A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-11-25 / 47. szám
Page S. Olüae A JÖ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD EVANGÉLIUM , Széni Lukács, 21. fej., 25—33 Jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt, s megdermednek az emberek azon félelmétől és várástól, amik az földkereségre jövendők. Mert az egek erői megindulnak és meglátják majd az Emberfiát, amint jön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Midőn pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek föl fejeteket, mert közelget a ti váltságtok. És hasonlóságot monda nekik: Nézzétek a fügefát és a többi fákat. — Amikor azok már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Úgy ti is, midőn ezeket történni látjátok, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, el nem múlik e nemzedék, mignem mindezek meglesznek. Az ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. SZENTBESZÉD Valahol egy messzi országban egy sirhalom áll, amelynek kövére nem a halott nevét, hanem ezt a szót vésték bele: “Hiába!” Ki fekszik ezen kő alatt, azt senkisem tudja. Szerencsétlennek és kétségbeesettnek kellett lennie annak, aki ilyen sírfeliratot választott. Ez a szó elbeszéli nekünk, hogy midőn a haldokló a jövendők felé tekintett, csak fekete, barátságtalan éjszakát látott s semmi reménysugarat, amely a sötétben világitana... “Hiába éltem, hiába kerestem a boldogságot, hiába*reméltem!” Óh, kimondhatatlanul szomorú halálnak kell lennie az ilyennek, meghalni e szóval az ajkon: “Hiába!” Nem nehéz elképzelni, minő vigasztalást tartalmaz ez a szó: “Megbocsátás”, de még könnyebb kétségbeejtő ez a szó: “Hiába!” A régi perzsák egyik királya egyszer három bölcs embert hivatott magához és megkérdezte tőlük: mi a legnagyobb nyomorúság a földön? . . . Az első igy válaszolt: “A legnagyobb nyomorúság a betegség.” A másik igy szólt: “A legnagyobb nyomorúság az öregség.” A harmadik pedig azt mondta: “A legnagyobb nyomorúság ? halál percében egy elvesztegetett életre visszanézni”. — Valóban ez félelmetes lehet ... A legnagyobb elhagyató! tság érzése is megenyhül az életben, ha elmondhatod: “Valaki mégis közel van hozzám: az Isten”. És a legnagyobb szenvedés és a legkinzóbb fájdalom megenyhül, ha ezt mondod: “'Mostani! szenvedéseim mértéke szerint fog egykor az örökkévaló öröm szivemben szétáradni”. De ha azt kell mondanod: “Isten távol van tőlem, mert elfordultam Tőle” és ha a halál pillanatában is, amidőn már nincs többé visszatérés, ezt kell mondanok, ez minden borzalmak öszszessége. “Megbocsátás” — minő vigasztalás rejlik e szóban. Midőn a haldokló múltjára visszatekint, bűneinek tömegét látja, amelyek mint sürü ködfelhők nehezednek lelkére es megfojtani akarják, de látja azt is tisztán és világosan, miként törnek elő a kegyelem napjának sugarai, hogy a ködöt eloszlassák, hogy abból semm se maradjon. Látja továbbá, amint most lelkenek teimóföldjén ahonnan a bűnök kipusztultak, Isten kegyelme napjától előcsalva, kedves erényvirágok nőnek s az aratás napjára, mely most eljött, kinyillottak. Ha pedig ezután a jövőbe tekint a haldokló, ott látja az Örök Bírót, aki vár reá, hogy vele számadást tartson, de tudja azt is, hogy nem kell a Bíró előtt félnie, reszketnie, mert szive a kegyelem számára nyitva volt és bünbánatot tartott, bűneiért bocsánatot nyert. ADVENT — November 27 — Mint ahogyan a hajnal hoszszu ébredésé megelőzi a napkeltét, úgy vezeti be az Ige eljövetelének szépséges ünnepét, Karácsonyt az Advent négy heté. Keresztény őseink az üldözések idejében nem emlékeztek meg Jézus születéséről, azt tartották akkoriban, hogy csak a pogányok ülik meg isteneik születését. Az Egyház felszabadulása után, a negyedik században azonban szükség lett már az Ige eljövetelének ünnepére. Ezért az alexandriai, hellén színezetű kereszténység megteremtette Jézus megjelenésének ünnepét, az Epifániát, mely eredetileg a Születés titkát is magában foglalta. A római szellem létrehozta a Krisztus istenségét tagadó ariánusok ellen december 25-én, a Napisten születése napján, Jézus születésének ünnepét. Ez volt a második lépés a Megtestesülés ünnepkörének kialakulásában'. A harmadik, időben a legifjabb réteg pedig, Karácsony megnyujtott és előrevetett ünneplése: az Advent, Krisztus eljövetelének megölése. A kelta lelkiségnek az ünnepe ez: Galliában, Hispániában, Észak-Itáliában kelták/laktak, akik ekkor már latinul beszéltek és beleilleszkedtek ugyan az egyveretü római kultúrába, ele sajátos liturgiát alakítottak ki maguknak: a gallikán liturgiát. Szertelen, csapongó képzeletüknek, miszticizmusra hajló érzelmi világuknak felelt meg a hosszas, elmélyedésre késztető, félig böjti jellegű I bűnbánati idő, melyben Jézusnak nemcsak történelmi eljövetelét, hanem minden adventjet, eljövetelét megünnepelték. Tőlük került azután hamarosan az egyetemes liturgiába az Advent, hogy az emberiségnek leikébe vésse a nagy igazságot: a sötétségben ülő né- I pekre nagy fényesség virradt. Zarándoklás Egyiptomba ! Az egyiptomi kormány megszervezte az 1950-es Szentévre i az előkészitő-bizottságot. A bizottságnak egyetlen katolikus papi tagja van, egy jezsuita atya, mig többen a mohamedán valláshoz tartoznak! A bizottság feladata, hogy megkönnyítse a zarándokok átutazását Egyiptomon és előkészítse az egyiptomi szenthelyek megközelítését, igy a Sinai hegyet, ahol Mózes a tízparancsolatot kapta, Matariehét, ahol a Szentcsalád Egyiptomban tarí tózkodott, valamint a több' ószövetségi helyet és az ősrégi I kopt-kolostorokat. Hitéleti Rovat Végletes eltévelyedés Egyik legutóbbi megnyilatkozásában a Szentatya ismét nyomatékosan rámutatott az egészséges társadalmi élet alapvető feltételeire, elsősorban pedig arra, hogy a társadalom természetes alapsejtje a család, s ennélfogva az élet egyetlen területén sem szabad: megfeledkeznünk annak igényeiről. Figyelmeztette Pius pápa hallgatóit a modern kor egyik végzetes eltévelyedésére: a család meglazitására, felbontására s mindarra, ami ezzel együtt jár: a személyes felelősségtudat csökkenésére, az önzés elhatalmasodására és az egyéni életnek arra a szélsőséges kialakulására, amely a társadalmat végül is az erkölcsi zűrzavar melegágyává teszi. Az egyén ekkor már csak a saját kényelmével, jólétével törődik s e szerint rendezi be életét, melyben a felebarát számára úgyszólván semmi hely sem jut. Szomorú példái ennek a szétbullási folyamatnak — jegyezte meg a Szentatya — a modern lakás-kultura egyes termékei: azok a sziik lakások, kicsiny otthonok, melyeket tervezőik minden kényelemmel felszereltek ugyan, a család Válási paradicsom? Hawaii 150 szállodatulajdonosa gyűlést tartott, amelynek határozatából beadvánnyal fordultak az illetékeoeKnez a válások megkönyitése érdekében, A beadvány szerint az idegenforgalom megélénkitésére szükséges a válás meg könnyítése. Eddig két évi tartózkodás volt ahhoz szükséges, hogy valaki Hawaiiban minden különösebb ok nélkül elválhasson házastársától. A szállodások most azt kérik, hogy két heti hawaii tartózkodás elég legyen a válás kimondásához. A Hawaii Catholic Herald éles támadást intézett a terv ellen, amelyet erkölcstelennek és nevetségesnek minősít. Egyházi és világi vezetők egymás után nyilatkoznak a beadvány aláirói ellen, akik a házasság szentségét üzleti haszonból kereskedelmi ügyletté tennék. céljáról, a gyermekről azonban elfelejtkeztek. Építsük újjá a romokat, épitsiik szebbé városainkat és falvainkat, tegyük minél boldogabbá életünket és kellemesebbé életünk környezetét; de építkezéseink terveit mindig az ember természetes életcéljához szabjuk hozzá és természetes kereteire méretezzük. Ez a legtermészetesebb keret pedig a család — mondta a Szentatya. Mély természetünkbe oltott igazságok ezek; mégis újra meg újra hangsúlyozni kell őket, annál is inkább, mert a modern világban nem ritkaság a törekvés az élet természetellenes berendezésére. Tapasztalható ez a családi élet területén is. Pedig minél szilárdabbak az alapsejtek, a családok, annál természetesebben erős, annál hosszabbéletü a társadalom. A család megingatásának következményei nemzedékekre kihatnak; szétzüllő, melegüket vesztett családokból kerülnek ki azok a kiábrándult, semmiben nem hivő fiatalok, akikben egyes társadalomtudósok korunk világának egyik legszomorubb típusát látják Nincs ma már haladó neveléstani rendszer a világon, amely el ne ismerné a családi nevelés elsőrendű fontosságát. Önmagát, önnön jövőjét védi minden józan társadalom, ha a családot, az otthont védi. Úgy, ahogyan azt az Egyház sosem szűnt meg sürgetni, s ahogy most legutóbb XII. Pius pápa is hangoztatta. OROSZOSITJÁK A MAGYART A Szabad Nép, a magyarországi kommunista párt hivatalos lapja írja: Sikerült elérnünk, hogy amíg az elmúlt tanévben általános és középiskoláinkban alig 9,000 gyermek tanult orosz nyelvet, az uj tanévben ezeknek a tanulóknak száma már több mint 200,000. Valamennyi középiskolánk I. és II. osztályában már az orosz nyelvet tanítják és általános iskoláink felső tagozatában is nagy lépéssel megközelítettük azt a célunkat, hogy az wosz nyelv tanítása mindenütt íötelezővé váljék. Tincsen többé kereszt a magyar iskolákban A VatíkánTwlS.Oja' jelenti, logy Magyarországon az iskoákból eltávolították a feszüleeket. így felelt, igy bosszulta neg magát a kommunista kormány azért, hogy a magyar szüők kilencven százaléka gyermekeiknek vallási óktatását kérte az iskolákban. Persze az csak jámbor óhaj volt, hogy az iskolákban vallási iktatásról gondoskodás történjék. A kormány keresett és taált is ürügyet, hogy ez óhaj maradjon. Azon a címen, hogy nem találtak megfelelő tanerőt, nincsen a legtöbb iskolában vallástanitás és félő, hogy nem is lesz. A feszület eltávolítása után azok helyébe a természet szép ségeit ábrázoló képeket helyeztek el az iskolatermek falain. Pellengér — mint egykoron . .. A makói városháza bejáratánál a napokban helyezték el a j “Becsület és Szégyentáblát”, ! amelyre azoknak a gazdáknak a nevét Írják ki, akik becsülettel eleget tettek őszi mezőgazdasági szántási és vetési kötelezettségüknek és példátmutató szorgalommal végezték el munkájukat; s azokat, akik a legnagyobb dologidőben sem láttak neki a munkának és magatartásukkal azt bizonyítják, hogy népi demokráciánk ellenségei. A Szégyentáblán kipellengérezett “urigazdák” ellen egyben megindul szabotálás címén az eljárás. A pápa levelesládája A Vatikán levelezéséről irt cikket a Universe. A lapközlemény szerint a Vatikán címére érkező levelek napi súlya körülbelül egy tonna, a Vatikánból küldött levelek súlya pedig három tonna. Szabotálják az iskolai vallásoktatást Mint jelentettük, a magyarországi iskolákban bevezetett fakultativ vallásoktatás alapján a magyar szülők 96 százaléka követelte gyermekeinek vallás oktatását. A püspöki kar szép tember elején kibocsátott körlevelében hívta fel erre a szülőket s ezek meg is tették kötelességüket az egyházzal szemben. A püspöki kar a hívek állásfogla lását most újabb körlevélben megköszönte s kifejezte azt s nézetét, hogy a népköztársaság alkotmánya szerint a nép aka rátának megnyilvánulása tör vény, tehát a kormány köteles sége, hogy eszerint járjon el. A kommunista kormány azonban rugalmasan értelmezi az önmaga által készített alkotmányt s a katolikus tömegek szavazásáról egyszerűen nem vesz tudomást. A tanítás már több mint egy hónapja folyik az iskolákban, de a kötelező iskolai tanrendben még mindig nem szerepelnek a hittanórák. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a legtöbb iskolában “intézkedés hiányában” nem gondoskodnak a gyermekek vallásoktatásáról. A püspöki kar erélyes lépést tett a kormánynál, hogy ezt a érelmet orvosolják. Gondoskodjanak necsak a megfelelő hitoktatók alkalmaztatásáról, hanem a hiányzó hittankönyvek kinyomtatásáról is. PÉNZTELEN ORVOSOK így hívták azt a Kis-Ázsiában élő ikerpárt, Kozmaszt és Damjánt, akik orvosok voltak és attól kezdve, hogy keresztény hitre tértek, ingyen gyógyították a betegeket. A nép nagyon szerette és pénztelennek hívta őket, mert hivatásuk ingyenes teljesítése közben elszegényedtek. A lélek gyógyításáról sem feledkeztek el és számtalan báránykával gazdagították Krisztus nyáját. Jutalmul az utolsó keresztényüldözés kezdetén, 303- ban, kard utján nverték el a vértanuság pálmáját és Cyrrhus városában, Szíriában temették el őket. Jusztinián császár székvárosában templomot épített tiszteletükre, mert halálos betegségéből az ő közbenjárásukra gvógvult fel. Kortársa, IV. Félix pápa (526-530) a Fórumon az állam imádás egykori helyét: a “Szent Város templomát” avatta tiszteletükre; nevük a szentmise kánonjába és a mindenszentek litániájába is belekerült. Sokan követték a két ingyenes orvos példáját. Pammachus római apát a IV. században hatalmas kórházat alapított, akárcsak a bűnös I életből szent életre térő római özvegy, Fabiola. A legnagyobb és legtudósabb egyhází atyák versengve emeltek in- i gyenes kórházakat: Aranyszáju Szent János Konstantinápolyban, Szent Vazul a kisázsiai Cezárea városa mellett, ahol a betegek és elhagyatottak részére az “Irgalom városa” épült. A pénztelen és mégis ingyenes szeretetszolgálat folytatódott a középkorban is. A kolostorok mellett kivétel nélkül mindenütt kórház és zarándokház épült. A hajótöröttek számára számtalan he lyen építettek a tenger men tén monostorokat; Kopenhága városa is ilyen kolostornak köszöni eredetét, amelyet Absalon érsek alapított a hajó töröttek ápolására. A középkor óta napjainkig megmaradt a Nagy Szent Bernát-Hágómaz eltévedteket fölkutató kanonokrend monostora. Magyarország is kivette részét ebből a szolgálatból Szent Istvántól kezdve, aki Ravennában, Rómában, Konstantinápolyban és Jeruzsálemben épített zarándokházakat. A középkorban a magyar népet is papok és szerzetesek gyógyították. A Pray-kódex tele van orvosi tanácsokkal; misekönyvek és breviáriumok hártyáig húzódnak meg ezeknek az ingyenes gyógyítóknak a receptjei. Az ispotályos-lovagok Magyarországon is gyógyították a szegényeket: orvosi könyveik maradványai a soproni levéltárban láthatók. EVANGÉLIUM Szent Lukácstól X. rész, 53. szakasz. Azon időben: Egy törvénytudó jőve Jézushoz, kísértvén őt, és mondván: Mester! mit cselekedjem, hogy bírjam az örök életet? Ő pedig mondá neki; A törvényben mi vagyon írva? mikép olvasod? Amaz felelvén, mondá: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes telkedből, és minden erődből és minden elmédből; és felebarátodat, mint tennenmagadat. És mondá neki: Igazán feleltél, ezt cselekedjed, és élni fogsz. Amaz pedig magát igazolni akarván, mondá Jézusnak: De ki az én felebarátom? Felelvén pedig Jézus, mondá: Egy ember méné Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók közé juta, kik megfoszták őt és megsebesítvén, félholtan hagyák őt, és elmenének. Történők pedig, hogy egy pap jött le azon az utón, és látván őt, elméne mellette. Hasonlóképen egy levita is; midőn azon helyhez ért, és látta őt, elméne mellette. Egy szamaritánus pedig arra utazván, feléje jőve, és látván őt, könyőrületre indula. És hozzája menvén, beköté sebeit, olajat és bort töltvién azokba: és föltévén őt barmára, a szállásra vivé és gondját viselé. Másnap azután elmenvén, két tízest vön elé, és a gadának adá, mondván: Viseld gondját ennek, és a mit ezen felül költesz, mikor visszatérek, megadom neked. E három közül, kiről véled, hogy felebarátja volt annak, ki a tolvajok közé jutott? Amaz pedig mondá: A ki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj, s te is hasonlóképen cselekedjél. SZENTBESZÉD “Ne lopj!” — igy szól az Isten hetedik parancsolata, melylyel a mennyei atya kimutatja páratlan gondoskodását irántunk, gyermekei iránt. Ezt a parancsot szívesen veszik tudomásul még azok is, akik a többi parancsolatokat nem hallgatják szívesen. Szeretnek a hetedik parancsolatra hivatkozni, mert ez vagyonukat védi. Ezen parancsolatról beszélni nem olyan könynyü feladat, ahogy azt első gondolatra elképzeli az ember, mert itt 'két ellentétes felfogás nyilvánul meg. Akiknek van vagyonuk, szívesen hangoztatják: ne lopj, ne irigykedjél! De akiknek semmijök sincs, azok elkeseredve mondják: “A magántulajdon mpás, mert amid van, azt másoktól vetted el. A munkás verítékét sajtolod ki.” Két ilyen felfogásnál hol az igazság. Egy biztos, hogy az Úristen nem pártoskodik, Nem áll a gazdagok pártjára, ha azok fösvények a szegényekkel szemben, de nem áll a szegények mellett sem, ha azok a vagyonosak ellen jogtalanul izgatnak, svrisztus ugyanis, amikor védi a magántulajdont, egyúttal kötelezettséget is ró a gazdagokra és előírja a vagyon helyes használatát. Felmerül a kérdés, vájjon jogos-e a magántulajdon? Itt az emberiség történetére hivatkozunk, mert látjuk, hogy az különféle formákban megvolt minden népnél. A magántulajdon az emberi természetből folyik és igy azt eltörölni lehetetlen. A magántulajdon éppen olyan jogos, mint az egyéni szabadság és sérthetetlenség. Hogy mennyire nem lehet a tulajdonjogot az ember gondolkozásból kitörölni, azt bizonyítja, hogy még zsiványok lelkében is él a tulajdonjog eszméje. Két tolvaj összeveszett. Azt mondja az egyik: “Ennek az aranyórának és vagyok a jogos tulajdonosa!” “Már hogy volnál te!” — mondja a másik, — “igenis én vagyok, mert én loptam!” Mi volna ha a magánvagyont eltörölnék? Elsősorban is ez megrendítené az egyéni életet. A tulajdonszerzés lehetősége képesíti az embert, hogy mindennapi szükségletein kívül jövőjéről, öreg napjairól és családjáról gondoskodni tudjon; ez serkenti őt állandóan munkára, ez képesíti erényekre. Mert ki fog szorgalmasan dolgozni, ha nem marad az övé, amit munkájával keresett? Ki fog adakozni, ha nem lesz miből adnia? Ki fog takarékos, mértékletes lenni, ha amit megspórolt, nem lesz a sajátja? A magántulajdon eltörlése megrendítené a családi életet is, Mi mindenre van szüksége egy családnak! Lakás, bútor, ruha, élelem, és mindezt a szülőknek kell megkeresniük. A szülők érzik is ezt a felelősséget és ez sarkalja őket munkára, takarékosságra. De a gyermekek is érzik, mit köszönhetnek szüleiknek, és ez neveli őket tiszteletre, engedelmességre. A családi kölcsönös szeretet, tisztelet rendülne meg, ha a magántulajdon eltörlésével az állam venné át a gondoskodást a gyermekek felett. A magántulajdon a társadalmi rendnek és békének is biztosítéka, igy tehát annak eltörlése veszélyt jelentene a társa-1 dalmi életre is. Hogyan? Hiszen mennyi a perpatvar, veszekedés a vagyon miatt! Igaz, hogy a vagyon miatt sok a perlekedés, harag, irigykedés, de mi lenne, ha az enyém és tiéd közötti külömbséget feladnánk és bárki igényt tarthatna bárkinek a holmijára? Semmi sem teszi az embert békésebbé mások vagyonával szemben, mintha magának is van vagyona. Valóban úgy is van. Az állam legmegbízhatóbb polgárai azok, akiknek van valamicskéjük. Mert ha még oly kis darabka föld vagy szegényes házacska köt is valakit falujához, mennyivel megbízhatóbb tagja az a nemzetnek, mint a gyökér télén jött-ment elem! A magánvagyon eltörlése csapás lenne a civilizációra is. A tudomány fejlesztése pénzbe kerül, a művészetért áldozni kell, a kultúráért minden lépés óriási anyagi befektetést igényel. Ki fog törődni haladással, kultúrával, ha a mindennapi betevő falatja sincs biztosítva? íme, mindebből meggyőződhetünk arról, hogy a magántulajdon emberi természetünknek nélkülözhetetlen tartozéka és ezért jogos. 4 Advent első vasárnapja Pünkösd után 25. vasárnap
