A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)
1949-02-04 / 5. szám
PAGE 8. OLDAL A Jó PÁSZTOR— THE GOOD SHEPHERD SZENTBESZÉD A vak egyike a legszerencsétlenebb lényeknek, sőt mondhatjuk, hogy Istennek legszánandóbb teremtménye . . . Nem látja a nap világát, sem a csillagot, az eget, nem gyönyörködhet a természet bájos szinpompájában, nem szemlélheti Isten számtalan teremtményeit, még azokat sem, akik őt szeretik. Neki soha sincs nappal, neki csak folytonos, szakadatlan éjszakája van! Hitéleti Rovat Megkezdődött a per Mind^enty ellen i Halálos ítéletet inditvínyoz a népbiróság ügyésze Budapestről érkezett jelentés szerint csütörtökön megkezdődött a népbiróság előtt a Mindszenty József bíboros hercegprímás elleni bünper hazaárulás és más koholt vádak alapján. A vád már ismeretes, miután a magyar kormány “Sárga Könyv” formájában nyilvánosságra hozta mindazt, amit az egyházfej ed elemnek szeimére hánynak: hogy ellenezte a magyar szent koronának a kommunisták részére való kiszolgáltatását, hogy amerikai öszeköttetéseit ; kommunista kormány elleni al£iók érdekében megmozgatta*11^ megszegte a magyarorsziS1 valuta-előirásokat, stb. Az egy'k bécsi lap értesülése szerint Fjkósi Mátyás magánbeszélgetésen úgy nyilatkozott, hogy a frinper biztosan halálos ítélettel Pg végződni. Hozzátette, hogy Mindszenty “elintézése” hozzá fog járulni a magyar népi denpkrácia, vagyis a kommunista rendszer megszilárdításához. Mindszentyt az Andrássy ut 60 alatti politikai fogházban vallatták s már kevéssel letartóztatása után hire kelt, hogy a hercegprímás bevallotta a terhére rótt bűncselekményeket. De ismeretes az is, hogy Mindszenty már jóelőre kijelentette, hogy ha vallomást csikarnak is ki belőle, az — hamis és semmisnek tekintendő. Hogy betetőzzék a szomorú komédiát, üldözői hivatalból védőt rendeltek ki a hercegprímás részére, egy Dr. Kiczkó Kálmán nevű ügyvéd személyében. A SZABADSÁG VILÁGHOSE Irta: Mgr. Mihalovics Zsigmond, a magyararországi Actio Catholica kp. igazgatója És mégis van ennél még sokkal kegyetlenebb sors is. A testi vakságnál sokkal borzasztóbb a lelki vakság ... Az olyan ember, aki nyitott testi szemekkel jár ugyan ebben a nagy világban, de nem látja lelki szemeivel a világ alkotóját, nem jut el eszével az ég és föld Urához. És akit a teremtmények nem vezetnek el a Teremtőhöz, a lelki vak sokkalta szerencsétlenebb és sajnálatra méltóbb, mint a testi vak. I Czapik Gyula egri érsek legújabb körlevelében tette közzé a következőket: A Püspöki Kar a pénzügyi- és kultuszminiszter urak kiküldötteivel tárgyalást folytatott a kongrua ügyében. A kormány ennek kapcsán a következő intézkedéseket tette: 1. A jelenleg folyósított kongruát 15 százalék csökkentéssel fizetik. 2. A kongrua-kiegészitést nem az eddigi módon az Egyházi Főhatóság utján, hanem az állami dotációk módján utalják ki. Ez azt jelenti, hogy mindenki az illetményhivatal utján, nevére szólóan és közvetlenül kapja kongruáját. 3. Az utalás csak 1949 első hat hónapjára van biztosítva. 4. A csökkentés nem vonatkozik a nyugdijakra. A hitoktatás óratlijai ügyében rendelkezés: 1. Minden lelkipásztorkodó pap köteles 12 hittanórát adni, amiért külön díjazást nem kap. A hitoktatás ugyanis része a lelkipásztorkodásnak és az utóbbi címén a komgruában, lclkészi fizetésben szolgáltatást kap. 2. A 12 órán felüli tanításért megkapja a ténylegesen megtartott órák tiszteletdiját. 3. Jelen rendelkezés nem érinti a szervezett hitoktatási állásban működőket, akik általános fizetést kapnak, mint eddig. Rabbi a pápánál W. F. Rosenblum rabbit, az amerikai zsidó segítő egylet vezetőségi tagját, a pápa magánkihallgatáson fogadta. A rabbi köszönetét fejezte ki XII. Piusnak azért a hathatós segítségért, melyben a náci üldözések alatt a zsidóságot részesítette. A kihallgatás végén a pápa áldását adta Rosenblumra, aki ezzel búcsúzott: “Áldja meg az Isten a Szentséges Atyát mindazért, amit értünk tett.” Egy izestollu iró 1947 tavaszán megkérdezte a hercegprímás 74 éves édesanyját, hogy boldog volt-e a fiával? Az öregasszony igy válaszolt: “Sokszor voltam boldog a fiammal, különösen, amikor a papságra készült. Később megsirattam. Megsirattam, amikor Veszprémbe ment. Megsirattam, amikor Esztergomba vitték.” Vitték! — mondotta. Fia már az Egyház oszlopa volt akkor s bíbor födte vállait, az anyai szív azonban csak sírni tudott. Megérezte, hogy jön majd egy karácsony — másnapja, amikor poroszlók ragadják el oldala mellől, börtönbe hurcolják és egy egész ország sajtója, rádiója s minden szónoki emelvénye mint egyetlen pokoli száj tátong feléje s úgy mocskolják, mint a legnagyobb gonosztevőt. Az anya szive megérezte, hogy a biborpalást a szenvedéssel, talán a halállal való eljegyzést jelentette. Parasztházból a bíborig! — nagy ellentét, de nem az egyházban. Mégis ezt az egyházat vádolják most demokráciaellenességgel, s tanítják demokráciára. A hercegprímás fiú nem változtatott semmit a 300 éves földműves-házon. Lakói tovább túrták a földet, a bíbort viselő fiú közéjük tért meg rövid pihenőre s ilyenkor együtt dolgozott velük a mezőkön, mint az utolsó nyáron is. A falu templomában az édesanya a hátsó padban foglal helyet, mint azelőtt, s magyar prímások díszes rezidenciájában fekete kendővel a fején ült bíboros fia oldalán. Mindez természetes az egyházban, amelyet nem kell hangos propagandával kioktatni a demokratikus viselkedésre. Ki is hiszi el széles e világon, hogy az ősi parasztházba megtérő s földmives anyjához simuló bíboros . . . halálos ellensége a népnek és csak egyért liheg, hogy a régi latifundiumok igájába vigye vissza? Még maguk a Kominform budapesti ügynökei sem! Délzalában uj lelkészségek, uj templomok, plébániaépületek és iskolák megteremtője volt, s Zalaegerszegen is az alkotások .egész sora őrzi emlékét. Mégis nem. mint alkotó volt a legnagyobb; nem is, mint a keresztény életigényeknek ebben az időben is rettenhetetlen bajnoka. Hanem mint lelkipásztor. Mindenkit ismert, legjobban a betegeket. És az ifjúságot. Teheneket csak azért tartott, hogy a rosszul táplált gyerekeket tej kúrára foghassa. Sohasem volt jó ruhája, mert tüstént elajándékozta valamelyik ruhátlanrak. Amikor be kellett vonulnia Veszprémbe, az előtte való nap(*n nagy eső volt, hadianyagból készült egyetlen reverendája egészen elázott és tönkrement. Egész éjjel dolgoztak rajta, hogy az uj püspök be tudjon vonulni székvárosába. Esztergomban hasonlóképpen igénytelen volt. Keveset evett, nem szórakozott, mégcsak nem is sétált. Nem törődött azzal, hogy mi kerül és hogy kerül-e valami a primási asztalra. Voltak -^j^^rnkor a konyhán I u * V "i. ezt ^ragíudták s ajándékokat küldtek b í a palotába, a bíboros azonnal a: árvaházaknak továbbította azokat. “A szegénységet nem lehe: tűrni!” — volt jelszava már Zalaegerszegen, s első főpásztori beszéde a fővárosban, a Szent István Bazilika szószékéről, egy 'S. O. S. kiáltás volt a külföld felé, hogy segítsenek a magyar ínségen. Egyik legnagyobb fájdalma éppen az Volt, amikor a kommunista kormány lehetetlenné tette, hogy a szenvedő nép a külföldi segélyek révén megtapasztalhassa a katolikus világtestvériség valóságát. Biborosi jelvényei alatt kopott ruhát viselt, keze a zord magyar teleken lilára fagyott, mert nem fütött, sokat bőjtölt, s ugyanakkor mély részvét ébredt szivéSZENTBESZED A mai evangéliumi példabeszéd két emberről szól. Az ekyik a farizeus, a másik a vámos. Mind a ketten egyszerre mentek be a templomba, hogy ott imádkozzanak. És mi lett a foganatja a két imának? Az hogy a farizeus gőgös imájával az Isten haragját, mig a vámos alázatos imájával az Isten szeretetét érdemelte ki. Hogy imádságunk kedves legyen Isten előtt és az ‘meg legyen hallgatva alázatosan, ájtatosan, bizalommal, Isten akaratában megnyugodva kell imádkoznunk. Mi is az imádság? Bizalmas beszélgetés az Istennel. Az imádkozó ugyanis a szó szoros értelmében felszáll a földről a mennybe és társalog az Istennel mint az alattvaló az ő urával, mint a gyermek az ő atyjával. Az imádság mennyei érzéseket ébreszt fel sziveinkben és egyesit bennünket Istennel. Hitigazság ugyanis, hogy hit nélkül nem üdvözölhetünk. Ámde a hitet mi erősiti, fejleszti bennünk? Nemde az imádság. Imádság nélkül megfogyatkozik a mi hitünk. Szent Bernát mondja: “Nincs az emberi életben nemesebb érzelem, nincs semmi, mi az emberi szivet nagyobb gyönyörrel töltené el, mint az imádság”. Lelkünket lépten-nyomon veszedelem fenyegeti. A vétekre ingerlő alkalmak, társak, a hitetlenek gúnyolódásai, keblünkben zajgó bűnös vágyak és érzelmek. Hihetjük-e, hogy ennyi ellenség ellen fegyver nélkül is győzedelmeskedhetünk? Ezen gonoszságok ellen leghathatósabb fegyver az imádság. Ezért mondja Jézus: “Imádkozzatok, hogy kísérteibe ne essetek”. Ádám is csak azért esett el, mert a kisértés idején nem fordult Istenhez. Arany szájú Szent János azt mondja: “Mivel sem mentheti magát az, aki felhagyva az imádsággal elesett, mert ha imádkozott volna, nem győzte volna le őt az ellenség”. _________ Lázár, akit a Biblia szerint Jézus feltámasztott, a halál s a rothadás szurdokaiból a földi életbe Visszahozott, jelképe minden korszak bukott emberiségének, amely a kegyelem érintésére vár. A történelem majd minden korszaka Lázár-sirokkal van teli. Ezekben a sírokban csődöt vallott emberi törekvések, ábrándok és balhitek nyugosznak. Feltámadásra csak azok számíthatnak, akik bukottságukban is megőriztek valamit az emberségből, az örök emberség tragikumából, amely a könyörületes Istent megbocsátásra indítja. I A lágyon szenvedő, szegény Lázár«:, akik a halálban elvetette irnaguktól minden gőgöt, mine I evilágiságot, mindig is szám;. Jiatnak arra, hogy Isten uj éjre támasztja őket. Minden Maisukon és csalódásukon túl: aÄk újra kezdődik az élet. Velilc^K bennük uj életre kél az <ir®r, hogy végigjárják a nekipBiszabott utat. Nem az üstönjBk, az élenjárók útját, hanei, M hétköznapok szegény Lázáf ilnak útját, kiknek* földi nyom-. Különben elvész .az idő sivatagjában. Ki tiilja, mi történt a feltámasztod első Lázárral attól kezdve, hogy Jézus megérintette őt és uj élete útjára bocsájtotta? Ebben a névtelenségben benne \an mindnyájunk sorsa, de benrfe van az is, hogy Krisztus nen a szobrok halhatatlanjainak ‘eltámasztására jött, hanem a|szegény Lázárok névtelen éleiének megdicsőitésére — a földia és az örökkévalóságban! . . ben, ha nyomort látott, s menten segített. — Mindezt mindenki tudja róla és senki sem hiszi el, hogy rut valutázásokat követett volna el. Sokat láttuk imádkozni s ilyenkor úgy kulcsolta össze kezeit, mint egy kisgyermek a Mennyei Atya előtt. Szemei régtől emberfeletti távlatokba néztek, az volt legnagyobb vágya, hogy magyarjait az élő vizek forrásaihoz vezesse. A bíbor súlya alatt elsősorban lelkipásztor volt, papjainál a betegek és az ifjúság gondozását sürgette a legjobban, a hívektől pedig azt várta, hogy emberileg ügyes módszerekkel és szervezetekkel, de az őskeresztények hevületével dolgozzanak együtt a lelkipásztorokkal a lelkek érdekében. Ki hiszi el, hogy e magasságokban lépkedő biboroslelkipásztor tulajdonképpen nem más, mint a nép érdekei ellen ácsárkodó közönséges gonosztevő! Alakja messze kimagaslik Magyarországról, s a Kominform magyar satrapái valóságos veszedelmet látnak benne. Pedig magukra vessenek, hogy Mindszenty ilyen gigantikus alakká növekedett. Most leplezik le magukat s mutatják meg a kommunista diktatúra körvonalait és azt is, 'hogy ami eddig Volt demokráciával, koalícióval, az csak színjátszás volt. A bíboros azonban kezdettől látta az események igazi arculatát, már akkor, amikor még sokan voltak, akik hittek az együttműködés lehetőségében és később a saját bőrükön, börtönükön, hontalanságukon keresztül szerezték meg a keserű tapasztalatokat. A kommunista uralom előtt Mindszenty a legnagyobb nemzeti veszedelem s nincs más eszköz megsemmisítésére, mint a börtön és oly vád emelése, mely halállal jár. A halál azonban Mindszentynek nem ijedelem. Régen készen állott arra, hogy vérpadra hágjon az örök elvekért, mint amilyen az örök emberi szabad-Az imádság erőt és kedvet ad a jóra. Igazolja ezt a mindennapi élet, mert akik szívből, örömmel imádkoznak, sokkal több jót cselekesznek és többet és jobb kedvvel dolgoznak, mint a nem imádkozok. Ezért mondja Izaiás próféta: “Az imádkozok megifjodnak erejükben, szárnyok kél mint a sasoknak, futnak és nem fáradnak el, járnak és nem fogyatkoznak el”. Honnan van az ifjúságnak oly korai elhervadása, az erkölcsi élet pusztulása, honnan az a hidegség, sőt ellenszenv Isten és a vallás iránt? Biz onnét, mert az emberek nem imádkoznak. Kempis Tamás azt mondja: “Amely percben elhagyni kezded az imádságot, attól az időtől fogva számithatod minden botlásodat.” Szomorú tapasztalat az életből, hogy azok az emberek, akik azelőtt jó hívők, jó keresztények voltak, ha kezdték elhanyagolni a templomot, az imádságot, attól az időtől fogva mindig rosszabb és rosszabb keresztények és végre hitetlenek lettek. Az imádság vigasztal bennünket bajainkban és szomorúságainkban. Ha valakinek az életben valami szomorúsága, baja van, mennyire megkönnyebbül, ha jóbarátja előtt elpanaszolhatja keservét. De ki a mi legjobb igazi barátunk? Nemde a jó Isten. Mily vigasztaló tehát reánk, ha imádság által feltárjuk előtte szenvedéseinket. Erre int bennünket Jézus mikor mondja: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megnyugtatlak titeket.” Jakab apostol azt mondja: “Szomorkodik valaki közületek, imádkozzék.” Jézus Krisztus is, midőn az olajfák hegyén halálos szomorúság fogta el, az imában keresett vigasztalást és bátorítást és ime az Ur angyala megjelent neki és bátoritá őt. Mi is az élet minden szomorúságai közepette Jézushoz hasonlóan imában keresünk vigasztalást és Jézushoz hasonlóan mi is meg fogjuk azt kapni. Lanfrance frafteia ország legnagyobb tudósa volt, de istentelen. Rablók támadták meg, kirabolták, megkinozták és az erdőben egy fához kötötték és otthagyták. Szorult helyzetében eszébe jutott, hogy van Isten és imádkozni kezdett és megígérte, hogyha őt az Isten szorult helyzetéből kiszabadítja, neki fog szolgálni. Két napig volt ezen kétségbeejtő helyzetben, mig az erdőbe fáért jövő emberek kiszabadították. Kolostorba vonult, hol jámborsága által annyira kitűnt, hogy mint szentéletü ember halt meg. ság, amelyet még az Isten is respektál. A Kominform magyar exponensei az okozói annak, hogy Mindszenty bíborosban felgyulladt az egyház hitvédőinek tüze s az esztergomi prímások ethosza. Meg kellett szólalnia, amikor az emberi és isteni jogok kerültek ebek harmincadj ára, s határozott állásfoglalásaiban nem játszhatott szerepet az, hogy mindezért a gyűlölködés nílusi áradása, börtön, vagy talán halál jár. A “idialektikus marxizmus”az oka annak, hogy Mindszenty bíboros tekintélye napr ól-napra nőtt, s hogy egy árva nép benne látja nemzeti szabadságának kifejezőjét. Ki tudja, hogy a vallatás borzongtató helyéin sínylődő vádlottak még mi mindent vallanak ellene? Arra is készen kell lenni, hogy mesterséges beavatkozások után még önmagát is vádolni fogja. Már semmin sem csodálkozunk. De bármi érthetetlen dolgok történjenek is, nem változtathatnak egy nép, sőt az egész világ meggyőződésén, hogy Mindszenty bíboros hercegprímás a magyar nemzet függetlenségének, valamint az egyház szabadságának rendíthetetlen bajnoka, aki még életében bevonult a legendák világába. Öivenedvasárnapra EVANGÉLIUM Szent Lukács 18. fej., 31—43. rész Az időben magához vévé Jézus a tizenkettőt és mondá nekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesednek mind, amiket megírtak a próféták az Emberfiáról. IMert a pogányok kezébe adatik és megcsufolják, bántalmazzák, megköpdösik és miután megostorozták, megölik őt, de harmadnap föltámad. Azonban ők mitsem értének ezekből és ez az ige el volt rejtve előlük és nem értették a mondottakat. Lön pedig, midőn Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az ut szélén, kéregetvén. S amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódék, micsoda az? Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! ... Az előlmenők pedig inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! — Megállván tehát Jézus, parancsolá, hogy vezessék hozzá. Mikor azután közel jött, kérdé ő, mondván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pedig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá neki: Láss, a te hited megszabadított téged. És azonnal látott s követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, amely ezt látta, dicséretet mondott Istennek. Aki küzd, fárad, él, de nem ismeri a küzdelem, a fáradság, az élet célját, akinek nincsen hite, nincsen reménye, nincsen Krisztusa, az az igazi vak, az jár a folytonos sötétségben, az örökös éjszakában, ha még olyan jól és messzire látnak is a testi szemei. Lelkes, hivő embereket, aminő az evangéliumi vak volt, most is látunk. Ők Krisztust követik és életnek minden utján; nemcsak a sima, hanem a göröngyös, nemcsak a rózsás, hanem a tövises utakon is, mert jól tudják a Szentirásból, hogy nincsen másban üdvösség, csak egyedül Krisztusban. De sajnos, a lelkes tömeg mellett látunk az utszélen ma is vakokat, szegény, szerencsétlen koldusokat, kik nem látják Krisztust, vagy akiknek szivük távol áll Jézus Krisztustól. Vigyázzunk! Krisztus nem egyszer, de többször is elvonul mellettünk, az Istennek intő szózatát, hivó szavát többször is hallhatjuk . . . Tőlünk függ, hogy észrevesszük-e és felkiáltunk-e a vakkal: “Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Ne rösteljünk kiáltani,me szégyeljük magunkat az emberek előtt; addig kiáltsunk, amíg Krisztus bennünket is észrevesz és tőlünk is megkérdezi: “Mit akarsz, hogy cselekedjem neked?” Akkor pedig siessünk a felelettel: “Uram, hogy lássak! Igen, én látni akarok, én nem akarok sötétségben botorkálni, én látni akarom az élet útját, én látni akarom életem célját és végét, én Hozzád kívánok eljutni, Krisztusom! . . És Jézus majd nekem is azt feleli: “Láss!” Lásd, a földön minden elmúlik s elmúlsz a földről te magad is; ne futkossál hát olyan eszeveszetten a földiek után, hanem keresd az égieket, s soha el nem múló. javakat. Mert hiúságok hiúsága s minden csak hiúság, amint azt már Salamon, a bölcs király mondotta, kivéve az Istent, és szolgálj neki itt a földön, hogy egykoron eljuthass az őt szeretők dicső országába. Megegyezés a kát. egyház és a magyar kormány közt a kongrua ügyében LÁZÁROK MA IS Vannak A vámos és a farizeus EVANGÉLIUM Széni Lukács XVIIL, 89. Mondá az Ur e példabeszédet: Két ember méné fel a templomba, hogy imádkozzanak, egy farizeus és egy vámos. A farizeus állván, igy imádkozék magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, házasságtörők, mint ez a vámos is. Kétszer bőjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, amit bírok. És a vámos távol állván, szemeit nem akará felemelni az égre, hanem mellét véré, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek: ez megigazulva méné házához, inkább, mint amaz; mert minden aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
