A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-07-29 / 30. szám
KRISZTUS LEGENDÁK Irta: LAGERLÖF ZELMA A VÖRÖSBEGY Akkor történt, mikor a Mi Urunk a világot teremtette, mikor nemcsak a földet és az eget, hanem az állatokat és a növényeket is mégteremtette és nevet adott mindegyiknek. Sok történet maradt fent ebből az időből és ha az ember ismerné mindegyiket, akkor sok minden dolgot meg tudna fejteni ezen a világon, amit most nem ért meg. Úgy volt, hogy történt az egyik napon, mikor íMi Urunk a paradicsomban ült és a madarakat festegette, hogy kifogyott a festék a Mi Urunk festékes csészéjéből és igy a stiglicre már nem jutott volna festék, ha a Mi Urunk az ecsetét bele nem tö rülte volna a tollaiba. A szamár meg onnét kapta a hosszú füleit, hogy elfelejtette a nevét. Alig ment néhány lépést a paradicsom mezején, máris elfelejtette és háromszor jött vissza, hogy megkérdezze, mire a Mi Urunk türelmetlen lett és megfogva a két fülét, igy szólt hozzá: — A te neved szamár, szamár, szamár! , És mig ezt mondta, meghúzta a fülét, hogy jobb legyen a hallása és eszébe jusson, amit mondott. Akkor történt az is, hogy a méhet megbüntette. Mikor a méhet megteremtette, az rögtön hozzáfogott a mézgyüjtéshez és úgy az állatok, mint az emberek, amint megérezték a méz kellemes illatát, odagyültek, hogy megkóstolják. A méh azonban magának akarta megtartani a mézet és mindenkit elűzött mérges fulánkjával, aki feléje mert közeledni. Ezt meglátta a Mi Urunk, magához hivta a méhet és megbüntette. — Megadtam néked a mézgyüjtés adományát, ami egyike a legkellemesebb foglalkozásnak, — mondta a Mi Urunk, — de ezzel nem adtam neked jogot arra, hogy kegyetlen légy a felebarátaid iránt. Jusson eszedbe, hogy valahányszor megszűrsz valakit, aki meg akarja kóstolni a mézedet, azonnal meg kell halnod! Igen, akkor történt, hogy a tücsök megvakult és a hangya elvesztette a szárnyait; sok minden csodálatos dolog történt ezen a napon. Mi Urunk jóságosán ült az egész nap és teremtett és rendelkezett és csak estefelé jutott eszébe, hogy teremt még egy kis szürke madarat. — Jusson eszedbe, hogy a te neved Vörösbegy! — mondta a Mi Urunk a kis madárnak, mikor készen lett. Evvel a tenyerére tette és hagyta, hogy elrepüljön. Midőn a madárka egy darabig röpködött és megnézte a szép földet, ahol élni fog, kedve támadt, hogy önmagát is megnézze. Akkor vette észre, hogy egészen szürke, a begye is olyan szürke, mint mindenütt a tollazata. A vörösbegy ide-oda forgott és nézegette magát a viz tükrében, de egyetlen egy vörös tollat sem tudott magán felfedezni. Ekkor visszarepült Mi Urunkhoz. Mi Urunk jóságosán ült és kezei közül pillangók röppentek elő, melyek körül repkedték a fejét és a vállain galambok turbékoltak és a lábai előtt rózsák, liliomok és százszorszépek nőttek ki a földből. A kis madárka szive hangosan dobogott a félelemtől, de azért könnyű ivekben közelebb és közelebb repült Mi Urunkhoz és végül letelepedett a kezefejére. Ekkor megkérdezte Mi Urunk, hogy mit kiván. Csak egy dolgot szeretnék kérdezni tőled, — mondta a kis madárka. — Ugyan mit akarsz megtudni? — mondta Mi Urunk. — Miért hívnak engem Vörösbegynek, mikor a csőrömtől a farkam hegyéig szürke vagyok? Miért hívnak Vörösbegynek, mikor nincsen egy szál vörös toliam sem? És a madárka könyörögve nézett Mi Urunkra két nagy fekete szemével és azután körültekintett. Köröskörül látta a fácánokat arany vörös tollazatukkal, a papagájokat borzas vörös gallérjukkal, a kakasokat vörös tarajukkal, nem is beszélve a pillangókról, az arany halakról meg a rózsákról. És arra is gondolt, hogy minő kevés kellene hozzá, egy pici csöpp vörös festék a mellére és akkor szép madár volna, méltó a nevére. — Miért hívnak Vörösbegynek, mikor egészen szürke vagyok? — kérdezte újból a madárka és azt várta, hogy Mi Urunk ezt feleli: — Igaz, kis barátom, most veszem észre, hogy elfelejtettem vörösre festeni a melltollaidat, de várj csak egy percig, azonnal meglesz. Mi Urunk azonban csendesen mosolygott és igy szólt: — Vörösbegynek neveztelek el és Vörösbegynek fognak hívni, de gondoskodj magad arról, hogy megszerezd a vörös tollakat. Erre Mi Urunk felemelte a kezét és ismét kiküldte a kis -madarat a nagy világba. A madárka nagy tépelődés közepette repült le a paradicsomból. Ugyan mit tehet egy ilyen kis madár, ugyan honnét szerezhet vörös festéket? Az egyetlen, ami eszébe jutott, hogy fészket rakott egy csipkebokorban. Ott épített magának lakhelyet a tövisek között a sürü bokorban. Mintha azt várta volna, hogy majd egy rózsalevél a mellére akad és azt vörösre festi. Sok-sok év múlt el ezután a derűs nap után. Az emberek meg az állatok elhagyták a paradicsomot és megsokasodtak a föld kerekségen. Az emberek lassanként megtanulták a földet mivelni és a tengeren hajózni, ruhákat és ékszereket csináltak maguknak, igen, megtanulták az építkezést és nagyszerű templomokat és városokat emeltek, mint Thebae, Róma és Jeruzsálem. Eljött azután a nap, amelyre mindig emlékezni fognak a világ történetében és ennek a napnak a reggelén Vörösbegy egy kis dombon üldögélt Jeruzsálem falai előtt és énekelgetett a fiainak, melyek bent ültek a fészekben a csipkebokor közepén. Vörösbegy elmesélte kicsinyeinek a teibmtés csodálatos napját, hogyan kaptak nevet az állatok, amiit azt minden Vörösbegy elszokta mondani fiainak kezdve az elsőtől, aki hallotta az Ur szavát és amely a kezéből röppent ki a nagy világba. — És lám azóta - mondta szomorúan — sok-sok év telt el és sok rózsabimbó nyílt ki és sok mad.rfiók kelt ki a tojásokból a teremtés óta, talán meg sem tehene számolni őket, de a Vöröshegy még mindig egyszerű szürke padárka. 'Még mindig nem sikerült neki elnyerni a vörös melltolakat. A kis madárfiókák kitátogatták széleJtorkukat és megkérdezték, hogy az ő szüleik sohasem próbálták meg, hogy valami nagy dolgot vigyenek véghez, hogy ilyen módon érdemeljék ki a vörös tollakat. — Elkövettünk mi mindent, amit csak lehetett, — mondta a kis madárka, — de semmi sem használt. Már az első Vörösbegy találkozott egyszer egy másik madárrá, mely hasonló volt hozzá és rögtön megszerette, annyira, hogy zinte tüzelt a melle a szerelemtől. — íme, — gondolta magában^— most már értem. Mi Urunk azt akarta, hogy olyan nagyon szressek, hogy a melltollaim vörösre festődjenek a szerelem hevitől, amely a szivemben tanyázik — de ez sem használt, mint Jhogy a többi utána is hiába próbálkozott, mint ahogy nektek sin fog sikerülni. A kis madárfiókák szomorúan csipog«, mintha már előre siratnák, hogy a piros szin sohasem fogja jisziteni piciny pelyhes mellüket. — Azután az énekünkben is bíztunk, — mondta az anyamadár és hosszú, vontatott hangon énekelt. — Már a legelső Vö-Pesti koealiorgász balszerencséje rosbegy úgy enekeit, nogy majd szetszakat a melle. Igen, — gondolta magában, — az ének tüze, ami ; mellemben lakozik, az fogja majd vörösre festeni tollaimat. —©e ez sem használt, mint ahogy a többi is hiába próbálkozott itána és mint ahogy nektek sem fog sikerülni. Ismét szomorú csipogás hallatszott a nadárfiókák csupasz torkából. — Azután a bátorságunkban és a vitézségünkben bizakodtunk, — mesélte tovább az anya. Már a első Vörösbegy derekasan küzdött a többi madárral és mellá duzzasztotta a harci vágy. — íme, — gondolta magában, — a harci kedv, ami a szivemben buzog, az fogja vörösre festeni nelltollaimat. — De ez sem használt, mint ahogy a töbib is hiábí próbálkozott és mint ahogy nektek sem fog ez sikerülni. j A madárfiókák azonban bátran csipogták, hogy ők mégis meg fogják próbálni, hogy méltók lehessenek őseikhez, de az anyamadár szomorúan felelte, hogy minden hiába. Ugyan mit remélhetnének ők, mikor már annyi kiváló előd nem tudta elérni ezt a célt? Mit tudhatnának mást csinálni, mint szeretni, énekelni és harcolni? Mit tudnának . . . A madár itt félbeszakította a mondatát, mert Jeruzsálem egyik kapujából nagy tömeg ember vonult ki és a tömeg éppen a domb felé sietett, hol a madárkának a fészke volt. Voltak ottan lovagok ficánkoló paripákon, zsoldosok hosszú lándzsákkal, hóhérlegények szögekkel és kalapáccsal, azután voltak a menetben papok és bírák, siránkozó asszonyok, de ezeken kívül ugrándozó rendetlen népség, mely oiflitozott, mint egy utca népe szokta. A kis madárka reszketve íilt a fészke szélén. Minden percben attól tartott, hogy eltapossák a kis csipkerózsabokrot és megölik kis fiait. I — Vigyázzatok, — kiáltotta a védtra* fiókákhoz, — buj.é:j kevetek csendben! Most eiBLvas jön énnen rajtunk -rés'tűi! Mos gy katona lépked^^pn vas szandálban! Most meg egy őrült tömeg rohant itt át V j De egyszerre csak felhagyott a majarfta vészkiáltásaival, hirtelen elnémult. Szinte el is felejtette £|t a nagy veszedelmet, ami őket fenyegette. Hirtelen a fészekbe ugrott és szárny it kiterjesztette a fiókái fölött. — Nem, ez borzasztó, — mondta. — Nun akarom, hogy meglássátok. Három bűnöst fognak most keresztre feszíteni. És annyira kiterjesztette mindkét sárnyát, hogy a kicsinyei semmit sem láthattak. Mindössze a lalapácsütéseket, a jajgatást és a tömeg orditozását hallhatták. A Vörösbegy remegő szemekkel néze az egész rettenetes színjátékot. Sehogysem tudta levenni szmét a három szerencsétlenről. — Milyen kegyetlenek az emberek! — mondta a madár egy kis idő múlva. — Nem elég, hogy a kerekre feszitik ezeket a szerencsétleneket, hanem még az egyik fejre tövisből font koronát is tettek. — Látom, hogy a tövisek bevésődte a homlokába, úgy, hogy csurog a vére — folytatta. — Ped: az az ember olyan szép és olyan szelíd tekintettel néz magé körül, hogy mindenkinek meg kell szeretnie. Úgy érzem, m^tha nyilat döfnének át a szivemen, mikor látom, hogyan szenvf. A kis madárka mind nagyobb és nfyobb részvétet kezdett érezni a tövissel megkoronázott iránt — Ha én sas lehetnék, — sóhajtotta, -L akkor kiszakítanám a szögeket a kezéből és erős csőrömmel: zétkergetném mindazokat, akik most igy kínozzák. Midőn látta, hogy a vér mint csurog a keresztrefeszitett homlokáról, nem birt tovább nyugton marani a fészkében. — Habár kicsiny vagyok is, de azért íégis tudok valamit tenni ezért a szegény megkinozottért, — 'ondolta a madárka. Ott hagyva fészkét, felrepült a levegőbe és terjesztett szárnyakkal keringett a megfeszített fölött. Többször is megkerülte, mielőtt le mer volna szállani, mert félénk madárka volt és azelőtt sohasem mrt az emberek közelébe jönni. De végül mégis csak bátorságo vett magának, odarepült és csőrével kiszakított egy tövist, melybemélyedt a keresztrefeszitett homlokába. De amint ezt megtette, a keresztrefeszejttnek egy csöpp vére a madárka mellére hullott. Ez a csöp gyorsan szétfolyt és megfestette a madárka finom melltollait. A keresztrefeszitett pedig fölnyitottajj kát és ezt suttogta a kis madárhoz: — Könyörületességed elnyerte azt, ai után elődeid a teremtés napja óta hiába törekedtek. Amint a madárka visszatért a fészkés, kicsinyei egyszerre azt kiáltották: — Vörös a melled, a melltollaid vörie >bek a rózsánál! — Az csak vércsepp annak a szerencsk n embernek a homlokáról, — mondta a madár. — Eltűnik a mihelyt megfürdöm a patakban vagy valamelyik tiszta forrásba. De akármennyit fürdött is a madárka,! vörös folt nem tűnt el a melléről és amikor a kicsinyei felnőek, azoknak is vörös folt diszlett a begyükön, mint ahogy ma napig is úgy van ez, minden Vörösbegynek a mellén. Beszélgetés a diadalmas csókával A Balatont akácfák, nyírfák, horgászok és más évelők szegélyezik. Közöttük a legkitartóbb a horgász: mint ősi tölgy dacol a szélviharral és zivatarral. Némán áll őrhelyén, mint katona a posztján, egyetlen fegyvert a horga, amelyre naponta felesküszik: — Esküszöm, hogy tavaly Tihanynál nyolc és félkilós csukát fogtam ... Az igazi horgász arról nevezetes, hogy minden nagyobb zsákmányát tavaly ejtette el. Idénre nem maradt semmi. Kitűnő barátom, aki Pesten jogász, ott áll napestig a magyar tenger partján és nézi a fodros vizet. Este bánatosan hazatér. Egyetlen halat sem' fogott és ilyenkor bosszúból halpaprikást rendel. — No de reggel kapok nylont és légy nyugodt, azzal fogok — dicsekedett. Kissé csodálkoztam. Eddig azt hittem, hogy csak a nők akadnak horogra nylonnal. Megmagyarázta: nylonzsinórt Ígért egy helybeli horgász és nincs az a buta potyka a Balatomban, mely annak ellent tudna állni. A nagy nap válóperrel való fenyegetőzéssel kezdődött. Barátom reggel hat órakor megkapta a nylonzsinórt, felébresztette ifjú feleségét és arra akarta rábírni, hogy a hotel folyosóján segítsen neki a nyolcvanméteres zsinórt gombolyítani. Az aszszony arra hivatkozott, hogy ilyesmire az anyakönyvezető előtt ígéretet nem tett, majd célzott a válóperre és élénk sértésekkel illette a Balaton összes halait. Élhorgászunk erre az éjjeli porta.-, gitségével gombolvitot'a 'non, ma ~ sen megfőzte a polenka ne-yü. halcsemegét, amit a hálán, kút, nősen kedvelnek, miután megunták a gilisztából álló tipusmenüt. A tó partjáról, mint finn gerelyvető, egyetlen lendülettel dobta be a zsinórt a vízbe — és várt. Nem sokáig tartott a feszült helyzet. Hirtelen mozgált érzett, majd egyetlen rángatás: horogra akadt egy vizi fenevad. Barátom az oroszlánvadász rettenthetetlen bátorságával ra■gadta meg a pálcát. Izgalmas másodpercek következtek! Hopp! Már ki is rántotta a csodanylonzsinór — felét. A másik felével a hal vígan úszott Tihany felé.- Óriási csuka volt — mondotta horgászkibicének. Képzelhetitek, micsoda ereje lehetett, amikor ezt az elszakíthatatlan nylont is eltépte. — Talán leszakadt egy szem a nylonon? — vetettem közbe, mire a horgászok a laikusnak járó lesújtó pillantást vetettek rám. No de hallgassuk meg a másik felet. Mit mond a csuka? Fölényesen lubickolt a part közelében. — Nem szívesen nyilatkozom kezdte. — Az ember, vagy pláne a hal ne dicsekedjék vadászzsákmánnyal. Úgy kezdődött, hogy a feleségem már régen vágyakozik egy nylonra. Amikor megláttam a pompás nylonzsinórt, megkockáztattam és beleharaptam. Sajnos, a horgász erőszakoskodott és a felét visszarabolta tőlem. És nem féltette az életét? Nem félt, hogy horogra akad és mint töltött csuka fejezi be életét? Fölényes mosollyal válaszolt: '— A törvény mellettem van. Egy ilyen kiváló jogász feltét lenül visszadobott volna a tóba, ha közlöm a tényállást. Ezek a pesti kocahorgászok ugyanis nem tudják, hogy a jövő hónap elsejéig a haltársadalom szerelmi életének zavartalan lebonyolítása érdekében horgászati tilalom van. Stella Adorján Az egyház földet oszt Az Apostoli Szentszék beleegyezésével azok az olasz érsekek és püspökök, akiknek egyházmegyzéje még földbirtokkal rendelkezik, birtokaikat felajánlják a földműves lakosság részére történő felosztásra. iNVBST/N US. SAV/N6S BONDS KÖSZÖNET! Pemlény község római katolikus népe hálás szívvel köszöni az amerikai magyar testvéreknek a megrongálódott kis templomuk kijavítására küldött adományokat, amelyek összesen $171.25-t tettek ki. Isten áldását könyörgik minden kegyes adományozóra és azokra, akik a áyujtés sík erdőkében fáradoztak. Visnyánszki Pál és neje, Martins Ferry, Q. Segítséget kérnek Két nyomorgó magyar családra hívjuk fel az amerikai magyarság figyelmté, akik ruhátlanul élnek kicsiny gyermekeikkel a legnagyobb nélkülözések között és reszketve gondolnak a téliidőre. Aki teheti, küldjön nekik használt ruhát. Neveik: Id. Filó János, Ggocs István, címük: Nyiribrány (u. p. Ramocsaháza), Szabolcs megye. Rugós Ágybetétek $12.75 Az Ön saját gyapotmatracából készítjük, v Párnák újjáalakítása 98c Paplant az Ön tollából készítünk Pearl Bedding Co. 2611 W. 25 St. PR 3197 Auto Radiator Service Teljes radiator core készlet, minden gyártmányú autók, truckok számára. KLEIN'S 5016-18 Lorain ave — WO, Ö266 Harry Badger Szakszerű cipő javítás és átalakítás — A magyarok barátja. 4315 Lorain Ava. — ME. 5924 Testvér! Légy tagja a Clevelandi Magyar és Székely Szövetségnek! LOVÁSZI IMRE házi készítésű kolbászok Stand F-2, West Side Market Moravec Bakery Lakodalmakra, keresztelőkre a legfinomabb torták, sütemények, fűszeráruk 11510 BUCKEYE äOAD Cleveland, Ohio A fegyverszüneti szerződés értelmében az angolok 60 német kikötői rakpartot robbantanak fel. Képünkön Hamburg egyik rakparti részlete megy a levegőbe BUCKEYE JEWELERS BRILIÁNSOK ÓRÁK — ÉKSZEREK EZÜST • KITŰNŐ ÓRA ÉS ÉKSZER JAVÍTÁS 11611 Buckeye Rd.—RA 0584 Cleveland 20, O. j Gyógyszer recepteket a leglelkij ismeretesebben elkészítünk |K. N. Bannon R. W. McLeod ! BOulevard 2200 ! THE KURTZ DRUG CO. 14715 Detroit Avenue Lakewood, Ohio JOSEPH F. KRIZEK Engedéllyel bíró ingatlan ügynök. Teljes ingatlanforgalmi szolgálat COMMUNITY CENTER 3769 East 131 St. — Tel: SK 0494 Cleveland, Ohio KATOLIKUS* CÉtí/ A South Norwaikl magyarok TEMETKEZÉSÉT legjutányoaabb áron végalt A. J. COLLINS CO. temetkeaő éa balssamoxé North Main St.. South Norwalk BÚTOROK ÉS LAKÁSBERENDEZÉSEK. VICTROLÁK ÉS LEMEZEK Telefonnám) 747 Nagy válaaaték paplanokban, • elsőrendű blankettekben la Havass György ; KÖZJEGYZŐ A Jó Pásztort is képviseli State Wall Paper-Paint COMPANY Végeladás Lowe Bros. festékekből KIÁRUSÍTÁS tekintet nélkül a költségekre. — Más festékekből is alkalmi vételek, egészen 50 százalékig terjedő kedvezménnyel. 28,33 Lorain Ave. — WO 5057 A Jó PÁSZTOR r THE GOOD SHEPHERD PAGE 7. OLDAL
