A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-12-30 / 53. szám

A JŐ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított* Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor ___ Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5028 . <*iilgs»4 ELŐFIZETÉSI Egy évre --------­'Fél évre ---------­DIJAK: | SUBSCRIPTION ______$4.00 One Year ______ ______2.00' Half Year ............. RATES: ______$4.00 ______2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. THE GOOD SHEPHERD A mai idc»k irányzata SZENT ÉV Amit Rákóczi Ferenc mondott a sok megpróbáltatáson át­ment nemes magyar nemzetről, azt ma el lehet mondani a sok 'megpróbáltatáson kétezer év óta diadalmaskodó egyházról: “Ki­újultak a sebei. ..” Az istentagadás erői sohasem voltak oly ha­talmasok, mint napjainkban s az egyház ellenségeinek tévesz­méiken kívül ma rettenetes erejű hadseregeik is vannak. Az orosz vörös hadsereg leigázva tartja keresztény népek millióit nemcsak saját országában, hanem több mint egy tucat kelet- és középeurópai országban is és mindezekben az országokban a val­­lástalanság, az istentagadás a boldogulásnak, sőt a személyes sza­badságnak garanciája, viszont az egyházhoz való ragaszkodás mindenféle veszedelmekkel jár, amint azt püspökök és papok tö­meges bebörtönzése mutatja. Válságos időben üli meg tehát a világ katolikus népe a huszonötödik Szent Évet. Válságos időben született meg a Szent Évek hagyománya. 1300-ban nagy veszedelmek környékezték meg a Szentszéket. Olaszországban világi hatalmak törtek az egyházállamra, Fran­ciaország királya lázadozott a pápa egyházi fennhatósága ellen. VIII. Bonifác pápa nem rettent meg e veszedelmektől. Ellenkező­leg, Szent Évet hirdetett és felhívta a hivőket a világ minden részében, zarándokoljanak el az Örök Városba és tüntessenek da­cosan az egyház ellenségei ellen, az egyházhoz való ragaszkodá­suk jeleivel. Az akkori nehézkes közlekedési viszonyok ellenére sokezer zarándok tette meg a többhónapos utat messzi országok­ból hogy bünbocsánatot nyerjenek. Bonifác pápa úgy rendelke­zett, hogy azután minden századik évben, minden századforduló alkalmával legyen Szent Éve a világ katolikus népének, de 1470- ben II. Pál pápa huszonötéves időközöket szabott meg. Az 1950. Szent Év az egyház megújhodásának, elszakadt lelkek visszatérésének éve legyen: ek a pápa óhaja és imájának tárroa De politikai jelentősége is van e Sv it JÉvnek Amik való megtéréséért fohászkodik, ezzel' egyvJ.,7 hadat -_,.;en annak a hatalomnak, amely ezeket a népeket lelki rab^öb:. nyomorí­totta: a nemzetközi kommunizmusnak, a Szovjetnek és"csatlós kormányainak. Rómában az eddigi bejelentések alapján csaknem egymillió zarándok érkezésére számítanak, köztük körülbelül 50,000 ame­rikaira. Ily nagyszámú zarándoknak az Örök Városba özönlése anyagi gazdagodást is jelent s ez nagyban meg fogja erősíteni az olasz kormány helyzetét a kommunista izgatással szemben. Az olaszországi kommunista mozgalom különösen nagy gon­dot okoz a pápának, merthiszen az olasz kommunisták — több mint két millió — úgyszólván kivétel nélkül katolikusok. Az országos demokrata párt volt elnökjelöltje, Ohio állam volt kormányzója, öt nagy amerikai napilap kiadó­ja, James Cox bocsátotta ren­delkezésünkre a mai idők irányzatáról szóló gondolata­it. A nyolcvanadik éve körül járó bölcs, aki hatvan éve kezdte az újságírást, megbe­csült bennünket gondolatai­nak átengedésével. Mondja ezeket: Peron tábornok kezeibe ra­gadta Argentina kormányzá­sát és ezzel ott megszűnt a politikai szabadság. Most any­­nyi ' újságot szüntet meg, ahány ellene szólal, meg. Egyetlen diktátor se érzi ma­gát biztonságban addig, amig a sajtó szabad. A sajtó nem lehet ott biz­tonságban, ahol diktátor ural­kodik. A sajtó csak ott lehet sza­bad, ahol a nép is szabad. A sajtó csak úgy maradhat sza­bad, ha a népet is szabadság­hoz segiti. Az. olyan sajtó, amely egyedül csak saját sza­badságáért küzd és nem törő­dik vele, hogy másoknak nincs szabadsága, maga se maradhat szabad. * * * Volt idő, mikor csak az volt pénz, amit aranyból vertek. A nép ekkor eldugta az arany pénzeket és pénz hiányában az üzleti élet elsorvadt. Ezért találták ki a papir pénzt, ame­lyet hasztalan dugnak el, mert a kormány uj bankók nyomására kényszerül. Pénz­hiány tehát nem lehet. Most a kávét dugják el a spekulánsok. Ezért a kávé megdrágult és a nép kezdi a , kávét elrejteni. Ennek azon­ban az lett a következménye, hogy aki eddig reggelire két csésze kávét ivott, most csak 1 egyet iszik és reákapott a tea ivására. így kevesebb kávé fogy és aki azt rejtegette, , most pórul kell járjon. Joggal kérdezhető, hogy mi lesz azokkal a holmikkal, amelyeket ma gyártunk? Hol­nap mibö/1 vásároljuk azokat, ha a máj adósságait kell tör­lesztettünk? Az 19ij!2-ik évben a nemze­ti bevéted kilenc százaléka részletfizetési törlesztésekre ment. Akkor jött a nagy gaz­dasági válság és évekig olyan holmikért kellett fizetnünk, amelyeket már korábban el­használtunk. A tegnap bűneit mindig a ma és holnap kell megfizesse. A CLEVELANDI SZTRÁJK A nép adósságra vásárol pén ■ ^iír í a!8 og y^k ef z pen íz el vásárdíjon. A részletfizetési hitel most tizenhét billióra ug­rott fel. A nép holnap fizet azért, amit ma vásárol. Az amerikai demokrácia nem ismer e 1 kivételes társa­dalmi osztályokat. A vas és acél gyári n unkások, meg a bányászok xiküzdötték azt, hogy hatvanit éves koruktól kezdve havcnta száz dollár nyugdijat kapnak és öregko­runkra biztosítva vannak. Úgy értendő ez, hogy ekkor kap­ják meg a~- Social Ceeurity nyugdijat és amennyivel az kevesebb száz dollárnál, a gyár vagy bánya tartozik azt száz dollárfh kiegészíteni. “Nagyon M:ép intézkedés ez. Csak helyeselni lehet. De hol marad az j amerikai alkot­mányban lefektetett egyenlő­ség elve? Jpgos követelés az, hogy minden hatvanöt éves embernek adja meg a Social Security k száz dolláros havi nyugdijad Erre a célra ötven billiós nyugdíj alap kellene és honnan vegyük ezt a temér­dek pénzt? A helyzet ma az, hogy akik ■most dolgoznak, fizetik - a nyugdijat, akik tegnap dol­goztak és termelő képességü­ket elvesztették. Vájjon a ma dolgozók belemennek-e abba, hogy keresetük negyedrészét odaadják azoknak, akik teg­nap dolgoztak? * * % A háborús hadfiak részére eddig tizenhat állam szava­zott meg készpénzbeli kárpót­lást. Más államok most készül­nek arra, hogy ezt a példá kövpssáWÉfek. állam ui adós sagot cs.i.xfv mogy ezt TT x& pótlást kifizethesse. Joggal lehet kérdezni: váj­jon a haza védelmére vég­zett szolgálatot meg lehet és meg szabad-e pénzzel fizetni? Ha elveszett volna a háború során a haza, ki fizetne a har­cosoknak kárpótlást? A haza védelme önvédelem és önzet­len kell legyen. * * * Nagyon könnyű megszavaz­ni azt, hogy kiadásokat csi­náljon az ország. De erre pénz kell és a legtöbb politi­kus nem hajlandó az adók emelésére. Olyan nehéz fel­adat ez, hogy tisztségüket féltik tőle és kerülgetik, mint macska a forró kását. Ha az ország pénzbelileg megbuknék, csődbe menne egy Hitler vagy Stalin kerül­ne felül és a túlzott takaré­kosságot a nemzet drágán fi­zetné meg. * * * Egy kenyérért az orosz munkás 25 percet, az olasz 17 percet, az osztrák 15 percet és a francia 10 percet dolgo­zik. Az amerikai munkás csak 6 percet áldoz erre. Ebben az egyszerű példá­ban rejlik Amerika nagy elő­nye. A clevelandi közlekedési sztrájk ékes tanuságtétele annak, hogy milyen fontos szerepe van a közvéleménynek a munkás­­mozgalomban. A sztrájkoló járművezetők főleg azért vesztették el ezt a sztrájkot, mert a közhangulat ellenük volt, Igaz, hogy a város oldalán volt egy állami törvény is, amely kimondja, hogy közmüvek alkalmazottai nem sztrájkolhatnak, de a törvényt bi­zonyára nem alkalmazták volna, ha a közvélertiény a sztrájkolok mellett lett volna. Ami a közvéleményt a sztrájkolok ellen fordította, a Kará­csony szellemével való visszaélés volt. A közönség úgy érezte, hogy három nappal Karácsony előtt sztrájkba lépni egyenlő a zsarolással. Nyilvánvaló, hogy a sztrájkolok is úgy érezték, hogy ha meg tudják bénítani a karácsonyi üzleti forgalmat, maguk az üzletemberek és a közönség fogja a várost arra szorítani, hogy kívánságaikat teljesítse. Számításaikban tévedtek, mert a város dacos elszántsággal viselte a sztrájkkal járó kényelmetlenséget. Ami azonban a leg­fontosabb: a sztrájk magára a munkásmozgalomra ütött vissza. Az általános benyomás, ami visszamaradt, az volt, hogy sok mun­kásvezető nem tanusit elég felelősségérzetet a közérdekkel szem­ben. Az amerikai munkásmozgalom nem engedheti meg magá­nak, hogy a közvélemény akarata ellenére cselekedjen. Még ha pillanatnyi céljait ilyen taktikával el is érné, a végeredmény káros, mert erősiti azoknak táborát, akik a munkásmozgalom fejlesztése elé újabb és újabb akadályokat akarnak gördíteni. NEM ÁRT AZ ÓVATOSSÁG Az amerikai nép szereti a csodákat, a csodás orvosi felfedezé­seket. Nem múlik el hét, hogy a sajtóban ne találkoznánk ilyen hírekkel. “Csodával határos gyógyulást eredményező” igyógy­­szer — Írják a lapok. Aztán jön az amerikai orvosszövetség hiva­talos lapja és figyelmezteti a lelkesedőket: — Legyetek résen, bánjatok csinyján az uj szerekkel. Kiderült, hogy sok orvosságnak utókövetkezményei támad­nak. így jártak a mohó könnyenhivők az úgynevezett “antihis­tamine” gyógyszerrel is, amely az önkívületig fokozott lelkese­­déssél hirdetések szerint megszabadítja az emberiséget a náthá­tól, hüléstől. Most aztán komoly orvos-professzorok cáfolják ezeket a ki­rívó túlzásokat. Az antihistamine hatásos gyógyszer, de nem százszázalékos. Csak a kellemetlen tüneteket szünteti meg, de nem pusztítja el a hülés kórokozóit, az úgynevezett vírusokat. Ettől eltekintve, az. antihistamine szerek álmositón hatnak és ezért veszélyesek lehetnek az autóvezetőkre, akik elalszanak A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR ÚJÉVI VERSES KÖSZÖNTŐ AZ IDŐ VÉN FÁJA újra hajt egy ágat, igy olvasztja össze tegnappal a mánkat. Levelek a napok, az ágak az évek, ágakon a rügyek a feslő remények. Egy-egy rügy elhervad; egy-egy ág elszárad s avarral hinti be Tegnapodat s Mádat. . . . Hulló levél, tört ág: életünk jelképe, így botorkál cseilő-botló lábunk lépte. Miként hulló levél meghempergünk sárba; miként letörött ág: sodródunk az árba. . . . De ha aranyból van titkos lélekpénzed: még fénylőbbre csiszol akkor majd az élet. TOVÁBB MEGY, NEM ÁLL MEG a vén idő-óra s ujongva Uj Évet olvasunk le róla. Ujjongunk, minthogyha kincset leltünk volna, mintha Isten áldón fölibünk hajolna. És mi a valóság? E pár szóban fér el: közelebb jutottunk a sir hoz egy évvel . . . ... Kezdem az uj évet; az ó-évet zárom; lássuk csak mily évszám látszik a naptáron? Mikor szállt a Földre az égi fénykéve? . . Tizenkileiicszáz és ötvenedik éve! Ha lelkűnkben hordjuk a nagy messzelátót: megpillanthatjuk még talán a Megváltót? HÖMPÖLYÖG AZ IDŐ: az Uj Év folyója s rajta hánykolódik életünk hajója. Fehér hab, véres hab, zugó hullámháton: morajlik az örvény, fenyeget a zátony. Hogy küzdünk meg ennyi bajjal, ennyi vésszel? Megáld-e az Isten elég hittel, ésszel? ... Ha Hit lesz iránytűnk s józan ész a kormány s szivünk lesz a zászló a főárbóc ormán: akkor zátony helyett biztos révbe érünk s nem sodor a bűnbe meleg piros vérünk. . . . Akkor révbe ér majd életünk hajója s az Uj Évben sorsunk Isten keze óvja! a kormánykerék mellett. Vagy károsak azokra, akik napközben szedik és álmosság miatt nem tudnak dolgozni. Az orvosok tehát ismételten figyelmeztetik a közönséget, hogy legyen óvatos. ELSÜL A BOT ■ fii;' ■ 1 A fegyverek általában öl­nek. Ez a hivatásuk. Ezért jönnek a világra. És a fegy­­, verek általában veszedelme­sek gőgösek, bosszúállók és hozzá nem értő kézben köny­­nyen idéznek elő tragédiákat. De- népszerűek is a fegyve­rek, amióta népek élnek a földön, hiába a bibliai mon­dás, hogy aki fegyvert fog. fegyver által vesszen el . . . Számomra, aki békés termé­szetű ember vagyok, a kapa­nyél is veszedelmes, mert a közmondás is a mellett tanús­kodik, hogy még a kapanyél is elsül... Itt mosolyog rám azon­ban egy apróhirdetés, amely tudtul adja, hogy a fegyver­kezés fejlődés-története uj fejezethez érkezett — mert szabadalmaztatott egy uj vé- W1 -~W.«• ’ ünai,,, _ y Hát ilyen valooan még nem volt. Rabbi Akiba kezd megbukni ama mondásával, hogy nincs uj a nap alatt. . . Mert nézzük csak, mit közöl velünk az apróhirdetés? “Be­törők, vetköztetők, utonállók, varjak, vadlibák és vetések kártevői ellen használható. A támadót ártalmatlanná teszi, de testi épségre nem veszé­lyes.” Tehát betörők, utonállók, varjak és vadlibák, reszkesse­tek — itt a lobot. Szavamra, nem gúnyoló­dom, tetszik nekem a dolog. Mert ha a kapanyél elsül, mért ne lőhetnem le a vadli­bát bottal ? Babay József A falu eszes bolondja D. Komlósi János, aki a Szov­jetunióban járt a magyar pa­rasztküldöttséggel, nagyhangon meséli a dobozi korcsmában, hogy mi minden csodálatos dol­got látott az orosz kolhozokban. Hitetlenül csóválják fejüket a jelenlévő gazdák. Egyik a másik után lopakodik ki a korcsmából, ahol már csak Sándor, a falu bolondja hallgatja Komlósi Já­nost. — Oszt’ Muszkaországban is vannak, — kérdi végül Sándor — ollan bolondok, mint én, akik elhiszik, amit kend most elme­sélt? NEVESS, BAJAZZO! A moszkvai operaházban b mutatásra került a legújabb, hivatalos kritika szerint le, szebb opera: a kommunista m zőgazdaság dicsérete. Azt éne! lik a színészek, hogy milyen j ha a parasztnak nincsen saj; földje! Hunyadi és Sztálin Várna bulgáriai város amelyért egykor Hanyadi J; nos véres és veszteségtelj( harcot vívott, a kommunisi kormány most Sztálinról n< . v ez te. 7.ű.„ .születésnap, álkálmáből. A szűz csendet hol nem zavarja semmi. Tanyát ott ver e szemérmes madár Fészkét náderdők ős-ölébe rejti. Mindig ünneplő hófehérbe jár. Nem báni senkit. Más útját el nem állja. Vágya, szerelme: a csend s a magány. Öröme .gondja: otthona s családja. Piszkot szemérnyit se tűr magán. Legszebb tollát is — fájón bár — kitépi, Ha valahonnan ráfröccsen a sár . . . Tisztaságát halálos gonddal védi E magányos, e szép nemes madár. lÜV • * És mi a sorsa? — Kapzsi vadász Fehér kincséért rá mohón vadász'. Meglepi orvul, életére tör ... Mii annak szóidul! szép családi kör? Mit más java és legszentebb joga. Melyet hitványul ő eloroza, A vásáron jó pénzt kaphat azér'. A nemes faj igy fogy, pusztul, kivész . . . Mig a veréb, a lármás gyülevész, E szemtelen kis piaci kofa. Melynek ahol jobb, ott az otthona. Mely sárba fürdik s másra önt sarat — Millió-számra nagy vigan tenyész. Ki nem pusztítja semmiféle vész. Silány fajtája mindig fenmarad. Még a mi amerikai gondolat-szabadsághoz szokott szemünk is úgy látja, hogy a kitűnő versben van valami célzatosság. A párt tagjainak félni kell tőle. Pedig hát ez a vers nem felőlük szól. Ötven esztendővel ezelőtt irta Lampérth Géza, jeles magyar köl­tő, akinek nem árt, ha nevét dobra ütjük, hiszen régen porlad a temetőben. És ötven év előtt ki álmodott magyar földön “párt” felől? A múlt hangja azonban visszajár kisérteni a jelent, amelynek talán még a fülemüle énekétől is van félnivalója. Ha ugyan van 4B.iég magyar földön jülem^le? Talán már azt is kiirtotta a párt­fegyelem azon ä címen, hogy orosz földörTmncs 'fülemüle. 1 ' EMBERÉRE TALÁLT A FIÚ Irta: FALU TAMÁS A gimnázium a városka legmagasabb helyén állt. Egyemele­tes volt, évtizedek óta sárgára meszelték, ez volt a hagyományos szine. Gondozták, ápolták, csak éppen nem nevelték, és megmaradt algimnáziumnak. Négy osztálya volt csak. Ebben a városkában lakott a nagymama. Minthogy a mi falunkban nem volt az eleminél nagyobb fokú iskola, természe­tesnek látszott, hogy az elemi osztályok végeztével ide fognak küldeni szüleim. Az algimnáziumban évtizedes szokás volt, hogy év végén, mi­kor a bizonyítványokat már kiosztották, tehát az iskolával szem­ben már minden felelősség megszűnt, a felsőbb osztályosok meg­verték az alsóbb osztályosokat. Az erősek a gyöngébbeket. Min­denki kiválasztott magának egy megvernivalót, s annak rendje és módja szerint elagyabugyálta. Az évzáróünnepély elmarad­hatott, de az évzáró verés, az nem. Mi, kisebb és gyengébb gyere­kek úgy voltunk, mint a bálozó leányok, akik a csillár alatt egy tömegben látják a frakkos ifjakat, s feléjük nézve önkéntelenül is azt kérdik magukban, mikor a zene megszólal: Ugyan melyikük fog felkérni? Mikor a nagy és izmos, bajuszos és szakállas fiuk elhaladtak mellettünk, szorongva kérdeztük magunkban: Ugyan melyikük fogja csontjainkat megropogtatni? En már azt hittem, hogy szerencsésen megúszom a dolgot s veretlenül utazhatom haza a nagyvakációra, mikor a bizonyit­­ványosztás délutánján ott látom Korompait a házunk előtt. Pro­gramm szerint sétált fel és le, semmi kétséget nem hagyva fent az iránt, hogy engem vár. Korompai a második osztály atlétái közé tartozott, eggyel járt feljebb, mint én, de külsejére nézve az apám lehetett volna. Ijedtemben az ablakhoz mentem, túl akartam esni az ügyön. Korompainak felcsillant a szeme, s intett, hogy menjek ki. Ter­mészetesen nem volt bátorságom, hogy benn maradjak. — Mit akarsz? — kérdeztem tőle odakinn fogvacogva. — Holnap délután pont négy órakor leszel az ipartestület előtt, ha nem leszel ott, még jobban megverlek. Egész éjszaka le seim tudtam hunyni a szemem. Előre éreztem az ütéseket, a püfölést, a szorítást, megidéztem öklét a hátamra, a mellemre, képzeletben meg voltam dagadva és fájtam. Nem tud tam enni, de nem is bántam, hogy nem volt étvágyam, gondoltam, az evés hizlal, s Korompai több ütnivalót talál rajtam. Délben mentőötletem támadt. A ládám még nem volt fel­adva, előszedtem belőle a legvastagabb téli trikónemüimet s hal­mozni kezdtem őket magamra. Mikor a nagyanyám meglátott, boldogan mondta:-— Örülök fiam, hogy igy megerősödtél nálam. A szüleid leg­alább látni fogják, hogy semmiben sem volt hiányod. A hőmérő magasan állt árnyékban, mikor elindultam a csa­tahelyre, mely semmi diadalt nem Ígért. Megtehettem volna, hogy gyáván megfutamodom, megtehettem volna, hogy szólok a nagy­mamának és segítséget kérek tőle, de ezt nem tartottam jellemes dolognak. Megígérem, hogy elmegyek, nem szegem meg a szava­(Folytatás a 4-ik oldalon) A KÓCSAG MADÁR SORSA * Irta: BANGLIA ANTAL Magyar földön Íródott ez a levél, de úgy látszik, hogy ki kel­lett csempészni Bécsbe, mert az ottani amerikai zónában adták postára. írja ezeket: — Isten szent szerelmére neveket ne írjatok ki, mert éppen most Szegeden kegyetlenül megvertek és javitó intézetbe küldtek egy tizennégy éves diákot, mert verset szavalt. Olyan verset, amelyet “párt-ellenes” munkának bélyegeztek és sokszorosítása, ;zavalása tilos. A vers, amely a ma egyre ritkuló, hófehér kócsag madárról szól, igy hangzik: .'PAGE 2. OLDAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents