarlás ellen és a zsebpénzt felére akarták levágni, de végül mégis a kormány győzött — és, Margaret. Más­­fél ezer dollár lesz havi zsebpénze, elkölthet naponta ötven dollárt. KOPENHÁGA — Fagyási lázban ég Dánia. Az egész nemzet fogyókúrát tart. Az epidémia akkor tört ki, amikor megjelent egy hires f utballj átékos könyve: “Egyél, igyál és maradj kar­­csu!” Ebben a könyvben azt fejtegette a labdázó iró, hogy a dá­­nők a legkövérebb emberek a világon, 11 százalékkal kövéreb­­bek, mint más népek és elhizottságuk miatt idő előtt mindenki éhezik, pecsenye helyett zöldséget esznek az emberek. A hús­­fogyasztás 60 százalékkal csökkent, a zöldség- és gyümölcskeres­­kedők meggazdagodnak. A sajtó veri a dobot. Az egyik lap min­­dennap közli egy sportember napi diétáját, amelyben zöldség az előétel, a főétel és az utóétel. A vendéglőkben a husporciók madáradagra vannak levágva, fő fogás a zöldség — és minden étel mellett ott az ára és a kalóriája. GUANTANAMO cubai kikötővárosból, ahol Amerikának flot• tabázisa van, azt jelentik, hogy Miami felé útban van egy idő­­sebb német házaspár, Bruno Paul és a felesége. Paul és felesége 1949 auggusztusában keltek útra Hamburg kikötőjéből húszon­­nyolc láb hosszú vitorláscsónakon. Első állomásuk a Kanári-szi­­getek egyike volt, ahol több hónapig vesztegelni voltak kény­­telenek, mert kifogyott a pénzük és ezzel az elemózsiájuk is. Amikor aztán hazulról friss pénzt kaptak, újra kifeszitették a vitorlákat és azdn az utón, amelyet egykor Columbus követett, hatvan nap után elértek Cuba közelébe. Itt, tizenöt mérföldnyire Guantanamotól, baj érte őket. A vitorláik rongyokra szakadtak, nem lehetett többé azokból ép vitorlákat összevarrni. A tenger hullámai ide-oda hányták a kis csónakot. Napokon át viaskodtak a hullámokkal és a szelekkel, de erőfeszítésük hasztalan volt, nem tudták megközelíteni a cubai partot. Véletlenül észrevette őket a Putman amerikai torpedóromboló és segítségükre sié­­tett.A két nap óta minden élelem hijján volt utasokat megvendé­­gelték és csónakjukat bevonszolták a hadikikötőbe. Ott kirepa­­rálták a vitorlákat és a házaspár folytatta útját Miami felé. Üti­­céljuk Boulder coloradói város, ahol rokonaik élnek. Miamiban majd meg fogják kérdezni őket, hogy van-e vizumuk. Banfield. Hurra, vége a tanulás­­iák, következik a foghúzás ! De mielőtt még régi jó szó­­<ás és hagyomány szerint el­­íezdte volna a jó fogak kihuzá­­>át rossz fogak helyett, nagy vhisky és gin murit rendezett 3ajfásaival egyetemben, aztán !gyedül e^allagott egy nagy ru­­laüzleü^^fc^n az volt a szán­­úrhoz . י■ átölelte az összes elai^Kitólányokat és min­­!egyiknek egy hatalmas csókot mppantott a festett szájára, agy hogy a végén az ő szája lett különböző színárnyalatú lipszti­­kéktől ékes. Az egyiK lecsókolt lány rend­­őrt hívott, mindjárt jött egy rendőr, vitte a csókos doktor urat. De alighogy kitessékelte az utcára, a doktor ur öklével olyan hatalmasat csapott a rend­­őr arcára, hogy az állkapcsa el­­törött. A rendőrbíróságon egyelőre részegséggel mentegette magát a csókos fogorvos, de az utolsó1 szó még nem hangzott el ebben az ügyben. I A csók nem bűn . . . Nem bűn a csók, mégis meg­­büntették Lewis P. Cyr detroiti háztulajdonost, mert egyik fia­­talasszony lakójától csókot kért. “Tudja mit”, súgta az 53 éves, pocakos, pápaszemes háziúr a 19 éves Betty fülébe, “egy puszi, két puszi nem a világ, és ami a lakbért illeti, hát ami a pon­­tos fizetést illeti, arra׳ én nem helyezek súlyt.” Betty azt felelte, hogy az ő csókja nem eladó. Ezzel már be is fejeződött volna ez a kis sze­­relmi história, ha Betty hallgat­­ni tud. De Betty nem tudott hallgatni. Azon melegében el­­mesélte csóktalan kalandját fér­­jének, a 21 éves Jimmynek. Jimmy módfelett felháboro­­dott, elkezdett szitkozódni és fe­­nyegetőzni, de aztán lehiggadt és a törvény kezére adta a tola­­kodó háziurat. Murphy biró 25 dollár pénzbüntetésre Ítélte Mr. Cyrt. Kánikula Atlanta georgiai városban a forró júliusi napokban egyre­­másra behoztak a rendőrségre férjeket, akik megverték a fe­­leségüket. A rendőrfőnök né­­zete szerint az elviselhetetlen forróság az oka annak, hogy az asszonyok férjüktől verést kap­­nak. I . . . hogy Portsmouth north­­carolinai városbán több a ház, mint az ember. A község lakos­­sága 1000-ről 18-ra csökkent. . . . hogy nemcsak Nevadá­­ban, hanem Idaho államban is szabad a szerencsejáték és za­­vartalanul működhetnek éjjel­­nappal a játékbarlangok. . . . hogy a porterhouse steak neve Sandusky, O.-ból szárma­­zik, amelynek Porter House ne­­vü szállodáját Dickens, a híres angol regényíró tette ismretté amerikai körútja alkalmával, 1847-ben. . . . hogy Amerikában tizen-j két millió 25 és 65 közti nőtlen ' 1 férfi van. I ... hogy a hires Mezzofanti bíboros, aki a tizennyolcadik században élt, 114 nyelvet és táj szólást tudott. Még magyarul is tudott beszélni, mégpedig deb­­receni tájszólással. . . . hogy a disznó megeszi a kígyót, feltéve, hogy a kígyó nem harapja meg először. A földművelésügyi minisztérium állítja ezt, tehát biztosan igaz. . . . hogy a bungalow szó in­­diai eredetű. Bengáli indiai tar­­tomány neve hindu nyelven banga: innen a bungalow, mely­­nek kiejtése bangaló. . . . hogy a felhőkarcolókat még sohasem tettek mérlegre, mégis súlyúkat ki lehet számi­­tani. Például a new yorki Wool­­worth Building súlyát 206 mil­­lió fontra becsülik. . . . hogy minden élőlény azon­­nal úszik, mihelyt vízbe ér — kivéve az embert és a majmot. Az embernek az úszást tanulnia kell, a majmot úszásra idomita­­ni kell. . . . hogy Nathan Hale new yorki szobra nem Nathan Halét ábrázolj a. Az amerikai független ség mártírja élethü mását nem lehetett volna márványba min­­tázni. Nathan Hale a független­­ségi háborúban angol fogságba ■ került s mint kémet halálra Ítél­­• ték, kivégezték. . . . hogy az autó szél-ellenző­­• jét tisztára lehet törülni egy 1 szelet hagymával, felfelé és le­­: felé törülgetve az üveglapot. Az • ellenző azután tiszta marad eső­­ben és ködben. . I. KESSLER FREIGHT SALVAGE Rendkívül olcsó árakon kaphatók fűszerek, bútorok, festékek, vasáru, szinkek és ágyneműk VESSE EL A MAGAS ÁRAK GONDJÁT NÁLUNK 8802 BUCKEYE ROAD CE 1-6245 Cleveland, O. hallotta már? íj AZOK A FÉRFIAK

Next

/
Thumbnails
Contents