A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)
1948-12-10 / 50. szám
PAGfc 2. OLDAL A JŐ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 »4 ELŐFIZETÉSI DIJAK: I SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ...........................$4.00 One Year............................$4.00 Fél évre —......................... 2.00 Half Year ..........................2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. “Rettegjetek!” Csornoky Viktort, Tildy Zoltán volt köztársasági elnök vej ét, a magyar kormány nem kis és nagyobb bűneiért akaszttatta fel, hanem avégből, hogy riadalmat keltsen a kommunista kormányzattal elégedetlen nép közt. Három évi huzavona és taktikázás után Rákosi Mátyás a napokban bejelentette, hogy jön a kolhoz, jön a szovjet recept szerinti állami földtulajdon — a három év előtt földhöz juttatott földtelen jánosok megint csak földtelen jánosok lesznek: nem urak a maguk kis darab földjén, hanem zsellérjei az uj nagy földbirtokosnak, a kommunista államnak. Magyarország kommunista urai nagyon jól tudják, hogy ilyesmi nem örömhír a falvak és tanyák népének, és* emlékeznek, hogy 1919-ben a magyar paraszt hogyan felelt a támadásra. Attól tartanak, hogy a parasztság, amely eddig is, ahol csak tehette, szabotálta a termés részleges kommunizálását, fellázadna a teljes jogfosztás ellen, ha volna merészsége. Az elégületleneket, a lázadozókat már jóelőre meg akarják fölemlíteni. A terrormasinát egy fokkal nagyobb sebességre állították be. Ezért kellett Csornoky Viktornak, aki börtönt érdemelt, akasztófán végeznie az életét. ' , ' -Csornoky halálos ítéletének és felakaszttatásának ez az értelme: “Rettegjetek! Láthatjátok, hogy mi kérlelhetetlen szigorral csapunk le még kis bűnösökre is — elképzelhetitek, mi vár arra, aki a népi demokrácia rendelkezéseit szabotálni meri! Rettegjetek!” A diktatúra nem ismeri el az isteni törvényt, hogy az ember élete szent. Ember vagy tárgy vagy szó — egyre megy, ha útjukban áll a hatalmasoknak. Ha úgy látják, hogy egy ember elpusztításával könnyebben, gyorsabban ^ érnek célt, elpusztítanak egy embert, s ha ezer ember elpusztítását követeli meg a legközelebbi program, például a kisbirtokok ■ megszüntetése, el pusztítanak ezer embert. Sztálin orosz parasztok millióit éhha- Iáira ítélte, mert ellenszegültek a kolhoz program végrehajtásának. A magyar kormány Csornoky kivégzésével arra figyelmeztette a magyar föld népét, hogy aki ellenállásra gondol, nem hagyhatja ki számításából a hóhér kötelét. “Rettegjetek!” Ez a fenyegetés mindenkinek szól, akinek az ideje elérkezett. Most az egyház és a parasztság van soron, de utánuk jönnek még mások is. A terror nem ismer megállást. Irtja, egyre irtja ellenségeit. És különös: minél több ellenséget irt ki, annál számosabb lesz ellenségeinek tábora. NAGY FERENC KÖNYVE: Harc a vasfüggöny mögött Orvosok és lelkészek Minél többet isnier meg az ember a természetből és főleg saját testéről, annál erősebben ver gyökeret a tudósokban az a tudat, hogy az emberi test nemcsak az anyagnak, hanem a léleknek is tartálya. Egyiket a másiktól elválasztani nem lehet. Ennek folytán a testet és lelket egyformán kell gyógyítani. Ez a felfogás múlt héten olyan mértékben nyert gyakorlati alkalmazást, hogy Chicago hires Medical Centerjében orvosok és lelkészek ötnapos gyűlésre ültek össze. Az egyik a testnek, a másik a léleknek orvosa. Dr. Herbert Ratner, aki nem lelkész, hanem orvos, a következő szavakban foglalta össze sok orvostársa érzését: — A modern orvostudomány majdnem az állatorvoslás színvonalára sülyed, amikor az embert úgy tanulmányozza, mint egy lovat. Mi úgy érezzük, hogy a természet magasabb törvényeit sérti meg az ember, amikor úgy megy végig az életen, hogy fél a haláltól és úgy végzi életét, mint egy vitamint fogyasztó, aszpirinon élő, sav-ellenes szereken táplálkozó, benzedrintől stimulált, sebészetileg elgyötört állat. Amit Dr. Ratner ertőteljes szavakkal fejezett ki, az ma nagyjából a modern tudomány álláspontja. Meg kell ismernünk a természetet, amelyben élünk és amely által élünk és meg kell ismernünk saját testünk természeti törvényeit, hogy azokat betarthassuk. De az anyag törvényein túl van a lélek világának egy törvénye, amely az anyagot irányítja. S addig nem ismerhetjük meg sem a világot, sem önmagunkat, amig a szellem és lélek törvényeit meg nem ismertük. Jó lecke volt A berlini választások, amelyek fölényes győzelemhez juttatták a szociáldemokratapártot — a szavazatok 65 százalékával —r jó leckéül szolgáltak a szovjetnek és a kommunistáknak. A német főváros népe megmutatta, dacolva az orosz és kommunista terrorral, hogy nem kér a szovjet diktatúrából. Az oroszok láthatták, ha akarták, ha nem, hogy szuronnyal, korbáccsal, hátbatámadással nem lehet “híveket” szerézhi, csak desperádókat, akik jópénzért, vagy a zsákmány reményében mindenre kaphatók. Egyes amerikai megfigyelők úgy nyilatkoztak, hogy “ha őszinték akarunk lenni talán nem is baj, hogy a németek kóstolót kaptak a szovjeturalomból, az orosz megszállással. így legalább látják az ordító kiilömbséget a demokráciák és a kóm“Ugy kupán váglak, hogy kirepülsz az ablakon!” — így rivalt rá a szolgabiró egy Nagy Ferenc nevű baranyai parasztfiura, aki aziránt merészkedett érdeklődni, hogy ha jelentkezik a magyar nemzeti hadseregbe, mennyi időre kötelezi el magát. Persze, ez csak amolyan magyar úri kiszólás volt; a szolgabiró nem vágta kupán a parasztfiut, csak dutyiba záratta egy hétre. így beszéltek akkor, nem is olyan régen a magyar paraszttal s amikor igy beszéltek a magyar paraszttal, akkor sok parasztcsaládnak, talán másfél milliónak, évi jövedelme 4P amerikai dollárral egyenlő pengő forint volt. Budapest ostroma után uj világ született meg Magyarországon. A magyar föld urait maguk alá temették a vesztett háború romjai. Végre földet és igazságot remélhetett a falvak népe. Földosztás — ez a varázsszó tetté vált. Az a majdnem-kupán-vágott baranyai parasztfiu, aki időközben férfiúvá nőtt s a kisgazdapárt vezére, miniszter és miniszterelnök lett, hozzáfoghatott a nagy munkához: földhöz juttatni a törpegazdát és a zsellért, a földnélküli Jánosokat és Ferenceket. Hozzáfogott a nagy munkához, de azt mások fejezték be: Vorosilov és magyar adjutánsai. A kommunisták a maguk módján csinálták meg a földosztást. Kiosztották a pár holdakat, aztán szövetkezetekbe osztották be az ujgazdákat és most, éppen néhány nappal ezelőtt, Rákosi Mátyás bejelentette, hogy orosz mintára kolhozokba kéhyszeritik a magyar föld népét. Hogyan történt, hogy, mint annyiszor a múltban, megcsalták a magyar népet: ezt mondja el most a száműzetésbe kergetett, Virginiában farmján gazdálkodó Nagy Ferenc angol nyelven, The Struggle Behind the Iron Curtain (Harc a vasfüggöny mögöt) címmel megjelent könyvében. Úgy történt, hogy kevéssel a háború után megtartott általános választásoknál a kisgazdapárt többséget kapott ugyan, de az orosz megszállás alatt volt országban az igazi hatalom a kommunista kisebbség kezében vol. Az oroszok taktikája az volt, hogy egyideig megőrzik a koalíciós és demokratikus kormányzás látszatát, de aztán fokozatosan kiküszöbölik a politikai életből a nemzeti függetlenség és a demokratikus kormányzás híveit s végül — egy pár kisgazda pojáca segédletével — megvalósítják a magyar szovj etköztársaságot. Riporteri elevenséggel, sokhelyütt drámai erővel irja le Nagy Ferenc az agyaglábu magyar demokrácia viaskodását az orosz óriással. Mint macska az egérrel, úgy játszottak Vorosilov ügynökei a magyar koalíciós kormány fejével. Hétfőn a hivatalnoki kar tisztogatását követelték, kedden kereskedelmi szerződés diktálásával befurakodtak egyik s másik iparba, szerdán aa kötelező hittantanitást kifogásolták, csütörtökön számtani bűvészkedéssel megduplázták a koldusszegény ország jóvátételi tartozását . . . Minden nap uj meglepetést hozott, minden nap uj sebet kapott a kormány és a nép. Tizenhat hónapon át kötéltáncos produkciókat végzett a kormány kisgazda része, miközben a demokratikus tábor egyre jobban megfogyatkozott. Hol ezt a minisztert, hol azt a képviselőt, mint reakciós kifogásolták az oroszok és Rákosiék, és akit kifogásoltak, annak mennie kellett — ha ugyan nem zárták börtönbe. Nagy Ferencék az egész idő1 alatt abban reménykedtek, azért imádkoztak, hogy kibőjtölhessék az orosz megszállás idejét. Majd, ha csak a maroknyi, de erőszakos kommunista táborral kell összemérni az erejüket, minden másképp lesz ... De a kommunisták kitűnő álomfejtőknek bizonyultak. Jól tudták ők is, hogy csak addig urak, úgyszólván egyedüli urak ők az országban, amig kéznél van az orosz puska és tank. Nem várták be a napot, amelyre az ellenzék várt. Az oroszok eltakarodása előtt kitakarították a házat. Felfedeztek egy reakciós öszszeesküvést, elkergették a kormányból az akadékoskodókat, köztük Nagy Ferencet, és megalakítottak egy olyan “koaliciós” kormányzatot, amelyben D i n n y é s miniszterelnöktől kezdve mindenki a Rákosi füttyére táncol. Azóta ez a fából-vaskarika kormány aka-dálytalanul épiti ki magyar földön Sztálin országát. Nagy Ferencnél okosabb és erősebb poltikus fel tudta volna-e tartóztatni ezt a könyörtelen folyamatot? Benes és Masaryk bukása után erre a kérdésre alig lehet igennel felelni. Nagy Ferenc könyvét, mely mindenképpen érdekes olvasnivaló, Stephen K. Swift magyarszármazásu ujságiró fordította angolra. A könyv kapható minden könyvkereskedésben. 1 / Figyelő. Mikor a bolond kezd tanácsolni Irta: FARKAS BALÁZS A Jó Pásztor Verses Krónikája NAGY VOLT A HARAGJUK elvakultak, akik Hitler rémtetteiről sem akartak tudni.” Ennek a nyilatkozatnak az a lényege, hogy a németségnek meg kellett végre tanulnia saját bőrén a leckét. Talán üdvös hatása lesz majd később. Az, hogy Berlin hallani sem akar a kommunizmusról viszont a Kreml urainak szolgál majd intelmük Mert hasonló a helyzet ma a vasfüggöny mögött mindenütt a botcsinálta csatlósállamokban is és ha a leigázott népeket szóhoz engednék iutni, a kommunisták megtudnák, hoav Soha senki nem bízott meg azzal, hogy erkölcsbiró legyek. Általában soha nem kínáltak nekem semmiféle bírói tisztséget, mert már egyrekkoromtól kezdve elfogult embernek ismertek, aki kellő indokolás nélkül mondtam ki ítéleteket a körülöttem történők felől. De ha már megvolt ez a hibám, viszont előnyömre Írták azt, hogy nem tudtam másokra soha öt percnél tovább haragudni. Igaz, hogy az öt perc alatt sok bolondot beszéltem össze azokról, akikre megharagudtam, de viszont megbántam sértgető szavaimat és bocsánatot kértem. Utáltam azokat, akik a haragot jégre tudták tenni s tiz-husz év múlva venni elő, hogy másokon adott alkalmakkor bosszút álljanak. A válópereket intéző bíróságon jártam a múltkoriban, nem mint pereskedő fél, hanem mint tanú, de nem sok hasznomat vették, mert annyira megerőltettem eszemet, hogy végül semmire se emlékeztem. A biró is látta, hogy meg kellett zavarodjak, mert mikor minden tanú azt vallotta, hogy a férj nagyon goromba volt nejéhez, én azt bizonyítgattam, hogy a fiatal asszonyka verte el naponta háromszor az urát. Mondom, semmi haszna nem volt az én tanúskodásomnak, de viszont láttam, hogy milyen módon tudnak egymásra haragudni az emberek. Csúnyán! Jó lelkeket felháborító módon. Vasvilla szemeket vetnek egymásra, úgy gyűlölködnek, hogy éppen csak a kés vagy a gyilkoló fegyver hiányzik kezükből. Egyik amerikai o katona barátom mesélte, hogy mikor a japánok ellen harcoltak a Csendes Tenger külömböző pontjain, legnagyobb örömük az volt, ha levelet kaptak hazulról. Az én katonámnak volt egy baj társa, aki egy szép napon szintén kapott levelet Amerikából és sorsának osztályosa megkérdezte A betegséggel kínlódó, ember mind bolond, főleg azért, mert azt hiszi, hogy az orvosoknál is jobban tudja, hogy mi baja van? Ebből eredőleg rokonszenvvel néz mindenmás beteg ember felé és jóságból eredő tanácsokkal próbálja ellátni. Mikor ezeket a tanácsokat okos ember hallja, bosszúsan morogja: — Bolond lyukból bolond szél fuj* Jómagam is betegséggel vesződöm mostanság, aminek magam vagyok az oka. Vadkacsák után csavarogtam régi, kedves pajtásommal és hazajövet túlságosan meleg fürdőbe ültem. Régi szokásomhoz híven a fürdőkádban is olvastam, ebben az esetben a rendesnél hosszabb ideig és mikor végre kikecmeregtem a meleg vízből, gyorsan felöltöztem és politikai gyűlésre mentem; Megcsapott a hideg levegő és erős hülés kínoz azóta. Bevert az ágyba. Kit hozott a rokonszenv elsőnek betegágyamhoz ? Persze, hogy régi, kedves vadászpajtásomat, aki hosszú hetekig tartó, súlyos tüdőgyulladáson esett korábban át és úgy érzi, hogy annak következményeit ma is sínyli. Odaült ágyám szélére és ontotta a tanácsokat. Ha megfogadom minden szavát, ma már a temetkezési vállalkozó kezén vagyok. Szerencsére csak egy tanácsára hallgattam, amely, igy hangzott: — Erősen kell izzadj és énnek legjobb segítője a szesz. Ezt a csodatevő orvosságot hazulról, Nógrád megyéből hozta magával barátom és hogy jópéldával járjon elő, maga is osztozott a jófajta itálokban. Mikor aztán a mértéken túl mozgott bennem a százfokos ital, akkor visszafeküdtem az ágyba és átmenetileg jobban vagyok. Valószínű azonban, hogy ezt a,gyógy módot még többször meg kell ismételnem. Főleg azért, mert nem kellemetlen az orvosság és egészséges állapotban is szívesen használom. Jöttek persze más látogatók is. Kiváló magyar katolikus papom, aki okos ember létére nyomban bátorítással kezdte ilyen formán: — Nem azért jöttem, hogy feladjam neked az utolsó kenetét, hanem... És ekkor ugyanazt a gyógy szert ajánlotta, melyet vadászpajtásom. Rég tudtam, hogy okos ember, de csak ebből láttam, hogy milyen okos^ tőle baráti érzéssel: — Kitől kaptál levelet? — Kitől kaptam? Hát a feleségemtől, Chicagóból. A jó pajtás megkérdezte erre: — Aztán mit ir a feleséged? Amire a levelet kezében tartó harcos komoran felelte: —• Csak egy üres papírlapot küldött nekem a borítékban, mert tudod, hajbakaptunk egymással és többé nem beszélünk egymással. Hát ilyen messze lehet vinni az emberi haragot. MOKÁNY BERCI Estefelé, mikor legjobban gyötör a láz, a szomszédságból előkerültek az igazán szelíd lelkű öreg magyar asszonyok. Nem sokat beszélgettek, mert rövid idő múlva belekezdtek a minden betegséggel szemben üdvös litánia éneklésébe. Ügy vélték: — Ha már földi testet nem, de legalább lelket mentsünk meg. Na gyón jól esett nekem a felebaráti szeretet, illetve jól esett volna, ha sok hájjal megkent agyamban el nem kezd forogni a régi anekdota, amely azt mondja, hogy a nagyon gazdag Kohn Jakab súlyos beteg volt az abauji Szikszón és a hitközség tagjai ágya köré gyülekezve elkezdték a haldoklókat búcsúztató imákát mondani úgy, mint azt a nagy próféta,' Mózes annak idejében előírta. Hallgatta a nagybeteg ember egy ideig a sok búcsúztatót, de végül felkiáltott: — Hagyják abba! Ha muszáj, akkor meghalok, de siettetni nem engedem magamat. Volt annyi eszem, hogy ezt nem mondtam el a javamra könyörgő öreg asszonyoknak, akik jó háromnegyed óra mulitán végre az egyéni részletekhez értek. Jött az első és mondta: — Hidegvizes borogatásokat a fejre és mustáros tapasz a lábakra. Jóformán be se fejezte még a szót, a másik öregasszony köbeyágott: . < — Hidegvizes csodát! Meg akarja ölni ezt a szegény embert? Meleg hársfavirág tea kell ennek és olvasztott vaj kenegetése a hátára. El se mondom, hogy a többi nyolc milyen jó tanácsökkal szolgált, éppen csak Julis néném csalhatatlan hatású gyógyszeréről teszek említést: — Gilisztákat kell szedni és azokat ecetes, sós vizbe mártott kendőbe kötve a fejébe rakni, mert attól biztosan meggyógyul. Szerencsés ember vagyok, mert azt 'is ajánlhatta volna, hogy ebből a különös gyógyszerből vegyek be óránként egy evőkanállal. Este tiz óra lett, mire végre magamra maradtam és gondolkozni kezdtem. Hosszasan, behatóan töprengtem a nagy kérdés felett: — Miért zavarják ilyen jóindulattal a beteg embert, aki csak nyugalomra vágyakozik? Az egyetlen felelet, amelyet találtam, erre oktatott: —Az emberek túlnyomó része jóindulatú és ném szereti a mások szenvedését látni, hanem segíteni akarna. Adja a legjobbat, amire képes. Csak a butaság vehetné rossz névé ezt a segíteni akarást, szívből való készséget a szenvedő embertárssal szemben. Ez a megállapítás annyira megnyugtatott, hogy nyomban elaludtam és most utólag éji mondóm meg, hogy mi a legjobb orvosság? A zavartalan pihenés. Aki jót akar a beteg embernek, hagyja magára, mert a részvét láttára mindig a halálra gondol. SAJTÓ ALATT VAN MÁR A JÓ PÁSZTOR NAPTÁRA Érdekfeszitő olvasmányok és hasznos tudnivalók valóságos kincsestára. Különös históriák, regék, mesék a magyar faluból és a nagyvilágból... Boszorkány énekek, garabonciás énekek, bolond énekek — csupa mulatságos olvasmány. És egy csomó szebbnél-szebb elbeszélés és vers. . , Egyetlen magyar család asztaláról sem hiányozhat. Mindössze 75 cent lesz az ára. A Jó Pásztor minden olvasója mégkapja. Küldje be az árát az előfizetésével együtt. írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR ITT AZ IDŐ ALKOTÁSRA KÖZELEG RZ ÚJÉV: mit fogunk alkotni? S munkához fogunk-e valóban hát fogni? Kinyitjuk-e végre az alkotás ajtót? Pártolunk egyletet s pártolunk majd sajtót? Gondolunk-e szépre, gondolunk-e jóra? Gondolunk-e a szép drága magyar szóra? Bridgeporti. Rákóczi s Verhovay portán: Lesz-e gazdag siker a megértés folytán? De megemlítem még, nehogy elfelejtsék: Református Egylet és Magyar Szövetség. Hogyha ezek mellett összefogunk szépen: Segítünk a legtöbb magyar intézményen. HOSSZÚ AZ ESZTENDŐ: mégis rövid nagyon. Mert végén a leltből mindig kevés vagyon! Elvesztegettünk már sok-sok múló évet S félek, a most jövő szintén igy ér véget. Hej pedig, magyarom, fogynak már az évek S nagyon gyakran vál el a testtől a lélek. De épen azért, mert kevés van már hátra: Duplán cselekszik a java é3 a bátra! Mert hogyha valóban alkotásra vágyunk. Egy napi munkából kettőt kell csinálnunk. És ha elvégeztünk minden jót és szépet. Újra felvirul majd a magyar közélet. MESSZE MÉG A TAVASZ, messze még a gólya; Mit tervez a sorsok legfőbb számodója? Borotvakés élén lépünk egyet-kettőt. De, hogy vészeljük át majd az uj esztendőt? Mi lesz majd Berlinnel? Mi lesz a Szent földdél? E két vészes kérdés vájjon hogyan dől el? Ha békét akarunk s engedünk lulnagyon, Talán-tán a békét ezzel ütjük agyon? Ha jól felkészülünk s jottát sem engedünk, A háborút ép tán ez szállítja nekünk? Hol van hát az ösvény, mely bölcs és eszélyes? Hol a helyes irány, amely nem veszélyes? Keresztény kultúránk bukik vagy feltámad? Én most csak imára nyitom fel a számat! mumzmus Kozott. Másként tan ezt is letagadtak volna azok az nova kívánják okét.
