A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)

1948-10-29 / 44. szám

PAGE 8. OLDAL A Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Pünkösd után 24-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 18. fejezet, 33-37 szakasz Az időben bemenvén Pilátus a törvényházba: előszólitván Jézust, kérdé őt: Te vagy a zsidók királya? Feleié Jézus: Ma­gadtól mondod-e ezt, vagy mások beszélték neked énfelőlem? Mondá Pilátus: Hát zsidó vagyok-e én? A saját nemzeted és a főpapok adtak téged kezembe, mit miveltél? Feleié Jézus: az én országom nem e világból való. Ha e világból volna az én országom, harcra kelnének szolgáim, hogy kezébe ne adassam a zsidóknak. Valójában az én országom nem innét való. Mondá erre neki Pilátus: Tehát király vagy te? Feleié Jézus: Te mon­dod, hogy lén király vagyok. Én arra születtem és ezért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Hitéleti Rovat Szent Antal — a nép szentje Egy szent, aki a világ mindín országában egyaránt népszerű a szegény katolikus hivők között SZENT BESZÉD Ma van a Pünkösd utáni utolsó vasárnap. A mai nappal lezárul a pünkösdi ünnepkör, s ezzel együtt lezárul az egyházi év. Az egyházi év utolsó vasárnapján Egyházunk egy végtele­nül komoly evangéliumi részletet olvastat fel nekünk . . . Szól ez az evangéliumi részlet közelebbről Jeruzsálemnek, a szent városnak pusztulásáról ami nem első Ízben történik az az­zal kapcsolatos utolsó Ítéletről. Jeruzsálem a szent város, amely fölött az Ur Jézus siránkozva panaszkodott egykoron: “Jeruzsá­lem, Jeruzsálem, amely megölöd a prófétákat lés akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyüjteni fiaidat, mint aho­gyan a tyuk egybegyűjti csirkéit s te nem akartad”, — mon­dom, ez a Jeruzsálem, a keresztények szent városa, a régi, a krisz­tusi Jeruzsálem, régen elpusztult, de pusztul a mai modern Je­ruzsálem is. Amint azt ugyancsak Krisztus előre megmondotta: “és földig lerontanak téged és fiaidat, akik benne vannak és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét.” Jeruzsálem pusztulása erős bizonyság, komoly intő szózat arra nézve, hogy egykoron a világ pusztu­lása is be fog következni és azután pedig következik a nagy világitélet, mert amint Krisztus mondta: “Ég iás föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Pusztul körülöttünk a föld is. Egy-egy árvíz messze vidéke­ken elmossa a termést, egy-egy földrengés vagy tengerrengés leszakaszt hegyeket és elnyel szigeteket, félszigeteket ... És mennyi pusztítást visz végbe a földön egy-egy tűzvész, egy-egy elemi csapás, egy-egy háború, pláne a világháború! És mennyi utálatosság van mindezek mögött! De még ez sem minden! Mennyi pusztulás van körlöttünk a szellemi téren! Hány szellem megy tönkre, mennyi nagy el­me, hány nagy szív bukik el nap-nap után a tülekedő minden­napi (életben, a kenyérért való harcban, az irigység és a rossz­akarat által előidézett átkos küzdelemben. Az anyagnak lassú pusztulása csak előjátéka a világ pusz­tulásának. Egyszer ugyanis eljön az idő, midőn a nap elsötéte­dik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak és az ég erői megindulnak és akkor vége lesz a világnak. Az lesz a legnagyobb anyagi pusztulás, amelyről maga az Ur Jézus mond­ja: “Nagy szorongatás lészen akkor, minő nem volt a világ kez­detétől mindeddig és nem is lészen. És ha meg nem rövidittet­­nének azok a napok, egy ember sem szabadulna meg, de a vá­lasztottakért — megrövidittetnek ama napok.” Ha visszataszító mindenféle pusztulás, ha borzasztó minden megsemmisülés, akkor mindenesetre legvisszataszitóbb a lélek megsemmisülése, a léleknek az Isten kegyelmiéből való kiesése és az örök pusztulás helyére jutása, a pokolban való elkárho­zása . • • Még gondolatnak is szörnyű ez Oh, utáljunk meg te­hát minden pusztulást, utáljuk meg a bűnt és rázzuk le azt ma­gunkról, azután pedig ragadjuk meg az isteni irgalmasság mentő kezét, mert hiszen maga az Ur mondja: “Nem akarja Isten a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen lés éljen” Igen, Uram, én meg akarok térni és szakítani akarok mindennel, ami eddig Tőled elszakított. Adj Uram erőt és én élni fogok. Amen. Szent István egyházközség South Bend, Indiana Ft. Horváth József, plébános Október 24-én százeszten­dős évfordulót ünnepelnek szomszéd városunkban Misha­­wakán a katolikus Szent Jó­zsef egyházközségben. Szent István egyházközségünk hí­veinek minden szeretetével gratulálunk az ünneplő Egy­házközségnek és volt plébá­nosunk az ő mostani plébá­nosuk Fr. Suelzer A. Kíonrád­­nak. Imádságos lélekkel kér­jük az egek Urát, adja szent áldását mindazokra, akik száz esztendő óta hűséges alapitói, hívei és lelki vezetői voltak e gyönyörű és nagyon tevékeny Egyházközségnek. Évi bazárunk az idén no­vember 20, 21, 22 és 23-án lesz. Miként az Anyaszentegyház az október hónapot a rózsafü­zér hónapjának szenteli, ép­pen úgy a november hónapot a szenvedő lelkekért ajánlji fel. Az Anyaszentegyház na­gyon jól tudja és tanítja azt, hogy a szenvedő lelkek ön­­magukon már nem segíthet­nek és ezért hívja fel élő gyermekeinek figyelmét arra, hogy emlékezzenek a megholt hívekre. Mi még benne va­gyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy szeretetünk­­kel, imáinkkal és jócseleke­deteinkkel segíthetünk a our­­gatóriumban szenvedőkön. Kü­lönösen segíthetünk és meg­menthetjük őket az értük fel­ajánlott szentmise iáíjtal. A szentmise felajánlásával ta­lán egy-egy jóbarátunkkal több lesz a Mennyben, egy­­egy jóbaráttal, akit mi men­tettünk meg a Purgatórium ''szenvedéseiből. Éppen igy a temetéseken felajánlott szentmiseáldozat elkíséri a megholtat az örök­kévalóságba, mig a virágok csak a sir széléig érnek el. No­vember hónapjában gondol­junk meghaltainkra mentő kegyelettel. Olvassuk, hogy az európai katolikus országokban az új­jáépített templomok közül egyre többet szentelnek Szent Antal emlékének. A szentnek ez a hirtelen támadt népsze­rűsége nem meglepő — Szent Antal mindig is a nép egy­szerű gyermekének szentje volt a világ minden országá­ban a katolikus hívek között. S miután a nép maga egyre fontosabb szerepet játszik ma Európában, kedves szentje is előtérbe kerül. Ezért érde>­­mes életét röviden felelevení­teni. A franciskánus barát A katolikus egyház szentjei közül egyik sem örvend olyan népszerűségnek, mint Padovai Szent Antal. Olvasóink bizo­nyára emlékeznek rá, hogy Magyarországon minden tem­plomnak és kápolnának van Szent Antal szobra, a hagyo­mányos persellyel, amelybe a hálás hi vek bedobják fillérei­ket. Érdekes, hogy Szent Antal mint olasz szent él a köztu­datban, holott Portugáliában született, Lissabonban, 1195- ben. 15 éves korában belé­pett az ágostonrendi szerzet­be és egyetemi tanulmányai után szentelték pappá. De amikor értesült Assisi Szent Ferenc rendjének marokkói térítéseiről, olyan lelkesedés fogta el, hogy belépett a fran­­ciskánusokhoz és ekkor vette fel az Antonio nevet az eddi­gi Fernando helyett. Mint a szaracénok térítője nagysze­rű munkát végzett, de az olasz nép Szent Antalban so­hasem a térítőt, hanem a nagy csodatevőt és az egyszerű nép tanítómesterét tisztelte. Szent Antal csodatevései A budapesti Bazilika főol­tárának egyik festménye is Szent Antal egyik csodatevé­sét örökíti me. Egy egy­szerű asszony megszidta fiát, aki erre belerúgott anyjába. Szent Antal — ekkor még csak Antal barát — erre meg­korholta a fiút, aki bünbána­­tában levágta lábát. Az anya ekkor könyörögni kezdett fiá­ért és imp a csoda megtörtént: Szent Antal visszaforrasztot­­ta a fiú levágott lábát. Más alkalommal Szent An­tal észrevette!, hogy az em­berek nem tisztelik kellően az Oltári Szentséget. Erre hason­latként azt mondta a népnek, hogy még a szamár is tudja, mit kell tenni az Oltári Szent­ség láttán. Erre a hitetlenke­­dők bevezettek egy szamarat és íme az oktalan állat térdre ereszkedett a Szent Ostya előtt. Donatello olasz szobrász márványban örökítette meg a jelenetet. A gazdag ember szive Szent Antal azt tanította a nép között, hogy minden em­bernek ott van a vagyona, ahol a szive. És megtörtént, hogy Velencében meghalt egy gazdag és kőszívű ember és szivét a pénzesládájában találták meg, szive helyén pe­dig kődarab volt. Legismertebb a halak cso­dája, amelyet Veronese fes­tett meg. Egy napon Szent Antal a gazdagoknak prédi­kált, de azok nem hallgattak szavára. Erre kivitte őket a tengerpartra, mondván, hogy még a halak is figyelni fog­nak szavára. És valóban, azok seregestül úsztak part­ra és nyújtogatták fejüket a, vizből a ssent szavak hallatá­ra. A gazdagok pedig térdre­­estek a cíoda láttára. Legszivsebben a nép kö­rében tarózkodott. Nem volt tudós szert és értett a nép nyelvén. Imi, olvasni tanította a szegélyeket, tanácsokat adott bajáikra, vigasszal és erősítéssel «szolgált. A gazda­gok közöl;. nem volt olyan népszerű, dnert gyakran kor­holta őkéi; Állítólag Magyar­­országon S) járt, de ez nincs bizonyítva] Szent Arfal megkisérístése Szent ^ntal csinos, meg­nyerő külsejű fiatalember volt és egy énekes velencei nép­hit ezzelyan kapcsolatban. Egyszer rtndje megbízásából Velencében» járt egy gazdag ember pálcájában, és nagyon megtetszett a palotában lakó hölgyeknek, barna szerzetesi kámzsája ellenére. Mikor Szent Antal ezt ész­revette, bezárkózott a palota egyik termébe. Hogy a kisér­tésnek ellenálljon, bűnös gon­dolatait azzal terelte el, hogy megfestette a saját önarcké­pét. Majd hálából, hogy meg­menekült a kisértéstől, a ké­pet a palota hölgyeinek aján- i dékozta. Ez a kép . most ott 1 függ Velence egyik kis tem­plomának oltára felett, de a szakértők egy része azt hiszi, hogy nem maga Szent Antal festette. De Velence népe nem hagyja magát megfosz­tani egy bájos legendától. Népszerűségének egyik ma­gyarázata az, hogy nemcsak j a szegények barátja és ta­nácsadója volt, hanem a leg­emberibb szentek egyike s alakja körül több legenda J szövődött bármely más szent­nél. Pünkösd után 24-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szt. Lukácstól VIII. rész 39. szakasz Azon időben: Egy Jarius nevű ember jőve Jézushoz, ki fe­jedelme vala a zsinagógának és Jézus lábaihoz borulva, kérvén őt, hogy jöjjön házába; mert egyetlen leánya, mintegy tizen­két esztendős, immár halálán vala. És történők, midőn ment, a sereg szorongató őt. És egy asszony, ki vérfolyásban vala ti­zenkét esztendő óta és az orvosokra költötte minden vagyonát és egyiktől sem gyógyittathatott meg, hátul járula, és illető az ő ruhája szegélyét, és azonnal megálla az ő vérfolyása. És mondá Jézus: Ki az, ki engem illetett? Tagadván pedig mind­nyájan, mondá Péter és akik vele valónak: Mester, a sereg szorongat téged és nyom és azt kérded: Ki illetett engem? És mondá Jézus: Illetett engem valaki; mert én tudom, hogy erő ment ki belőlem. Látván pedig az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketvén el éj öve és leborula lábai előtt és miokért illette őt, kijelenté az egész nép előtt és mimódon gyógyult meg azonnal...... pedig mondá neki: Bízzál leányom, a te hited meg­gyógyított téged; menj békével. Miért ő szólott, jőve egy valaki a zsinagóga fejedelméhez, mondván neki: Leányod már meg­halt, ne fáraszd a Mestert. Jézus pedig hallván ez igét, feleié a leányzó atyjának: Ne félj, csak higyj és megszabadul. És mikor a házhoz érkezett, nem engedő meg egyébnek, hogy vele be­menjen, hanem csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak és a leány­zó atyjának lés anyjának. Sirának pedig mind és kesergének fölötte. Jézus pedig mondá: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik. És kineveték őt, tudván, hogy már meghalt. Ő pedig kiküldvén mindnyájokat, megfogó kezét, kiálta, mondván: Leány­zó, kelj fel. És visszatére az ő lelke, és azonnal felkele. És meg­hagyó, hogy ennie adjanak. És álmélkodának szülői, kiknek megparancsoló, hogy senkinek se mondják, ami történt. A PAI^ESZTINAI HARCOK ÁLDOZATA — Oie Helge Bakk6| az Egyesült Nemzetek fegyverszüneti bizottsá­gának) őrszolgálatos katonája, júliusban a jeruzsálemi harcok során lesipuskás golyójának áldozata lett. Holt­testét most hazahozták és a Brooklyn, N. Y.-i norvég Seam^’s Churchben ravatalozták fel. Ez a házasság! A kenyér!#resés a férj fel­adata — *z asszonynak ott­­h >n a helye Politikai világnézet, gaz­dasági, kilturális stb. kérdé­sekkel fc jlalkozó könyvek, röpiratok óriási számban je­lennek m4g. Legtöbbjük sás kahadként sötétíti be az örök emberi értékek egét. Csak í) házasság válságával nem fog­lalkozik komolyan egyik sem Kicsi, vékony füzet jelent meg Kalocsán, cimer “Ez a há­zasság.” Külseje igénytelen, mintha cgfk jelképezni akar­ná, hogy ilyen szerény burok­ban is lehet nagy és változha­­tatlan igazságokat hirdetni. / kis füzet könnyű, érthető mo­dorban, úgy, hogy “még az ál­talános iskola magasabb osz­tályaiba járó gyermekek is megérthessék,” súlyos igazsá­gokat, a katolikus egyház tör­vényeit ismerteti XI. Pius “Casti connubii” kezdetű — a keresztény házasságról 1930- ban kiadott apostoli körlevele alapján. Olyan egyszerű és világos az egész: a házasság és vele s család válságának egyedül' ellenszere a katolikus tanitá sokhoz való visszatérés. Visz szaállitani a házasság szentsé gét, mint Isten rendelte álla pótnak a méltóságát. Elfogad­ni, hogy legfőbb java: a gyér mek, a hűség és a szentség Megtartani a tanítást, hogy a gyermeket szeretettel kell fo­gadni, jöttét gátolni nem sza­bad, jelentkező életét kiirta ni bűn. Mindenkinek tudatában kell lennie annak, hogy Isten és a természet egyaránt előírja: e gyermeknevelés joga és köte lessége a szülőket illeti. El kell fogadni a házassági köte­lék felbonthatatlanságát. Ha nem ezt’ teszik, időleges, em­beri szerződéssé züllik, ami nem adhatja meg sem a benső; biztonságot és nyugalmat — ami éppen a gyermekek meg­születése és helyes nevelése szempontjából elengedhetet­len —, sem a bizalomnak és méltóságnak légkörét, amely nemcsak az egyénnek, ha nem a kiegyensúlyozott álla mi életnek is legerősebb zálo, ga. A társadalmi bajok orvosa:' nyúljanak már egyszer az evangéliumi törvényeken ala­pult katolikus tanítások gyógy­szeréhez. Tegyék például le­hetővé — gazdasági alapon — az anyák visszatérését gyer­mekeik neveléséhez azzal hogy “minden családapa a ma­ga, felesége és gyermekei tisz­tességes eltartásához szüksé­ges bért megkereshesse... ti­los alacsony béreket megálla­pítani, amelyek a mindenkor' viszonyok közt elégtelenek a SZENTBESZED Jézus amerre járt, mindenütt csodákat müveit, nemcsak azokat a csodákat, amelyek le vannak Írva a szentirásban, ha­nem amint János evangélista mondja, Jézus oly sok csodát mü­veit, hogy azokat mind Írásba foglalni nem lehetett. A csodák­ban nekünk hinnünk kell, mert az hitigazság, ezért mondta ki a vatikáni zsinat, hogyha valaki azt állítja, hogy a csodák nem lehetségesek és hogy a szentirásban foglalt csodák is csak mesék, átok alatt legyen. Csodának nevezünk minden olyan rendkívüli eseményeket, amelyek a természeti erő segélyével nem jöhetnek létre, ha­nem csupán felsőbb erőtől származnak. Isten megállapította a természet rendjét ős a természet törvényei a legnagyobb pon­tossággal működnek. De Isten, a természet törvényeinek az alko­tója, sokszor felfüggeszti a természet törvényét és ilyenkor elő­áll a csoda. A csodák lehetnek nagyok és egyszerüék. Nagy csoda a halott feltámasztása, egyszerű csoda a beteg meggyó­­gyitása. Lehetnek látszólagos csodák, mint például a bűvészek mutatványai, amelyek csak érzékeinket vakítják el. Minden hivatalos iratot pecséttel szoktak ellátni, hogy iga­zolja az okmány hitelességét, így van Istennek is pecsétje, mely­­lyel igazolja, hogy valami tőle származik. Ezen pecsét pedig az ő csodái. Jézus azért cselekedett csodákat, hogy bebizonyítsa istenségét. Egyedül a keresztény katolikus egyház az, ahol cso­dák történnek, igy hát ebben az egyházban őrzik Jézus hamisí­tatlan igaz tanítását. Katolikus egyházzal szemben lévő más egy­házak alapítóitól kérdezzük meg, vájjon cselekedtek-e csodá­kat, vájjon keresztre voltak-e feszítve lés vajjori halottaikból harmadnapon dicsőségesen feltámadtak-e? Ha igen, akkor el­hisszük, hogy isteni alapítású az ő egyházuk. Aki nem hisz a csodákban és azoknak lehetőségét kétségbe vonja, az Isten ellen cselekszik, mert kétségbe vonja Isten min­denható erejét. Ha elvetjük a csodákat, elvetjük a szentirás hitelességét is, mert hiszen az tele van csodákkal. Elvetjük a keresztény katolikus egyháznak isteni eredttét, elvetjük a szen­tekben való hitet és tiszteletet, mert hiszen Isten, úgy a ke­resztény katolikus egyházat, mint a szenteket csodákkal tüntette ki. A csodákban való hitre int a saját emberi természetünjk. Ha például baj éri az embert, érzése Istenhez vezeti és buzgó szívvel imádkozik, könyörög, hogy segítse meg az Isten, mert hite azt mondja neki, hogy Isten meg tudja akasztani a dolgok rendes menetét. Mi ez? Nem más, mint a csoda lehetőségének az elismerése. Ha betegért imádkozunk, miért tesszük ezt? Azért, mert erős a hitünk, hogy Isten képes a halálos beteget termé­szetfeletti módon meggyógyítani. A kér. hit terjedésének idejében a gyakori csodákra szükség volt, hogy a pogányok és zsidók lássák a keresztény hit isteni eredetét. Mi kiváncsi elm'ével ne kívánkozzunk csodákat látni, hanem tartsuk magunkat Jézus Krisztus szavaihoz, melyeket Tamás apostolnak mondott: Boldogok, akik nem láttak és hisznek. Amen. család eltartására.” (XI. Pi­us.) Ne a válások megkönnyíté­sével próbáljanak a házassági bajokon segíteni, hanem segít­senek az Egyháznak a háztar­tási kötelességek és felelős­ség tudatositásában. “Ha az államhatalom" az Anyaszent-! egyházzal barátságosan együtt működik, ennek mindkét ha­talom okvetlenül igen nagy hasznát látja. Az államnak megnövekedik a tekintélye,1 uralma a vallás irányítása meL lett igazságos lesz, viszont az Egyház segítséget és védelmet nyer, ami végső eredménye­ben a hívek lelki javát mozJ ditja elő.” (XI. Pius.) A kis füzet ezzel a mondat­tal végződik: állítsuk vissza a' házasságot az Isten terve sze­rint őt megillető helyre.

Next

/
Thumbnails
Contents