A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-07-29 / 30. szám

KRISZTUS LEGENDÁK Irta: LAGERLÖF ZELMA A VÖRÖSBEGY Akkor történt, mikor a Mi Urunk a világot teremtette, mikor nemcsak a földet és az eget, hanem az állatokat és a növénye­ket is mégteremtette és nevet adott mindegyiknek. Sok történet maradt fent ebből az időből és ha az ember ismerné mindegyiket, akkor sok minden dolgot meg tudna fej­teni ezen a világon, amit most nem ért meg. Úgy volt, hogy történt az egyik napon, mikor íMi Urunk a paradicsomban ült és a madarakat festegette, hogy kifogyott a festék a Mi Urunk festékes csészéjéből és igy a stiglicre már nem jutott volna festék, ha a Mi Urunk az ecsetét bele nem tö rülte volna a tollaiba. A szamár meg onnét kapta a hosszú füleit, hogy elfelejtette a nevét. Alig ment néhány lépést a paradicsom mezején, máris elfelejtette és háromszor jött vissza, hogy megkérdezze, mire a Mi Urunk türelmetlen lett és megfogva a két fülét, igy szólt hozzá: — A te neved szamár, szamár, szamár! , És mig ezt mondta, meghúzta a fülét, hogy jobb legyen a hallása és eszébe jusson, amit mondott. Akkor történt az is, hogy a méhet megbüntette. Mikor a mé­­het megteremtette, az rögtön hozzáfogott a mézgyüjtéshez és úgy az állatok, mint az emberek, amint megérezték a méz kellemes illatát, odagyültek, hogy megkóstolják. A méh azonban magának akarta megtartani a mézet és mindenkit elűzött mérges fulánk­­jával, aki feléje mert közeledni. Ezt meglátta a Mi Urunk, magá­hoz hivta a méhet és megbüntette. — Megadtam néked a mézgyüjtés adományát, ami egyike a legkellemesebb foglalkozásnak, — mondta a Mi Urunk, — de ezzel nem adtam neked jogot arra, hogy kegyetlen légy a felebarátaid iránt. Jusson eszedbe, hogy valahányszor meg­szűrsz valakit, aki meg akarja kóstolni a mézedet, azonnal meg kell halnod! Igen, akkor történt, hogy a tücsök megvakult és a hangya elvesztette a szárnyait; sok minden csodálatos dolog történt ezen a napon. Mi Urunk jóságosán ült az egész nap és teremtett és ren­delkezett és csak estefelé jutott eszébe, hogy teremt még egy kis szürke madarat. — Jusson eszedbe, hogy a te neved Vörös­begy! — mondta a Mi Urunk a kis madárnak, mikor készen lett. Evvel a tenyerére tette és hagyta, hogy elrepüljön. Midőn a madárka egy darabig röpködött és megnézte a szép földet, ahol élni fog, kedve támadt, hogy önmagát is meg­nézze. Akkor vette észre, hogy egészen szürke, a begye is olyan szürke, mint mindenütt a tollazata. A vörösbegy ide-oda forgott és nézegette magát a viz tükrében, de egyetlen egy vörös tollat sem tudott magán felfedezni. Ekkor visszarepült Mi Urunkhoz. Mi Urunk jóságosán ült és kezei közül pillangók röppen­tek elő, melyek körül repkedték a fejét és a vállain galambok turbékoltak és a lábai előtt rózsák, liliomok és százszorszépek nőttek ki a földből. A kis madárka szive hangosan dobogott a félelemtől, de azért könnyű ivekben közelebb és közelebb repült Mi Urunkhoz és végül letelepedett a kezefejére. Ekkor megkérdezte Mi Urunk, hogy mit kiván. Csak egy dolgot szeretnék kérdezni tőled, — mondta a kis madárka. — Ugyan mit akarsz megtudni? — mondta Mi Urunk. — Miért hívnak engem Vörösbegynek, mikor a csőrömtől a farkam hegyéig szürke vagyok? Miért hívnak Vörösbegynek, mikor nincsen egy szál vörös toliam sem? És a madárka könyörögve nézett Mi Urunkra két nagy fekete szemével és azután körültekintett. Köröskörül látta a fá­cánokat arany vörös tollazatukkal, a papagájokat borzas vörös gallérjukkal, a kakasokat vörös tarajukkal, nem is beszélve a pillangókról, az arany halakról meg a rózsákról. És arra is gon­dolt, hogy minő kevés kellene hozzá, egy pici csöpp vörös fes­ték a mellére és akkor szép madár volna, méltó a nevére. — Miért hívnak Vörösbegynek, mikor egészen szürke va­gyok? — kérdezte újból a madárka és azt várta, hogy Mi Urunk ezt feleli: — Igaz, kis barátom, most veszem észre, hogy elfelej­tettem vörösre festeni a melltollaidat, de várj csak egy percig, azonnal meglesz. Mi Urunk azonban csendesen mosolygott és igy szólt: — Vörösbegynek neveztelek el és Vörösbegynek fognak hívni, de gondoskodj magad arról, hogy megszerezd a vörös tollakat. Erre Mi Urunk felemelte a kezét és ismét kiküldte a kis -madarat a nagy világba. A madárka nagy tépelődés közepette repült le a paradi­csomból. Ugyan mit tehet egy ilyen kis madár, ugyan honnét szerezhet vörös festéket? Az egyetlen, ami eszébe jutott, hogy fészket rakott egy csip­kebokorban. Ott épített magának lakhelyet a tövisek között a sürü bokorban. Mintha azt várta volna, hogy majd egy rózsa­levél a mellére akad és azt vörösre festi. Sok-sok év múlt el ezután a derűs nap után. Az emberek meg az állatok elhagyták a paradicsomot és megsokasodtak a föld kerekségen. Az emberek lassanként megtanulták a földet mivelni és a tengeren hajózni, ruhákat és ékszereket csináltak maguknak, igen, megtanulták az építkezést és nagyszerű tem­plomokat és városokat emeltek, mint Thebae, Róma és Jeru­zsálem. Eljött azután a nap, amelyre mindig emlékezni fognak a világ történetében és ennek a napnak a reggelén Vörösbegy egy kis dombon üldögélt Jeruzsálem falai előtt és énekelgetett a fiai­nak, melyek bent ültek a fészekben a csipkebokor közepén. Vörösbegy elmesélte kicsinyeinek a teibmtés csodálatos nap­ját, hogyan kaptak nevet az állatok, amiit azt minden Vörös­begy elszokta mondani fiainak kezdve az elsőtől, aki hallotta az Ur szavát és amely a kezéből röppent ki a nagy világba. — És lám azóta - mondta szomorúan — sok-sok év telt el és sok rózsabimbó nyílt ki és sok mad.rfiók kelt ki a tojá­sokból a teremtés óta, talán meg sem tehene számolni őket, de a Vöröshegy még mindig egyszerű szürke padárka. 'Még mindig nem sikerült neki elnyerni a vörös melltolakat. A kis madárfiókák kitátogatták széleJtorkukat és megkér­dezték, hogy az ő szüleik sohasem próbálták meg, hogy valami nagy dolgot vigyenek véghez, hogy ilyen módon érdemeljék ki a vörös tollakat. — Elkövettünk mi mindent, amit csak lehetett, — mondta a kis madárka, — de semmi sem használt. Már az első Vörös­begy találkozott egyszer egy másik madárrá, mely hasonló volt hozzá és rögtön megszerette, annyira, hogy zinte tüzelt a melle a szerelemtől. — íme, — gondolta magában^— most már értem. Mi Urunk azt akarta, hogy olyan nagyon szressek, hogy a mell­­tollaim vörösre festődjenek a szerelem hevitől, amely a szivem­ben tanyázik — de ez sem használt, mint Jhogy a többi utána is hiába próbálkozott, mint ahogy nektek sin fog sikerülni. A kis madárfiókák szomorúan csipog«, mintha már előre siratnák, hogy a piros szin sohasem fogja jisziteni piciny pely­hes mellüket. — Azután az énekünkben is bíztunk, — mondta az anya­madár és hosszú, vontatott hangon énekelt. — Már a legelső Vö-Pesti koealiorgász balszerencséje rosbegy úgy enekeit, nogy majd szetszakat a melle. Igen, — gondolta magában, — az ének tüze, ami ; mellemben lakozik, az fogja majd vörösre festeni tollaimat. —©e ez sem használt, mint ahogy a többi is hiába próbálkozott itána és mint ahogy nektek sem fog sikerülni. Ismét szomorú csipogás hallatszott a nadárfiókák csupasz torkából. — Azután a bátorságunkban és a vitézségünkben bizakod­tunk, — mesélte tovább az anya. Már a első Vörösbegy de­rekasan küzdött a többi madárral és mellá duzzasztotta a harci vágy. — íme, — gondolta magában, — a harci kedv, ami a szi­vemben buzog, az fogja vörösre festeni nelltollaimat. — De ez sem használt, mint ahogy a töbib is hiábí próbálkozott és mint ahogy nektek sem fog ez sikerülni. j A madárfiókák azonban bátran csipogták, hogy ők mégis meg fogják próbálni, hogy méltók lehessenek őseikhez, de az anya­madár szomorúan felelte, hogy minden hiába. Ugyan mit remél­hetnének ők, mikor már annyi kiváló előd nem tudta elérni ezt a célt? Mit tudhatnának mást csinálni, mint szeretni, éne­kelni és harcolni? Mit tudnának . . . A madár itt félbeszakította a mondatát, mert Jeruzsálem egyik kapujából nagy tömeg ember vonult ki és a tömeg éppen a domb felé sietett, hol a madárkának a fészke volt. Voltak ottan lovagok ficánkoló paripákon, zsoldosok hosszú lándzsákkal, hóhérlegények szögekkel és kalapáccsal, azután vol­tak a menetben papok és bírák, siránkozó asszonyok, de ezeken kívül ugrándozó rendetlen népség, mely oiflitozott, mint egy utca népe szokta. A kis madárka reszketve íilt a fészke szélén. Minden perc­ben attól tartott, hogy eltapossák a kis csipkerózsabokrot és megölik kis fiait. I — Vigyázzatok, — kiáltotta a védtra* fiókákhoz, — buj­­.é:j kevetek csendben! Most eiBLvas jön énnen raj­tunk -rés'tűi! Mos gy katona lépked^^pn vas szandálban! Most meg egy őrült tömeg rohant itt át V j De egyszerre csak felhagyott a majarfta vészkiáltásaival, hirtelen elnémult. Szinte el is felejtette £|t a nagy veszedelmet, ami őket fenyegette. Hirtelen a fészekbe ugrott és szárny it kiterjesztette a fió­kái fölött. — Nem, ez borzasztó, — mondta. — Nun akarom, hogy meg­lássátok. Három bűnöst fognak most keresztre feszíteni. És annyira kiterjesztette mindkét sárnyát, hogy a kicsi­nyei semmit sem láthattak. Mindössze a lalapácsütéseket, a jaj­gatást és a tömeg orditozását hallhatták. A Vörösbegy remegő szemekkel néze az egész rettenetes színjátékot. Sehogysem tudta levenni szmét a három szeren­csétlenről. — Milyen kegyetlenek az emberek! — mondta a madár egy kis idő múlva. — Nem elég, hogy a kerekre feszitik ezeket a szerencsétleneket, hanem még az egyik fejre tövisből font koro­nát is tettek. — Látom, hogy a tövisek bevésődte a homlokába, úgy, hogy csurog a vére — folytatta. — Ped: az az ember olyan szép és olyan szelíd tekintettel néz magé körül, hogy minden­kinek meg kell szeretnie. Úgy érzem, m^tha nyilat döfnének át a szivemen, mikor látom, hogyan szenvf. A kis madárka mind nagyobb és nfyobb részvétet kez­dett érezni a tövissel megkoronázott iránt — Ha én sas lehetnék, — sóhajtotta, -L akkor kiszakítanám a szögeket a kezéből és erős csőrömmel: zétkergetném mind­azokat, akik most igy kínozzák. Midőn látta, hogy a vér mint csurog a keresztrefeszitett homlokáról, nem birt tovább nyugton marani a fészkében. — Habár kicsiny vagyok is, de azért íégis tudok valamit tenni ezért a szegény megkinozottért, — 'ondolta a madárka. Ott hagyva fészkét, felrepült a levegőbe és terjesztett szárnyak­kal keringett a megfeszített fölött. Többször is megkerülte, mielőtt le mer volna szállani, mert félénk madárka volt és azelőtt sohasem mrt az emberek köze­lébe jönni. De végül mégis csak bátorságo vett magának, oda­repült és csőrével kiszakított egy tövist, melybemélyedt a kereszt­refeszitett homlokába. De amint ezt megtette, a keresztrefeszejttnek egy csöpp vé­re a madárka mellére hullott. Ez a csöp gyorsan szétfolyt és megfestette a madárka finom melltollait. A keresztrefeszitett pedig fölnyitottajj kát és ezt suttogta a kis madárhoz: — Könyörületességed elnyerte azt, ai után elődeid a te­remtés napja óta hiába törekedtek. Amint a madárka visszatért a fészkés, kicsinyei egyszerre azt kiáltották: — Vörös a melled, a melltollaid vörie >bek a rózsánál! — Az csak vércsepp annak a szerencsk n embernek a hom­lokáról, — mondta a madár. — Eltűnik a mihelyt megfürdöm a patakban vagy valamelyik tiszta forrásba. De akármennyit fürdött is a madárka,! vörös folt nem tűnt el a melléről és amikor a kicsinyei felnőek, azoknak is vörös folt diszlett a begyükön, mint ahogy ma napig is úgy van ez, minden Vörösbegynek a mellén. Beszélgetés a diadalmas csókával A Balatont akácfák, nyírfák, horgászok és más évelők szegé­lyezik. Közöttük a legkitartóbb a horgász: mint ősi tölgy dacol a szélviharral és zivatarral. Né­mán áll őrhelyén, mint katona a posztján, egyetlen fegyvert a horga, amelyre naponta feleskü­szik: — Esküszöm, hogy tavaly Ti­­hanynál nyolc és félkilós csukát fogtam ... Az igazi horgász arról neveze­tes, hogy minden nagyobb zsák­mányát tavaly ejtette el. Idénre nem maradt semmi. Kitűnő barátom, aki Pesten jogász, ott áll napestig a magyar tenger partján és nézi a fodros vizet. Este bánatosan hazatér. Egyetlen halat sem' fogott és ilyenkor bosszúból halpaprikást rendel. — No de reggel kapok nylont és légy nyugodt, azzal fogok — dicsekedett. Kissé csodálkoztam. Eddig azt hittem, hogy csak a nők akad­nak horogra nylonnal. Megma­gyarázta: nylonzsinórt Ígért egy helybeli horgász és nincs az a buta potyka a Balatomban, mely annak ellent tudna állni. A nagy nap válóperrel való fenyegetőzéssel kezdődött. Bará­tom reggel hat órakor megkapta a nylonzsinórt, felébresztette if­jú feleségét és arra akarta rá­bírni, hogy a hotel folyosóján segítsen neki a nyolcvanméteres zsinórt gombolyítani. Az asz­­szony arra hivatkozott, hogy ilyesmire az anyakönyvezető előtt ígéretet nem tett, majd cél­zott a válóperre és élénk sérté­sekkel illette a Balaton összes halait. Élhorgászunk erre az éjjeli porta.-, gitségével gombolvitot­­'a 'non, ma ~ sen megfőzte a polenka ne-yü. halcsemegét, amit a hálán, kút, nősen kedvelnek, miután meg­unták a gilisztából álló tipusme­­nüt. A tó partjáról, mint finn ge­relyvető, egyetlen lendülettel dobta be a zsinórt a vízbe — és várt. Nem sokáig tartott a fe­szült helyzet. Hirtelen mozgált érzett, majd egyetlen rángatás: horogra akadt egy vizi fenevad. Barátom az oroszlánvadász ret­tenthetetlen bátorságával ra­­■gadta meg a pálcát. Izgalmas másodpercek következtek! Hopp! Már ki is rántotta a cso­­danylonzsinór — felét. A másik felével a hal vígan úszott Ti­hany felé.- Óriási csuka volt — mon­dotta horgászkibicének. Kép­zelhetitek, micsoda ereje lehe­tett, amikor ezt az elszakíthatat­lan nylont is eltépte. — Talán leszakadt egy szem a nylonon? — vetettem közbe, mi­re a horgászok a laikusnak járó lesújtó pillantást vetettek rám. No de hallgassuk meg a má­sik felet. Mit mond a csuka? Fö­lényesen lubickolt a part köze­lében. — Nem szívesen nyilatkozom kezdte. — Az ember, vagy pláne a hal ne dicsekedjék va­dászzsákmánnyal. Úgy kezdő­dött, hogy a feleségem már ré­gen vágyakozik egy nylonra. Amikor megláttam a pompás nylonzsinórt, megkockáztattam és beleharaptam. Sajnos, a hor­gász erőszakoskodott és a felét visszarabolta tőlem. És nem féltette az életét? Nem félt, hogy horogra akad és mint töltött csuka fejezi be éle­tét? Fölényes mosollyal válaszolt: '— A törvény mellettem van. Egy ilyen kiváló jogász feltét lenül visszadobott volna a tóba, ha közlöm a tényállást. Ezek a pesti kocahorgászok ugyanis nem tudják, hogy a jövő hónap elsejéig a haltársadalom szerel­mi életének zavartalan lebonyo­lítása érdekében horgászati ti­lalom van. Stella Adorján Az egyház földet oszt Az Apostoli Szentszék bele­egyezésével azok az olasz érse­kek és püspökök, akiknek egy­­házmegyzéje még földbirtokkal rendelkezik, birtokaikat fel­ajánlják a földműves lakosság részére történő felosztásra. iNVBST/N US. SAV/N6S BONDS KÖSZÖNET! Pemlény község római katoli­kus népe hálás szívvel köszöni az amerikai magyar testvérek­nek a megrongálódott kis temp­lomuk kijavítására küldött ado­mányokat, amelyek összesen $171.25-t tettek ki. Isten áldását könyörgik minden kegyes ado­mányozóra és azokra, akik a áyujtés sík erdőkében fára­doztak. Visnyánszki Pál és neje, Martins Ferry, Q. Segítséget kérnek Két nyomorgó magyar család­ra hívjuk fel az amerikai ma­gyarság figyelmté, akik ruhátla­nul élnek kicsiny gyermekeik­kel a legnagyobb nélkülözések között és reszketve gondolnak a téliidőre. Aki teheti, küldjön ne­kik használt ruhát. Neveik: Id. Filó János, Ggocs István, címük: Nyiribrány (u. p. Ramocsaháza), Szabolcs megye. Rugós Ágybetétek $12.75 Az Ön saját gyapotmatracából készítjük, v Párnák újjáalakítása 98c Paplant az Ön tollából készítünk Pearl Bedding Co. 2611 W. 25 St. PR 3197 Auto Radiator Service Teljes radiator core készlet, min­den gyártmányú autók, truckok számára. KLEIN'S 5016-18 Lorain ave — WO, Ö266 Harry Badger Szakszerű cipő javítás és átalakí­tás — A magyarok barátja. 4315 Lorain Ava. — ME. 5924 Testvér! Légy tagja a Cleve­landi Magyar és Székely Szövetségnek! LOVÁSZI IMRE házi készítésű kolbászok Stand F-2, West Side Market Moravec Bakery Lakodalmakra, keresztelőkre a legfinomabb torták, sütemények, fűszeráruk 11510 BUCKEYE äOAD Cleveland, Ohio A fegyverszüneti szerződés értelmében az angolok 60 német kikötői rakpartot robbantanak fel. Képünkön Hamburg egyik rakparti részlete megy a levegőbe BUCKEYE JEWELERS BRILIÁNSOK ÓRÁK — ÉKSZEREK EZÜST • KITŰNŐ ÓRA ÉS ÉKSZER JAVÍTÁS 11611 Buckeye Rd.—RA 0584 Cleveland 20, O. j Gyógyszer recepteket a leglelki­­j ismeretesebben elkészítünk |K. N. Bannon R. W. McLeod ! BOulevard 2200 ! THE KURTZ DRUG CO. 14715 Detroit Avenue Lakewood, Ohio JOSEPH F. KRIZEK Engedéllyel bíró ingatlan ügynök. Teljes ingatlanforgalmi szolgálat COMMUNITY CENTER 3769 East 131 St. — Tel: SK 0494 Cleveland, Ohio KATOLIKUS* CÉtí/ A South Norwaikl magyarok TEMETKEZÉSÉT legjutányoaabb áron végalt A. J. COLLINS CO. temetkeaő éa balssamoxé North Main St.. South Norwalk BÚTOROK ÉS LAKÁS­­BERENDEZÉSEK. VICTROLÁK ÉS LEMEZEK Telefonnám) 747 Nagy válaaaték paplanokban, • elsőrendű blankettekben la Havass György ; KÖZJEGYZŐ A Jó Pásztort is képviseli State Wall Paper-Paint COMPANY Végeladás Lowe Bros. festékekből KIÁRUSÍTÁS tekintet nélkül a költségekre. — Más fes­tékekből is alkalmi vételek, egészen 50 százalékig terjedő kedvezménnyel. 28,33 Lorain Ave. — WO 5057 A Jó PÁSZTOR r THE GOOD SHEPHERD PAGE 7. OLDAL

Next

/
Thumbnails
Contents