A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)

1949-03-25 / 12. szám

................—...........................................MM,....,...,.......mMpiimiiiiiiiiHiHmuiiiixMiiMmiiiiiMiMiMniiHuiMiiiiiiiMuniiiiiuiMIIUliminMHIlKMMIIig Nagyböjt negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, 6. fejezet, 1—15 Az időben Jézus a galileai vagy másnéven tiberiási tenge­ren túlra méné. És nagy sokaság követé őt, mert látták a jele­ket, melyeket a betegeken cselekszik vala. Fölméne tehát Jé­zus a hegyre s leüle ott tanitványaival. Közel vala pedig a hus­­vét, a zsidók ünnepe . . . Fölemelvén tehát szemit Jézus és lát­ván, mondá Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek,? Ezt pedig azért imondá, hogy őt próbára tegye, mert hiszen ő maga tudta, mit akart cselekedni. Feleié neki Fülöp: Kétszáz dénár ára kenyér sem elég nékik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson. Mondá egyik tanítványai közül, And­rás, Sirpon Péternek a testvére: Van itt egy fiú, akinek öt ár­pakenyere van és két hala, de mi ez ennyinek? Jézus mondá erre: Telepítsétek le az embereket. Ama helyen pedig sok fü vala. Letelepedőnek tehát a férfiak, számszerint mintegy öt­ezren. Jézus pedig vévé a kenyereket és hálát adván, elosztá ä letelépülteknek, hasonlóképen a halakból is adott, ameny­­nyit akartak. Miután jóllaktak, így szólt tanítványainak: Szed­jétek fel a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek. Ösz­­szeszedték tehát s tizenkét kosarat töltének meg az öt árpake­nyér hulladékaiból, amelyek megmaradtak az étkezők után. Az emberek pedig, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett, mon­dák, hogy ez bizonnyal az a próféta, ki e világra jövendő. Azért észrevevén Jézus, hogy készülnek jönni és megradadni őt, hogy királlyá tegyék, ismét a hegyre menekül© maga, egyedül. SZENTBESZÉD A mái vasárnapi szent evangélium azon nagy csodát állit­­ja lelki szemeink elé, amidőn Krisztus Urunk öt árpakenyérrel és két hallal mintegy ötezer férfit megvendégelt, az asszonyo­kat és a gyermekeket nem is számítva. A csoda nagy és szem­mel látható volt, azért teljesen érthető a csodát élvező azon em­berek szándéka, hogy Krisztust királlyu tegyék. Krisztus Urunk azonban, mintegy nem földi királyság volt a célja, észrevevén ezt, a hegyre futott egyedül. A mai szent evangéliumban több kedves és szép jelenséget látunk, amelyből sok üdvös tanulságot vonhatunk el. Az első kedves dolog, ami figyelmünket megkapja és lé­nyünket meghódítja, az a szorgos gondosság, melyet az Ur Jé­zus hallgatóinak nemcsak a lelki, hanem még a testi szükség­lete iránt is tanúsít. Az a Jézus, aki magára vonatkozólag azt mondotta: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igé­vel, amely az Isten szájából jő”, — íme most kenyeret ad az em­bereknek az Isten igéje után. Valóra váltotta ezúttal, amit máshol szóval hirdetett: “Ke­ressétek először Isten országát és az Ő igazságát s a többiek majd megadatnak nektek.” Azok az emberek, akik Jézus után mentek, minden bizonnyal nem azért mentek, hogy nekik ke­nyeret adjon, hanem hogy hallgassák tanítását és lássák cso­dáit, Jézus azonban, minthogy lelkűk üdvösségét keresték, meg­adta nekik azt is, amire testüknek szüksége volt. Meg lehetünk írni is mindenkor győződve, hogyha nem ha­nyagoljuk el az Isten szolgálatát, akkor a jó Isten sem fog rólunk az anyagiakat illetőleg megfeledkezni. Hiszen Ő maga mondja oly szépen a hegyi beszédében: “Ne aggódjatok élte­tekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek . . . Tekint­sétek az égi madarakat, ezek nem vetnek, neim aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azo­kat . . . Nem vagytok ti azoknál becsesebbek.” A második megkapóan kedves és tanulságos jelenség az, hogy a'rnidodo Krisztus Urunk kezeibe vette a kenyeret, először hálát adott mennyei Atyjának. Aki a jó Isten ajándékát kezei­be veszi, annak első dolga a hálaadás. S mégis hány és hány ember él a föld hátán, ki erről nemcsak megfeledkezik, hanem Isten ajándékát, a kenyeret talán haraggal, méreggel, sőt ká­romkodással emeli ajkaihoz. Ezekre is el lehet mondani, amit Krisztus Urunk a keresztfán mondott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” És talán jobb, ha nem tüdják, mert ha tudnák, mindenesetre nagyobb bűnük lenne. Tanuljuk meg tehát Krisztustól magától azt a szép szokást, hogyha kezünkbe vesszük a kenyeret, vagy Istennek bármilyen ajándékát, első szavunk a hála szava legyen. A hálával megmu­tatjuk a mi érdemes voltunkat és a jó Isten további kegyelmét biztosítjuk a magunk számára. Ezért figyelmeztet bennünket Szent Pál apostol is: “és hálaadók legyetek!’1» Amilyen szép a hála, ép olyan csúnya emberi tulajdonság a hálátlanság. A harmadik szép jelenség az, midőn Krisztus Urunk azt mondja tanítványainak: “Szedjétek fel, ami morzsalékok meg­maradtak, hogy el ne vesszenek”. Ezekkel a szavakkal Krisztus Urunk a jó Isten ajándékainak megbecsülésére tanit bennünket. Bántó és fájó dolog az, ha az ember az utcán vagy bárhol ke­nyérdarabokat lát eldobva. Hát ha kemény már az a kenyér, vagy ha már nem kell, vigye haza és adja oda a gyermek a ku­tyának, de ne dobja el. És ne taposson senki a kenyérre, mert ez Isten ajándékának a megvetése lenne. Tanitsa meg tehát min­den apa és anya gyermekét a kenyér megbecsülésére! Ha igy cselekszünk, akkor nem kell aggódnunk, mert Az, aki a mezők liliomairól és az ég madarairól gondoskodik, majd gondoskodik mi rólunk is. Ä JÖ PÁSZTOR F- THE GOOD SHEPHERD Grősz József kalocsai érsek püspöki jubileuma XI. Pius pápa 1928-ban ne­vezte ki Grősz József, akkor még győri püspöki irodaigaz­gatót othosiai püspökké. 1929 február 24-én a győri szemi­nárium kápolnájában Serédi Jüsztinián hercegprímás szen­telte püspökké. A püspökszen­telés 20. évfordulója alkal­mából nemcsak a kalocsai ér­seki főegyházmegyében, ha­nem az egész ország területén is őszinte szeretettel és hódo­lattal emlékeztek meg a ka­locsai érsek püspöki jubéliu­­máról. Hitéleti Rovat "ADJ URAM BÉKÉI A MI NAPJAINKNAK!” XII Pius p ipa imája a Szentévre Mgr. Montini, a pápai államtitkárság h. vezetője, megküldte az 1950-es Szt. Évet előkészítő bizottság­nak XII. Pius pápának a Szentévre sa.játkezüleg megirt imádságát, amelyet a földkerekség minden . templomában és kápolná­­jában imádkozni fognak. XII. Pius pápa szentévi imája igy hangzik: Mindenható és örök Isten, egész lelkűnkkel köszönetét mon­dunk Neked a Szentév nagy ajándékáért. — Ó, égi Atya, aki mindent látsz, aki kormányzód és vizsgálod az emberek szivét, tedd fogékonnyá azt, a kegye­lemnek és az üdvösségnek eb­ben az idejében, a Te Fiad igé­jére. — Add, hogy a Szentév mindenki számára a megtisztu­lásnak és a megszentelésnek, a belső életnek és a megj avulás­nak éve, a nagy visszatérésnek és a nagy bocsánatnak eszten­deje legyen. — Add azoknak, akik üldözést szenvednek a hi­tért, az erősség lelkét, hogy szétszaíkithatatlanul egyek le­gyenek Krisztussal és az Ő Egy­házával. — Védelmezd meg, ó Uram, a Te Fiadnak helytartó­ját a földön, valamint a püspö­köket, áldozópapokat, szerzete­seket, híveket. Tedd azt, hogy mindnyájan, papok és világiak, serdülők, felnőttek és öregek, szoros egységet alkossanak gon­dolatban és érzésben, amelyen, mint eg} kemény szikla-szirten, megtöri! a Te ellenségeid ha­ragja. A Te kegyelmed gyullassza fel a sze retet tüzét minden em­berben a z annyi sok szerencsét­len iráni , akit a szegénység és a nyomc r emberhez méltatlan életkora mények közé süly­­lyeszt. - - Ébreszd fel azonban a lelkekben, akik Téged Aty­juknak neveznek, a szociális CSŐD ELŐTT ÁLL EGYIPTOM KAIRO — Az egyiptomi kor­mány cs< id előtt áll. Mig a világ­háború alatt rengeteget keres­tek a szövetségeseken, akikkel mindent kétszeres áron fizettet­tek meg, most, a palesztinai hadjárat elapasztotta a kincstár készletét, A költségvetés defi­citjét nem sikerült eltüntetni és a kormány kapkod, hogy egyensúlyba hozza az államház­tartás kasszáját. A király adó­reformot kiván, hogy végre a gazdagokat is jobban megadóz­tassák, ne csak a dolgozókat. KÍNAI közmondás Akiknek a szive becsületes, annak jelleme szép. Akinek jel­leme szép, annak otthonábah megértés van. Ha az otthonok­ban megértés van, akkor rend van az országban és ha az or­szágokban rend van, akkor bé­ke van a földön. igazság és testvéri szeretet irán­ti éhséget és szomjúságot, hogy ez hassa át munkájukat és igaz­ságukat-— “Adj, ó Uram, bé­két a mi napjainknak”, békét a lelkeknek, békét a családok­nak, békét hazának, békét a nemzeteknek. Add, hogy a meg­békélésnek és a kiengesztelő­­désnek a szivárványa fogja át és sugározza be derűjével a földet, amelyet a Te isteni Fiad­nak élete és szenvedése meg­szentelt. Minden vigasztalás Istene! Mélységes a mi nyomorúsá­gunk, súlyosak a mi bűneink, megszámlálhatatlanok a mi ba­jaink: de annál nagyobb a mi bizodalmunk Te Benned. Tuda­tában vagyunk a mi méltatlan­ságunknak, s gyermekileg he­lyezzük sorsunkat a Te kezed­be, egyesítse a mi gyarló kö­nyörgéseinket a legdicsősége­sebb Szűz Mária és az összes szentek közbenjárásával és ér­demeivel. — Adj a betegeknek megnyugvást és egészséget, az ifjaknak add a hit erősségét, a leányoknak adj tisztaságot, az atyáknak a jólétet és a szent­séget családjainkban, az anyák­nak képességet, hogy megfelel­hessenek nevelői hivatásuknak, az árváknak szerető hajlékot, a menekülteknek és foglyoknak hazát, s mindenkinek a Te ke­gyelmedet az örök égi boldog­ság előkészületéül és zálogául. Amen! XII. Pius, pápa KIÁLTVÁNY A KERESZTÉNYSÉGHEZ! Ma a világ olyan, mint egy megpiszkált méhkas. Zsong­­dong az emberiség. Kiket düh, kiket a részvét, kiket az igazság­talanság elleni felháborodás emészt, és akinek lelkében a hit lángja ég, megrendül a sok kegyetlenkedés felett, ami nap­jainkban történik. Ha valamikor, úgy ma nagy szükség van ar­ra, hogy összefogjunk Imi keresztények, valláskülömbség nél­kül, mert a kereszténység szent ügye forog kockán. A lélekku­­fárok már a pokol kapuját döngetik, hogy játszmájuk elnyeré­sére Lucifer hadának segítségével menjenek, becstelen céljuk elérésére. KÖNYÖRÖGJÜNK: Kérünk Téged Uram, hallgass meg minket. Hajtsd hoz­zánk füled mi szabaditónk, mert egyedül Te vagy a mi erős kőszálunk és fenntartónk. Nyisd meg az ártatlan rabok börtö­nének ajtaját. Szabadítsd ki őket a tőrből, melyet titkon rej­tegettek nekik, hadd vigadjanak és örvendezzenek a Te jóvol­todból. Te látod az ő nyolmoruságukat és lelkűk szenvedéseit. Ne rekeszd őket az ellenség kezében, hanem könyörülj rajtuk, mert egyedül Te látod, hogyan hervadt el orcájuk a sok kín­tól. Megfogyatkozott az ő életük a sok bánat és hamis vád miatt, melyek érték őket. Siess, Uram, segítségükre, hogy a hitetlenek ne gyalázhassák tovább őket. Büntesd meg, óh Uram, a hazug vádaskodókat, akik ellenük szóltak és fordítsd meg a sorsukat, hogy szégyenkezniük kelljen kevély ármánykodásaikért. Uram irtsd ki a lelkekből a pusztító gonosz indulatokat és engedd az igazságot és könyörületességet uralkodni nemzedékről-nem­­zedékre. Az Ur angyalai szabadítsák ki az ártatlanul fogva tar­tottakat, hogy érezzék azt, hogy él az erős Isten, él az Ur, aki nem hagyja elveszni azokat, akik őbenne bíznak, — mert azok örökké élni fognak. LESKÓ FERENCNÉ, Jerseyville, Onl, Canada KIS AUTÓ — NAGY AUTÓ — minden autót meg­áldanak a Santa Francesca római templom szalézi atyái a hagyományos ceremónia során. A legkelendőbb könyv felől Az angol irodalmi társulat erős vitába keveredett és alul maradt benne. Kiadtak ugyan is egy jelentést, amely nagy­jában ezeket mondja: — A világ legkelendőbb könyvei Shakespeare, nagy színdarab iró kezéből kerül­tek ki. Több, mint negyven nyelvre' vannak ezek lefordít­va és hét millió példányt ad­tak el belőlük. Ehhez hasonló : t más könyvek nem értek el. Kétségtelen, hogy ennek minden angol örvendett, amíg meg nem szólalt az angol Bib­lia Társulat és szerény han­gon ezeket nem mondta: — Kétségtelen, hogy Shake­speare színdarabjai nagy ke­lendőségnek örvendenek ma is, de hadd jegyezhessük meg, hog ya Biblia nem hetven, ha­nem kétszázkét nylevre van le­fordítva és eddig a külömbö­­ző Biblia Társulatok kétszáz millió példányt adtak el belő­le, amit bizonyítani tudunk. Bizonyos azonban, hogy ennél több Biblia forog közkézen, amiről nem tudunk. A legke­lendőbb könyv tehát a Bib­lia. Hozzászólt ehhez az ameri­kai Biblia Társulat is, tehát egy protestáns intézmény. Negyven esztendő alatt hu­szonhét millió Bibliát nyom­tattak és adtak el úgy, hogy minden esztendőben újabb és újabb kiadásokat kell nyomat­ni. Azt kérdezi Huxley egyete­mi tanár: — Mi ennek a kelendőség­nek az oka? És mindjárt meg is mondja felőle a maga Ítéletét: — A Biblia minden ember részére érthető. A tiz éves gye­rek ha nem is érti még meg a hegyi beszéd tanításait, de megérti a csodáikat. Gyönyörű­séggel olvassa azt, mikor a Megváltó feltámasztja Jairus leányát és azt gondolja: — Ezt se az apám, se; a há­zi orvosunk, de még a taní­tónk se tudná megcsinálni, te­hát Jézus mindenkinél na­gyobb volt. Nagyböjt negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Evangéliom sz. Márktól. IX. rész, 40. szakasz. Azon időben: Egy ember jőve Jézushoz, térdre esvén előt­te és mondván: Mester, hozzád hoztam fiamat, kiben néma lé­lek vagyon. Akárhol megragadja őt, lecsapja, és tajtékzik, fo­gait csikorgatja és elszárad. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették. Ő pedig felelvén, mondá: Oh hitetlen nemzedék, meddig leszek nálatok? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám. És elhozák. És amint meglátta őt, a lélek azonnal Imegháboritá; és a földre esvén, fetreng vala, tajtékozván. És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett raj­ta? Amaz pedig mondá: Gyeremekségétől. És gyakorta vetette őt tüzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, se­gíts minket, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden lehetséges a hívőnek. És azonnal felkiáltván a gyermek atyja, könnyhullatásokkal mondá: Hiszek Uram, se­gíts az én hitetlenségemen. És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket és néma lélek! Én parancsolom neked, menj ki belőle, és töb­bé beléje ne menj. És felkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne belőle, és lön, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, hogy meg­halt. Jézus pedig kézenfogva, felemeié őt, és fölkele. Midőn az­tán bement a házba, tanítványai kérdék őt titkon: Miért nem Űzhettük mi ki azt? És mondá nekik: Ez a faj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által. És onnan elindulván, átmenének Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. Tanítja vala pedig tanítványait, és mondá nekik: Az em­ber fia az emberek kezeibe adatik, és megölik őt, de megölet­vén, harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD Pilátus keresztreíeszitésre ítélte Jézust. Elővezetik Jézust és vállára teszik a nehéz keresztet, hogy vigye fel a Kálvária hegyére. Nagy és nehéz volt a ézus keresztje, de nemcsak azért volt nehéz, mert nagy volt, de súlyossá tetet azt, amit az irás mond, hogy “az Ur őrá tette mindnyájunk bűneit.” Hát hogyne lett volna nehéz az a kereszt, melyre az emberiség minden bű­nei, szenvedései, bajai nehezedtek! A kereszt, melyet Jézus hor­dozott, az egész világ keresztje volt, melyet az ő isteni vállai könnyen elbírtak volna, de oly nehézzé és majdnem elviselhe­tetlenné az emberi türelmetlenség tette. A Megváltó ugyanis, a keresztet hordozva, az ő mindentu­dásával mintegy hallotta a panaszokat és zúgolódásokat, melyek között az emberek fögják hordozni az élet keresztjét, melyet az isteni gondviselés rájok mért. Előrelátta, mennyien fognak kislelküségükben az élet bajlódásai közben kétségbeesni, sőt előrelátta azt is, mennyien fogják a kereszttel együtt az életet is eldobni maguktól. Bárhová tekintsünk, mindenütt gonddal, bubánattal, szen­vedésekkel találkozunk. Sírással kezdjük az életet és könny­­hullatással fejezzük be. Tövises keresztut az élet, melyen ha vannak is rózsák, sokkal több a tövis. Vége, hossza se lenne, ha az ezerféle bajt elsorolni akarnám. De minek is! Hiszen ismer­jük, érezzük azokat mindnyájan. Az öröm mellett kijut min­denkinek az örömből. Az egyiknek több és előbb, a másiknak kevesebb és később, de kereszt nélkül senki sincs. Azért mon­dotta ézus: “Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem”. A kereszthordozáshoz erőre, nagy lelkierőre van szüksé­günk. És ezt az erőt a türelem erénye adja meg, mely abban áll, hogy a látogatások idején fohászkodunk, hogy a mennyei Atya vegye el tőlünk a keserűség poharát, de mindig hozzá kell tennünk: “Legyen meg a te akaratod, miképpen a menny­ben, úgy a földön is.” Tűrni tehát annyit tesz, mint az élet min­den körülményei között Isten akaratában megnyugodni. És va­lóban a türelem vagy leveszi vállainkról a keresztet, vagy leg­alább kieszközli azt, hogy ne érezzük annyira annak nyomasztó terhét. Tövises az élet ltja, de ha Istenbe vetett bizalommal ha­ladunk azon, a türelem letördeli a tövisek szúró végeit. Innét a közmondás: “Türelem rózsát terem.” Okosabbat külömben sem tehetünk, mint ha Istenbe vetett bizalommal, türelemmel viseljük az életben a bajokat, mert rövidlátásunkban bizony sokszor csalódunk, olyanok vagyunk, mint a gyermek. Sir, ha a gondos szülő nem teljesiti minden kívánságát, vagy mégis fenyiti, de később belátja, hogy a szülő csak javát akarta és megcsókolja azt a kezet, mely megfenye­gette. Miután az emberek türelmetlensége, kislelküsége és kétség­­beesése tette oly nehézzé Jézus keresztjét, megkérdezm magam­tól, vájjon türelemmel viselem-e az én életem kersztjét, vájjon úgy imádkozom- én a szenvedések óráiban, mint Jézus imád­kozott az olajfák hegyén: “Atyám, ha lehetséges, múljék el tő­lem e pohár, de legyen meg nem az én, hanem a te akaratod.” Ha talán szenvedéseinkben néha panaszkodunk, sírunk is, az Úristen nem veszi azt tőlünk rossz néven, mert az Ur Jézus is sirt Lázár barátja sírja felett. De méltán rossz néven veheti az Úristen, ha zúgolódunk, ha szemrehányást teszünk neki, mint­ha igazságtalanul bánt volna velünk. Valahányszor lelkiszemeinkkel az Ur Jézust kereszttel a vállán a Kálvária utón haladni és háromszor összeroskadni lát­juk, fogadjuk meg, hogy a kereszt hordozásban Jézus nyomdo­kait fogjuk követni és türelmesek leszünk. És a türelemmel el­viselt szenvedés, nemhogy megrendítené hitünket és elszakítana Jézustól, hanem lelkünket szebbé, nemesebbé, erősebbé teszi és közelebb visz Istenhez. Ezzel kezdődik a hit. An­nak felismerésével, hogy az ember valami természetfelet­tivel áll szemben, de aki még­is úgy beszél, hogy a gyerek is megérti. Eiz a Biblia kelendőségének, kapós voltának titka. A min­denki könyve az, amelyhez nem kell nagy tanultság, sok magyarázat. Felemel bennün­ket és mégis leereszkedik hoz­zánk. Bangha Antal PAGE 8. OLDAL

Next

/
Thumbnails
Contents