A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-12-23 / 52. szám
; PAGE 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre -------------------$4.00 Fél évro ____________2.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year -------------------$4.00 Half Year........................2.00 Magyarorizagra: egy etre $5.00 — relevre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. KARÁCSONY A Megváltó születésének ünnepe időszerű és időtlen. Időszerű, mert minden Karácsonykor újból és újból érezzük a lelki megtisztulásnak szükségét, és időtlen, mert örökkévalóak azok az eszmék, amelykben az ünnep fogant. A keresztény hitvallás sok ünnepet tart, amelyek egytől egyig a hitélet valamely nevezetes eseményének emlékeztetői. De egyik sem gyökerezett be oly mélyen lelkűnkbe, mint a Karácsony, a nap, amelyen a Megváltó született. Az ünnep mély áhítatára jellemző, hogy a nem keresztény vallások követői is úgy tartják meg azt az ünnepet, mintha sajátjuk lenne. Ez az ünnep az emberiség történelmének egy nagy fordulópontja. A Megváltó tanításaival egy uj korszellem kezdődött, amely egy uj vallásnak és uj társadalomnak magva lett. Világi intézményeink, beleértve törvényhozást, bíráskodást, közigazgatást a keresztényi szellem kisugárzásai. A karácsony a keresztényi lélek legnagyobb lelki erőforrása. Az ünnep áhitata, a hozzá kapcsolódó isteni és emberi vonások meghittsége és melege egy évről évre megújuló nagy lelki élmény, amelynek várakozása már jóval előbb betölti a lelkeket. Sohasem érezzük erősebben, mint ezen a napon, hogy Jézus követői vagyunk és sohasem érezzük erősebben tanításainak isteni eredetét. Melegében felolvadunk lélekben és megtisztultnak érezzük magunkat. Ó, miért is nem lehet az emberi lét egyetlen szakadatlan Karácsony itt e földön . . . ! LINCOLN PROLETÁRJAI , Clevelandban van egy kapitalista, gyárigazgató, akinek az a bogara, Hogy — minél tobbet 'í'izet munkásainak, annál jobban jár. Sokan kinevetik, még többen, tisztelik James F. Lincolnt, a Lincoln Electric Co. elnökét, de azt mindenki egyenlően elismeri, hogy a siker őt igazolj a. Tizenhat év óta minden egyes karácsonykor valóságos aranyesőt hullat munkásaira ez a kapitalista és tizenhat év óta minden esztendőben több és több mégis a profit. Ebben az évben oly kiadós volt a profit, hogy a bolondos igazgató — akinek több esze van mint egy tucat nagyfej ü iparbárónak — több mint három millió dollárt osztott ki 1026 irodai és gyári alkalmazottja közt. Átlag 3000 dollár karácsonyi ajándék jutott egyegy dolgozónak, amiáltal az átlagos munkabér, illetőleg fizetés évi 6000 dollárra emelkedett. Hogyan lehetséges ilyesmi? Nagyon egyszerűen, mondja Lincoln: A munkások tudják, hogy ha egyre jobban és jobban dolgoznak, az áru egyre kelendőbb lesz és a vállalat haszna megfelelően nagyobb. És azt is tudják, hogy a nagyobb teljesítményért bonusz illeti meg őket. így hát, közös lévén a kapitalistának és a munkásnak érdeke, mindenki igyekszik kitenni magáért — nem azért, mert hajszolnák, hanem azért, mert igy szolgálja legjobban a maga és családja érdekét, jólétét is. így állnak a dolgok Lincoln házatáján. Mindenki meg van elégedve. Nevetnek olyan rég elkopott jelszavakon, mint “A proletár csak láncait veszítheti el.” Lincoln proletárjainak vesztenivalójuk nem rablánc, hanem évi hatezer dollár. Vesztenivalójuk — hogyan értsük ezt? Hát csak úgy, hogy évi átlag hatezer dolláros keresetük füstbe menne, ha itt is, mint Szovjet-Oroszországban, Szovjet-Magyarországon és egyéb földi paradicsomokban, az a jelszó járná, hogy “Tied a gyár, magadnak dolgozol!” Az óhazából, ahol a “Miénk a gyár” jelszó járja, a hároméves terv befejeztével, az ötéves terv küszöbén, olyan hirek jönnek — nem a hivatalos sajtó utjárf,'hanem levelek és üzenetek formájában —, hogy a munkásakat egyre erőltetettebb termelésre hajszolják és a bérük mégis egyre kevesebb. Övék a gyár — másoknak dolgoznak. Bonusz ott is van, de azt a záhonyi vasúti állomáson szélesnyomtávu orosz vasúti kocsikra rakják. HA EGÉSZSÉGESEN TÁVOZIK Mao Tze-tung, a kinai kommunista hadsereg fővezére Moszkvában tartózkodik. Sztálin rendelte maga elé raportra, mint ahogyan csatlósaival szokta tenni. A'moszkvai rádió szerint “teljes az összhang” a kommunista Kina és Oroszország között. Magyarul ez annyit jelent, hogy a kinai kommunisták úgy táncolnak, ahogyan Sztálin fütyül. Hatalmas parádéval fogadták a győztes kommunista fővezért Moszkvában. Ez azonban még nem sokat jelent. Uigyanigy fogadták Dimitrovot, a népszerű bolgár kommunista miniszterelnököt is, aki Tito barátja volt. Visszafelé Bulgáriába menet azonban már bebalzsamozva, koporsóban hagyta el Moszkvát. Gorkijt, a világhírű orosz irót ugyancsak a keblére ölelte Sztálin. Nemsokkal később mérgezés tünetei között lehelte ki a lelkét. Jó szovjet recept szerint egy trockijista ellenforradalmárt vádoltak a gyilkossággal. Trockij pedig, az orosz szovjethaderő megszervezője és feje, úgy menekült el Szibériából, ahová száműzték és a végén Mexicoban baltával ,verte agyon egy szovjetbérenc. Mert Sztálin ujjai hosszúak. A kinai kommunista vezér tehát tudja, hogy csak két választása marad: behódolni és orosz gyarmattá zülleszteni Kinát. Vagy — a disztemetés. Mao, ugylátszik, az előbbit választotta. A mai fekete Karácsony A régi magyar korona gyöngyében Erdély fővárosában, “Kincses Kolozsvár” korábbi éveiben, gyerekkorunk karácsonyai fehérek, fényesek, ragyogók voltak. Fiatal korunk karácsonyai még fehérebbek. Kolozsvárott, az áldott lelkű minorita barátok tiz deákot hívtak a rendházba, játékokkal és ennivalókkal telt kosarakat akasztottak karunkra és parancsolták : — Menjetek Házzsongárdra! Ahol sötét ablakot láttok, ott adjatok át egy kosarat és kívánjatok a népeknek boldog karácsonyt. Házzsongráu volt a szegények kolozsvári negyede. Alacsony. földszintes házacskák, sok gyerekkel, sötét ablakokkal. De mikor az irgalom kosara bejutott az ajtón, egyszerre fény áradt kifelé, mert a bölcs szerzetesek a gyertyákról se feledkeztek meg. Az ablakon keresztül Jeselkedve fehér lett a kis ház belseje, akár csak a hepehupás utca, amelyet ilyenkor frissen esett hó takart. Azokban a szép időkben, a nagy háborúk előtti korszakban fehér karácsonyt, boldog karácsonyt ünnepelt Magyarország népe. Apraja és nagyja. A legszegényebb házba is jutott egy darab fehér kenyér, ha nem is kalács. A szegény erdélyi román csak karácsony estéjén evett búzalisztből sütött kenyeret. Az esztendő többi napján a sárga, kukoricából őrlött falattal táplálkozott. De karácsony estéjén neki is fehér volt a kenyere. Milyen ma a Karácsony a magyar szülőhazában? Fekete! Bánattal, gonddal, nyomorúsággal tele. És a szenvedés tetejébe ott az örökös félelem, a rettegés, hogy vájjon a Megváltás éjszakáján családjukkal maradhatnak-e az apák? Vájjon nem zörget-e éppen a szent éjszakán az erőszak fegyveres hatalma a parancscsal : — Ember, érted jöttünk, kövess ! Még a lehetőség gondolatától is fekete lesz a magyar föld házaiban a Karácsony. Gyászosan, lelkeket tépően fekete. Mi, akik valamikor nehéznek mondott és mégis jobb időkben találtunk menhelyet az Irta: GONDOS SÁNDOR áldott uj hazában, akiknek csak “Istentől kell félnünk, senki mástól e világon”, magunk fehér karácsonyának során mondjunk saját bőségünkben VALLOMÁS Melyik volt életem legfájóbb pofonja? — Amit én adtam a helyett, hogy kaptam volna. Melyik volt életem legkellemetlenebb találkozása? — Amikor egy át mulatott éjszaka után először néztem a tükörbe. Melyik volt életem legszűkebb cipője? — Amelyet akkor kellett kifizetnem, amikor a cipő már régen nem volt meg. Melyik volt életem legnagyobb nyeresége? — Amikor megtaláltam a pénzt, amelyet elvesztettem. Mi volt életem legnagyobb szerencséje ? — Az, hogy pontosan az ellenkezője történt, mint amit terveztem. Melyik volt életem legjobb falatja ? — Amelyet más evett meg előlem. Mi lenne életem legnagyobb kedvtelése ? — A munka, — majd ha egyszer a sok dologtól hozzájutok. Melyik volt életem legnagyobb ballépése? — Nem mondom meg, mert megsértődik életem párja. fohászt magyar testvéreinkért, akiknek ma fekete a karácsonya. Mondjunk legalább enynyit: — Add meg nekik mindennapi kenyerüket! És fohászkodjunk, hogy végre váljék valóra magasból szállt angyalok szava: —E földön békesség és az emberekhez jó akarat! Fehér karácsonyunk során fohászkodjunk buzgón, élő hittel, hogy valósuljon meg végre a Megváltás és ember az embernek testvére legyen. De ha még ennek idejét nem látod : Mi Atyánk, legyen meg a te akaratod . . . / Az első beszélőgép Edison, a nagy feltaláló, díszvendég volt egyszer egy lakomán. A házigazda szép felköszöntőt mondott reá. Felsorolta Edison sok-sok találmányát s különösen a gramofont dicsérte hosszasan. Amikor végre befejezte, az ősz tudós állt fel s mosolyogva ennyit mondott: “Köszönöm vendéglátó barátunknak a szívélyes szavakat, sajnos azonban ellene kell mondanom. Az első beszélőgépet nem én, hanem a jó Isten találta fel. Én a magam részéről csak arra az első beszélőgépre jöttem rá, amelyet tetszésünk szerint el is lehet állítani.” A LEGÚJABB ORVOSSÁGOK Irta: BEN DE GERGELY Hivatalos jelentés szerint ebben az 1949-ik esztendőben a tudomány vagy az él-tudomány 261 uj orvossággal lépté meg a világot. EjÉKzoldalas hirdetések Itíí i éri ka s z er te, hogy nincs ' többé meghűléses nátha, mert megvan az orvossága. Millió és millió ember sóhajtott fel ennek olvastára boldogan : — Hála Istennek, ennél jobbat már nem remélhetünk. Mintegy két héttel a nagy hirdetések megjelenése után azonban kormányunk kitűnő A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR KARÁCSONYI ZSOLOZSMA MIT AZ ÍRÁS NÉPE várt már régesrégen: Betlehem csillaga felfénylett az éjben. Mit hirdetett a fény? Égi üzenetet: "Pásztorok, pásztorok: végre megszületett! Jöjjetek, jöjjetek, elkárhozott népek: testté vált az Ige, földre szállt a lélek. Jöjjelek, jöjjetek: égből hull az áldás s leikeinkbe szitál az örök megváltás. Próféták fejték meg titkát sok-sok jelnek s jászolban szendereg az isteni gyermek. ... Féltve rejtett titkát az Ég im kitárta: nem hiába várt az, aki Jézust várta! MESSZE BETLEHEMBEN felfénylik a jászol s vigaszt lel lelkében mind az, aki gyászol. Eljött, hogy tanítson, eljött, hogy megváltson; ennek az ünnepe minden Szent Karácsony. Hogy eltörülje a földi bűn vetését. Isten Földre küldte lelke lelkedzésél. Hogyha bűneinkre igazi a bánás. Jézus szent nevében jön a megbocsátás. Hogyha bűnözünk is, megtisztulhat lelkünk; de hogy megtisztuljunk: jót kell cselekednünk. . .. "Szeresd embertársad, miként tenmagmadat" — Ez ime az első Krisztus-parancsolat! APADJON EL VÉGRE, a bűnök folyója; legyen lelked Igék örök hordozója. Annak sorsa, élte soha el nem veszhet, ki lelkében hordja a fénylő Keresztet. Ne hordozz kebledben szived helyén követ, azért szállt a földre a szent Égi Követ. Hiába titkolnád bűneit a Bűnnek, mert sir mélyéből is százszor előtűnnek. Ha mi rosszat teszel, vezeklésre várnak, mert az égi szemek a vesékbe látnak. ... Fogadd meg hát a Szent Megváltás nevében: jobb leszel, mint voltál, ebben az uj évben! orvosi és gyógyszer vizsgáló hivatala a maga szokott rövidségével jelentette: — Az uj náthaellene gyógyszer felől közzétett hirdetések nem mondanak igazat. A gyógyszer teljesen kezdetleges állapotban van és ezer próba közül csak egyetlen esetben segített és valószínű, hogy a gyógyulás e gyógyszer nélkül is bekövetkezett volna. Körülbelül hatvan éve annak, hogy Vilmos német császár nagy h'angon kiabálta az egész világ felé az örvendetes hirt: Egyik német tudósunk megtalálta a fehér halál, a tüdővész bacillusát és abból szérumot, oltó gyógyszert csinál, amely ezt a szörnyű betegséget végleg kiirtja. Dr. Ferdinand Koch vidéki német orvos találta meg nagyitó górcsővel a tüdővész bacillusát, csiráit. Két évvel korábban egy másik német orvos, Dr. Behring a torokgyík, a diphteritia bacillusát találta meg és csinálta belőle . a csoda-gyógyszert, amely a torokgyíktól örökre megszabadította az emberiséget. A német császár tehát úgy érezte, hogy büszke lehet a másik tudósra, aki viszont a tüdővész orvosságát találta ki. Elkészült a Koch szérum és beoltottak vele mintegy kétezer tüdővészes beteget. Várták epekedve az eredményt, de az elmaradt. Egyik beteg a másik után halt meg, mert az uj gyógyszer nem segített. A bacillus megvolt, de a gyógyszer nem. Az orvosok — világszerte — erre gondolnak, amikor élelmes emberek, legtöbbnyire gyárosok, uj gyógyszerekkel lepnek meg bennünket. Azt mondják: — Meg kell várnunk azt, amíg az uj gyógyszert alaposan kipróbáltuk. Ez a próbálgatás nem egyetlen helyen történik. Egy csomó egyetem és kórház kísérletezik az uj gyógyszerrel és ha végre arra az eredményre jutnak, hogy tízezer beteg közül — 'kilencezerötszáznak használ az uj gyógyszer, akkor ráütik a hivatalos pecsétet. Erre int most bennünket kormányunk illetékes osztálya azzal, hogy egyelőre hangzatos hirdetéseknek ne ugorjunk be. Nem mind arany, ami fénylik. BETEGET LÁTOGAT A TEHÉN — Falusi riport Pestről — A falusi ember közelebb él a természethez, mint a nagyvárosi. Falun nem fékezik a szelek erejét az emeletek és a napot és az eget se rejtik el az ember elől a házsorok. Amikor falun laktam, csak kinéztem az ablakon és tudtam, milyen idő lesz. Felhőzik-e, vagy derűs az ég. Pesti bérházból, szűk utcában, csak akkora eget látni, mint a tenyerem. Tegnap is úgy indultam el hazulról, hogy biztosan esni fog: vastag, fekete felhő lógott a kémények fölött. De amint kiértem a Körútra és a Margit-hid felé elláthattam a budai hegyekig, tavaszias kékség volt az egész világ. Megálltam s ahogy falusi módon szemlélődtem, egyszerre csak hallottam mögöttem egy hangot, amely a falut is odahozta a pesti ég alá. Úgy éreztem, mintha a homoki réten állnék, vagy valahol a cser, vagy az ujszer porában. Egy tehén bődült el s jött ballagva a kövezeten. Nincs olyan barátom, akinek úgy megörültem volna, mint ennek a tehénnek. Szép, kövér, tarkás tehén volt s egy bekecseS, idősebb ember vezette. — Hová vezeti? — kérdeztem. ■— Mos’- már nem messze. Ide, a Pozsonyi-utra. — A Pozsonyi-utra? — csodálkoztam. — Miért? — Megmutatom az unokámnak. Ekkor már többen körülfogtak bennünket s mosolyogva nézték a tehenet. A tehén, mintha csak megérezte volna rajtam, hogy valamikor nem ezen a tájon éltem s talán füvek, virágok nyomát is megszimatolta, mert felémforditotta nedves, szelid szemét s nyalni kezdte a kabátomat. — No, Mariska, nem szabad, Bepiszkolód az.ur ruháját. Aztán sűrűsödtek a kocsik, az autók s a bekecses meghúzta a tehén kötelét. Velük mentem, mintha hozzájuk tartoztam volna. — Honnan jönnek? — Kispestről. — Csak azért, hogy meg mutassa Marikát az unokájának? — Beteg, kérem, a gyerek. S amilyen szokatlan egy tehén megjelenése a Szent Istvánköruton, olyan kedvesen-furcsa volt a tehén uticélja is. Elmondta a bekecses, hogy nyugdíjas vasutas, van egy kis háza Kispesten s mivel jókora telek is van hozzá, gondolta, vesz egy tehenet. — Parasztgyerek voltam, kérem, aztán, vénségére az ember visszakivánja a régi környezetét, teheneket, lovakat. Ezért vettem a Mariskát. Aztán az unokájáról beszélt. Hároméves, tüdőgyulladásban fekszik. — Van neki mindenféle képeskönyve, medvékkel, majmokkal, tehenekkel, aztán az találtam neki mondani, hogyha meggyógyult, kiviszem Kispestre és mutatok neki egy igazi tehenet. Erre nem hagyott békén és rögtön látni akarta a tehenet. Még lázában is a tehenet emlegeti. Nagyon odavan a kis galambon. Kivinni a gyereket nem lehet, hát behozom neki a Mariskát. Hátha segit rajta az öröm. Elcsendesedve lépegettünk, a tehén fájósán emelgette lábait s egyet-egyet bőgött. ' — Ott laknak -- mutatott az öreg vasutas egy házra. •*--— Megálltunk egy elsőemeleti ablak előtt. — Hé, Bözsi! Itt vagyunk! — kiáltott fel a vasutas. Én fütyültem. Hamarosan megjelent az ablakban egy nő, intett, aztán eltűnt, majd újra visszajött, magához szorítva egy fehér göngyöleget. Aztán bontogatni kezdte a göngyöleget s megmozdult benne két kis kéz, utána pedig előbukkant egy sovány, sápadt arcocska. — Magdus! . . . Magduskám! . . Itt a tehén — harsogott az öreg s kicsurrantak a könnyei A kislány kezei ugráltak, csapkodtak s nyúlt, kapaszkodott az ablak felé. S a kislány lázas arca még pirosabb, égőbb lett. A nagyapa pedig határtalanul boldog volt. Hitte, az unoka meggyógyul, mert teljesült kívánsága: látta a nagytarkás tehenet. Fendrik Ferenc 1 FAN TEREK EZ A SZÓSZ? Apró betűkkel szedve, de két hasábra terjedő nagy cikkben közölték velünk az amerikai angol nyelvű napilapok azt, hogy Sziám országban ismét lázongnak, forradalom van kitörőben, hogy hivják vissza a királyt és szüntessék meg a köztársaságot. Kimentem az utcára és megszólítottam néhány járókelőt. Kérdeztem tőlük: —■ Kérem szépen, mit tud ön Sziám felől? Az egyik azt felelte, hogy ha jól emlékszik, akkor Indiana államban van ez a falu. A másik azt mondta, hogy már sok mindenfélét evett, de Sziámot eddig soha. A harmadik nem felelt a kérdésre, de úgy nézett ream, hogy eloldalogtam, mert azt olvastam ki szeméből, hogy kupán akar vágni és az nem kellemes felelet. A negyedik magyar ember volt, Juhász János, régi ismerősöm, aki jámboran kérdezte: — Mi fán terem ez a szösz? Nem sorolom fel a többit, csak leszegezek egy rideg tényt: — Száz amerikai közül csak egy tudott Sziám felől és az a földrajz tanára volt a városi középiskolában. Ez az egy mondta, hogy Sziám Kelet Ázsia egyik országa, de annak politikai dolgai felől nem érdeklődött. Bevallotta, hogy nincs tisztában vele, vájjon királyság vagy köztársaság-e most Sziám és hogy milyen kormánya van. _ írtam tehát az egyik angol napilap szerkesztőjének: — Miért adott olyan sok teret és akkoia nyilvánosságot Sziámnak, mikor jó, ha minden századik amerikai tudja, hogy ilyen szösz, illetve ország is van a világon? Lapjának hasábjain válaszolt, hogy hirtelenében nagy közünk lett vagy lesz Sziámhoz, mert Moszkva szemet vetett erre az országra is és Kina után azt akarják elnyelni. Ennélfogva hamarosan arra ébredünk, hogy milliókat és milliókat kell áldoznunk Sziám függetlenségének ímegvédelmezésére, mert utána jön Anám ország, Indo-China és más országok, mivel Moszkvának is evés közben jön meg az étvágya. Jó lesz tehát, ha n>T3- íekszünk a földrajz tanulásának és tisztába jövünk a helyzettel. Öreg vagyok arra, hogy ismét tanulni kezdjek és a többi amerikaival együtt vallom: — Vigye a csoda, hogy mi lesz olyan messzeségben, csak nekünk hagyjanak békét. Farkas Balázs
