A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)

1949-05-20 / 20. szám

PAGE 8. OLDAL A Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Huivéi .után ötödik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, XVI. 23—30 Az időben mondá Jézus: S azon a napon már semmit sem kérdetek én tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: amit csak kérni fogtok az Atyától az én neveimben, megadja nektek. Ed­dig semmit se kértetek az én nevemben. Kérjetek és megnye­ritek, hoígy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondottam nektek, eljön az az óra, amidőn már nem példabe­szédekben fogok nektek szólam, hanem nyiltan beszélek az Atyá­ról. Azon a napon majd az én neveimben kértek és nem mon­dom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek engem és hit­­az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem és hit­tétek azt, hogy én az Istentől jöttem . . . Kijöttem az Atyától és e világra jöttem, ismét elhagyom e világot és az Atyához me­gyek, Mondák az Ő tanítványai: íme, most nyiltan beszélsz és semmi példabeszédet nem mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz; és nincs szükséged, hogy valaki kérdezzen téged, ezért elhisszük, hogy az Istentől jöttél. SZENTBESZÉD A keresztjárói, a kérő napok előtt vagyunk, melyeken az egyház fokozottabb mértékben és sürgetőbben, Imint máskor, felhiv bennünket az imádságra, az isteni irgalom elnyerésére és Isten méltó haragjának kiengesztelésére. Ezeken a napokon az egyház körmenetet vezet a keresztekhez, mert az isteni irga­lom s megbocsátás jele a kereszt s nincs is másban üdvösség, csakis a keresztben. Jézus mondja: “Kérjetek és adatik nektek, keressetek és ta­láltok, zörgessetek és megnyittatik nektek. Mert iminden, aki kér, nyer, aki keres, talál és a zörgetőnek megnyittatik”. Sók kérni, sok keresni valónk van nekünk és igen sok okunk van a zörgetésre. Nincs bennünk az Isten szent akaratában és rendelésében Való igaz keresztény megnyugvás. De Van bönnünk kételkedés, kétségbeesés, irigység. Van bennünk harag s zúgolódás Isten és ember ellen. És higyjétek el, hogy ezek a lelki bajok átko­­sabbak és rosszabbak minden testi bajnál. Maga az Ur Jézus mondta egykor: “Keressétek először az Isten országát és az ő dicsőségét és a többiek majd megadat­nak nektek” ... Az Istén országa a földön az egyház, a föl­dön fül a mennyország. Az Isten dicsősége pedig az Isten aka­ratának, parancsának teljesítése. Ezt az isteni' prszágot, ezt az isteni dicsőséget kell elsősorban keresnünk. De hát ugyan hányán keressük Istennek földi és örök or­szágát? E helyett keressük a magunk országát, a magunk di­csőségét; a magunk akaratát, a magunk vágyat. És mit csodál­kozunk azután azon, hogy ezt én nem az Isten országát és dicső­ségét keresve, nem nyerjük meg a többieket sem, vagyis nem kapjuk meg azokat a dolgokat sem, amelyek ideiglenes, földi boldogulásunkhoz szükségesek. Munkáink, törekvéseink és vágyaink messze elterelődtek a helyes, az igazi iránytól. Lefoglal bennünket egészen a föld és elfelejtjük az eget. Ezért sújt aztán bennünket az Isten. Ez az isteni büntetés hívta életre egykoron a keresztjáró napokat. Mennyi ember panaszkodik, hogy hosszú időn át folytatott könyörgése nem hozta meg a kívánt sikert. Hogyan értsük tehát a szent evangélium biztató szavait? Bizonyos, hogy nincsen olyan imádságunk, amelyet nem hallgatna meg az Isten, ha bizalommal fordulunk hozzá, csak azt ne várjuk a jó Istentől, hogy pontosan azt adja meg mindig nekünk, amit mi akarunk. Az anyagias életbe elmerült lélek nem lát tisztán. Életbe­vágónak tekint olyasmit, ami jelentéktelen, különösen azt, ami testi szükséglet csupán. Természetes, hogy az Isten jósága nem siet az ilyen tévedés gyámolitására. . .. “Nem tudjátok, mit kértek” — mondotta az Ur a mennyei első helyeket megpályázó két apostolnak és e szavak ráillenek naigyon sok imádságra. Amikor valamit kérünk a jó Istentől, ne gondoljuk, hogy tévedés nélkül javunkra kérjük azt; bízzuk en­nek elbírálását az Istenre, aki a jövőbe is lát és aki talán nem fogja teljesíteni az imádságba foglalt kérést, mert mint a kés a gyermek kezében, kárunkra szolgálna. Mégis imádságunk ilyenkor sem hasztalan, mert — amint az írás mondja, — az igaznak imádsága sokat ér. De hogy iga­zak legyünk, az imádság mellé oda kell állítanunk a bünbána­­tot, mert bünbánat nélkül nem sokat ér az imádság. Itt van­nak a kereszt járó napok, használjuk fel azokat, hogy egyrészt a jó' Istent bűneinkért kiengeszteljük, másrészt pedig, hogy ir­galmát, kegyelmét biztosítsuk a magunk számára._____________ Születése napját ünnepelte a SaskeseSyü. Köszöntem hozzá repültek a kis madárkák, kiket nagy nyájassággal fogadott. Mi­kor azután a szárnyai alá szed­te őket, hirtelen szorítással meg ölte és megette mindegyiküket. A nyájasság nem mindig fa­kad szeretetból s akik azt csak kívülről mutatják, nem mind jóakaróid! Legtöbbször a világ gyönyörűségei is ilyen nyájas­sággal csalogatnak: ha kezükre keríthetnek, egyhamar minde­nedből kifosztanak és megöl­nek. KULCS A MENYORSZÁG KAPUJÁHOZ « Egy gazdag ember, aki sokat hallott beszélni a Menyország Kulcsáról, megkérdezte papját, hogyan szerezhetné ő meg e kul­csot. A pap igy felelt: Csnálj magadnak életedben kulcsokat ezüstjeidből, aranya­idból. De, hogy ezen drága hol­mikat idő előtt el ne veszejtsed, bízzad a szegények őrizetére, tápláld velők az éhezőket, ru­házd a mezíteleneket s meglásd: ők megőrzik számodra a Meny­ország Kulcsát, sőt elviszik az Isten itéltőszéke elé s ott felmu­tatják oltalmadra! Hitéleti Rovat Bánáss László, a nemrég el­hunyt veszprémi püspök, kór­házi ágyán megírta utolsó pász­torlevelét, amelynek felolvasá­sát azonban már nem érte meg. A kiváló főpásztornak ezt az utolsó üzenetét teljes egészé­ben közöljük, mert minden sza­va értékes és felemelő. Az Egyház a munka megbecsülését hirdeti Uigy érzem, senkinek sincs több joga a munkáról beszélni, mint az Egyház főpapjának. Az .Evangélium szerint egy alkalommal, .mikor Jézus a né­pet tanította, az apostolok a hal­fogás munkájára indultak. Bi­zonyára közöttük volt Fiilöp és Jakab is, akiknek vértanúhalá­lára emlékezve, piros színbe öl­tözködik a miséző pap . . . — Menjetek és dolgozzatok. Küzdj etek a mindennapiért. Vessétek ki a hálót és feszítsé­tek meg minden izmotokat. Kér­ges lesz a tenyeretek, izzadt az arcotok ... Én majd itt dolgo­zom. Tanítok. Szellemi munkát végzek, mig ti kint a tengeren harcoltok az elemekkel. Ti ha­lakat kerestek fizikai munká­val, én pedig lelkeket halászok szellemi erővel. Fülöp, Jakab kiveti a - Halót, Jézus hinti a magot. Fülöp, Ja­­kab küzd a szélvésszel, elcsüg­geszti az eredménytelenség, lan­­kasztja az üres háló, Jézus ad­dig dolgozik az Isten országá­ért, az-Atya dicsőségéért, a jövő_ aratásáért, a halhatatlan lelke­kért. Dolgoznak az apostolok, dolgozik Jézus, mintegy hirde­tik: az ember munkára szüle­tett. V . - ..:l Krisztus is munkás volt > i* ;, A Názáreti volt á legelső a világon, aki nemcsak szavával és tanításával, de példájával is megszentelte a munkát, isten­­szolgálattá magasztositotta, megbecsülést követelt a testi munkások iránt, amivel elvette a munka keserű izét és meg­könnyítette annak élvezését, végzését. Krisztus az egyszerű ácsmunkásnak, Józsefnek házá­ban vállalja a munkássorsot. Ő a földre szállt Isten Fia, aki egyetlen szavával a köveket is kenyérré tudná változtatni, sa­ját kenyerét nem csodával, ha­nem becsületes kétkezi munká­jával szerzi meg. A munkás Krisztustól tanulta meg az em­beriség, hogy a munka igenis érdemszerző lehet', ha azt Isten­nek szentelve, Isten dicsőségé­re végezzük. A dolgozó Krisz­tus hirdeti a munka becsületét. A NÁZÁRETI TANÍTÁS Kent s*égj‘en a kérges ké* aj ‘ " Bánáss László veseJ rémi püspök utolsó pásztorlevele A i nka becsülete * Krisztus óta nem szégyen a kérgei kéz. Jézustól hallottuk először azt a nagy igazságot: mindnyájan Isten gyermekei és Krisztusban testvérek vagyunk. Egyetlen test vagyunk, amelynek Ő a fe­je. A! testben állandó munka van, c ügozik a Fej és vele dol­gozna a tagok. Ennek a mun­kának tisztességét, becsületét ép a 1 ej tisztessége, isteni mél­tóság biztosítja. Jé2,; s hirdette meg legelő­ször, ogy Isten előtt nem az a fonbs, hogy ki, milyen szü­lőktől és milyen házban szüle­tett, mekkora a vagyona és mi­nő a rangja, hanem az, hogy mi­ként végzi el a rábízott mun­kát, rnr: játssza le szerepét az élet,, szí >adán. Az ember érté­két a végzett munkájának érté­ke adja meg. Aki riem dolgozik, ne is tegyék Ö mondotta: Minden fa, mely nem tereim jó gyümölcsöt, ki­­vágatik és tűzre vettetik. (Mt. 3,10.), Megátkozta a gyümölcs­­t el éri fügefát, elitélte a képes­ségeit jdrejtő szolgát, kizárta az oktalar szüzeket a menyegző­ből. Isten _ elve volt: aki nem dolgoz^, ne is egyék. A menny­országot az erőszakosaknak ígérte, nkik tehát fáradnak, dol- P^iakilmunkálkodnak az örök Mit álltok itt egész nap tét­lenül? (Mt. 20,6), mondja a sző­lő ura ft veszteglőknek, a dolog­­talanoknak. Nyiltan kijelenti, hogy gz én Atyám mind a mai napig munkálkodik, én is dol­gozom^. . ' ■ ' ■ Elképzelhetetlen, hogy a munkád Krisztus valaha is tét­lenkedett volna. Jézus munkás élete prédikálja legjobban a munka szükséges voltát. A munka nyomában áldás fakad A csodás kényszerszaporitás. Etteté: és jóllaktatok. Munkál­kodj at >k olyan kenyérért . . . Tehát Jézus előnyt, elsőbbséget ad a n unkának és erre ad hatá­rozott parancsot hallgatóinak. Füli p rögtön kiszámítja: Menn; i kenyér kellene a letele­pített tömegnek, Jézus helyben­hagyj . az elgondolást, de nem is hel esli nagyon. Könnyű mó­don j tottak kenyérhez ... Ez nem , ézus stílusa. Ő a munká­val sz ;rzett kenyeret teszi az el­ső he yre. Volt idő, mikor az apostolok, köztük Fülöp, Jakab idegen szántóföldön éhségük csillapítá­sára buzafejeket szaggattak le, Jézus mégsem tett csodát . . . Jézus elgondolása: becsületes munka nyomán várni Isten ál­dását. Emberé a munka, Istené az áldás. Nem lesz soha fordít­* va! . . . A szegények evangéliuma Nemcsak szavával és példájá­val mutatott rá az Isteni Üdvö­zítő a munka értékére, hanem — amint az evangéliumokban nem egy eset mutatja —, a mun­kást, a szegényt fel is emelte. “Méltó a munkás az ő béré­be,” (Tim. I. 5. 18) hirdette és ugyanakkor az elszáradt kezű embert meggyógyította, hogy újra kenyérkeresethez juthas­son és ne irgalomkenyéren kell­jen élnie. A kafamaumi száza­dos szolgájának visszaadta az egészségét, hogy folytathassa jó munkaadójánál szolgálatát. A naimi özvegyet nemcsak vigasz­talta, hanem feltámasztva fiát, visszaadta neki kenyérkereső­­jét. Ez Evangéliumot, az öröm­hírt elsősorban a szegényeknek hozta, hogy értelmet adjon éle­tüknek. PROTESTÁNS HERCEGNŐ A »ÁPÁNÁL. — Marga­ret angol hercegnő kihallgatásra négy a pápa könyvtár­­szobájába. Angol protestáns egy lázi személyiségek lil­­takoztak a hercegnő vatikáni lát galása ellen. Az evangélium szociális törvényei ‘ Az egyház, a titokzatos Krisz­tus-test ugyanazt hirdeti állan­dóan a munkáról, amit az Isten­fia hirdetett szavával és példá­jával. A munka becsületét, szükségét és elsőségét sohasem szütvt meg magasztalni. A nem­zetek apostola már igy oktatja a korinthusiakat: “Nem mond­hatja szem a kéznek: nincs rád szükségem, vagy pedig a fő a lábaknak: nincs rátok szüksé­gem; sőt amelyék a test gyen­gébb tagjainak látszanak, sok­szor sokkal inkább szüksége­sek.” (I. 12. 21—22.) Az apostol külön kihangsú­lyozva kéri a híveket, hogy min­den munkának adják meg a ne­ki járó tiszteletet és megbecsü­lést. “Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegye­lemnek megfelelően: ha az pró­­fétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; ha szolgá­lat, akkor tevékenykedjünk a szolgálatban . . . Egymás között pedig ugyan­azon érzéssel legyetek.” (Rom. 12. 6—7.) Az apostol szeme előtt — mi­kor ezeket a szavakat mondja — nem valami képzeletbeli em­ber és közösség áll, hanem a húsból, vérből alkotott ember és ilyenekből álló közösség, szá­mára írja le az Ur Jézus által kinyilatkoztatott evangélium szociális törvényeit. Nem ismer el itt mértani vagy mechanikus egyenlőséget, hisz nincs ilyen sem a növény-, sem az állatvi­lágban. Különbözők a tehetsé­gek, különbözők a hajlamok Nem képes mindenki ugyanazt a munkát végezni. Van alsóbb- és magasabbrendii munka, de az egyik époly szükséges, mint a másik. Végzői egyformán nél­külözhetetlenek és közmegbe­csülésre érdemesek. Még betegágyamban is óha­jom, hogy megértsétek: a mun­ka nagy érték, hatalmas erő, szinte természetet alakitó tevé­kenység. Dolgozzunk, tudva azt, hogy a munka nemesit és alkal­massá teszi a lélek számára a testet. Dolgozzunk, hisz munka az élet, a természet általános törvénye. Dolgozzunk, ki ésszel, ki kézzel tehetség, képesség és A vakon szülöttről nevezett vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, IX, 34 Azon időben: Átimenvén Jézus, láta egy vakon született em­bert; és kérdezők őt tanítványai, mondván: Rabbi, ki vétke­­zett-e, ez-e, vagy az ő szülői, hogy vakon született? Feleié Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülői, hanem hogy kijelentes­senek az Isten cselekedetei őbenne. Nekem szükség annak cse­lekedeteit tennem, ki engem küldött, mig nappal vagyon; eljön az éjszaka, midőn senki sem munkálkodhatik. Mig e világon va­gyok, világossága vagyok e világnak. Miután ezeket mondotta, a földre pökvén, sarat csinála a nyálból és a sarat a vak szemei­re kéné, és mondlá neki: Eredj, mosdjál meg Siloa tavában. Elméne tehát, és megmosdék, és mint látó téré vissza. Azért a szomszédok, és kik azelőtt mint vak koldust látták őt, igy szó­­iának: Nemde ez az, ki ott ül és koldul vala? Némelyek mon­dák: hogy ez az,. Mások pedig: Nem, hanem hasonló ahhoz. Ő pedig mondá: Én vagyok. Kérdezék tehát őt: Miképen nyíltak meg szemeid? Feleié: Az az ember, ki Jézusnak mondatik, sarat csinála, és megkené szemeimet és mondá nekem: Menj a Siloa tavára, és mosdjál, meg. És elmenék, megmosdám, és látok. És kérdezék őt: Hol van ő? Mondá: Nem tudom. Elvivék a farizeu­sokhoz azt, ki vak volt. Szombat vala pedig, mikor a sarat csi­nálta Jézus és megnyitotta annak szemeit. Mondák erre a fari­zeusok közöl némelyik: Ez ember nem Istentől való, ki a szom­batot meg nem tartja. Mások pedig mondák: Hogyan cseleked­heti bűnös ember e jeleket? És szakadás vala közöttük. Mon­dák azután ismét a vaknak: Te mit tartasz afelől, ki megnyi­totta szemeidet? Ő pedig mondá: hogy próféta. Nem hivék azért a zsidók felőle, hogy vak volt, és látó lett, mígnem előhivák szü­lőit. És kérdezék őket, mondván: Ez-e a ti fiatok, kiről mondjá­­tdk, hogy vakon született? Miképen lát tehát most? Felelvén ne­kik az ő szülői, mondák: Tudjuk, hogy ez, a mi fiunk, és hogy vakon született; miképen lát pedig most, nem tudjuk. Ismét eléhivák tehát az embert,; ki vak volt, és mondák neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk,, hogy ez az ember bűnös. Ő pedig mondá: Ha bünös-e, nem tudóim; egyet tudók, hogy vak voltam, és most látok. Talán .ti, is tanítványai akartok lenni? Erre megátkozták őt, és mondák: Te légy az ő tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózes­nek szólott az Isten; ezt pedig nem tudjuk, honnét való, Felelé_ az az ember, és mondá nekik: Épen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok) hóimét való, és megnyitótta szemeimet. Tudjuk pe­dig, hogy Isten a bűnösöket meg nem haligátja; hanem aki Is­tent tiszteli, és akaratját cselekszi, azt meghallgatja.-Világ kez­detétől sem hallatszott, hogy valaki megnyitotta szemeit a va­kon születettnek. Ha e.z nem Isentől való, nem tehetett volna semmit. Felelvén, mondák neki: Egészen bűnökben születtél, és te tanítasz minket? És kiverték őt. Meghalló Jézus, hogy kive­tették őt és találkozván vele, mondá neki: Hiszesz-e te az Isten Fiában? Kérdé amaz és mondá: Kicsoda az, Uram, hogy higyek őbenne? És mondá neki Jézus: Láttad is őt, és aki veled szól, ő az. Amaz pedig mondá: Hiszek, Uram! És leborulván, imádá őt. SZENTBESZED Az evangélium szerint Jézus egy születésétől fogva vakot gyógyított meg. De bármennyire is nagy volt Jézus ezen csoda­­tétele, a zsidók nem akarták azt Jézusnak tulajdonitani, sőt magát a meggyógyultat fenyegetésekkel igyekeztek rákénysze­ríteni arra, hogy meggyógyulását ne Jézusnak tulajdonítsa. És mikor ezt nem akarta megtenni, bosszúból kizárták maguk közül és ahol csak alkalmuk volt, üldözték. Róluk mondja Jézus: “Azért tették ezt, mert nem ismerték sem az Atyát, sem Fiát.” IMa is hányán szenvednek üldöztetést hitökértj Hányán szen­vednek börtönt, elitélve hamis vádak alapján, leginkább azért, mert keresztény hitök, egyházuk tanításának, intézményeinek védelmére mertek kelni. De hát hogyan lehet üldözni azt a val­lást, egyházat, melynek alapítója azt mondotta: “Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” Azt a vallást, mely az ellenség szeretetét is szivünkre köti, mikor azt mondja: “Sze­ressétek ellenségteike-t, tegyetek jót azokkal, akik titeket gyű­lölnek, és imádkozzatok üldözőitekért” — csak az ördögi go­noszság üldözheti. És ezen üldözés dacára, mely kezdettől fog­va éri a keresztény hitet, egyházat és annak híveit, mégsem ppsztult el, sőt gyarapszik. Ez ennek isteni eredetét igazolja. Az apostolok, tanítványok, első keresztények az üldözések eleszen­­vedése által tettek vallomást Jézus mellett. Mi azóknak a keresztényeknek vagyunk utódai, tehát ne­künk is kötelességünk vallomást tenni Jézus mellett, merthi­­szen mindnyájunkhoz szól, mikor azt mondja: “Aki megvall en­gem az emberek előtt, én is megvallom őt atyám előtt, aki meny­­nyekben vagyon.” Mi hogyan vallhatjuk meg Jézust az emberek előtt? Gondolattal, szóval, cselekedettel. Ha úgy gondolkozunk, mint Jézus, aki azt mondta: “Leszállottam a mennyből, nem hogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak akaratát, ki engem küldött.” És ezt nemcsak mondotta, de tettével is igazol­ta, merthiszen kiszenvedése előtt is igy imádkozott: “Atyám, le­gyen meg nem az én, hanem a te akaratod”. Szóval úgy valljuk meg Jézust, ha kerülünk minden ká­romló, kétértelmű, felebarátainkat sértő beszédet. Cselekedettel úgy valljuk meg Jézust, ha úgy fogunk élni, mint Jézus. Az ő élete szent, feledhetetlen, hiba nélküli volt, úgy, hogy a legnagyobb ellenségei se vethettek szemére semmit, jogosan mondhatta tehát magáról Jézus: “Ki fedd meg engem közületek a bűnről.” Mi olyan feddhetetlen életűek nem lehe­tünk mint Jézus, de igyekezzünk az ő példáját követni. munkakör szerint. Dolgozzunk, de dolgaink közt első helyre te­gyük Isten dicsőségét, ország nak ügyét, a lélek üdvösségé A NYÁJASSÁG MEG NEM SZERETET!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents