A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)
1949-02-25 / 8. szám
PAGE 2. OLDAL’ Á JÓ PÁSZTÓI — THE GOOD SHEPHERD A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHervy 5030 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ..........................$4.00 Fél évre ............................. 2.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ..........................$4.00 Half Year —....................2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A szeg fejért nem én ütöttem örök vőlegény MINT A ELSŐ VÉRTANUK Amikor a pápa, hatalmas vasárnapi szózatában, Mindszenty üldöztetését a Nero-korabeli első mártírok szenvedéseivel hasonlította össze, nemcsak azon igyekezett, hogy ébren tartsa a világ rokonszenvét és tiszteletét a meghurcolt bíboros iránt, hanem messzi történelmi távlatból rávilágított ennek az üldözésnek a természetére. Mint az ókorban Nero római császár, a mai magyar kormány is az egyéneken — hivőkön és papokon — át az egyházra sújt le. A cél nem az, hogy ártalmatlanná tegyenek egy vagy más papot és püspököt, hanem az, hogy meglazítsák a földet az egyház kétezeréves, sok vihart látott építménye alatt. Nem az fáj Magyarország mai urainak, hogy Mindszenty beszélgetett Ottó főherceggel a legitimisták álmairól, sem az, hogy nem óhajtotta a szent koronának Budapestre hozatalát. Az fájt nekik, hogy Mindszenty halálos komolysággal állt ki az egyház védelmére a kommunista állam beavatkozása ellen. Ezért kellett őt elbuktatni s el is buktatták a maguk módján — a modern technika és a bevált moszkvai metódusok alkalmazásával. A pápa, aki magas állomáshelyéről minden jelenséget a történelemkutató látcsövén át szemlél, tisztán látja, hogy itt miről van szó.A kommunizmus anyagias világnézetet vall, amely nem egyeztethető össze a hitelvi életszemlélettel. A kettő egymás mellett nem fér el. A kommunista államrendnek tehát a vallást és az egyházat el kell nyomnia. A diktatúra kíméletlenül erőszakos lévén, még csodálkozhatunk, hogy az orosz kommunisták, akik több mint harminc éve uralkodnak az orosz nép felett, még nem törölték el formálisan a vallást s nem kergették katakombákba az egyházat. Azért nem tették, mert túlságosan erős ellenállástól tartanak a nép részéről. Méginkább áll ez a magyar állam és egyház esetében, hiszen Magyarországon még nincsen oly nemzedék, amely bolseviki uralom alatt született és nőtt fel. Ilyen országban — minden csatlósaikéban '—"ITromboló munkát Tnég óvatosabban, folSfakinfikeU elvégezni. Ennek az egyházromboló munkának egyik fejezete volt a Mindszenty-per. Hasonló perek vannak folyamatban mindenütt, ahol a keresztet a sarló és kalapács helyettesíti. A pápa világosan látja, hogy itt nem egy egyházi méltóság viselője ellen megy a harc, hanem az egyetemes egyház ellen s a pápának felvilágósitó és intő szavait meghallotta az egész világ. Ha jól emlékszem, a múltkoriban arról beszéltem, hogy mostanság ha magyarországi levelet kapok (és sűrűn kapok), nem bontom fel mindjárt, hanem félreteszem, mint a téli körtét szokás. Hadd álljon egy darabig, amig megérik, amíg megédesedik. Pár nappal később, mikor ezt elmondtam, akkor jutott eszembe, hogy ezt a bölcsességet nem. én találtam ki, nem én ütöttem vele elsőnek a szeg fejére, hanem egyik nagy magyar jelesünk. Ezt a nagy magyar jelest persze ne keressük a magunk amerikai magyarok soraiban, mert ilyet még eddig nem. váltottunk ki. Legfellebb a második vagy a harmadik nemzedék sorából bukkan majd fel valaki; de mikor az nagyra viszi, akkor már nem lesz magyar, hanem száz százalékos amerikai. És lehetőleg hallgatni fog felőle, hogy ősei magyarok voltak. Dehát ezen nem tudunk segíteni, mert Amerikában ilyen a rend. A nagy magyar, akiről beszélni akarok, Eötvös Károly névre .hallgatott, veszprémi származású ügyvéd volt, aki Budapesten tartott világhírű irodát, képviselő is lett, a negyvennyolcas párt elnöke, öreg korában pedig Írónak csapott fel és húsz gyönyörű könyvet irt. Jó lenne, ha azokat minden amerikai magyar elolvasná. Azt mondtam, hogy világhírű volt Eötvös Károly budapesti ügyvédi irodája? Bizonyára sokan kérdezik majd ennek olvastára: — Miként lehetséges az, hogy egy magyar ügyvéd világhírű legyen? t Megmqatta azt Eötvös Károly! A" tisza-eszlári vérpad ügyében Eötvös volt a magkinzott, szer-«csétlen zsidók védőügyvédje és a boldogtalanokat fel is mentették. Persze a védelem kéltségeit valakinek fizetni kellát és azt a nagy pénzt a világ z^dói adták össze. Kétszázezer fjintot, de nem sajnálták a jr mr‘rt Eötvös örök időkr« így '"főtte azt a haz.iv ágc t,jogy a húsvéti pászka készítéshez keresztény gyerek vére leli. Ennek é Eötvös Károlynak ügyvédi fpdáját Dr. Kadosa Marcel vezette, szintén nagytehetségü ember. Történt egyszer, hogvfnikor délután öt óratájban Ervös otthagyta irodáját, boguké tál jón vacsora előtt egyet, I|fIosa utána kiáltott: — IfóITy bátyám, ehol la, egy táva« jött a cimére! Eötvös átvette a táviratot és zsebrevágta felvontatlanul. Ennek láttá:a Kadosa kissé izgatottan szdalt meg újra: — Kép/i-selő ur, ez-távirat, nem lévé. Ez sürgős! A mindm izében magyar Eötvös Káro.y éppen csak annyit válaszolt: — Távlat? Az mindig annak sürgős, ali küldi, nem nekem. Ezzel az Eötvös Károllyal történt egys:er, hogy amint barátaival a budapesti állatkertben sétálgatot, megállóit a kenguru nevű Vadállat ketrece előtt és hosszfsan nézegette.A kenguru tudvalevőleg Ausztráliában él é: hasán erszény van, nagy bőrerszény, amelyben kis kölykét fordozgatja, amig az A Jó Pásztor Ver.yfc(inikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR olyan nagyra nő, hogy maga is el tud szaladni a vadkutyák és farkasak elől. Ezenkívül hatalmas hátsó lábaival húsz métereseket ugrik, ha kergetik. Nézte Eötvös a különös állatot, aztán szokása szerint mesélni kezdett: A pápai iskolában egyszer megkérdezte a tanitó az egyik éleseszü gyereket: — Fiam, mondd meg nekem, üben külömbözik a kenguru az embertől? Az okos fiúcska gondolkozott egy darabig, de azután megfelelt: — A kenguru az embertől abban külömbözik, hogy üres erszénnyel is tud ugrálni. Ugyanez az Eötvös Károly mesélte, hogy egyszer Bakonyszentkirályon két öreg nőcske beszélgetett egymással és az egyik azt mondta: — Az én nagybátyám, András bácsi, kilencvenhat éves és hosszú életkorát annak tulajdonítja, hogy soha nem nézett leányokra, nem ivott egy korty szeszes italt sem, nem dohányzott, húst se evett, csak zöldségféléken élt. A másik asszony megcsóválta fejét, úgy mondta: ■ — Hát akkor ugyan-bizony miért akart olyan sokáig élni? Magam is úgy tartom, hogy aki megtagad magától minden földi élvezetet, annak hiábavaló az élete, jobb lenne neki, ha minél hamarább elpatkolna. Ha már ennyit szóltam Eötvös Károly felől, hadd mondom el azt is, hogy gyűlölte a másik nagy magyar ügyvédet és há valakit meg akart bántani, azt mondta neki: — Maga éppen olyan értéktelen ember, mint Polónyi Géza. Ezt mondta egyszer egyik képviselőtársának, aki szörnyen megharagudott, amire Eötvös pgy anekdójAq kért^tőle bocsánatot.'Elmesdíh^ V¥tohrt- Ja-kab észrevette, amint a hitközség kántora szalonnát evett és besúgta a papnál. A pap aztán rettenetesen összeszidta a kántort. Mikor a kántor meg a bevádló Kohn távoztak, a kántor felförmedt: Irta: FÓTHY JÁNOS Ezt a történetet legkedvesebb barátom - katona — mesélte nekem. magasrangu öreg A MÉRSÉKLET DICSÉRETE Dr. Eldridge C. Oller orvosprofesszor egy előadásában felvetette a kérdést, hogy miért élnek jóval tovább az aggmenházak lakói. A tudós professzor megvizsgálta az ország számos aggmenházát és tapasztalatai alapján vetette fel a kérdést, amely fényt vet napjaink egyik időszerű kérdésére. Az aggmenházakba 60 éven felüli emberek kerülnek, akik többnyire nincsenek is jó anyagi körülmények között, különben nem szorulnának az aggmenházra. Feltehető, hogy életük során ágyuk sohasem volt rózsalevelekkel kirakva. Ismerték a nélkülözést, amely tudvalévőén nem kedvező a hosszú élethez. És mégis hosszabb ideig élnek, mint Amerikában az országos átlag. Miért? Dr. Oller úgy találja, hogy azért, mert beletörődtek abba, hogy életük nem tartogat többé számukra izgalmas kalandokat, meggazdagodást vagy másféle örömet és dicsőséget, de nem tartogat kinos meglepetést, gazdasági nehézségeket, nélkülözést és harcot sem. Ez a bölcs belétörődés és önmérséklet kora. Sem a megélhetés gondjai, sem az érvényesülés izgalmai nem zaklátják többé őket. v S a jutalom: csendes boldogság és hosszú életkor. Ez egyben tanulság azoknak, akik túlságosan törik magukat az anyagi értékek és a siker után. Az aggmenházak lakóinak boldog derűje legyen intő példa arra, hogy az igazi boldogság, amely bearanyozza életünket, vad törtetéssel sohasem érhető el . . . A BÖLCSŐTŐL A SÍRIG Egy hónap múlva a kongresszus hozzáfog a Truman elnök által javasolt népjóléti program megtárgyalásához. A program valósággal forradalmi jelentőségű átalakulás útját' nyitja meg. Lényege az, hogy a dolgozó ember a maga erejéből nem tudja mindenkor és minden körülmények közt magát és családját ellátni s ezért a közösségnek, a kormánynak segítségére van utalva. Az a felfogás, hogy “segits magadon, mert senkitől segítséget nem várhatsz”, a múlté. Az öregkori biztosítást a föld munkásaira és még más milliókra, is kiterjeszteni s a nyugdijösszegeket felemelni: ez a program első pontja. De a Social Security rendszerét ki akarja bővíteni az elnök olyképpen, hogy járadékot kapjon az is, aki betegség folytán időlegesen munkaképtelen, és az is, aki betegség vagy baleset folytán 65 éves kora előtt végleg -munkaképtelenné válik. További lépés a népjólét gondozása terén az általános orvosi biztosítás lenne. A programnak persze ellenzéke is van, ami érthető, hiszen sok ezer milliós kiadásokról ván szó, amely milliókat részben azok fizetnék, akiknek a nép gondozásából, a munkaképtelenek ellátásáról közvetlen előnyük nincsen: a nagyipari vállalatok. írja: SZÉKELY GÓBÉ JÖNNEK EZREDÉVEK, mennek ezredévek, felgyulnak, meg újra elmúlnak a lények. Szinte lelkei hervaszl, szinte szivet repeszl, hogy újra, meg újra, vérzik a Szent Kereszt. Imádkozni vágyói? Szemed könnybe lábbad. Ős pogányság helyett, uj pogányság támad. Magyarországról szól o szomorú strófa; olt zuhant a hitre a Marx katasztrófa. A szentirás helyett Marxban kell most hinned. Vérző keresztedet a sírig kell vinned. Bármennyit szenvedtél: még jobban fokozzák. Hited iskoláit mind-mind elkobozzák. HOVÁ LETT MINDSZENTY? Börtön mélyén szenved: ha áldásra vágyói: küld hozzá a lelked. Ő védi az Igét: védi a szent eszmét; ő vette vállára mindnyájunk keresztjét. Vörös szint lenget bár a szél az ormokon: magasabb az eszmény, magasabb a torony. A marxi elmélet hamis fénnyel ámít; A hit szelid mécse messzebbre világit. Csak anyagra épit a marxi elmélet, pedig leiken, eszmén épül fel az élet. Eldőlt rég a nagy harc az eszme javára; abból lett az anyag az Ur szent szavára. GYÁSZ-ZSOLOZSMÁS SZIVEK felsírnak az égre: Megváltó Szentlélek, jövel közénk végre! Meddig tart még a bűn? Meddig tart a várás? ........ Vörös járom alól mikor lesz megváltás? Miért a szenvedés? Miért a kinok-kinja? Miért lett a sorsunk ily feketén írva? Hiszen azt tanultuk: minden látsz az égből. Fűszál sem görbülhet akaratod nélkül. Ajkunkra fagy jégként sok szárnyaló zsoltár: vörös igában nyög templom, ima, oltár. Felgyullad, kialszik lelkűnknek reménye: de égig világit szent hitünknek fénye! Akik a programot ellenzik, arra hivatkoznak, hogy minél töl bet ad a kormány a népnek, annál többet fog beavatkozni az emberek életébe — a szabadság rovására. Nagyon érdekes, amit erre a katolikus egyház felel: Az emberek müitkaereje az ipari termelés alapja. Ezért az iparnak volna feladata, hogy biztosítsa az emberek megélhetését a bölcsőtől a siriig, betegség idején is és munkaképtelenség idejére is. Minthogy az ipar ezt a felelősséget nem vállalta, a kormánynak kell kezébe venni a népjólét biztosítását. Nem szabad annak megtörténnie, hogy emberek betegség vagy öregség- miatt nélkülözzenek, elpusztuljanak. A Social Security keresztényi elgondoláson alapul. A clevelandi püspökség lapja irja: “Akárhogyan is vélekedünk John L. Lewisról, ő mindenesetre keresztényi ideált valósított meg, amikor kiverekedett a munkából kivénült bányászok részére havi 100 dollár nyugdijat.” — Nézd ezt a családi ereklyémet — mondta és egy kopott dobozból kiemelt egy régimódi hímzett mellényt, melynek fakult, foszló selymét valaha puskagolyó ütötte át és vér fröcskölte be — nézd, ez a mellény a nagyanyám első férjéé volt, aki azonban sohasem lehetett más a nagyanyám számára, -mint sirig meggyászolt, ezerszer megsiratott örök vőlegénye. Fáy Gyulának hivták, daliás, szép fiatal férfi volt, nagyanyám, Bernáth Sárika, tizenhatesztendős, virágzó fiatal leány. Ott élt az ungmegyei Tarnócon, az ódon családi kúriában, amelynek gazdája a dédapám, Bernáth Zsigmond volt, Kossuth Lajos egyik legjobb barátja. Épp most szeptemberben -múlt száz éve, hogy Sárika ott öntözgette őszi virágait a kis kertben és talán arról ábrándozott, hogy mire ezek a virágok elhervadnak, oltár elé mehet jegyesével, amikor nyilik a kert kapuja és ott áll előtte, mintha csak ábrándjaiból lépett volna elé hirtelen, Fáy Gyula, a vőlegénye. De mi ez? A délceg ifjú a honvéatisztek egyenruháját viseli, a gyalogságiakét, főhadnagyi jelzéssel, — a fiatal lány elsápad, rögtön megérti, mi történt. Remegve simul a vőlegénye karjaiba és könnyek peregnek végig finom arcán, amint a férfi gyöngéd, szerelmes szavait hallja: — Eljöttem, drága mindenem, hogy azonnal megesküdjünk. Nincsen, csak pár órám. A csapatom ütközetbe megy és nekem ott a helyem. De nem mehetek addig, amig az ujjamon ott nem érzem a maga gyűrűjét. Ez lesz az én édes kicsi feleségem fog imádkozni értem. Bernáth Zsigmond szeme büszkét villámlott, amikor a fiatal honvédtiszt elébe állt a kérésével: — Jól van fiam. Nem is vártam tőled mást. Ma minden ifjúnak Kossuth lobogója alatt a helye. Megtartjuk a menyegzőt. Hivatták a papot. Lelkes magyar volt ez is, nem akadékoskodott formaságokkal. Sárikát felöltöztették menyasszonyi ruhájába, mely már egy ideje készen várta az őszi esküvőt, valami rokon asszonyság gyorsan koszorút kötött mezei virágokból. Mirtusz helyett ezt tették a kis menyasszony fejére. És egy óra múlva Fáy Gyula és Bernáth Sárika, -mint férj és feleség léptek ki a falu kicsi templomából. Aztán megtar-tották a menyegzői ebédet és a fiatal férj már búcsúzott is: — Visszajövök — mondta mosolyogva, bizakodón — ne sírjon, kedves. Akkor kellene sirnia, ha most nem azt tenném, amit teszek. De én nem halhatok meg, hiszen vigyáz rám a maga szerelme ... no ne sirjon, kis virágom . . . Megcsókolták egymást és a hintó elrobogott a fiatal férjjel. Sohasem látták többé: elesett Szenttamás ostrománál, ő volt a szabadságharc első tiszti halottja. A fiatal özvegy az anyósához költözött, igy kívánta akkor az illem. Az öreg Fáyné egyre különösebben viselkedett. Eleinte akaft L ^áy bajtarsa hazahozta a jegygyűrűjét. A haldokló kérte megwufzza le ujj áról és vigye haza az asszonyának. És a bajtárs elhozta hímzett selyem mellényét is, a gylikos golyó nyomával, vérfoltosan. De az anya eszelős konoksággal ismételgette: nem igaz, nem igaz! — a menyének megtiltotta, hogy gyászruhát öltsön, hogy sirjon. A világosi fegyverletétel után az öregasszony egyre-másra irta a leveleket Ferenc Józsefnek, -hogy küldje végre haza a fiát. Aztán végre megtört a szerencsétlen anya, megértette, hogy hiába várja vissza, a fia halott. És -most már a halottra várt. A ház ebédlőjében ravatalt állíttatott fel, nyitott koporsóval, körülötte gyertyákkal, ott imádkozott, sirt, őrjöngött naphosszat és nagyanyám, -mint később annyiszor mesélte, borzongott a félelemtől, valahányszor végig kellett mennie a ravatalos szobán. Nem is birta sokáig a tébolyodott öregasszonynál — hat év múlva férjhezment ahhoz a férfihez, aki aztán a nagyapám lett. Jó feleség vált belőle, tisztelte, megbecsülte, kedvelte férjét, de szeretni nem tudta soha. Halála percéig az elsőt szerette, a szenttamási csata fiatal hősét és amikor meghalt, végső akaratához hiven, felöltöztettük menyasszonyi ruhájába és azt az elszáradt vadvirágkoszorut tettük fejére koporsójában, amelyet azon a hirtelen esküvőn viselt. így indult örök menyasszony, sirontuli találkozóra, örök vőlegényével. , Ez ennek a hímzett mellénynek a története — mondta -még jóbarátom és visszatette szekrényébe a -dobozt. A szekrényből mintha levendulaillat verődött volna felém, a múlt század lehellete, de az is lehet, -hogy csak képzelődtem. — Te aljas besúgó! Te gyalázatos áruló! Te éppen olyan komisz, goromba, tanulatlan ember vagy, mint a papunk! Nagy lárma lett ebből a hitközségben. A tanács éllé állították a kántort, aki azonban kijelentette, hogy visszavonja a sértést és nyomban meg is tette ilyen formában: — Kohn, én téged megsértettelek, de tőled nem kérek -bocsánatot, hanem a papunkat követem meg. Ide hallgasson, kedves rabbi. Bocsásson meg nekem, mert kijelentem itt ünnepélyesen, hogy a Kohn Jakab nem olyan komisz és nem olyan tudatlan ember, -mint a rabbi. Hozzátette ehhez Eötvös Károly: — Hát, tisztelt képviselőtársam, te se vagy olyan értéktelen, mint Polónyi Géza; Ezeknek elmondása után illendő -módon jó éjszakát kiván Mokány Berci KÉK MACSKA Veszprémben történt, ott szolgált férjem, mint százados. Kislányunk magánúton végezte az első elemit. Jelenlétünkben háromtagú bizottság előtt vizsgázott. A tanítónő felszólította, hogy mondjon valamit a macskákról. —A macskák közt van fekete, fehér, szürke és kék, — kezdte a kislány . . . — Kék? — lepődött -meg a tanítónő. — Kék macska nincs. — Dehogy nincs,, — felelte a gyerek. — Apukám mindennap odamegy sörözni . . . KORSZERŰ KÖLTÉSZET PAPUCSHŐS — Miért van úgy megdagadva az arca meg a homloka, Balacsek ur? Talán boxol? — Én nem, de a feleségem. A “Magyarok” legutóbbi számában a következő vers jelent meg Kuczka Péter tollából: REGGEL A villamosban kövér ur horákol, zsebébe nyúl, zsebkendőjébe köp. Egy szemüveges vénleány elbújik keresztje és az Uj Ember mögött. Köd van. Az ablaktáblákon plakát hirdeti: Rohammunkával ünnepeljük a szakszervezetek XVII. Kongresszusát. Reggeli félhét. Szeminárium lesz, azért megyek én is hétre ma. Az első váltás munkába siet, az éjjeliek hazatartanak. A gyárak dudálnak. Lassan oszolni kezd a köd. Szökik már a sötét. Egy elvtárs olvassa a társadalmi formák fejlődésének történetéi. Karlsbadi kúra A karlsbadi, csehországi, gyógyforrás emberemlékezet óta vonzotta a világ hatalmasait és nyomorultjait: császárokat és királyokat, kiszolgált tábornókökat és költőket, és a gyomorfekélyeseket. Újabban Visinszki orosz -helyettes külügyminiszter -neve tűnt fel a karsbadi vendéglistán. Nagyon rossz bőrben van, mondják azok, akik látták a savanyuviz-kutnál. De nem a gyomra fekélyes, mondják, hanem az idegei viselkednek rendetlenül. Azt is mondják, hogy amióta Visinszki a -karlsbadi gyógyfürdő vendége, tömeges letartóztatások voltak Csehországban és Szlovákiában. A tömegek elégedetlensége főleg arra vezethető vissza, hogy a cseh gyáripar termékeit elviszik az oroszok — magyar búzáért. (A magyar búzát jóvátétel cimén igyen kapják.)
