A Jó Pásztor, 1951. június (29. évfolyam, 24. szám)
1951-06-15 / 24. szám
PAGE I, GLDAL A JŐ Pħ2TÖH - THE GOOD SHEPHERD «WWWWWWMWWWVtWWWVWHWWWWWWWM» Pünkösd után 5. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté. 5. fej., 20—24. Mert mondom nektek, hogyha nem fogja fölülmúlni a ti igazságtok az Írástudókét és farizeusokét, be nem mentek a mennyek országába. Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj, aki pedig öl, méltó az Ítéletre. Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki atyjafiára haragszik, méltó az ítéletre, aki pedig azt mondja: bolond, méltó a gyehennára . . . Azért, ha ajándékodat az oltárra viszed és ott eszedbe jut az, hogy atyádfiának van ellened valamije, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt és eredj előbb megbékülni atyádfiával és akkor menj, ajánld föl ajándékodat. SZENTBESZÉD A mai szent evangélium a farizeusok és Írástudók igazságától szól. amelyről Krisztus Urunk azt mondja tanítványainak, tehát nekünk is: “Hogyha nem lesz tökéletesebb (vagyis jobb és külömb) a ti igazságtok az Írástudók s farizeusok igazságánál, nem mentek be a mennyeknek országába!” A farizeusoknak és írástudóknak is volt tehát igazságuk és mégis Krisztus Urunk azt mondja, hogy azzal az igazsággal nem lehet bejutni a rnenynyeknek országába. A farizeusok és Írástudók igazsága ugyanis az volt, hogy külsőleg, az emberek előtt megtartották a törvényeket látszólag. A farizeusok és írástudók igazsága ugyanis Isten nélkül való volt. A farizeusok és Írástudók igazsága az volt, hogy megtűrték a szúnyogot, de — lenyelték az elefántot, amint Krisztus Urunk mondotta; a farizeusok és írástudók igazsága — ugyancsak Krisztus Urunk szerint — olyan volt, mint a fehérre meszelt sir . . . kívülről szép, de belülről tele volt rothadással és undoksággal. És ezek a farizeusok és írástudók mégis azt hitték magukról, hogy ők igazak és jók és hogy aki nem olyan, mint ők, az rossz és elvetendő. A farizeusok és írástudók az ő képzelt igazságukban még tovább is mentek . . . Nemcsak hogy önmagukat tartották kizárólag jóknak, hanem még arra is jogot formáltak maguknak, hogy másokat megítéljenek és lenézzenek. És minderről az igazságról azt mondja Krisztus Urunk, hogy az nem elegendő arra, hogy a mennyországba jussunk. Ahhoz más, külömb és jobb, vagyis az igazi igazság kell. És mi az az igazi igazság, ami tökéletesebb, ami jobb, mint a farizeusok s az Írástudók igazsága? Hát az igazi igazság az, hogy nem a törvény betűin rágcsálódunk, hanem a törvény szellemét követjük és azt akarjuk megvalósítani; az igazi igazság az, hogy nem nagyképüsködünk a kis dolgokban csupán azért, hogy áthágjuk a nagy dolgokat; az igazi igazság az, hogy nem szinészkedünk az emberek előtt, nem akarunk és nem kívánunk jobbaknak látszani külsőleg, mint amilyenek vagyunk belsőleg; az igazi igazság az, hogy nem gondoljuk, nem hisszük azt, hogy jobbak vagyunk, mint mások; az igazi igazság az hogy nem vagyunk kíméletlenek felebarátainkkal szemben, hanem hogy van szivünk, hogy van jóindulatunk embertársaink iránt. Az igazi igazság az, hogy nemcsak nem ölünk, nem lopunk, hanem nem is haragszunk másokra, sőt ellenkezőleg, jót teszünk másokkal. És az igazi igazság végül az, hogy a jót nem az emberek kedvéért, nem az emberek kegyéért és jutalmáért tesszük, hanem mindenkor és egyedül a jó Isten kegyéért. Mindezek után pedig számot vethetünk önmagunkkal és vessünk is számot, hogy vájjon a mi igazságunk olyan-e az csupán, mint amilyen a farizeusok s írástudók igazsága, vagy pedik annál jobb s tökéletesebb: olyan, amilyent Krisztus Urunk kíván meg tőlünk? Ne áltassuk magunkat, az embereket félrevezethetjük ugyan, de a jó Istent nem csalhatjuk meg. Boldogok vagyunk, hogy ha a Krisztus-féle tökéletesebb igazság lakozik bennünk. Ámde, ha netalán azt kellene tapasztalnunk, hogy a mi igazságunk is csak olyan farizeus és irástudóféle igazság, azért nem szabad kétségbe esnünk. A kétségbeesés az embert elkedvetleníti, erejét elemészti, a munkakedvét lelohasztja, a lelkületét befeketíti. Az élethez, bármilyen nehéz és bármilyen sötét is az, sőt minél nehezebb és sötétebb, annál több vidámság, annál több jókedv, annál nagyobb jó lelkűiét kell. Nem az a földi célunk, hogy haragudjunk, egymást sértegessük, rágalmazzuk, szidalmazzuk, hogy egymásnak a betevő falatját megkeserítsük, vagy kivegyük a szájából, de igenis az a célunk, hogy békében éljünk, egymásnak megbocsássunk, egymást segítsük, egymásnak az életét, amennyire lehet, megkönnyítsük, megédesítsük. Ne hány forgassuk unos-untig a magunk baját, hanem lássuk meg a más keresztjét is. Ez az igazi lelkűiét, ez a krisztusi igazság. És ennek a 'megvalósításához nem kell semmi más, mint a szeretet. Mert — mint az apostol mondja — Isten a szeretet s akik a szeretetben vannak, s akikben a szeretet van, azok Istenben vannak. Maradjunk meg tehát a szeretetben, hogy az Istenben lehessünk s akkor — minden bizonnyal — oly tökéletes lesz a mi igazságunk, hogy biztosan elvezet bennünket a mennyek országába. A vendég kanonok irt rólunk Rómában, az olasz fővárosban van a központi székhelye a külföldi magyar katolikus akció vezetőinek, akik ugyanott “Katolikus Szemle” címmel magyarnyelvű folyóiratot adnak ki. Ennek a folyóiratnak legutolsó számában számol be Mihalovics Zsigmond kanonok arról, hogy mit tapasztalt amerikai körútja során felőlünk, itt élő magyarok felől. Mostanság, mikor a néhai Magyar Tudományos Akadémiának a magyar nyelv zamatát mentő folyóiratába vagyok elmerülve, fájó szívvel látom, hogy a kanonok is ezt vette észre elsőnek és igen élesen magyar Amerikában. Amit ir, teljes összhangban van azzal, amit már régebben panaszolt Ravasz László református püspök, mikor itt járt közöttünk. A vendég kanonok többek között ezeket írja: — A bevándorlókat éppen az egyház tartotta meg nemzeti sajátosságaikban és, bár lassanként ők is amerikai polgároknak kezdték magukat érezni, azért megmaradtak magyaroknak. A gyermekek azonban gyorsan alkalmazkodtak fogadott hazájuk nyelvéhez és útjához. Minden nemzetnél igy van ez, a magyar sem kivétel. A kiváló főpap aránylag rövid amerikai látogatása során nem tudhatta meg azt, hogy az Irta: GONDOS SÁNDOR ■ öreg amerikás magyarok nem i csak amerikai polgároknak érzik magukat, hanem tényleg 1 azok is. Minden száz amerikai magyar közül legalább kilencvenötnek megvan az amerikai polgárlevele és erre nagyon büszke. Az ám, mert nehéz volt azt megszerezni. Sok tanulással járt a nehéz vizsga miatt. t Ezért gúnyolódott néhai Szarvas Pál barátom egyik versében, amely arról szól, hogy a polgárosító vizsgán a szövetsét--------------------------------------------------------------------NEM JÖTT VISSZA . . . ' Bánatosan fuj a szellő a tavaszi tájon; Az én egyetlen fiamat 1 de hiába várom. ’ Annyi könnyet hullatott már a két szemem érte. (. A költöző madarakkal nem jött vissza mégse. 1 Száll a madár sir ja felett, van-e virág rajta? Sok otthonban bánatos volt ^ most az Anyák Napja. ^ Kik vissza nem jönnek többé, legyen poruk áldott; Tavaszi nap a sirjukra fakaszt gyöngyvirágot. Tíz éve már hogy itt hagytál i- mindkettőnket, i Elvitted magaddal z minden örömünket! A GYERTYÁK ■ gi biró kérdezte az olasz beván| dór lótól: — Hány módosítása van az alkotmánynak? Amire a jámbor olasz mosolyogva felelte: — Biró uram, én gyümölcscsel és főzelékkel házalok, honnan tudjam ezt? Viszont a biró ur se tudja, hogy hány banána van egy ágon. A magyar főpap látta, hogy a gyermekek átalakulása teszi sötétté az amerikai magyar templomok jövőjét. Ahol látogatása során magyar templomokban hirdette az Igét, csupa öreg embert látott maga előtt. A fiatalok és gyermekek teljesen hiányoztak. A kanonokot nem hallgatták meg, mert beszédét nem értették. — A fiatalok és gyermekek semmit sem, vagy csak igen keveset tudnak magyarul. Angolosan ejtik ki szép zengésű magyar nevüket is, — mondotta a kanonok. Ez bizony nagyon igaz! Az én két unokám se azt mondja, hogy Gondos a nevük, hanem ekként mutatkoznak be: — A nevem Bob Gándosz. Elpanaszolja az alapos irás, hogy gyermekeink hitoktatása angol nyelven történik a templom arra rendelt helyiségében. Megtanulnak kissé magyarul a ■ gyerekek, de angolos kiejtéssel. Különösen a “k” betűvel van bajuk. így mondják ki: MUNKA KÖZBEN ZAVARTÁK MEG Az egyik génuai futballcsapat balösszekötőjét a mérkőzés kezdete után húsz perccel a biró szabálytalanságok miatt kiállította. A játékos haragosan ott hagyta a mérkőzést és hazament. Éppen jókor jött, mert lakásán egy betörőt talált munka közben. A mérkőzés ideje alatt akarta a játékos lakását 'kifosztani. LIKVIDÁLNAK BÉCS — A magyar poliikai rendőrség letartóztatta Karády Katalin színésznő édesanyját, húgát és annak férjét és két fivérét. A színészek javarészét, akik nem szolgálták elég buzgalommal a vörös rendszert, napszámos munkára Ítélték. Sok kiváló polgári újságírót likvidáltak, munkatáborba hurcolták Bállá Ödönt, a Magyar Nemzet munkatársát. A születésnapi ebéd ünnepi hangulattal töltötte meg a lakást. A család az asztal körül i szorongott: az asztalfőn az ün| népéit, mellette jobbról a ke- i resztanya, balról a keresztapa, mellettük a testvérek. Az asztalvégen az apa ült. Az ünne(pelt komolykodva feszitett a he- I lyén. ( Az ünnepi hangulatnak is legünnepibb pillanatai lebegtek az asztal körül: az anya kivonult a konyhába a születésnapi tortáért. Egy kis meghatódás ült minden arcon, mikor megzörrent az ajtó és belebegett az ünnepi torta, rajta — hat gyertyával. Az anya letette a tálat az asztalra, leült és körbehordozta mosolyát a társaságon. A társaság fjedig visszamosolygott rá. Csak az apa maradt komoly. Belemerengett a gyertyákba. Az anya rápillantott és maga is elkomolyodott: — Te min gondolkoztál el annyira? — kérdezte. Az apa még egy pillanatra hallgatott, aztán csendesen válaszolt: — Az a gyertya jutott eszembe onnan a pincéből, mikor tisztelt ünneppeltünk megszületett. A társaságból eltűnt a mosoly. Az anya maga is belemeredt a gyertyába. Elfelejtett hozzányúlni a tortához. Az apa folytatta: — Előtte egész éjjel nem tudtam aludni. Forogtam a szalmazsákon ott lenn az óvóhelyen és hallgattam, hogyan bug egy magános repülőgép, hol közelebb, hol távolabb. De ebben a pillanatban mélyen aludtam, mikor az asszonyok óvóhelyéről átjöttél és megráztad a lábam. Emlékszel, milyen kábultan bámultam a gyertyára, mikor odaszóltál, hogy készüljünk, mert itt a pillanat . . . Éjjel fél három volt. Egész reménytelennek látszott, hogy a szülésznőig eljussak, még inkább reménytelennek, hogy a negyedik utcából el tudjam hozni idáig . . . Bizony, ilyen körülmények között született kedves ünnepeltünk . . . Az ünnepelt ,hat egész esztendejével átnézett a hat gyertya felett, majd minden átmenet és előkészítés nélkül nekiszegezte a kérdést: — Mondd apám, miért szokott háború lenni? A kérdés váratlanul csattant el az ünnepi asztal felett. A felnőttek lélekzetet vettek, hogy közben gondolkozzanak a feleleten. j — Akkor, mikor én születtem, ti akartátok a háborút? | — Akarta a csuda — szaladt ki egysze.rr&^i felelet a két férfi száján. — Akkor a többi emberek akarták? — Attól függ, kiket gondolsz többi embereknek — vette át a szót a keresztapa. — Kiket? Akik olyanok, mint ti. . * I — Az olyanok bizonyosan 1 nem akarták. Aki munkával ke! resi a kenyerét, az nem igen akar háborút sehol a világon — válaszolt a keresztapa. ! — És az anyák se, akiknek férjükért vagy fiaikért kell aggódniok — tette hozzá a felesége-Az ünnepelt letette a villát, amit várakozva tartott a kezében. — Akkor mégis miért szokott a háború kitörni a világon? Kevesebben vannak az apák meg az anyák, akik nem akarják, vagy nem tudják megakadályozni? — Dehogy is — válaszolta az apa —, ők vannak többségben a világon. — Akkor miért engedik mindig? — csapott le újra a kérdés. A felnőttek lélekzetet vettek. A gyerekek hallgattak. A gyertyák fényén keresztül feléjük villant a felnőttek életének kegyetlen rejtélye. Az anya ránézett a két megdöbbent kis lélekre és szánakozva sóhajtott: — Fegyverek ellen szív . . . Az ünnepelt, aki hat évvel ezelőtt a pincében született, belemerült a hat gyertya fényébe. A bátyjának azonban, aki már iskolába járt, megvillant a szeme: — Nemcsak szív, édesanyám, hanem bátorság és erő kell a háború ellen. Azokat kellene lebeszélni, akik a gonoszok mellett fegyvert hajlandók fogni. A két férfi összebólintott: — Bizony, aki ezt meg tudja tenni, a világ legnagyobb jótevője. A gyertyák lángja az ünnepi asztal felett megremegett és lobogni kezdett. Remegni, mint az anyák szive, akik pincében szültek már és lobogni, ahogy ! az élet vágya lobog minden emberi szívben. I — Khedves Khántor ur . . . Khemény vitéz khüzd. Nagyon igaza van a főpapnak ebben: — Aki fiatal vagy gyermek még meg tud szólalni magyarrul, bizony kerékbetöri a nyelvet. Nekik már nem édes anya-i nyelv a magyar, a létért való harcban nem is tudják használni. De ha a nyelv elhal a gyerekből, elhal belőle a magyarsághoz való tartozás is. Nekünk, amerikai magyar toliforgatóknak, akik érdeklődtünk utána, szomorú tapasztalataink vannak e téren. A városom határában levő nagy katonai repülőtéren olvastam a névsorban ezt a nevet: — Louis Mezares. Vallatóra fogtam a fiatal legényt és kérdeztem, hogy milyen családból származik? Zavartan ugyan, de azt felelte: — Apám francia volt, anyám pedig holland. De mikor reápiritottam, hogy Mezares igazában Mészáros, tehát magyar név, beismerte, ám arra kért, hogy ne áruljam el magyar származását, mert kellemetlen lenne neki. Javulást ezen a téren az újaktól, a D. P. ujamerikásoktól nem várhatunk. Mihalovics nagyon jó szemmel látta meg a dolgokat és irta: — Az uj D. P.-ik bizonyos vérátömlesztést jelentenek. Szétszóródnak azonban az Egyesült Államok irtózatos térségében, egy-egy templomra nem sok jut belőlük. Ám őket is ugyanazon veszély fenyegeti gyermekeik oldaláról. Ezek oly gyorsan teszik magukévá az uj nyelvet, hogy mosolyognak, mikor szüleiket angolul hallják beszélni. A nyelvben való beolvadás elkezdődött és félő, hogy elfelejtik a magyar nyelvet és nem veszik át szüleiktől a magyar lángot. Amerikában kong a lélekharang a magyar nyelv felett és nagy kérdés, hogy menthető-e. Az érdemes vendég jól látta és jól ítélte meg helyzetünket, j Ezért éppen csak halkan kérdezzük: ! — Miért nincs a néhai Kovács Kálmán által alapított meckeesporti templomnak magyar papja? Miért kapott a daytoni magyar Szt. István templom ma! gyárul nem tudó lelkipásztort Pünkösd után 5. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 8. fej., 28. Az időben, midőn átment Jézus a gerazenusok tartományába, két ördöngős futott eléje, a sírboltokból jővén ki, oly dühösek voltak, hogy senki sem mehetett el azon az utón. És Máltának, mondván: Mi közünk veled, Jézus, Istennek Fia! Idő előtt jöttél ide, gyötörni minket? Nem messze tőlük pedig nagy sertésnyáj vala a legelőn ... Az ördögök tehát kérék őt, mondván: Ha kiüzesz bennünket, engedj minket a sertésnyájba szállni. És mondá nekik: Eredjetek . . . Azok pedig kimenvén, a sertésekbe szállának és ime az egész nyáj a tengerbe rohana és a vízbe vészének. A pásztorok pedig elfutának és a városba menvén, mindent megjelentének azok felől is, akikben az ördögök voltak ... És ime az egész város eléje méné Jézusnak és látván őt, kérék, hogy távozzék el a határaikból. És bemenvén a hajócskába, átkele a tengeren és jőve az ő városába. SZENTBESZÉD “Hagyj békét nekünk, Jézus!” E szavak: Jézus, Istennek Fia, világosan mutatják, hogy ezen emberekből másnémü lélek szólt, mert az ördöngősök sem azt nem tudhatták, hogy á partraszállottak között Jézus ott van, sem azt, hogy ő az Isten Fia, legkevésbbé lehetett pedig örjöngőtől várni ilyen vallomást. Idő előtt jöttél ide, minket gyötörni? — kérdék az ördöngősök Jézustól. Azt hitték az ördöngősök, hogy Jézus az utolsó Ítéletidő előtt, már most akarja megtartani az Ítéletet s azért intézték Jézushoz eme kérdést: Már most, idő előtt jöttél ide minket gyötörni? Közel pedig a helyhez, hol Jézus kiűzte az ördöngősökből az ördögöket, nagy sertésnyáj legelt. Az ördögök tehát kérék Jézust, mondván: Ha kiüzesz bennünket, hagyj minket a sertésnyájba szállani. Ne zárj el a pokol mélységébe, hagyj élnünk ,a földön. A sertéseket azért választották a gonosz szellemek, hogy a gerazenusoknak azáltal kárt okozzanak s őket Jézus ellen fellázítsák . . . Az Ur erre mondá az ördöngősöknek: Eredjetek a sertésekbe! Az ördögök pedig kimenvén, a sertésekbe szállának, s ime az egész nyáj a tengerbe rohana és a vízbe vészének az összes sertések. Buzgón esedezzünk az Ur Jézus Krisztushoz, hogy távöztássa tőlünk a sátán cselszövényeit, a rendetlen testi kívánságokat, a rossz indulatokat és a gonosz szenvedélyeket, e világ örömeihez s a földi javakhoz való ragaszkodás vágyát. Mert ha ezek erőt vesznek az emberen, akkor az eredmény nem lesz más, mint aggodalom és nyugtalanság, ellenségeskedés, lelki furdalás, balsors a családban, egészség elvesztése, Isten haragja és örök kárhozat. Törekedjünk az örök mennyei javak után, nemkülönben Isten bírása és élvezése után. Aki Istent szereti, már e világon boldogul él és egykor élvezni fogja a tulvilági örök boldogságot, melyet Isten azoknak készített, kik őt szeretik. SKÓT MARGIT Júniusban ünnepli az Egyház Szent Margitot, a skót nép legnagyobb nemzeti szentjét, aki az újabb kutatások szerint Magyarországon született. Édesatyja, Eduárd angol herceg ugyanis Nagy Kanut dán király elől, aki meg akarta öletni, a távoli Pannóniába menekült. Abba az országba, amelynek kapuit apostola, István király tágra nyitotta a Szentföldre igyekvő zarándokok előtt. Talán ilyen zarándokcsoporttal érkezett Szent István udvarába a hazáját vesztett angol királyfi is, akit a király annyira megkedvelt, hogy hozzáadta Ágota nevű ieányát. Házasságukból, hazánk földjén három gyermek sarjadt, köztük 1045-ben Szent Margit. A szent király három unokája magyar földön serdült fel s a dán uralom megszűnte után visszatértek Angliába. 1066 után a normann hódítás miatt újra Magyarországra akartak menekülni, de a tengeri vihar Skócia partjaira vetette ki őket, ahol III. Malcolm skót királynál szives fogadtatásra találtak. A király csakhamar megszerette a szépséges Margitot, 1070-ben feleségül vette és királynévá koronáztatta. A Gondviselés ebben a nehéz időben éppen a hires Szent István unokáját választotta ki, hogy a skót nemzetet egészen Krisztus szelíd igájába hajtsa. Hiszen maga III. Malcolm is még félpogány, zabolátlan, de jóindulatú barbár volt. Margit példaképe annak, mit tehet férjével egy Isten kegyelmében élő feleség. Heves szavak helyett a szerelem simogatásával, gőgös felháborodás helyett a szelídség aranyláncával fonta be férjét, aki annyira megszerette, hogy felesége imakönyveit, bár azt sem tudta róluk, mi fán termettek titokban csókolgatta. Csakhamar maga is felkelt éjfélkor, amikor asszonya imádkozni kezdett és vele együtt mondta a zsoltárokat. A gyökeresen kereszténnyé vált király azután felesége irányításával az egész országban templomokat, kolostorokat emelt és a skótok hamarosan csak híréből ismerték az pogányságot. Szent Istvánnak, az apostoli királynak szelleme lebegett ekként Skócia fölött. Szent István lelkületében lett Margit az egész ország édesanyja, az elesettek, árvák, özvegyek istápja, a szegények táplálója, az elnyomók üldözője, akiért már életében igy mádkoztak alattvalói: “Irgalmas Isten, áldd meg édesanyánkat, a királynét, hogy még soká éljen országunk boldogságára!” és miért kapott ugyanott a Szt. Név templom előbb német, majd ir plébánost? Miért ment néhai Repesik Pál helyére Northamptonban angol pap? Az áramlat egyenesen arra céloz, hogy egységesen angol nyelvűvé tegyék templomainkat. Még jó, hogy sajtónk szabad maradt és nehéz küzdelmek árán szolgálhatja továbbra is édes magyar anyanyelvűnket.
