A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-10-14 / 41. szám
PAGE 2. OLDAE A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ____________$4.00 One Year _____________$4.00 Fél évre ____________2.00 Half Year _______2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. ITT A VÁLASZ Azok a nagyszájú, csahos kommunisták, akik tengerentúl és itthon folyton azzal érvelnek, hogy milyen “rettenetes” négerüldözés folyik Amerikában, ismét választ kaptak. Erről azonban hallgatnak, mint dinnye a fűben. Délen .amelyet mindig elrettentő példaképen szoktak a világ közvéleménye elé állitani, a déli liberálisok egyengetik a néger szavazók útját. Az elmúlt 8 év alatt komoly eredmények koszoruzták ezeket a becsületes erőfeszítéseket. A Supreme Court, mint ismeretes, megsemmisítette a “fehér” előválasztásokat. Bár a “poll tax” még mindig akadályokat gördit a néger szavazók elé, a fejlődést nem lehet letagadni. Memphis, Atlanta, Jacksonville és New Orleans városokban néger éppen olyan könnyűszerrel szavazhat, mint fehér ember. Richmondban tiz évvel ezelőtt 3000 néger szavazott csak, azidén már tízezer. Jellemző a helyzetre, hogy Richmondban néger városi tanácsost választottak. Oliver W. Hill néger jelölt szavazóinak egyharmada fehér ember volt. Délen ma már több és jobb állások nyilnak meg a négerek előtt. Mindez azt bizonyítja, hogy a fejlődés menete feltartózhatatlan. A kommunisták elfelejtik megemlíteni azt, hogy itt nem a kormányzat nyomja el “a néger kisebbséget”, hanem ellenkezőleg, védi és támogatja, egyenlő jogokat biztosítva a számára. ;COLUMBUS NAPJA 1492 október 12-én Columbus Kristóf és társai, hónapok óta tartó kalandos tengeri ut után földet láttak. A föld, amelyet ők India partjainak képzeltek, egy uj világrész volt — Amerika. Az Egyesült Államok azóta is október 12-ét e rendkívüli esemény emlékének szenteli. A pillanat, amikor Columbus hajójának őre az árbóckosárból elkiáltotta magát, hogy földet lát, a világlőrtehétóftl ' foídttpillanatot, hogy egy uj kor kezdetét jelölik vele. Az úgynevezett “újkor” 1492-vel kezdődik. Egy uj földrészt xeuezlcK fel, amelyen uj nemzet keletkezett, az Amerikai Egyesült Államok. Röviddel felfedezése után ez az uj földrész és rajta áz uj nemzet már az emebriség nagy reménye lett. Függetlenségi harcaival inspirálója lett hasonló mozgalmaknak és vezető nagyjai egy olyan korszellemet honosítottak meg, amely évszázadok minden történelmi viharát elbírta. Évszázadokon át Amerika az emberiség reménye volt. Beváltotta a hozzá fűzött reményt, mert ma már az emberiségnek egyik vezetője. Mindmáig megmaradt- az ígéret Földjének, a távoli meseországnak, amely után a földnek csaknem minden lakója vágyódik. Gazdag és erős lett, de erejét mindig a jó ügyek, az elnyomottak és az igazság szolgálatába állította. Minden eszme, amely a haladás ügyét szolgálta, valami módon összefüggésben állt Amerikával. A mi Alkotmányunk szolgált mintául sok más demokratikus nép alkotmányának. Ennek az uj világnak megszületését ünnepeljük Columbus Day alkalmával. Okunk van az ünneplésre. Az emberiség története más fordulatot vett volna, ha az uj világ nem szól bele a réginek történelmébe. TÉNYVIZSGÁLÓK Tények néha csalnak, megtévesztenek s ezért alaposan a dolgok mélyére kell nézni. (Most sztrájkban áll fél millió acélipari munkás, naponta milliókra rug a kár, amit a vállalatok és a munkások szenvednek s minden dollárveszteségnél nagyobb a veszély, amely az egész amerikai, sőt a világgazdaságot fenyegeti. Minden ok megvan tehát, hogy kárhoztassuk a történteket. És mégis: éppen ez a sulyos-konfliktus fog előbb-utóbb enyhíteni a tőke és a munka közti harc hevességén. Mert ez az első kollektiv alkudozás, amelyben döntő szerepet játszott egy uj »békéltető intézmény, a tény vizsgáló bizottság. Bátran megjósolhatjuk, hogy a jövőben is, ha valamely bérharc minden békéltetési kísérlet ellenére zsákutcába jut, a tényvizsgálás fogja megmutatni a kivezető utat. A tényvizsgáló bizottság mérlegeli a vitában álló felek állításait, érveléseit, számadatait és azok összevetésével véleményt mond, ajánlásokat tesz. Minthogy a tény vizsgáló bizottság szakértő és érdektelen személyekből áll, a megállapítások és ajánlások meggyőzően hatnak. Előbb-utóbb a legmakacsabb alkudozó fél is kénytelen e pártatlan bizottság véleményét helyesnek elfogadni s a helyestől a kötelezőig már csak egy rövid lépés. Sehol másutt, mint igazi demokráciában nem lehet egyszerű ténymegállapításnak és véleményezésnek ilyen erős hatása. A bizottságnak nincsen hatósági jellege, a kényszerítés fegyverei nem állnak rendelkezésére. Hatalma mindössze abban áll, hogy segít kialakítani egy közfelfogást, közvéleményt. És a közvélemény befolyása alól demokráciában senkisem vonhatja ki magát, még a leghatalmasabb sem: Amerikának és a világnak legnagyobb acéltermelője sem. Oly hatalmas közvélemény-formáló ereje volt az acélipari tényvizsgáló bizottság megállapításainak, hogy az autóiparban is amelynek tényeit és számait a bizottság nem vizsgálta, az egyik nagyvállalat, a Ford Company, elismerte azok jogosultságát s önszántából megadta munkásainak azt, amit megadni az acélipar nagy része még idegenkedik. Ugyanakkor a messzi Hawaii szigetéről jelentés jön arról, hogy ott a rakodómunkások 159-napos sztrájkjának sikerült véget vetni — azon az alapon, AZ ÉKESSZÓLÓ BESZÉD TITKAIRÓL Irta: GONDOS SÁNDOR ___________ A Jó PÁSZTOR -í THE GOOD SHEPHERD_____________ Az én papom, katolikus pap, csak pár év óta él Amerikában és ma is mestere a latin nyelvnek. A katolikus egyházi szertartások, a misén kezdve, mind latin szövegüek, a kispapok nevelése, nem Amerikában, latin nyelven történik és az Európából jöttek javarésze tud annyit-amennyit latinul. Akit Amerikában neveltek katolikus papnak, éppen csak annyit tud ebből a régen halott nyelvből, hogy elmondja miséjét, azt is nagyon angolos kiejtéssel. Az én papom itt se hanyagolja el azt, hogy a katolikus vallás hivatalos nyelvét, a latint gyakorolja. Ahányszor együtt megyünk a nyilvános könyvtárba, mindig elvisz egykét latin nyelvű könyvet, legutóbb azt, amelyet kétezer esztendő előtt bizonyos Tacitus nevű tudós irt. Miről? Az ékesszólás titkai felől. Sokszor gúnyolódtunk felette, hogy mi magyarok milyen szónokló nemzet vagyunk. Egy-egy magyar diszebéd végén legalább harminc szónok vágja ki a rezet és nem ritkán megborzad a hátunk, mikor szólásra emelkedik piripócsi Pattogós János honfitársunk, a Reszegei Kölcsönös Betegsegélyző, Temetkező és önképző Egylet örökös elnöke és kezdi: — Testvérek, mikor honfoglaló Árpád apánk őseinkkel bevonult szülőhazánk földjére... Ez még tűrhető lenne, de egyik-másik szónokló honfitárs Ádam iikapánkkal kezdi a paradicsom kertben és háromnegyed óra kell neki, amig a mai napig eljut. Szeretjük derék asszonyainkat azzal vádolni, hogy nagyon pörög a nyelvük, nem fogy el ajkaikról reggeltől napestig a szó. Alaptalan vád ez! Csak tessék megfigyelni a magyar társas ebédeken, hogy mikor a konyháról beszólitják Nyelves Sáró asszonytj a főszakácsnőt, nem mond az soha többet huszharminc szónál. Keze-főztének kitűnő volta a legszebb ékes-szólás. Ezt csináljuk mi utánna, férfiak! Ám maradjunk a kétezer év óta porladó latin bölcsnél, akinek Tacitus volt a neve és aki az ékesszólás titkairól szóló Írásában azt mondja: — Ha az ember tudja, hogy nyilvános helyen beszédet kell tartson, készüljön arra előre. Tervezze ki a mondanivalóját, ismételje el többször az előadás mikéntjét és akkor biztos lehet felőle, hogy sikert fog érni szavaival. Aki nem készült fel kellően a beszédre, azon érezhető az idegesség, az aggodalom és ez kinossá teszi szereplését, Nagy esze volt azonban ennek a latin bölcsnek, mert ezt is mondja: — Az igazi hatást azonban rendesen a rögtönzött beszédek érik el. Kivételes tehetség és gyakorlat kell hozzá, hogy valaki talpraálljon és rögtönözve beszéljen — bátran, merészen és a legtöbb esetben humorral fűszerezve. Szép a buzavetés, amely szántás, boronálás, acatolás, néha öntözés eredménye, de még szebb a kék búzavirág, amelyet a természet minden előzetes készülődés nélkül vált a búzák közé a talajból. Szép a jól készített beszéd, de még szebb a vadvirág, a rögtönzött, a meleg szónoklat. Ebből a latin könyvből, amelyet Pater Walter segítségével olvasgattam, láttam, hogy magunkfajta sokat locsogó, keveset mondó szónokokban már kétezer esztendő előtt se volt semmi hiányosság. Tacitus jőszivü ember, de odavágja: — Fel kellene akasztani az üres fecsegiőket! A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR BÉKÉRŐL BESZÉLNEK MI-KOR LEMEGY A NAP, ég a hegyek orma s vörös színben ragyog Moszkva ezer iornya. S vörös tégla falán a kremlim várnak még vörösebb színben terjengnek az árnyak. Mit főznek, kotyvasztanak a Kremlinen belül? Mi az, mitől minden bolsi jobban hévül? Mi az, mit oly titkon halmoznak halomba? Napfényén a titok: szovjet-atombomba! . . . Mit hozhat a jövő? Találgatva kérdjük, mert a Kremlin szavát soha meg nem értjük. Békéről beszélnek, harcra készülődnek s véres dübörgését halljuk a jövőnek! DE HA DEDERGÜNK IS a lelki fagy alatt, kishitünek lenni egy percre sem szabad. Mertha a lelkűnkben hit és eszme lángol: sok sötét problémánk eloszlik magától. Hinnünk kell a hitben, szebb, békés jövőben; lelki varázslatban, fénylő eszmekőben. Hinnünk kell uj célban, uj embertavaszban, mesélő erdőben, zengő kék tavakban. . . . Hinnünk kell jóságban, tisztább boldogságban, lelkűnkből fakadó földi megváltásban. Országokat dönthet bár az ATOM romba: erősebb a LÉLEK, mini az atombomba! VÉSZES BÁR A JELEN, sokszor álmot látok: virágos jövőben olykor messze szállók. Álmát látom jónak, álmát látom szépnek, gyümölcsét a földön a békevetésnek. Álmodom, hogy gondok, harcok messze szálltak; hogy a harcmezőkből virágmezők váltak. Álmodom: nem lesz már gyilkos harc, csak élet; nem lesz földön többé véres végítélet. Nem lesz több könnytenger, gyilkolás, vér, átok s szivünkben kinyílnak majd a dalvirágok. . . . Boldog lesz az ember az egész világon: VALÓSÁG lehet ez, vagy csak kába ÁLOM? amelyet a kormányzó által kijelölt tény megállapító bizottság ajánlott. Ott a tény vizsgáló bizottság már junius végén nyilatkozott. Sok bajt és kárt lehetett volna elkerülni, ha a union korábban belátta volna, hogy a bizottság ajánlotta megoldás elfogadható. Mindenesetre jobb későn, mint soha. A tényvizsgáló bizottság intézményének méltatásánál nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egyeztetésnek ez az újfajta módja Truman elnök kezdeményezésére vezethető vissza. Amiről eszembe jutott Polónyi Géza, a nagy magyar ügyvéd, aki egyszer az örökké locsogó Széli Kálmán miniszterelnöknek egyik másfél órás beszéde után azt iriondta: — Kegyelmes uram, ha nem lennék szegény ember, ezért a beszédért adnék neked jó szívvel legalább huszonötöt. — Mit? — Kérdezte Széli Kálmán. — Babér koszorút? — Nem, — felelte Polónyi, huszonötöt a deresen, Ám eszembe jutott az amerikai tréfa is, mikor az öreg néger valahol Georgia államban vasárnap délben hazatért a templomból és odaszólt az asszonynak: — Ez a vendég-pap másfél órán át nagyszerű beszédet tartott a templomban. Megkérdezte az ebédet készítő asszony: — Mit mondott? ' Amire az öreg néger megkaparta fejét és halkabban felelte : — Azt nem mondta meg. Az egykori nagy latin bölcsnek az ékesszólás titkairól írott munkájából egyet tanultam meg. Ezt: jobb, ha nem tartunk beszédeket. TÚLJÁRT 4 RABLÓ ESZÉN János bácsi sötét éjszaka bandukol hazafelé áz erdőn át. Balkezében batyuját szorongatja, jobbvállára pedig görcsös furkósbotját vetette. Nagy gonddal viseli gondját a batyunak, mert benne őrzi a vásáron eladott Riska tehén árát. Az erdei utón egyszerre egy gyanús alak tűnik fel. János bácsi meggyorsítja lépteit és igyekezik úgy viselkedni, mintha nem fogott volna gyanút. Minden hiába. A férfi útját állja:- A vásárról jön, öregapám, ugy-e? — kérdi a csavargó. — Onnan bizonyj,— feleji János bácsi. —• Hát akkor bizonyára pénze iß van! — Dehogy van! . . . — Nem hiszem! Elég legyen a tréfából. Ide a pénze feléyel, vagy baj lesz. — Nem bánom — vakargatja János bácsi a fejét. — Odaadom a pénzem felét, de csak akkor, hogyha az a másik ember ott maga mögött nem követeli a másik felét. .— Egy másik ember? — csodálkozik a csavargó és hátrapillant. János bácsi sem rest, furkós botjával jól fültövön üíi a csavargót és bátyustól, pénzestől nagy sietve odébbáll. KIBŐL LESZ JÓ FÉRJ? Aki nemcsak a lányhoz kedves, hanem a mamához is. De Vigyázat: ha tuLkedves, már éppenolyan gyanús, mintha egyáltalán nem volna kedves. Aki tisztelettel beszél a szüleiről, de nem hivatkozik unosuntalan rájuk: a mama igy, a mama úgy . . . Aki öregasszonyoknak is átadja a helyét a villamoson. Aki örülni tud semmiségeknek és olyasminek is, ami sohasem lehet az övé. Aki szívesen marad kettesben a természettel. Aki nem unatkozik akkor se, ha egyedül van. Aki örömét tudja találni a munkában anélkül, hogy csak a munkájának élne és belefulladna saját munkája verejtékébe. Aki mellett nem érezük a szükségét annak, hogy folyton szórakoztassuk. Aki tudja méltányolni a gyengédséget. Aki nem dicsekszik saját nagyságával, ellenben belátja saját hibáit. Testvér! Légy tagja a Clevelandi Magyar és Székely Szövetségnek! MIKOR A KÁDÍ TANAKODIK \ A kádi arab szó és azt jelenti, hogy biró. Temérdek irás maradt arról, hogy a régi korbeli kááik milyen bölcsen intézkedtek. Nem törődtek sokat a törvény hideg betűivel, hanem szivük érzését és saját bölcs eszük gondolatát követték. A múltkoriban tanúja voltam annak, amint egy ilyen bölcs amerikai kádi afelett gondolkozott, hogy miként büntethetne meg egy pofozkodó magyart úgy, hogy az annak legjobban fájjon. Végül elmosolyodott Paul Scherrer, a biró és kimondta az ítéletet: ^ — Harminc nap a dologházban, de annak végrehajtását felfüggesztem. Menjen és a legnagyobb npagyar egylet tajainak színe előtt kérjen bocsánatot a panaszostól. Biz ez szégyenteljes volta miatt nagyon fájdalmas Ítélet volt, de eleget kellett annak tenni. Ám az egylet tagjai finom érzékkel el se mosolyodtak a bocsánatkérésre. Valamivel később együtt borozgatva a bíróval, elmeséltem neki, hogy a mi szülőhazánk egyik legnagyobb jogásza Szilágyi Dezső volt, előbb, egyetemi tanár, majd igazságügy miniszter és végül a képviselőház nagytekintélyű elnöke. Óriási koponya. Félelmetes vitatkozó és az egyetemi vizsgáknál nagyon szigorú tanár. Reszkettek tőle a tanitványdk. Szilágyi Dezső a büntetőjogot tanította és megkövetelte, hogy a törvényt, amelynek Csemegi kódex volt a neve, mindenki hiba nélkül tudja. Büszkén mondom, hogy ennél egyszerűbb, józanabb és alaposabb büntetőtörvénye más nemzetnek nem volt. Egyszer olyan vizsgázó került Szilágyi Dezső elé, akiről maga a szigorú tanár is tudta, hogy a legjobb tanuló. Minden szava mutatta nagy tudását, de a szigorú tanártól úgy félt, hogy csak suttogva mert beszélni. Szilágyinak azonban — véletlenül — jó kedve volt, tréfálkozni kezdett és a Rendesnél lágyabb hangon fordult a fiatal emberhez: — Mondja meg nekem, de gondolkozzék felette, melyik a nehezebb büntetés: az öt évi börtön, vagy életfogytiglani fegyház? Igen gyorsan felelt a sokat tudó vizsgázó: —- Az életfogytiglani fegyház. Mosolyogni kezdett Szilágyi Dezső és barátságos hangon mondotta: — Téved, kedves öcsém! Az életfogytiglani fegyházat még mindenki kibírta, de az öt évi börtönt nem. Meghalt, mielőtt az öt év lejárt volna. Bangha Antal “Ha ember vagy és nem ökör .. Pestszentlőrinc városban járván a napokban, ahogy az ottani Üllői-uton ballagok, egyszer csak megállásra torpantott egy kocsma ablakában az alábbi rigmus: Közhírré tétetik, Itt csak jó bor méretik. , Minthogy pedig a költészetnek legalább anyira barátjává^ gyök, mint a jó "bornak, e kettős érzelemtői indittatväTmaris beléptem Sebestyén Mártonnak, nyilván önmagáról a “Marci bácsihoz” elnevezett italmérő helyiségbe, ahol is igy köszönnék tisztességtől: , — Két deci rizling kéretik! — Mint költőt ig üdvözölhetem? — kérdeztem poharamat feléje emelve tisztelettel. I — Dehogy! — hárította el magától szerényen a babért. — Az unokám irta! És azt is ott, la! És a szemközti falra mutatott, ahol meg az alábbi négysoros versike volt olvasható egy papendekli lapon, ékes, rajzos betűkkel kiverve: * « A viz erőt ad az ökörnek, A bor és sör az embernek. Legyen tehát italod a bor és sör. Ha ember vagy és nem ökör. * Érdeklődésemre, hogy ezek után láthatnám-e már a költőt is, azt a felvilágosítást kaptam, hogy épperi Pesten van. Egyébként most “mén” — igy mondta a büszke nagyapa — a hetedik gimnáziumba. BECSAPOTT A VILLÁM ebbe a chicagói házba. Nem sok maradt meg belőle. t
