A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-07-29 / 30. szám

CZINKA PANNA A FEJEDELEM CSALOGÁNYA EREDETI REGÉNY (55-ik folytatás) A kisérő két csatlós jó messzire elmaradt. A fiataloknak, ha titkolni valójuk volt, kedvükre beszélgettek. Az ut egy szálas erdőbe kanyarodott. Az alkony és a százados fák csendje köny­­nyen beszédessé tehette az ajkakat. Botháry grófra is hatott az alkony, az erdő bizalmas csendje: lassította a lovát és Wohl­fahrt grófnő lovát is visszatartva, suttogni kezdett. A grófnő csak pár pillanatig figyelt rá. Szeme megkapta az alkony egy röpke sugarát, amint az erdő egy nyilásán át messze valahol eltévedni látszott a fellegeken. Gondolatai a röpke sugár után táncoltak és mig Botháry gróf leikéből egyre forróban ömlött a szenvedélyes szerelem forrása, a hölgy har­sányan felkacagott. Valami kihivó kegyetlenség volt e percben a kacagásban. Botháry halotthalvánnyá változott, megállította lovát. A gróf­nő ajkán még ott volt a mosoly, Botháry gróf ajkán pedig ki­mondhatatlan keserűség. Mégis a gróf tekintetével körülölelte az imádott alakot, be­vésni látszott leikébe minden apró vonást. Ám e tekintetben nem volt harag, csak lemondás, a busongás keserűsége. Emilia újra felkacagott. — Rosszul ismertem Önt — suttogta szomorúan Botháry — rossz szive van, rossz, érzéketlen és kegyetlen. — Nem ismert engem . . . nem ismerhetett meg soha. Az, ami magát utánam hajszolja, nem érzés, hanem szenvedély. Hűt­len lenne, mihelyt teljesednének vágyai. — Oldala mellett nem lett volna semmi vágyam és nem lehetnék hűtlen! — Olyan élőlény, melynek csak hűsége van, de vágyai nin­csenek, egy van ... a kutya! A férfi a kardjára ütött, de a nő szeméből egy sugár lopóz­­kodott a szivébe és elzsibbadt a kar. Áthajolt a hölgy felé, gyön­géden átkarolta és igy suttogott a fülébe: — Kutyája is leszek, hűséggel a sirig, de ismerni akaróm! . . . Egyszer már ismerni akarom! A hölgy megsarkantyuzta a lovát és szorosan megrántotta a kantárszárat. A paripa ágaskodott egy darabig, majd toporzé­­kolva megindult. Botháry gróf szintén megindította a lovát. ____—„Ismerni akar engem? — szólalt,meg a grófnő — hát az, a három hónap, amióta mindig Ja nyomomban van, nem voU elég? A vidám bécsi bálok, a nagy* ttldvarí. estélyek. a ó£uTná­­^ak, hangversenyek, nem volt megannyi alkalom? Nem hallott-e hirt eleget rólam? Cseléd, polgári és főúri pletykát egyaránt? — Ismerni akarom, — suttogta a férfi — mert kimondhatat­lanul szeretem. — Ismerni akar . . . Hát jöjjön arra a mohos kőre, ott a patak partján, adjuk át lovainkat a csatlósoknak, aztán hallgas­son meg. Leszálltak. Az elősiető csatlósok átvették a lovakat és lecsap­ták az ut melletti gyepre. A grófnő megállóit a patak partján, egy bemohosodott kő mellett. Oldalán hímzett tarsoly volt, amelyben különös formájú tárgy lehetett. Bár a tarsoly akadályozta a leülésben, nem adta oda a csatlósának. Lovaglóvesszőjére támaszkodott, a bal lábát feltette a kőre, úgy várta be, amig a gróf is melléje került. Várakozásában a lo­vaglóostort előre-hátra csúsztatta a kövön. Egyszer az ostor va­lamiben megakadt. A grófnő odatekintett. Csodálkozás, majd öröm villant fel az arcán. A kövön három mély lyuk volt, a lyu­kakon túl egy nyíl, hegyével az erdő sűrűje felé mutatva. Botháry csak annyit vett észre, hogy a grófnőt nyilván valami belső fel­indulás rázkódtatta meg, még a szokottnál is fényesebben ra­gyogtak a szemei. Szelíden, szinte titokzatosan beszélt: — Jöjjön ide, Botháry, egészen közel . . . Úgy . . . most fogja meg a kezemet . . . érzi, milyen forró . . : Ilyen lázas forró az én Vérem mindig . . . Nézzen a szemembe jól . . . Ugye, mindig mosolyognak a szemeim? Nézze meg ajkaimat . . . Ugye látta mosolyogni, nevetni eleget . . . Nézze fneg hajlékony, lányos termetemet . . . karolja át . . . Érezze a büszkének mondott Wohlfahrt grófnő sóhajtását és azután tudta meg, hogy mind, mind hazugság . . . Hazugság a szemem mosolygása, hazugság az ajkam nevetése, a vérem forrósága, hazugság a lányos terme­lem, a Wohlfahrt grófnő büszkesége, minden, minden hazug­ság. Én a Bertalan kígyója vagyok . . . Tudja a regét Bertalan kígyójáról? Botháry nemet intett, Wohlfahrt grófnő folytatta: A kánikula Szent Bertalan napjával, augusztus 24-én végző­dik. Ezen a napon a kígyók bevonulnak földalatti üregeikbe. De csak azok, melyek a nyár folyamán senkit meg nem martak. Ame­lyik azonban valakit halálra sebzett, azt az anyaföld nem fo­gadja többé vissza soha. Az ilyen kígyó kénytelen a föld porá­ban tovább vándorolni, keresni a keresztutakat, vásártereket, ahol az emberek sűrűn járnak-kelnek. Azért, hogy tovább adja mérgét, vagy tapossák el. Hát ilyen kígyó vagyok én. Mit nekem a békés, csendes otthon, a boldog családi élet, amit a magam kifi­nomult lelke a szivárvány ékes színeivel ruház fel. Mit nekem a költött világ, amit két szerelmes szív egymás kicserélődött érzel­meire művészi gonddal felépíteni tud. Mit nekem az aranyozott alkony, az aranyozott virradat, ha egyhangúak, szürkék és unal masak a pappalok és az éjszakák? Ha én is, mint a tpbbi, mint mindenki, aki asszonynak született, önmagam és mások ámitá sával, mindennapi apró érzések, tüszurás-fájdalmak között ki­húztam volna az életnek tavaszát és nyarát, most elmennék ab ba az istenhátamögötti várkastélyba, amit maga olyan lelkesed ve ajánl! ... De nekem nem voltak apró érzéseim, fájdalmaim nem voltak tüszurások. Az én véremben, az én rakoncátlan, szi laj fajomnak tüze ég. E tűz felgyújt mindent maga körül. Az A Jó PÁSZTOR —THE GOOD SHEPHERD PAGE 5. OLDAL a kígyó vagyok, amely már harapott és ismit harapni fog. Ne akarjon megismerni engem. Meneküljön tőiéit Az ifjú most átkarolta a felhevült Emilij, azután szelíden igy szólt: fe r — Az én szivemnek még sok a kérdeznj valója. Csak úgy feleljen, ha a szivével felel. Emilia a messzeségbe nézett. Egy ideig Isönd volt, azután a grófnő folytatta: — Abdinak, az utolsó budai basának voltpgy háremhölgye,, egy cigány asszony, egy gyönyörű cigány asszgiy. A Duna jobb­parti hegyei között üldögélt sátíqa előtt, ringeva kis porontyát, altatgatva énekkel, hegedüszóva , ahogy ' .'fett. Arra járt a pasa fényes kíséretével, feltűnt neki - — e^anyasszony, meg a siró hegedű. A sátor cövekéhez vetette a prontyot. Rongyos leánygyermek volt, nyomorult cigányleány, ti törődött volna vele! Az asszonyt elvitte, kincsekkel halmoJta el, de rabnak tartotta magánál. Mikor a németek bevették Budavárát, mene­kült a hárem. A szép cigányasszony egy alti2t kezeibe került. Később az altiszt elvette, aztán az idők soráé az egyszerű thü­­ringiai altisztből, tiszt, törzstiszt és brigadéro lett, grófi címet kapott. Felesége, az egyszerű cigánynő, mine g, minden társa­ságban megállta a helyét. Ennek a lánya vagjik én. Az anyám, minden művelődése ellenére is, a lelke mélyén jígányasszony ma­radt mindig. Megtanított minden cigány népszokásra, varázslásra, kártyavetésre. Lelkembe oltotta a kóbor élet iránti hajlamot, szeretetét a korlátlan szabadságnak. Ez készített engem szö­késre a neuhauseni zárdából. Egy szép barna \értestiszttel vág­tam neki az ismeretlen sorsnak. Emilia egy ideig elmerengett, majd folytatta: — Megszöktünk. Azután . . . azután éltünk cigányok között, cigánymódra a Panuel-törzsben. Mert az én vértesfőhadnagyom egyszerű cigánylegény volt, akit Vinczédi Mulcinak hívtak. Ha ugyan az volt a neve, mert annyi néven szerepelt már, hogy azt sem tudom, az-e az igazi neve, amin a cigányok ismerték. — A cigányok környezete eszembe hozta azt a tündérvilá­got, amelyről anyám sokszor mesélt. Talán boldog is voltam. Nem tartott sokáig. Az uram, vagy szeretőin el-elhagyogatott. Elcsatangolt erre-arra. Ezekről az utakról nem adott számot. Ereznem kellett, hogy lelkét valami újabb vágy fogta el. Mikor hegedülgettem neki a sátor előtt, már nem gyönyörködtette. Sok­szor egy nótával jött elő, amelyet hiába tanultam meg, a nóta nem úgy volt, nem az volt, amit ő akart. Akkor más volt már a lelkében. Más alak, más hang, más szenvedély. Egyszer, ami­kor egy másik törzzsel kerültünk össze, egy vézna cigánylányt látott meg jómessze a sátorunktól.A leány szinte csak magának, elmélázva hegedült. Az én páromnak a szeme kigyulladt, arca felragyogott és rohant a leány után. Botháry gróf csodálkozva nézett Emíliára. — Én pedig — folytatta a grófnő az elbeszélést — nem sokáig bírtam ki a keserűséget. A cigányok ekkor ellenem for­dultak, menekülnöm kellett. Futottam lovamon, amig valami német őrjárat elfogott. Ez volt a végzetem. Visszavittek Bécsbe. A többit ön is tudja. A császárvárosban tudtam meg, hogy az­alatt, mig én Magyarországon kalandoztam, atyám meghalt, ányám megőrült. Rám nem maradt más anyámtól, mint ez az amulett és édesanyám siró emléke s ez a Mgedü. A grófnő elővette a nyakába akasztott tjVsölyból a hegedűt és rázendített egy szomorú cigánydalra: ! MAGYARNYELVŰ, SZÍNES ÉS MŰVÉSZI ^ KIVITELŰ karácsonyi köszöntő kártya húsz minden alkalomra, köszöntők, esküvői, évfordulói, névnapi, születésnapi, gyógyulást kívánó, baráti üdvözlet, részvétkifejezés, pénzbeküldés ellenében ............................................................................. $1.00 Kérje ezeket a köszöntőkártyákat elsősorban lakóhelyének kártya­­üzletében, és ha ott nem áll rendelkezésére, úgy küldjön be egy dollárt az alanti vállalat címére és mi postafordultával elküldjük a rendelést. Tegyen az óhazába küldött csomagokba egy-egy dobozzal, örömet szerez velük. Amerikai rokonainak és ismerőseinek cimére is kül­dünk, ha cimét és egy dollárt beküld. Vállalatunknál kaphatók angol, német, olasz, spanyol, lengyel és tót nyelvű köszöntőkártyák is, ugyanolyan feltételek mellett. VISZONTELADÓKNAK, EGYHÁZAKNAK ÉS EGYLETEKNEK KEDVEZMÉNYES ÁRAT ADUNK! Hungarian & American Greeting Card Publishing Company 118 No. EIGHT STREET ALLENTOWN, PA. U J SZABÁLYOK A VÍZUMOK KIADÁSA KORUL A grófnő szeme megtelt könnyel. Valami fájó érzés oldódott fel lelkében, a könnyeket halk zokogás váltotta fel, majd hir­telen összeszedfte minden erejét, zokogása megszűnt. Idegesen tette vissza tarsolyába a hegedűt és felsóhajtott. Azután, mintha csak kínozni akarta volna magát emlékeivel, suttogta: — Soha senki sehol úgy hegedülni nem tudott, mint az a másik. Minden hangja a lelket rázta meg. Mintha a vér min­den cseppje külön-külön hallgatná, átérezné és mámorba fulna tőle. Az a vad, erőszakos és szép legény, akinek a felesége vol­tam; mint alvajáró rohant a hang után és amikor elérte a lányt — bár ellenkezett, a csókok özönével borította el. Ismerte-e az­előtt? Nem tudom. A leány sokáig küzdött vele, mig a Sajó vi­zébe zuhantak. Mi lett velük, élnek-e meghaltak-e, nem tudom. Sokáig nem tudtam gondolkozni semmiről. Később azután, ami­kor valamelyest megnyugodtam, rámszakadt az emlékezés, hó­napokig fájt a szivem. Vissza-vissza csengett] a szomorú, töré­keny cigánylány gyönyörű hegedüszava, béküfletben voltam min­denkivel. És vigasztalhatatlan voltam mindenütt, mindig. Szen­vedtem, sorvadtam, mint' pislogó mécses, amlelynek olaja ki­fogyott. És elpusztultam volna bizonyosan, ha I nincsen nyakam­ban ez az amulett. I Wohlfahrt grófnő a cigánylány áhitatos 'd abonájával vette ki kebeléből az amulettet és megcsókolta. Elbűvölve, elzsibbadva, az ellentétes érzéi >ek hatása alatt, sokáig hallgattak mindketten. Botháry grófnak nem volt szava, mert minden gondolatát leköltötte a grófnő 1 elkéből feltoluló vallomás. Emilia viszont azért hallgatott, une rt lelke a múlt felidézett árnyai között imbolyogva haladt tov ább. Egyszer csak felkacagott: — Látja, hogy Bertalan kígyója vagyok? Miért állt a ke­­resztutba? Megharaptam ugye? — Ne menjünk tovább, grófnő, — mond! a a férfi — azt hiszem, a kigyómarás mérge a lelkemig hatott. — Rossz szivem van, érzéketlen, kegyetle 1, ugye? — foly­tatta a grófnő. — Van rá elég okom. Ha meg tudta volna érez­­;etni, hogy férfi, hogy rakoncátlan, erős, vad szenvedélye van, ami módot ad küzdelemre a szivért, szenvedély írt . . . akkor . . . iem ismert volna meg. De ön angyal, önnek i nncsenek szenve­­lélyei, csak magasztos eszményi érzelmei, önn >k nem egy szen­­/edélyes élnivágyó cigánylány. önnek egy sz< :lid teremtés va­ló .. . Gyóntam . . . Ismer hát? ...........I Az amerikai vízumok ki­adása körül felállított szabá­lyokban újabban több változ­tatás lépett életbe, amelyek részben uj eljárást, részben a fennálló szabályok nyelvezeté­nek uj értelmezését jelentik. A fontosabb változtatásokat itt közöljük. Olyan külföldiek, akik nem bevándorlókként érkeztek az Egyesült Államokba, de beván­dorolni szeretnének, gyakran fölvetik a kérdést: Regisztrál­tathatják-e magukat beván­dorlóként külföldi amerikai konzuloknál, mialatt az Egye­sült Államokban tartózkod­nak? Az uj szabály a követke­ző. Az olyan külföldi, aki az Egyesült Államokban törvény­­ellenesen tartózkodik, nem re­gisztráltathatja magát külföl­di amerikai konzulnál, amig az Egyesült Államok területén él. Az olyan külföldi, aki vala­mely túl jegyzett kvóta (ami­lyen a legtöbb középeurópai államé) terhére esik, nem tölt­heti várakozási idejét az Egye­kozási jegyzékben nem szere­pelhet korábbi kelettel, mint mikor az Egyesült Államok te­rületét legutoljára elhagyta. E szabály alól azonban volt ki­vétel. Az olyan külföldi, aki törvényesen lépett az Egyesült Államok területére, 1946 szep­tember 10-ike előtt és aki itt­­maradt az országban, 1949 jú­lius 1-ike előtt, jelentkezhetett valamely külföldi amerikai konzulátusnál. Ha az ilyen kül­földi 1946 szeptember 10 után valamilyen sürgős és rövid kül­földi tartózkodásra elhagyta az országot, de nem bevándor­lóként ismét belépett, nem vesztette el jogosultságát, hogy ez év julius 1. előtt valamely amerikai konzulátusnál jelent­­kezhessék. Törlik-e annak a nevét a vá­rakozási jegyzékből, aki köz­ben nem-bevándorlóként az Egyesült Államok területére lépett? Az uj rendelkezés a követ­kező: A nevet törülni kell a vára­kozási jegyzékből, ha az ille­tő törvénytelenül, vagy a be­vándorlási törvény értelmében vett diákként lép az Egyesült Államok területére. Ha nem bevándorlóként lép az ország­ba, ez alól kivétel; ha az illető idegen valamely külföldi kor­mány tisztviselője, ennek csa­ládtagja, alkalmazottja, cse­lédje; ha az idegen külföldi matróz; ha a kereskedelmi szerződéseink értelmében vett kereskedő, ennek neje, vagy kiskorú, nőtlen, vagy hajadon gyermeke; “nemzetközi egye­­sület”-beíi idegen; látogató, akinek olyan hi ’atása, vagy Uizlete-V^ .ftinfilv. syjjjgí^ggis^é • "j- -h,gy az E. Á. területére lépjen; olyan külföldi, akinek sürgősen és rövid időre okvet­lenül meg kell látogatnia az Egyesült Államokat és aki erre a célra nem-bevándorlói vagy átutazói vízumot kapott és ut­jának ilyen természetét előad­ja a konzulátusnál, amelynél jegyzékbe foglalták; az olyan nem-bevándorló, aki 1946 szeptember 10-e utáni letele­pedése után, sürgős és rövid tartózkodásra külföldre megy és utána ugyancsak nem-be­vándorlóként lép az Egyesült Államok területére és 1949 ju­lius 1. előtt amerikai konzulá­tusnál bevándorlásra jelentke­zett. Az olyan idegen, aki látoga­tóként, átutazóként, vagy a bevándorlási törvény értelmé­ben vett diákként lép az or­szágba, az illetékes amerikai konzul előtt tartozik olyan út­levelet felmutatni, amelynek alapján idegen országba ismét beléphet ée az Egyesült Álla­mok elhagyása után még leg­alább 60 napig ott tartózkod­hat. Az uj szabályzat tehát megszünteti azt a gyakorlatot, amely szerint az amerikai kon­zul akkor.is beengedhette az országba az idegen diákot, ha joggal azt hihette, hogy a diák útlevelét meg fogják hosszab­bítani, vagy részére uj útleve­let fognak kiállítani. Az A. M. Sz. segítségével hazát találtak Az Amerikai Magyar Szö­vetség, amelynek legfontosabb feladatai közé tartozik most hontalan magyarok beutazásá­nak előmozdítása, szép siker­ről számol be. Közbenjárása folytán sikerült behozni Ame­rikába egy hontalan magyar családot: Paraj Istvánt, fele­ségével és három kis gyermeké­vel. Eger József, Charlotte, Mich.-i lakos vállalta értük á felelősséget s az ő otthonában találtak barátságos fogadta­tást a legújabb amerikai ma­gyarok. KI TUD RÓLA? Kurucz Péter testvéremet ke­resem ,aki Putkahelmecről (Sza­bolcs m.) való. Mrs. Lucy Mészá­ros, 29 Park Ave., Del Pk., Phil­­lipsburg, N. J. § Figyelem ! ! ! — Á“ TríríríTL.'Mt’a'' c-temvj LATtr FLORIDÁBAN letelepni szándékozók figyelmébe. AUBÚRNDALE, FLA. legszebb helyein méltányos ára­kon telkeink, házaink, gyümöl­csöseink vannak a magyar közön­ségünk részére. Bővebb felvilágosítást ad: L.B., c/o A. JAKAB 234 Wilson St., Johnstown, Pa. BARTUNEK’S CLOTHES $27.50 félj. — 3 üzlet — Nyitva kedd, csütörtök, szombat este 8-ig EARLY CANALS AND ROADS Onionak ma kitűnő utjai vannak, de 1820-ban mindösz­­sze három járható ut vezetett északról délre és ugyancsak három keletről nyugatra. Rázós, sáros szekérutak vol-1 tak ezek, melyek erdőkön át vezettek. A Lake Trail metnén, ahol valaha az Erie és Iroquois indi­ánok harcoltak, jöttek a pi­­oneerek New Englandból fe­dett kocsikon, hogy leteleped­jenek a vadonban. Az erdőir­tás ezer veszéllyel járt. Ez az ut ma a 20-as ut, amely Con­­neautból Maumee felé visz. A 6-os ut viszont Lorainen, Hu­­ronon és Sanduskyn át vezet a Lake Erie mentén. Ez a hajda­ni Lake Trail, az indiánok ha­di útja. A forradalom hőse, “Mad” Anthony Wayne tábornok út­ját a Miami és az Auglaize Trail mentén Fort Washing­tontól a Miami folyó völgye mentén Ft. Loramieig követ­hetjük, majd tovább Fort De­­fianceig végig a Maumee fo­lyón. A Muskingum és a Cuyaho­ga Trail egyrésze a mai 8-as útnak, amely Clevelandtól a Canal Fultonhoz visz és a 21- es ut Newcomerstown felé. I A kormány épitette a Cum­berland roadot, amely a 40-es és a 71-es utak mentén vezet, Springfield és Greenville felé. Ezek Ohio legforgalmasabb országutai. Fremonttól Portsmouthig a Warrior’s Path vezet, ahol a Shawnee indiánok csatáztak Daniel Boone idejében a tele­pesekkel. Most az 53-as ut ve­zet át ezeken a vadregényes vidékeken Upper Sandusky fe­lé, mig a 23-as ut a Scioto fo­lyó mentén vezeti végig az autózókat.- - ■-> - —■ —■ m v * • Utött-kopott a hegedűm t |á Szakadt rongy a vonója, Oszladozik, foszladozik J Mind a négy húr róla. * Oly szomorú a nótája S oly kevesen értik. Csak kinek a lelke beteg És a szive vérzik. Elmentem a házad előtt Be akartam nézni, Kihallalszik az utcára: "Semmi babám, semmi!" Tudom, kinek szól a nóta. Hanem azért mégis A te hűtlen szerelmedet Elsiratom én is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents