A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)
1949-03-04 / 9. szám
PAGE 8. OLDAL A Jő PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 4. fej. 1 11, Az időben Jézust a pusztába vivé a Léiéi*, hogy megkísértse őt az ördög. És miután negyven nap és negyven éjjel „bőjtölt, azután megéhezék. És hozzájárulván a kisértő, -mondá neki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak. Ki felelvén, mondá: írva vagyon: Nemcsak kenyérrel él az ember, haneim minden igével, amely az Isten szájából származik. Akkor magával vivé őt az ördög a szent városba és a templom ormára állitá és mondá neki: Ha Isten fia vagy, vesd le magadat; mert meg van Írva, hogy angyalainak parancsolt felőled s kezeikben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Megint írva vagyon: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet. Majd ismét egy igen magas hegyre vivé őt az ördög és megmutatá neki a világ minden országait és azok dicsőségét s mondá neki: Mindezeket neked adom, ha leborulván, imádsz engem. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál sátán, mert Írva vagyon: A te Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj. Akkor elhagyá őt az ördög és íme, angyalok j övének és szolgálnak neki. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk bőjtölt, az Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett, bőjtöl negyven nap s negyven éjjel egyfolytában . . . Akkor bőjtöl, amikor (megkezdi nyilvános működését, a tanítás és a megváltás hatalmas munkáját. Isteni dolog, isteni példa! Akkor bőjtöl, amikor a pogányság sötétségét akarja eloszlatni s kiirtani az emberek lelki világából, és amikor a bűnnek és a büntetésnek terhét akarja levenni az emberiség válláról. Nagy, isteni munka mind a kettő . . . Fegyelmezett, bojtos lélök kell mindkettőhöz. Az ördög, a gonosz lélek hatalma: a sötétség és a bűn egyaránt. És ezt a fajt, az ördögi fajt csak fegyelmezett bojtos lélek győzheti le, amint Krisztus maga mondotta: “Ez a faj pedig nem űzetik ki, ha nem csak imádság és böjtölés által.” Ezért bőjtölt tehát az Ur Jézus! De nemcsak ezért, hanem azért is, hogy nekünk példát adjon. Az Egyház erre a krisztusi nagy példára hívja fel figyelmünket, amikor a nagyböjt első vasárnapján, Krisztus Urunk böjtölését állítja szemeink elé . . . A nagyböjtben mi is nagy munka előtt állunk. Az ördög hatalmát: a sötétséget, a bűnt kell magunkban legyőzni s Krisztusba kell költöznünk. Az Egyház csak Krisztus Urunk példáját követi, amikor böjtöt rendel. Az Egyház csak alkalmat és módot nyújt híveinek, hogy Krisztussal együtt vezekeljenek . . . Nem igaz keresztény tehát az, aki azt mondja, hogy a böjtöt nem Krisztus rendelte, hanem az Egyház s azért az nem is kötelező. De kérdem, nem mondotta-e Krisztus Egyházának: “Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg.” És nem igaz keresztény az sem, aki azt mondja: akkor bőjtölök, amikor akarok, vagy akkor, midőn nincs mit ennem ... Az előbbi semmi más, mint akaratoskodás, az utóbbi pedig kényszerű helyzet. Sem az egyiknek, sem a másiknak Isten előtt semmi érdeme nincs, mert hiszen a böjtnek igazi lényege épen az engedelmesség, vagyis a saját akaratunknak, kívánságunknak és vágyunknak alárendelése, megfékezése. Krisztus Urunk is egész földi életében elsősorban az engedelmességet gyakorolta. Ő maga mondja: “Engedelmességet akarok és nem áldozatot.” És egész élete a folytonos engedelmesség volt, a jászoltól a keresztig, Bethlehemtől a Kálváriáig, amint az írás is mondja: “Engedelmes volt pedig a halálig, még pedig a kereszthalálig.” És ha Krisztus engedelmeskedett, akkor követőjének szabad önkényeskednie? Vájjon mióta nagyobb a tanítvány a mesterénél, Ádám fia az Isten Fiánál? Krisztus engedelmeskedett mennyei Atyjának, az igaz kereszténynek pedig engedelmeskednie kell a Krisztus által alapított Egyháznak. Ámde nincs érdeme a kényszerű böjtölésnek sem. Minden jó cselekedetnek csak akkor van érdeme, amikor az szabad cselekedet! A kényszer nem szül érdemet! Ne akkor bőjtöljünk tehát, amikor nekünk tetszik, vagy amikor nincsen mit ennünk, de bőjtöljünk akkor, amikor az Egyház előirja. Krisztus Urunk nemcsak azért bőjtölt, hogy nekünk példát adjon, hanem azért is, hogy példáját követve és bűneinket vezekelve egyben jót is cselekedjünk. A jó cselekedetek közé sorozza a böjtölést is. Legyünk tehát jók, amint Krisztus is mondja: “Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyéi Atyátok is tökéletes.” Hitéleti Rovat Nagyböjt - 1949 Keserű hangon, amerikai magyar lelkeket tépően Írja egy ügyvédi gyakorlatának folytatásától eltiltott, hatvan év körüli magyarföldi tanult ember: — Nincs nekünk semmiféle húsúnk, amelyet Húshagyó Kedden elhagyjunk. Attól, hogy kereshessünk pénzt és húst vásárolhassunk, el vagyunk tiltva hosszú idő óta. Mikor arra szólítottak fel, hogy mondjak le régi elveimről, vegyem fel én is a vörös inget, legyek az egyedül' üdvözítőnek mondott párt tagja, mit felelhettem volna? Az igazat! Öreg fát már nem lehet hajlítani. Azóta nem láttam húst, vagy csak néhanapján, mikor irgalmas szivü ismerősök nekem is juttattak egy-egy falatot. Titokban! Ha nyíltan teszik, maguk is bajba kerülnek. Hej, a régi, szép húshagyók . . . De ennek az egykori, kenyerétől megfosztott embernek van más mondanivalója is. Hamvazó Szerda felől. Szintén fájdalmas, keserű hangon. Ekként: — Ha a hamvazás a gyász kezdetét jelenti, akkor mi az esztendő minden napján keresztül hamvazódunk, mert állandóan gyászolunk. Önmagunkat siratjuk. A keresztény hit biztat bennünket, hogy ne essünk kétségbe, -merthiszén a nagy böjt fájdalmas órái után eljön a feltámadás, az isteni igazságot nem lehet megölni. Az élet azonban most mást mutat nekünk. Á mi részünkre most nincs feltámadás. Még ha váratlan fordulat jönne is a helyzetben, mi, a hatvan évet meghaladott emberek mi jót várhatunk a jövendőtől? Az átépítés, a rendszer átszervezése éveket fog igénybe venni é$ mi, öregek, akik a hosszú szenvedés nyomorúsága alatt megtörtünk, szinte összeroskadtunk, az uj munkában már részt nem vehetünk, mert nemcsak testi, de szellemi erőnk sincs többé hozzá. így beszél, igy if a lassú halálra ítélt magyar középosztály egyik tagja. Olyan ember, akit a rosszakarat se tudott vádolni “az elnyomott társadalmi osztályok kiszipolyozásával,” aki ma“Mindszenty-per” Bulgáriában is SPELLMAN BÍBOROS, New York érseke repülőgépbe száll — Havanába repül. Elutazása előtt úgy nyilatkozott, hogy minden kormányhivatalból ki kell emelni minden kommunizmusra gyanús tisztviselőt. A Mindszenty-per mintájára a balkáni csatlós-államban, Bulgáriában is munkálkodnak az egyház üldözői. Mint már jelentettük, tizenöt protestáns lelkészt börtönöztek be és a vádak ugyanazok, mint amelyeket a magyar kormány emelt a hercegprímás ellen: hazaárulás, kémkedés és valutázás. És ugyanúgy mint Budapesten, Szófiában is vallomásokat produkálnak Moszkva szolgái. Nagy hűhóval kikürtölték a vasfüggöny mögötti szovjetvilágba, hogy töredelmes vallomást tett Georgi Csernev, a bugáriai Pünkösdi Gyülekezet feje. Azt vallotta, állítólag, hogy ő az amerikai és az angol kémszervezet szolgálatában állt most és hogy kémkedett ő korábban is — a náciknak. Meg is nevezte persze az amerikai küldötteket is, akiknek szolgálatában állt mint hazáját eláruló kém. Ezek az amerikaiak már nyilatkoztak: “Egy árva szó sem igaz ebből.” Ráadásul, ugyancsak a Mindszenty-per mintájára, a töredelmesen valló Csernev súlyosan terhelő vallomást tett vádlott társai ellen is. Itta: BANG HA ANTAL ga is kémény munkával kereste kenyerét. Ki gondolna arra, mikor a magyar társadalmi középosztály pusztulásra ítélése felől olvas, hogy kilencven százalékában milyen cifra nyomorúságban élt ez az “úri osztály”? Igen, vasalt volt a nadrágja, keményített a gallérja, kemény a kalapja, de azt nem látta senki, mert féltve titkolták, hogy mi került az asztalra, ha ebéd ideje jött. Igen jól hangzó és népszerű volt magyar földön a “telhetetlen papzsák” emlegetése. Hadd mondhassak erről néhány példát. Költő községben, ahol száz év előtt a nagy Petőfi Sándor élte Teleki Sándor gróf kastélyában mézesheteit, kis református templom volt, de ma már nincs, mert régen elrománositotta a nyomorúság a falut. Ennek a templomnak lelkészét, nagytiszteletü Csomós Imrét, pontosan ötvenöt esztendő előtt éppen akkor kerestem fel, mikor családjával együtt ebédhez ültek. Az asztaláldás után került az ételekre a sor: aludt tejre, karikára vágott hagymára és tengeri lisztből készült, úgynevezett málé-kenyérre. Ez volt a “telhetetlen papzsák”. Ezt vagdosták j nagytiszteletü Csomós Imre és lelkésztársai fejéhez. Kisbánya községben, közvetlenül az egekbe emelkedő Gutin tövébf n, görög katolikus volt a pap, illetve pópa. A többi bolr*jJ(lRlCn eixlélyi romántól csak annyiban külömbözött, hogy csizmában járt hitbeli tisztének jeléül, de egyébként maga is tüszőt és gubát hordott és szedte a gombát a kincstári erdőben, meg hordta a targalyat, hogy télen füthessen. Déli ebédje, gyakran az esti is, málé-ken,yérből és vereshagymából állott. Magurán Juon névre hallgatott ez a “telhetetlen papzsák”, akiiek otthonában különös jelenséget láttam. Nagyböjt idején bement a városba főtisztelendő Magurán Juon, mert Kisbányán bolt se volt, a zsidó korcsmáros se tudott volna ott megélni, és három krajcárért, igenis pontosan három krajcárért vett egy heringet sok sós lével. Azt hazavitte és ebéd idején a menyezetről madzagon lógott alá a boldogtalan hering, az asztal körül ülők pedig bicskával szeletelték a máié kenyeret és hozzáveregették a darabokat a heringhez. Attól a falat sós izet és halszagot kapott, könnyebben csúszott. Étkezés után éltették a beringet másnapra, mert hiszen több nap, mint hering volt sok száz ilyen “telhetetlen papzsák” sorsa . Szólhatnék a firizai római katolikus “papzsák” felől is, kinek négyszázhusz forint volt az évi fizetése, de erről hallgatnom kell, mert a püspöknek volt hozzá esze, hogy ilyen nyomorúságos helyre olyan papot küldjön, akinek saját vagyona volt. Az egyik, az én egykori hitoktatóm, csekély húszezer forint évi jövedelmet húzott szabolcsi birtoka után és ez az oka, hogy nem halt éhen a plébánia jövedelme mellett. Igaz, hogy amíg Lajos bácsi élt, Szögyény-Marich, addig Firizán senki nem éhezett. Ilyen főtisztelendő urat is ismertem legalább ötvenet, főleg a Krassó-Szörény megyében és Hunyadban levő hegyek között. Ezek a középosztályhoz tartozó Isten-szolgái is felszámolandók az uj rendszerben, sőt éppen ezek számolandók fel a legirgalmatlanabbul. És most hadd kerítsem a sort a legszerencsétlenebbekre — a tanítókra. A cifra külső nyomorúság örökös szenvedői. Jól mondták: — Akit az Isten meg akar verni, abból tanítót csinál. Koldusbéren nyomorogtak. Csak a legnyuzóbb földbirtokos tanyáján kínlódó béres cserélt volna velük. A falusi tanítókról írtam egyszer: — Olyan alázatos volt a mester, hogy még a tanfelügyelő vizsla kutyáját is illendően meg süvegelte, mert ki tudja, hogy vájjon egy szegény falusi tanítónak talán az is árthat? Ezeknek se sok szükségük van a negyven napos böjtre, merthiszen koplaltak azok az egész esztendő során. És több volt a folt a ruhán, mint a szövet. De azért ezek is a felszámolandók közé lettek sorozva. Amerikai magyarok, a nagy böjtöt tartsuk meg ebben az évben azok helyett, akik nem önszántukból, hitük erejéből bőjtölnek, hanem azért, mert úgysincs mit egyenek. Kérelem a jószivü magyar testvérekhez A Szabolcs vármegyében, Vasmegyei* kisközségben lakó katolikusok fordulnak hozzátok segítségért. Templomunk nincs, szentmisét csak a tanyai állami népiskolában tudunk tartani. Szegények vagyunk, templomot építeni saját erőnkből nem tudunk. Itt segítséget sehonnan sem várhatunk. Azért kérünk, adjatok abból, amit Isten adott. Római és görög katolikusok együtt akarunk legalább egy kis kápolnát építeni. Adományaitokat a következő címre kérjük küldeni: Római Katolikus Egyház, Vasmegyer, Szabolcs megye, Hungary. Vasmegyei*, 1949 február hó. Tornay Jenő, rk. főgondnok Id. Resan László, gk. főgondnok A Mindszenty-ügy a szenátus előtt Az amerikai szenátus 18 tagja javasolta, . hogy a szenátus tegye vizsgálat tárgyává a Mindszenty ügyet és határozatban ítélje el a magyar kormány jogtalan eljárását a hercegprímás bűnügyében. A javaslatról előbb a szenátus külügyi bizottsága dönt. A sajtó védőszentje Francois de Sales genfi püspök a 17. század első évtizedeiben fáradhatatlanul járja be egyházmegyéjét; kocsin, lóháton, ha kell, gyalog. Nem pihen éjjel sem, szebbnél-szebb könyveit Írja; kötetekre rúgnak megmaradt levelei. A téritő munkában nem vasvesszővel űzi viszsza az éltévedt bárányokat Krisztus aklába. Nagyharagu, hatalmas indulat lávatömegei izzottak ebben a kivételes egyéniségben és mégis aszkézisének csodálatos erejével olyan tudott lenni, hogy kortársai szerint a földkerekség legszelídebb embere volt. Egyéniségének rendkívüli varázsa az uj kor legnagyobb propagátorává tette. Egymaga nyolcvanezer embert vezetett, vissza a kálvinizmusból a Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, I. 5. Azon időben: Ki akart Jézus menni Galibába, és találá Fiiepet. És mondá neki: Kövess engem. Filep pedig Betszadából való volt, András és Péter városából. Filep találkozók Nátánaellel, és mondá neki: Akiről Mózes irt a törvényben és a próféták, megtaláltuk Jézust, József fiát Názáretből. És mondá neki Natánael: Kerülhet-e valami jó Názáretből? Mondá neki Filep: Jer és lásd. Látván Jézus hozzája jönni Natánaelt, mondá felőle: íme az igaz izraelita, kiben nincs álnokság. Mondá neki Natánael: Honnan ismersz engem? Felelvén Jézus, mondá neki: Mielőtt Filep téged hivott volna, midőn a fügefa alatt voltál, láttalak téged. Feleié neki Natánael, és mondá: Rabbi, te vagy az Isten fia, te vagy Izrael királya. Felelvén Jézus, mondá neki: Mivel mondottam neked: Láttalak téged a fügefa alatt, hiszesz; még nagyobbakat fogsz látni ezeknél. És mondá neki: Bizony, bizony mondom nektek, mostantól látjátok az eget megnyílni, és az Isten angyalait fel és leszállani az ember fia felett. SZENTBESZÉD Elmúltak a vigalom és kedvtelés napjai. A nagy bőj ti időszakban élünk, mely a komoly elmélkedés, magábavonulás és buzgó áhitat ideje kell legyen minden katolikus lélekre. Az egyház is felöltötte a bünbánat köntösét és hangosan figyelmeztet bennünket az élet minden örömeinek az elmúlására, mikor azt mondja: “Elmékezzél, hogy porból lettél és porrá leszel.” És ez a komoly intés elfojtja a pajzán jókedvet és gondolkodóba ejti az örömök és élvezetek után kapkodó lelket. A Krisztust szerető lélek megérti lelki anyjának, a kér. kát. egyháznak intő szavát és nem keresi a hiú kedvtelések és örömök helyeit, hanem a kálváriát a maga nagy keresztjével és ennek édes drága terhével, a szenvedő Jézussal. Az egyház mint szerető anyánk, hogy megindítson bennünket, a keresztre feszitett Jézust mint bűneink engesztelő áldozatát állítja szemeink elé, mert biztos, hogy aki Krisztus haláláról, kínszenvedéseiről buzgón elmélkedik, annak a szivében a nagy bűn nem tud gyökeret verni. Az utolsó vacsorán Jézus tanítványainak azt mondotta: “Az ember fia átadatik a pogányoknak, megcsufoltatik, megostoroztatik, leköpdöstetik és keresztre feszittetik.” Megjósolja szenvedéseit és halálát. És amint elköltötte tanítványaival a vacsorát, felmegy velők az olajfák hegyére a getzemáni kertbe, ahol megkezdődnek az ő szenvedései, mert vért izzad. Elment Jézus a szenvedések kertjébe, hogy magára vállalja a világ minden bűneit. A getzemáni kertben elvonulnak lelki szemei előtt az évezredek, bennök az emberek megszámlálhatatlan millióival és azok vétkeivel, kezdve Ádámtól Krisztusig és Krisztus után a világ végezetéig. A bűnt soha nem ismerő Krisztust utálat fogja el és elkövetkezendő sorsának ilyen elgondolására, hogy neki bűnösnek kell lenni, vért izzadt. Jézus mindenben hasonló volt hozzánk, magára vette az ember természetét minden gyarlóságaival, kivéve a bűnt, benne tehát emberi büntetendő gonoszság -nem volt és mégis szenvednie és meghalni kellett. Meghalt az emberiség bűneiért, ami emlékeztessen bennünket a -bűnnek a gonoszságára, tartsuk áZt a legnagyobb rossznak, amely ilyen nagy áldozatot kívánt. Mi is a bűn? Tilos vonzódás a teremtményhez, Isten törvényeinek szántszándékos megszegése, lázadás az Isten ellen. Bűnt következőképen követhetünk el. Kívánsággal és gondolattal, szóval, cselekedetekkel és a jónak elmulasztásával. Bensőkben két ellenséges érzelem uralkodik az egyik dicsér, a -másik gyalázza azt. Az egyik az érzékiség, -a -másik a lelkiismeret. Nem minden bűn egyformán súlyos, mert vannak halálos és bocsánatos bűnök. Halálos -bűnt az követ el, aki tudatosan megfontolt szándékkal Istennek egy nagyon fontos parancsolatát szegi -meg. Vannak személyi bűnök, melyeket magunk követünk el, és vannak idegen -bűnök, melyeket nem magunk követünk el, de valami módon részesei vagyunk annak. Idegen bűnt az követ el, aki valamely gonosz cselekedetet parancsol, tanácsol, helyesel, dicsér, támogat, elhallgatja vagy nem bünteti, jóllehet módjában lett volna azt megbüntetni vagy •megakadályozni. Bármily fajú is legyen a bűn, az ördöghöz teszi hasonlóvá az embert. Azért mondja Szent János apostol: “Aki bűnt cselekszik, az ördögtől vagyon.” Jézus pedig a -bűnös farizeusoknak azt mondja: “Ti az ördög atyjától vagytok és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni.” Mivel a bűn az ördöghöz tesz hasonlóvá, tehát kizárja az Isten szeretetét, azért a legnagyobb rossz a világon. Az emberek a földi bajokat, szenvedéseket, viszontagságokat, veszteségeket tekintik a legnagyobb rossznak. Igaz, hogy földi életünkben nem kellemes dolgok ezek, de azoknak Isten akaratában való megnyugvással történt elviselése által érdemeket szerezhetünk, a mi lelki életünkben Isten előtt. Mi ugyan elitéljük azokat, akik Jézust keresztre feszítették és szenvedéseinek okozói voltak, de ha szivünkre tesszük kezünket, és megkérdezzük önmagunkat, vájjon nem azt teszszük-e mi, mikor halálos bűnökkel bántjuk meg őt, -mert hiszen minden egyes elkövetett bünün-k Jézusnak keresztre feszítése, sebeinek -megújítása. Gondoljuk meg, hogy mi is bűneink által részesei vagyunk Jézus kereszthalálának, azért fordítsuk tekintetünket a Kálvária felé, nézzük a kereszten érettünk kínos halállal kimúlt Jézust, utáljuk meg a bűnt, öltsük magunkra bünbánat ruháját és mondjuk a jobboldali gonosztevővel: “Emlékezzél meg rólam, uram, midőn élj ősz a te országodba.” katolikus egyházba. Megingathatatlanul és tökéletesen udvarias volt mindenkivel és minden körülmények között. Ezek a tulajdonságok lehettek azok. amelyek arra indították a Szent széket, hogy -Genf püspökét a katolikus újságírók -mennyei védőjévé és példaképévé avassa.
