A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)
1949-04-22 / 16. szám
PAGE 8. OLDAL A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Hitéleti Rovat Lehet-e katolikus az elnökünk? Irta: BANGHA ANTAL SZENT BESZÉD A mai szent evangéliumban Krisztus Urunk kétszer is köszönti apostolait ezzel a szép köszöntéssel: “Békesség nektek!” Jelezni akarta ezzel az Üdvözitő, hogy nekik, akik hivatva vannak arra, hogy “élményén az egész világra, hirdessék az evangéliumot”, nagy szükségük van a békére, nemcsak a jó Istennel és az emberekkel való békére, hanem a belső, az önmagunkkal való békére is. Krisztus Urunk feltámadása őket igy, feltámadása után pedig minden egyes alkalommal ez az első szava: “Békesség nektek!” Mert Krisztus Urunk a békét a szenvedésével és kereszthalálával szerezte meg, vagyis a megváltás nagy s dicsőséges munkájával, azért csak a feltámadása után beszél a békéről. Bünbocsánat nélkül ugyanis nincsen béke. Amig az ember lelkén rágódik a bűnnek tudata, mig érzi, hogy Istennel vagy felebarátjával szemben van valami tartozása, addig igazi békessége nincs és nem is lehet. Bűn és béke nem fér össze; békét csak a bünbocsánat ad. Ezért adja meg Krisztus Urunk a bünbocsájtó hatalmat apostolainak épp akkor, midőn a békéről beszél, jelezni akarván ezzel azt, hogy béke bünbocsánat nélkül nincsen; e kettő elválaszthatatlan összefüggésben van egymással. A hármas béke, a jó Istennel, az emberekkel és önmagunkkal, a legnagyobb kincs a földön. Békéje azonban csakis a jóknak, a jámboroknak van, a bűnösöknek, a gonoszoknak nincs, amint azt az írás is mondja: “A gonoszoknak nincsen békességük”. Sajnos, napjainkban nincs békesség a földön. Igaz ugyan, hogy békétlenség, egyenetlenkedés, visszavonás mindig volt és lesz is a világon, de oly nagyfokú és éles békétlenség, amilyen ma dühöng a nemzetek között, a társadalomban, sőt a családokban és az egyénekben is, talán még sohasem volt. Valami általános nyugtalanság, hogy mit hoz a holnap, üli meg a lelkeket. Mindenesetre igaz, hogy nehéz időket élünk, de hát az is igaz, hogy épen ezekben a nehéz időkben van leginkább békére, nyugalomra szükség. Mert a nyugtalanság, az idegesség mindig csak rombolt, de sohasem épített. Békét, igazi, tartós békét csak Jézusnál találunk, máshol sehol. Krisztus a békét a megváltással szerezte meg, föltámadásával pedig megpecsételte. Vizsgáljuk meg röviden, milyen utón haladt Krisztus Urunk hogy békét adhatott, mert nekünk is azon az utón kell haladnunk, hogy a békéhez eljussunk . . . Krisztus Urunk útja a békeszerzésbez a szegénység, az alázatosság és az önmegtagadás volt. A világ abban a balhiedelemben él, hogy a gazdagság adja meg az embernek a békét, a boldogságot. Pedig talán épen a gazdagok közt van a legtöbb elégedetlen ember. Ámde a gazdagsággal szemben KrisztusUrunk a szegénységet választotta, épen ezért egészen biztos, hogy ez az ut az igazi, amely a békéhez vezet. Krisztus szegényen született, szegényen élt és szegényen halt meg. És Krisztus példája után mily sokan lettek önként szegények! Krisztus Urunk sehol sem nevezi boldogoknak a gazdagokat, ellenkezőleg azt mondja: “Jaj a gazdagoknak,” a szegényekről azonban igy nyilatkozik: “Boldogok a lelki szegények!” A békének második útja az alázatosság. Jézus alázatos volt, hiszen az írás is azt mondja róla: “Megalázta magát a halálig, még pedig a kereszthalálig”. maga azt mondja magáról: “Tanuljatok Tőlem, mert szelid vagyok és alázatos szivü”. Nekünk pedig azt mondja: “Aki közietek nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek.” A békének a harmadik útja az önmegtagadás. A világ azt hirdeti, hogy a boldogság élvezet; az önmegtagadás ellenben botorság. Krisztus épen az ellenkezőjét tanitja: “Aki az én tanítványom akar lenni, az tagadja meg önmagát”. S Krisztusnak egész élete önmegtagadás és szenvedés, kereszt volt. Az igazi ut mindenesetre Krisztus útja. Lépjünk Krisztus útjára s akkor Krisztus megadja nekünk a békét és a boldogságot. Milliomos tábornok, ügyvéd, tanár, sőt szabó elnöke is volt már az Egyesült Államok népének, de katolikus ember még soha. Egyszer próbálkozott ezzel egy kiváló ember, Alfred E. Smith, New York állam kormánzója, de nyomban kiröppent .a nagy lárma és országszerte kiáltozták: — Ha A1 Smith lenne az elnök, minket a Vatikánból kormányoznának! Az se segitett, hogy Alfred Smith mellett alelnök-j elölt a fiatal Franklin Delano Roosevelt volt. Smith a választási küzdelemben elbukott és akkor hangosan mondogatták: —■ Katolikus ember ennek az országnak soha nem lehet elnöke. Jó két évtized zajlott le azóta. Végigéltük a második háborút, két világnézeti rendszer került egymással szembe, egyelőre Európában és Ázsiában, és az amerikai koponyák is más belátásra tértek át. A keresztény felekezetek közötti ellentétek megenyhültek és ma már másként gondolkoznak egy katolikus elnök-jelölt lehetőségei felől. Moszkva nem gondolt arra, hogy az, ami Zágrábban Stepanec római katolikus érsekkel, Budapesten Mindszenty bíboros hercegprímással, Lengyelországban és Csehországban száz és száz katolikus pappal, román földön a görög katolikus egyház papjaival és Bulgáriában a Tudomány és vallás Zeppelin gróf, a kormányozható léghajó nagy tudósa, mélységesen vallásos hitü ember volt. Mikor még nem szentelte minden munkásságát a léghajózásnak, egy ulánus ezrednek volt a parancsnoka. Odamenetelekor kissé zilált vallási életet talált az eerednél. Amikor elhagyta, példás katonái csapatot hagyott ott. Megkövetelte a vasárnapi istentisztelet ájtatos meghallgatását. Jó példával járt elől és minden alkalommal ott láthatták őt a templomban. Amikor első léghajójával a próbautra be akart szállani a léghajó gondolájába, előbb, összekulcsolta kezét és hangosan rövid imát mondott, Isten áldását kérte vállalkozására. íme látjuk, a tudós ember is lehet — és kell is hogy legyen — Istenfélő, vallásos ember. protestáns papokkal történt, végül visszahatást vált ki az amerikai közvéleményben, közelebb hozza egymáshoz a Krisztus tanításait követő vallásfelekezeteket és elsimítva az ellentéteket, a kölcsönös megr értés alapjaira helyezkednek. A mi amerikai magyarságunk szükebb köreiben is érezhető ez az egymásfelé való közeledés, de méginkább a nagy amerikai társadalomban és ez megfontolásra érdemes körülmény. Az, hogy az amerikai zsidóság és az amerikai katolikusok között erősen él a kölcsönös megértés, nem újdonság. Éz már korábbi keletű. Az Amerikában nagy létszámú katolikusság és a kisebb létszámú zsidóság évtizedek óta kezet fogtak egymással. Az európai segítséget nyújtó Actio Catholica, a ! katholikus emberbaráti központ, kezdettől élvezte a Mózes vallásuak anyagi támogatását. Viszont az uj zsidó ország, Izrael megsegítésére éppen most folyó 250 millió dolláros gyűjtéshez nagy erővel járultak hozzá az amerikai katolikusok. Ha csak Magyarországot nézzük, az amerikai zsidók nagyon jól tudják, hogy a száz és száz kitűnő zsidóhitü magyar csak úgy menekült meg a Hitler- Szálassy üldözéstől, hogy katolikus templomokban találtak menhelyet. A felebaráti szeretet nevébnk katolikus papok ezerszarr°hBitak ki hamis születési h ^Bt vány okát az üldözöttek veflíümere, megmentésére. J Amerikába/n járt pár év előtt az a magyar katolikus pap, akit a náci tiszt hasbalőtt, mikor rájött, hogy a plébánia befalazott pincéjében mintegy száz magyar zsidó volt heteken át elrejtve. Jó szerencséjükre éppen ekkor jött a felszabadítás és a magyar katoliküs papon kívül a bujdosók között senki nem sérült meg. Az elvadult náci tiszt ész nélkül futott el, amikor az első szabaditó bomba a plébánia kertjére esett. Egyik episzkopális püspök Írásából idézzük a következő sorokat: — Nem szabad többé arra néznünk, hogy elnökjelölteink melyik vallásfelekezet hívei. A megválasztást az érdemli meg, akitől a legjobb szolgálatokat várhatja a nemzet. Atlanta városában, tehát a nagyon elfogultnak tartott Dé-Hontalan magyarok lelki gondozása A Vatikáni Misszió magyar delegátusának beszámolója A Vatikáni Misszió már 1946 elején gondoskodott arról, hogy az egyre nagyobb tömegekben Németország angol-aimerikaifrancia zónáiba özönlött katolikus magyar menekültek lelki gondozásban részesüljenek. Kótai Zoltán lelkész kapott megbízást, mint a misszió magyar delegátusa, a papság és a papi szolgálat megszervezésére. Kótai most közzétette jelentését a magyar papság 1948 évi németországi működéséről. Ebből közöljük a legfontosabb adatokat. 1948 végén a három zóna menekült magyarjainak létszáma 40,000-ről 30,000-re csökkent, inkább az elvándorlás és kivándorlás, mint hazatérés folytán. A 30,000 magyar közül 21,000 katolikus. A lelki gondozást végezte 41 magyar pap állandó működési területen; azonkívül alkalmilag látta el a papi szolgálatot ezek körzeteiben 16 német pásztorációban működő pap. EgyJegy magyar lelkész átlag 15,000 négyzetkilométeres területen végezte átlag 600 hivő lelki gondozását. Anyagi segítségben is kellett részesíteni a papokat, hogy teendőiket el tudják látni és főleg, hogy útiköltségre legyen fedezet. Öt bajorországi püspök 100—250 márka havi segélyt küldött e célra. Münch püspök 310 csomagot juttatott a papoknak. Anyagi segítség jött külföldről is: a Szentszéktől, svájci püspököktől, amerikai magyar katolikus papoktól. A delegátus megbízásából dr. Rozsály Ferenc piarista tanár megalakította a Magyar Caritas Szolgálatot, a magyar katolikusok szociális egyesületét. Ennek lett feladata, hogy a katolikus menekültek közt kioszsza az Amerikából és máshonnan a papok címére érkezett segélyeket.— pénzt, élelmiszert s ruházati cikkeket. len, a baptista egyházfő hivatalos lapja feltette a kérdést: — Ki volna az amerikai katolikusok között leghivattottabb arra, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen? Természetesen csak világi emberről lehet szó és a protestáns lap megállapítása szerint vannak már most is olyan katolikusok, akik “elnöki fából vannak faragva.” Ezek közül való Michael Joseph O’Connor egyetemi tanár, közgazdász. Öt-hat más név után politikusra viszi a baptista lap a szót és ezt mondja: — Talán Ohio állam kormányzója, Frank Lausche lenne az alkalmas ember. Nekünk, bevándorlóknak, tetszetős a gondolat, hogy végre egy második nemzedékbeli ember kerüljön az elnöki székbe, de ennél sokkal fontosabb jelenség az, hogy a Délen végre egy katolikus embernek is meg akarják adni a legmagasabb elismerést. A magunk részéről niem ragaszkodunk ahhoz a gondolathoz, hogy csupán vallása miatt kell az Egyesült Államok elnöki székébe katolikus embert ültetni. Mi is ezt valljuk: — Az legyen az elnökünk, aki erre a magas állásra a legjobb! Ne nézzük vallását. Akármilyen fenyegető a világnézetek közötti összeütközés, ez hozta magával, persze akaratlanul, öntudatlanul ezt az egyesitő eredményt. Joggal mondta valamikor néhai Balthazár debreceni református püspök éppen Clevelandbán: — Nincsen olyan rossz az emberiség életében, amiből valami jó ne fakadt volna ki. Durva erőszaknak kellett jönni a földre, hogy erre ébredjünk: — Mindnyájan testvérek vagyunk. Á pápa csokoládéja A pápa egy nemrégiben megtartott audienciáján kedves, megható jelenet játszódott le. Az egyik olasz újság beszámolója szerint a pápa rövid idővel ezelőtt gyermekes szülőket fogadott, akik között külföldiek is voltak, hogy a kicsinyeket pápai áldásban részesítse. A nagy tömegben azonban egy ötéves kisfiú “elkallódott” a pápai testőrök sorfala között és kintrekedt. A szülei izgatottan keresgélték a fiúcskát a már letérdelni készülők között, de seholsem találták. Az apa ekkor — sejtvén, hogy kisfia véletlenül kint maradt — csendesen kifelé tartott, hogy megkeresse és behozza. Amikor a szárnyas ajtót kinyitotta, abban a percben lépett az áldásra várakozók közé a Szent Atya. De ezzel egyidejűleg osont be az “elveszett gyermek” is, aki — a térdeplők nagy megdöbbenésére — egyenesen a pápa felé tartott és letérdelt előtte, nem törődve az előirt szertartásokkal. Élénk szemével kíváncsian vizsgálgatta a Szent Atya jóságos szemeit, szinte várva, hogy “bűnéért” megbüntesse.A pillanatnyi dermedt csendet Őszentsége törte meg, olaszul szólítva meg a fiúcskát. Barátságosan kérdezte meg tőle, mi járatban van, mit óhajt és kihez tartozik? A kisfiucska egy szót sem értett a zengzetes olasz beszédből és irulva, pirulva hallgatott. A keletkezett zavart azonban hamar eloszlatta egy olaszul kitünően beszélő jelenlévő, aki a Szent Atya engedélyével tolmácsolta annak kérdéseit. A gyermek ezt Tamás vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, XX., 65 Mikor este Ion azon nap, a hét első napján, és az ajtók betéve voltak ott, hol a tanítványok egybegyűltek vala a zsidóktól való félelmök miatt, eljőve Jézus és megálla középen, és moniá nekik: Békesség nektek! És midőn ezt mondotta, megmutató nekik kezeit és lábait és oldalát. Örvendének a tanitványok, látván az Urat. Mondá azért nekik ismét: Békesség nektek! A mint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket. Ezeket mondván, rájok lehele, és mondá nekik: Vegyétek a Szentleiket. A kiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; és a kiknek megtartjátok, megvannak tartva. Tamás pedig >egy a tizenkettő közül, ki kettősnek mondatik, nem volt velők, mikor eljött Jézus. Mondák tehát neki a többi tanítványok. Láttuk az Urat. Ő pedig mondá nekik: Hacsak nem látom az kezein a szegek likgatását, és ujjamat a szegek helyére nem bocsátom, és kezeimet az ő oldalába nem bocsátom, nem hiszem. És nyolc nap múlva, ismét bennvalának az ő tanítványai, és Tamás is velők. Eljőve Jézus a bezárt ajtón át, megálla középen, és mondá: Békesség nektek! Azután mondá Tamásnak: Ereszd ide be ujjadat és lásd kezeimet; és hozd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hihetetlen, hanem hivő. Feleié Tamás, és mondá neki: Én Uram, és én Istenem! Mondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, hittél, boldogok, a kik nem láttak, és hittek. Sok egyéb jelet is cselekvék ugyan Jézus az ő tanítványai láttára, melyek nincsenek megírva e könyvben; ezek pedig megirattak, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és hogy .füvén, életetek legyen az ő nevében. A mai szent evangélium Tamás apostolt állítja szemeink elé, aki sehogysem akarta elhinni, hogy Jézus föltámadott. Mikor társai elbeszélték neki, hogy látták az Urat, sőt beszéltek vele, ő ezek hallatára hitetlenül rázta a fejét és azt mondta: “Ha nem látom az Ő kezein a szegek likgatását és ujjaimat a szegek helyére nem bocsátom, nem hiszem.” De Jézus újból megjelent tanítványainak és igy szólt Tamáshoz: “Ereszd ide ujjaidat és lásd kezeimet és hozd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hivő”. Az Üdvözitő váratlan megjelenése és szemrehányó szavai mélységes hatást gyakoroltak az apostolra. Tele szégyennel és félelemmel borult Jézus lábaihoz és igy kiáltott fel: “Én Uram, én Istenem!” Mire Jézus ezt mondta neki: “Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél, de még boldogabbak, akik nem láttak és hittek”. , Mily örvendetesek reánk nézve az Ur Jézus ezen szavai! Mi vagyunk azok a boldogok, kik az Ur Jézusban, mint igaz Istenben hiszünk, bár sohase láttuk őt. Hisszük a katholikus Anyaszentegyházban sértetlenül megőrzött tanítását. És Imi ezen hitünkben boldogok vagyunk, mert Jézus tanítása nemcsak az ég felé kalauzoló vezetőnk, hanem egyszersmind földi boldogságunknak is a megalapozója. Mi képezi földi boldogságunknak az alapját? Az ember földi boldogsága abban áll, hogy állandó jó egészsége legyen, mocsoktalan hírnévvel bírjon, legyen miből tisztességesen megélnie, meglegyen a külső és belső békessége. Már pedig szent hitünk parancsai ezt célozzák. Vájjon mi árt többet az ember egészségének, mint a rendetlen, kicsapongó élet, a fajtalankodó és haragból eredő önemésztő élet? Mily sok embernek ássák alá boldogságát ezen bűnök! Ezektől igyekszik Jézus tanításának gondoskodó atyai szeretete visszatartani minket. Ezért mondja az apostol: “Mint nappal tisztességesen járjunk, nem tobzódásban, nem részegeskedésben, nem ágyas házakban és nemtelenségekben, nem versengésben és irigykedésben”. Vájjon mi rontja meg úgy az ember becsületét és jó hírnevét, mint ha vagyonát igaztalan uton-módon gyarapítja? Ezért mondja Szent Pál apostol: “Ne csaljátok meg magatokat, mert sem a tolvajok, sem a fösvények, sem a ragadozók ném fogják bírni az Isten országát.” Jézus tanítása útmutatást ad nekünk az embertársainkkal való mindennapi érintkezésre, mikor azt mondja: “Amiket akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is azt cselekedjétek nekik”. Vájjon mi dúlja fel inkább az egymásközötti békét, mint a kevélység, bosszúvágy, harag és civakodás? És mily határozott szavakkal kárhoztatja Jézus ezen bűnöket, mikor azt mondja: “Aki magát fölmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, fölmagasztaltatik.” , Hányán mennek tönkre henyélés, oktalan tékozlás és állásuk lelkiismeretlen teljesítése által! Ezért joggal mondhatja az apostol: “Aki nem dolgozik, ne is egyék”. Jézus tanítása megparancsolja a házastársaknak az egymásiránti hűséget és szere te tét. A gyermekeknek a szülők szeretetét, az irántuk való tiszteletet és engedelmességet köti szivükre. A gazdagokat arra buzdítja, hogy a jótékonyságról és adakozás meg ne feledkezzenek, a szegényeket pedig arra inti, hogy türelemmel viseljék keresztjüket és jótevőikért imádkozzanak. A hatalmasakat arra figyelmezteti, hogy hatalmukat Istentől bírják és azért azt szeretettel és szelidséggel gyakorolják. Az alattvalóknak pedig azt mondja: “Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, mert ők őrködnek felettetek, mint akik számot fognak adni lelkeitekért”. íme, igy lesz Jézus Krisztus tanítása nem csak egyesek és családok boldogságának a forrása, hanem egyúttal az egész társadalomnak is szilárd támasza és talpköve. __ .____________ válaszolta: — A Szent Atya áldásáért jöttem, hogy nagybeteg nővérkémet meggyógyítsa... A pápa további kérdésére, mit kívánna még azonfelül, hogy ő imádkozni fog nővérkéje gyógyulásáért, a gyermek kis huza-vona után, szemlesütve ezt felelte: — ... egy, egy kis csokoládét ... Az áldáson kívül, amelyben beteg testvére is részesült, megkapta a pápa környezete utján az annyira óhajtott csókoládét is. Fehér vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 20. fej., 19-30 Mikor pedig este lön azon a napon, a hét első napján és az ajtók be voltak zárvá ott, hol a tanitváhyok egybe valának gyűlve a zsidóktól való félelem miatt, eljőve Jézus, megálla középén és mondá nekik: Békesség nektek. S midőn ezt mondá, megmutató nekik kezeit és oldalát. Örvendének tehát a tanitványok. látván az Urat . . . Mondá ezért nekik ismét: Békesség nektek. Amint küldött engem az Atya, én is úgy küldlek titeket. Ezeket mondván, rájuk lehelt és mondá nekik: Vegyétek a Szentleiket. Akiknek megbocsájtjátok a bűneiket, megbocsáj tatnak nekik, s akiknek megtartjátok, meg vannak tartva. — Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, ki kettősnek mondatik, nem vala velük, amikor eljött Jézus. Mondák tehát neki a többi tanitványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondá nekik: Ha csak nem látom a. kezein a szegek nyomát s ujjamat a szegek helyére nem bocsátom és kezemet az ő oldalába nem teszem, nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét odabenn valának az ő tanítványai és Tamás is velük . . . Eljőve Jézus a zárt ajtón át s megálla középen és mondá: Békesség nektek! Azután mondá Tamásnak: Tedd idé ujjadat és nézd kezeimet és nyújtsd ki kezedet s tedd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő. Feleié Tamás és mondá neki: Én uram s én Istenem. IMondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél! Boldogok, kik nem láttak és hittek . . . Még sok egyéb jelet is cselekvék ugyan Jézus az ő tanítványai láttára, melyek nincsenek megírva e könyvben, ezek pedig megirattak, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia és hogy hívén, éltetek legyen az Ő nevében. SZENTBESZÉD
