A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-12-23 / 52. szám
PAGE 8. OLDAL A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Karácsony ünnepe EVANGÉLIUM Szent János 1. fej., 1—14. szakasz Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige. Ez volt kezdetben az Istennél. — Mindenek ő általa lettek és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt és az élet volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világit, de a sötétség azt föl nem fogta. Vala egy ember, Istentől küldve, kinek neve János volt. Ez tanulságul jőve, hogy tanúskodjék a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem volt ő világosság, hanem hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság volt, amely megvilágosit minden világra jövő embert. A világban vala és a világ őáltala lett és a világ őt meg nem ismeré. Tulajdonába jőve, de övéi őt be nem fogadták. Mindazoknak pedig, kik befogadták, hatalmat ada, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, kik hisznek -az ő nevében, a kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi indulatából, hanem Istentől születtek... És az Ige testté lön és miköztiink lakozék és látók az ő dicsőségét, mint az Atya szülöttének dicsőségét, aki tele volt malaszttal és igazsággal. SZENTBESZÉD Amikor az idők teljessége betelt, amikor a próféták által megjövendölt idő elérkezett, amikor a föld népei sóhajtoztak és sóvárogtak szabadulás, a megváltás után, akkor az Ige testté lön, akkor az Isten leküldé egyszülött Fiát a földre, akkor megszületett az Ur Jézus. Éjszaka volt, mikor a világra jött, sötét, hideg, fagyos decemberi éjszaka, aminthogy sötét, hideg és fagyos volt az a világ is, amelyre jött. Erre a sötét, hideg, fagyos világra jött az isteni Kisded, hogy világosságot, melegséget és forróságot hozzon a földre, világosságot az elmékbe, melegségét a keblekbe és forróságot a szivekbe. És>az isteni Kisded, csakugyan lehozta az égből a hitnek a világosságát, a reménynek a melegségét és a szeretetnek a forróságát. Akkor megmozdultak a keblek és szeretni tanultak a szivek*.*.*. Először csak az egyszerű pásztorok indulták útnak, hógy felkeressék az Urat és imádják az Ur Krisztust, de csakhamar nyomukba léptek a napkeleti bölcsek, a három királyok, hogy mint földi királyok hódoljanak az ég és föld királya előtt. Mintha valahogy úgy lenne, hogy ma már nem ragyog az a bethlehemi csillag olyan fényesen. Pedig dehogy nem. Az a csillag ma is oly istenien ragyog, az a barlang ma is annyi világosságot, melegséget s forróságot áraszt szét a világban, mint egykor, régen. Nem azok változtak meg, de mi változtunk meg. Azt hisszük, hogy a Karácsony csak gyermekeknek való, azt hisszük, hogy a kis Jézuska nekünk már nem kell. Magunkat csaljuk meg és senki mást. Nemcsak akkor volt fagyos, hanem fagyos ma is az emberi szív, az Isten s az emberek iránt egyformán, mert önzők vagyunk, csak magunkra van gondunk és nem hozunk áldozatot Istennek és nem gyakorolunk irgalmasságot az emberekkel szemben. Hát mindez nem jól van és mindez nem karácsonyi hangulat. A Karácsony nemcsak a gyermekeknek kell, a kis Jézust nem csak a kicsinyeknek kell imádniok. Kell a Karácsony nekünk, felnőtteknek is. Maga Krisztus Urunk kívánja meg ezt tőlünk, amikor igy szól: “ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyeknek országába.” A ma született isteni gyermek kedvéért legyünk mi is gyermekek; higyjünk, reméljünk, szeressünk és imádkozzunk újra úgy, mint amikor még gyermekek voltunk és akkor majd az isteni Kisded megáld bennünket és éreztetni fogja velünk a Karácsonynak minden szépségét. MIT AD A KATEKIZMUS? Hitéleti Rovat Kegyelem és büiibocsánat A kereszténységet kívülről szemlélő embertársaink igen könnyen abba a hibába esnek, hogy magát a kereszténységet a legegyszerűbb oldalról, a magukat kereszténynek valló emberek életén és magatartásán keresztül Ítéljék meg. Ez természetesen nem lehet helyes álláspont, hiszen a kereszténység mint vallás, életforma, világnézet akkor is változatlanul fennáll a maga tisztaságában, ha történetesen egyetlen ember sem élne e földön, aki méltó a keresztény elnevezésre. Hiszen a keresztény eszrhelendszer tételei már akkor igazak és szépek voltak, amikor Krisztus még meg sem hirdette őket, amikor a kereszténység fogalma még meg sem született és az emberiség mégcsak megközelítően sem élt kersztényi elvek szerint. Irta: MELOCCO JANOS hogy az akkori Róma minden egyéb volt, csak keresztény nem. Ábrahám mégis keresztényként tért haza s csodálkozó barátjának azzal indokolta meg megtérését, hogy ha egy eszmét ennyire méltatlanul képviselnek s az mégis több mint egy évezrede fennáll, az csak nagyon jó eszme lehet. Amit Boccaccio nemcsak világosan felismert, de nyíltan ki is mondott, azt ma még igen sokan nem veszik tudomásul. Egyik nagy pápánk mondotta, hogy a kereszténység legnagyobb veszedelme maga a keresztény ember, mert vallásához méltatlanul él. De vájjon el lehet-e várni az embertől, aki a Krisztus előtti jelentősen alacsonyabbrendti pogány kultúra tetőpontjához legalábbis évtizezredek alatt tudott csak eljutni, hogy ezt a végső emberi tetőpontot nem egészen kétezer év alatt teljes egészében meghódítsa ? Ábrahám megkülönböztetése szerint a kereszténységnek két oldala van: az egyik maga a keresztény vallás, a másik liiiiiUBUiiMiiuiuiiim»i!UDiiimniiiiuiiiiiiiiniiE3wiiiiiMoi;iiiiin!omiiiiifflí]iiniiiiiNoiiiiiiHiiininiiiiiiiiia!iiiiiniiii(}ii!iiiiiiinc< Karácsony ünnepe EVANGÉLIUM Széni Máié 2. rész, 3. sz. akik tudják, hogy mit kellene tenniök, de az emberi gyengeség mégis más cselekvésre készteti őket. Csakhogy a kereszténység olyan vallás — és éppen ezért tökéletes,— amely az egész emberi élet minden részletét szabályozza és irányítani kívánja. Emellett olyan magas célt tűz az ember elé, hogy azt legfeljebb megközelíteni lehet, de elérni nem. A pannonhalmi iskolásfiu A keresztény tan és a keresztény életforma között való különbséget már 600 esztendővel ezelőtt felismerte Boccaccio, aki a Dékameron egyik novellájában elmondja Ábrahám zsidó történetét. Ezt az Ábrahámot egy keresztény barátja addig unszolta a megkeresztelkedésre, mig végül is elhatározta, hogy Rómába megy, megnézi az ottani keresztényeket s ha valóban derék embereknek találja őket, akkor megkeresztelkedik. Barátja megijedt erre az elhatározására, mert tudta, Templomot épit a nép Templom épült Kárán . . . : Ugyanott, ahol évekkel ezelőtt le kellett bontani a régi kis vályogházat, amelyben vagy kétszáz esztendeig lakott Ká-; ! rán az Úristen. Megrepedő-j zett, beomlással fenyegetett j és azóta nem volt háza Jézus: nak Kárán. 1 Domboldalban állt a régi' templom; azóta magasabbra j építették az utat, fél kellett | hát tölteni az alapját. Sok tég- > la kellett hozzá, ezért a plébános és az építőmester öszj szeültek, hogyan lehetne takarékoskodni a téglával. Háromszázegynéhány lélekszámú községben nem gyerekjáték egy templomnyi téglát összehozni, hát még a többit, fát, meszet, követ, ajtót, ablakot! Így határozták el, hogy a templom külső falát vékonyan építik meg, éppen csak a szél és eső ellen és belül emelik fel a tartófalakat, kisebb kerületen; azt is oszlopokkal és boltívekkel készítik j a keresztény eienorma; az 1 egyénre vonatkoztatva a hit ismerete és a keresztényi élet. Igazán kereszténynek csak azt az embert nevezhetjük, aki nemcsak ismeri és elismeri a keresztény igazságokat, de a maga életében meg is valósítja azokat. Ebből származik az j a téves megítélés, hogy a ke- i resztényság nem megfelelő val- i lás az embernek, hiszen ha sokan vannak is, akik elismerik a krisztusi tanítás legmaga! sabbrendü mivoltát, kevesen vannak, akik —a maguk életében valóban meg is valósítják. A keresztények bűneiért aztán a kereszténységet vádolják. A kereszténységet tökéletes formájában egyedül képviselő római egyház isteni alapítás. Maurusnak, Mórnak hívták szerzetesi nevén azt a tizenegyedik “iskolásfiut,” aki a század elején az akkor alig egy-két évtizedes Pannonhalmán élt. Emlékét együtt ünnepli Pannonhalma, akkoriban a magyar missziós tevékenység szervező központja és Pécs. Mit vitt magával emlékekben ez az iskolásfiu,* majd szerzetes, Pannonhalmáról a pécsi püspöki székbe ? Ott látta az európai vezeklő és refoimi-mozgalom vezetőinek küldöttségét. Ott látta azokat a nyugateurópai zarándokokat, akik Pannónia uj királyának hirére nem a tengeri utón, hanem Magyarországon keresztül iparkodtak a Szentföldre és akik a latin szellemiség máig észlelhető magvait hintették el magyar földön. Ott köszönthette sokszor a szent királyt és fiát, akik a szent ifjút itt ismerték meg. Ott találkozott először Szent Gel- 1 érttel, kivel Mórnak négy rendtársa indult el a keletmagyarországi misszióba, ahol a Csanádi egyházmegyét alapította meg, hogy a bizánci terjeszkedési törekvéseket ezzel végleg elvágja. Mint Gellért püspöktársa, ő is — bizonyára a vértanuság titkos vágyától hajtva, — sietett a kelenföldi révhez, de csak néhány órával később ért oda, miután a vértanuk már kiszenvedtek. Mikor Jézus Juda Betlehemében született, Heródes király napjaiban, ime bölcsek jövének napkeletről Jeruzsálembe, mondván- :Hol vagyon, aki született, a zsidók királya? mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk imádni őt. Hallván pedig ezt Haródes király, megháborodék, és vele egész Jeruzsálem. És összegyiijtvén mind a papi fejedelmeket és a nép írástudóit, tu dakozódik vala tőlök: hol kell születnie a Krisztusnak? Azok pedig mondák neki: Juda Betlehemében; mert igy van megírva a próféta által: És te Betlehem, Juda földe! épen nem vagy legcsekélyebb Juda főbbjei között; minthogy belőled származik a vezér, ki népemet, Izraelt kormányozni fogja. Akkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmasan megtudá tőlök a nekik megjelent csillag idejét. És elküldvén őket Betlehembe, mondá: Menjetek, kérdezkedjetek szorgalmasan a gyermek felől; és ha megtaláljátok, üzenjétek meg nekem, hogy én is elmenvén, imádjam őt. Kik meghallgatván a királyt, elmenének. És ime a csillag, melyet láttak vala napkeleten, előttök méné; mígnem oda eljutván, megállapodék a hely fölött, hol a gyermek vala. Meglátván pedig a csillagot, örülének igen nagy örömmel. És bemenvén a házba, megtalálók a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulván, imádák őt. És megnyitván kincseiket, ajándékokat adának neki, aranyat tömjént és mirhát. És feleletet vévén álmukban, hogy vissza ne menjenek Heródeshez, más utón térének vissza tartományukba. SZENTBESZÉD Egyik legnagyobb -ünnepét üli ma az Anyaszentegyház, minden ünnepek között a legkedvesebbet. Emlékét üljük ma azon felette örvendetes eseménynek, hogy megszületett a betlehemi istállóban az Istenfia. Az Istenfia, akihez képest mi kevesebbek vagyunk, mint a föld porában csúszó utolsó féreg mihozzánk képest. _ / REMÉNYKEDŐK A katekizmus kérdés felelet formáiéban megadja minden katolikus hívőnek, gyermegnek és felnőttnek egyaránt a hitre, parancsolatokra és a kegyelem eszközeire vonatkozó alapvető tudnivalókat. Megmutatja az Isten megismerésének, szeretőiének és szolgálatának útját; megmutatja tehát a katolikus ember számára az üdvösség útját. Földi hivatásunk az, hogy tulvilági üdvösségünkön mun* kálkodjunk; amikor tehát a katekizmus elmondja, hogyan üdvözölhetünk, egyben határozott evilági életprogramot is ad a katolikus embernek. Ez a program nem más, mint az evangéliumi élet programja, a szeretet életprogramja. Lényeges jellemvonása, hogy az egyént nem elkülönülten látja, hanem természetes társadalmi viszonylatai közepeit, mint társas lényt, aki nemcsak önmagáért felelős Isten színe előtt, hanem felebarátaiért is. Az evangéliumi élet programja szükségszerűen társadalmi program. Megismertet a kinyilatkoztatott igazsággal; közvetíti hozzánk Isten parancsolatait és a szentségi rendben föltárja előttünk azt a forrást, amelyből táplálkozva a tökéletesedés utján és a szeretet, révén mind közelebb kerülhetünk mi magunk s mind közelebb vihetjük környezetünket Istenhez. Márpedig ezek azok a föladatok, ame^ lyeket minden katolikusnak vállalnia és tőle telhetőén teljesítenie is kell, mert ha nem teszi, nem jó katolikus. Ebből nyilván következik hogy minden katolikusnak alapvető kötelessége önmag? iránt, hogy a katekizmust ő maga alaposan megismerje és felebarátai iránt, hogy őket a katekizmus ismeretére vezesse, abban megerősítse és támogassa, ha kell tanításával és mindenképpen a példájával. Nem elégedhetünk meg a holt betűvel; az igének testté kell válnia bennünk, körnte zetünkben, családunkban, tár sadalmunkban, mert különber nem életünk lesz, hanem ítéletünk. A hívők a maguk módjár szintén bizonyos “papságra” rendelttetek s ez a papság mely legszebb dicsőségünk kötelezettségeket is ró rájuk Mindenekelőtt azt, hogy hitüket, parancsait és a hitélet forrásait megismerjék, “megtanulják,” azután’ pedig azt. — s ez nem kevésbbé fontos, — hogy mindezt továbbadják, megtanítsák gyermekeiknek, környezetüknek; hogy Krisztus leikével hassák át a társadalmukat. Látja és tudja, hogy a tökéletesedést elősegíteni lehet, de erőltetni nem. Tudja, hogy ha az óramutatót nem is lehet hátraigazitani, túlságosan eiőreigazitani sem szabad. A haladásra ösztönözni kell az embert, különben megáll az óra. De tudomásul kell venni azt is, hogy a maga üteménél senki nem haladhat gyorsabban és ezért az egyház még nem veti el azt az embert, aki a keresztény tökéletesedésnek j csak egv bizonyos alacsonyabb fokáig jutott el. A helyes ösztönzésnek két eszközét közvetíti az egyház: a kegyelmet a haladáshoz és a biinbocsánatot a tökéletlenség miatti kedvszegés és kétségbeesés elkerülésére. Ha nehéz is tehát, de mégis lehet, sőt kell is kereszténvnek lenni. takarékosabbá. Így kerültek bele az oszlopok, igy került bele a somogyi parasztház tornáca a kárai templomba. Olyan építészeti remeket csinált az építőmester és a plébános, amilyenre régóta nem volt példa. Most belül díszítik a templomot. Alig van rá pénz, de van találékonyság és főleg szeretet a hívekben, — helybeliekven és messzi vidékiekben egyaránt. Megtért a kommunista, aki meg akarta ölni a pápát A Vatikánból jelentik, hogy Bruno Cornacchiola, egy megtért kommunista, átadta a páoának protestáns bibliáját ér. azt a tőrt, amellyel le akarta ■szúrni a Szentatyát. Ettől a szörnyű szándékától akkor j tért el, 1947-ben, amikor megjelent neki a Három Forrás Szüzanya. Argentínában különös zarándokiás volt az elmúlt napokban; 1500 vak hivő zarándokolt el a lujani Szüzhöz. Mindszenty bíboros magánzárkában van Kápolna a Bakonyban A keresztény igazságokat negismerni nem nehéz, hiszen íz egész világon mindenütt /annak szakképzett tanítói. A keresztény igazságok elfogadása is könnyű, hiszen az sgész tanításon oly következe;esség vonul végig, amely csak i helyes tan tulajdonsága ledet. Ami a mai világban mindenki előtt szépnek és jónak ;etszik, az csaknem kivétel léikül — egyes területeken, mint például a szociális té/en, valóban kivétel nélkül — i keresztény tanításra vezetgető vissza. Ezeket az emberi természetnek annyira megfeelö szép és jó tételeket valóban könnyű elfogadni. Ilyen szempontból tehát Magyarországból kimenekült katolikusok jelentették egy nagy amerikai hírszolgálatnak, hogy Mindszenty hercegprímást a rabkórházból áttették egy hűvösvölgyi romvillába, ahol magánzárkában van s senkivel sem érintkezhet. A villát, amely a politikai rendőrség egyik kirendeltségének közvetlen közelében van, éjjel-nappal fegyveres őrök veszik körül, senkinek sem szabad a villa közelébe jönni. A hercegprímásnak ezt az elszigetelését a kormány azért rendelte el, mert a rabkórházban az ő bátorítása folytán gerincesebb magatartást tanúsítottak a többi foglyok a kommunista “felvilágosító” propagandával szemben. A magyar menekültek elmondták azt is, hogy Mindszenty testileg is, lelkileg is igen kedvezőtlen állapotban van és' kétségtelen, hogy a mostani, még az eddiginél is embertelenebb bánásmód csak tovább fogja rombolni szervezetét. Állítólag az édesanyjának augusztus óta nem engedték meg, hogy meglátogassa martir fiát. A Bakony belsejében a hat-' száz hívőt számláló Pénzes-! kút katolikussága kápolnát és j lelkészlakot avatott a napok- [ ban. A kápolnát Badalik Bertalan veszprémi püspök áldotta meg. nem nehéz kereszténynek lenni. Életformánk kialakítása azonban már sokkal kényesebb. Hányán vannak a kereszténységen kívül is olyanok. “Minden birtokunk csak Istentől nyert kölcsön.” (Linné) ♦ “Az az ész, mely nem bir a hitig emelkedni, nagyon szánandó, gyönge.” . (Pascal) Ez a fölséges Istenfia a legnagyobb szegénységben jött a világra. Tette pedig ezt azon célból, hogy* 1 megtanítsa a szegényeket, nyomorultakat, hogy békével tűrjenek, meggondolva azt, hogy az emberré lett Istenfia önakaratából tűrte az éhséget, hideget és. hogy csak a magára vállalt sok szenvedés után ment be dicsőségébe. Úgy mi is, hógy oda bejuthassunk, vegyük magunkra a szenvedések keresztjét és kövessük Őt. Minél szegényebb sorsban van valaki, annál inkább hasonló Jézushoz, akii maga mondta magáról, hogy a rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkeik vannak, de őneki nincs hová lehajtani fejét. Hallván ezekeket, vigasztalódjék meg szivünk és soha se nyíljék meg szánk zúgolódásra, hanem igenis buzgó hálaadásra Isten iránt, és teljék meg szivünk szeretettel Jézus iránt, mert hiszen Ő az irántunk való szeretetből jött oly szegényen e világra. * De hát hogyan mutathatom meg Jézus iránt való igaz szeretetemet és hálámat? Úgy, hogy gondját fogom viselni lelkemnek, mert Jézus az én lelkem üdvösségéért viselte a szegénységet és szenvedte a legnagyobb kínokat. íme, ilyen értéke van aZ emberi léleknek Isten előtt! Ne fájjon tehát lelkünk, mikor látjuk, mint viseli gondját némely ember romlandó testének, mely minden bizonnyal a férgek eledele lesz és Jézus nagy szivefájdalmára az ördög zsákmánya, de leikével nem törődik? A kereszten szenvedő Jézusnak iszonyú testi kínjain kívül sokkal jobban fájt annak előrelátása, hogy igen sok ember semmibe se fogja venni a szeretetből önmagára vállalt elszenvedett kínjait, lábbal fogja taposni szentséges vérét és amiatt el fog veszni örökre. A jámbor pásztorok az angyal szavára Jézus jászolához jöttek, hogy imádják őt. A jó pásztorok ajándékot is vittek a kis Jézusnak, ami szegénységükből tellett. Báránykát és mézet. A szelíd bárányka ártatlanságot jelent, mi is ártatlan szivet vigyünk neki ajándékba, vagy legalább bánattal teljes töredelmes szivet. Azután pedig szivünk édes mézét, őszinte szeretetünket ajánljuk fel neki viszonzásul az Ő nagy szeretetéért. És leborulv? tegyünk neki fogadást, hogy nagy gondunk iesz arra, hogy kárba ne vesszen reánk nézve önmegalázkodása, szegénysége és sok szenvedése, mert gondját fogjuk viselni lékünknek, kerülvén a rosszat és mindenben az Ő példáját fogjuk követni. Nem is kíván tőlünk egyebet, csak hogy igazán szívből szeressük és soha meg ne bántsuk, mert máskülönben háládatlanok lennénk iránta. A háládatlanság igen nagy bűn és ez végtelenül fáj az Ő szerető szivének. Hogy ez igy van, megmutatta azt Jézus egy alkalommal, amikor tiz bélpolost gyógyított meg undok betegségükből. És a tiz meggyógyult közül csak egy tért vissza, hogy Jézus jóságáért köszönetét mondjon. Zokon esett ez Jézusnak, ezért szomorúsággal eltelten mondotta: “Nemde tizen gyógyultak meg, hát a kilenc hol van?” Mi is a háládatlanság bűnébe esnénk, ha Jézus végtelen szeretetét nem fogjuk szeretettel viszonozni. Dicsőség, hála legyen a szeretet Istenének és békesség a jóakaratu, háladatos emberek szivében. A megtérek éve legyen a Szent Ev A pápa kijelölte azt a három bíborost, akik a Szent Év megnyitásánál, vele egyidejűleg, fel fogják nyitni a három bazilika lepecsételt kapuit. (A Szent Péter bazilika kapuját maga a pápa fogja felnyitni.) Ez alkalommal a pápa közölte a bíborosokkal, hogy imádkozni fog azért, hogy a Szent Év alkalmával megtérjenek az egyház kebelébe mindazok, akik hanyagság vagy előítélet okából hűtlenek lettek az egyházhoz, úgyszintén azok, akik teljesen távol állottak az egyháztól. Annak a reményének is kifejezést adott a pápa, hogy a Szent Év meg fogja erősíteni az emberek testvériességét, ami garanciája lenne a béke megóvásának»
