A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)

1948-11-12 / 46. szám

Á Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD PAGE 7. OLDAL I A lőcsei Fehér Asszony REGÉNY (97-ik folytatás) Irta: Jókai Mór Julianna futott a kapott sebével, mint a megnyilazott szar­vas. Kereste a magányt, hogy tanácsot üljön magával, váljon kigyógyulhat-e ebből? Még nem akarta elhinni, hogy beteljesül a fején amaz öreg ember szava: “mikor legmagasabbra eljutottál, ’onnan essél le!” Nem tudta kiszakítani szivéből azt a nyilat: “meg lettél fizetve!” Ha igaz volna is, és ha ezernyi-ezer lett volna az ösz­­szeg: ez a szó “megfizettünk!” kavicscsá változtatná az aranyt, a milyenné Szent László változtatta a kunok elszórt pénzét. Első gondolatja az volt, hogy Wratisláwot keresi fel; hanem aztán jobban megérlelve letett róla: annak a pártfogása most csak rontaná az ügyét. Az uj király elé is hasztalan vinné a panaszát, az ismét csak a magyar kancelláriához utasitaná vele. Az eltagadhatatlan ezer arany miatt le kell tennie a lőcsei capitulatiöba foglalt igényéről s ragaszkodni egyszerűen la, Pálffy által a király nevében aláirt adománylevélhez, aminek a jogosultsága a szatmári békekötés pontozatain nyugszik. Ez pedig olyan alap, mint a gránit. Tehát Pálffy Jánoshoz kell fordulnia oltalomért a kancel­lárral szemben. Azt tudta jól, hogy ezek ellenfelek, mert versenytársak. Egy közös országos titok: a visszatartott decretum comédiája, mindenkor igényt ád az abban főszerepet vitt ténye­zőnek magas pártfogójára és szövetségére apellálhatni. Csak azt kellett még megtudnia magas összeköttetései nyo­mán, hogy hol találhatja most meg a bánt? Annak még a szatmári békekötés után jó darab munkája volt, Munkács vára ostromával, melyet Rákóczy utolsó hü ve­zére, Sennyey István védelmezett az utolsó ágyukkal. No de azok is elnémultak már; Pálffy János megkapta Mun­kácsot, s a várral együtt a nagyteremben halomra rakott száz­­hatvankilenc császári zászlót, amit a kurucok harcaikban el­foglaltak. Most már Kassán van Pálffy s ott hozza rendbe a dolgokat. Hogy micsoda dolgokat hoz rendbe a bán? S miféle eszkö­zökkel? azt nem mondták meg Korponaynénak; őt sem nagyon érdekelte, hogy ezek felől kérdezősködjék. Sietett utazni. Korponayné Gömörön keresztül utazott Kassára. Mikor Rozsnyótól Szomolnok felé haladt az országúton, csak egy kürtfuvásnyi távolban maradt el mellette a hatalmas várkastély, Krasznahorka. A mig csak láthatta ezt a várat, le nem vette róla a szemeit. Miket érzett? Miket gondolt ez alatt? Csak egyet nem, azt, hogy kitérjen utjából s felhajtasson egy látogatásra oda. Pedig tehetné, Andrássynak nincs már felesége, özvegy embert látogatni szabad szép aszonynak, szalmaözvegynek. S énnél meg is találhatná azt a hatalmas pártfogót, aki könnyebben segíthetne a baján, mint saját maga. Andrássy Istvánnak nem kerülne az nagyobb fáradságba, mint elhagyni a sziklafészkét, felmenni Bécsbe, ott az ily főurat tárt kah ral fogadják, amit kimond, ezt kívánom, már meg van adva. Csak tűrnie kellene a kitüntetését s az magától hullana az ölébe. Ha megmondaná neki valaki, mennyire várják odafenn, szinte neheztelnek érte, hogy oly soká késik magát prezentálni. Akkor aztán az édes-kedvesnek csak egy elvetett szava kel­lene hozzá, hogy a szép aszony követelése erősebb alapot nyer­jen minden békekötéseknél és capitulatióknál. Talán a szive is beszélt valamit. De még sem tehette, hogy felmenjen hozzá. Ez az egy ember volt, aki előtt szerette titokban tartani igazi ábrázatját, aki előtt nem óhajtott annak látszani, aminek a világ tartja: köny­­nyelmü asszonynak. Inkább higyje róla azt, hogy a midőn őt szerette, szivből vétkező volt, mintsem megtudja azt, hogy min­den ledérségeinek indoka egy rögeszmévé izmosodott vágy volt: egyetlen fiából nagy urat csinálni. Lehetetlen, hogy ő Andrássy Istvánnak elmondja ezeket. — Emlékezel-e rá, mikor a szófán a te nótádat vertem* a kedvest? mikor a hajamat a hajaddal összefontam, a:z ara­nyost? mikor az éj éli órát siettettem a ráakasztott kulcsok­kal? emlékezel-e még arra a forró csókra? Akkor csak arra gondoltam, hogy’ a vasketrec kulcsait megkaphassam tőled s kiszabadíthassam azt a leányt, aki Lőcse földalatti bejáratát el tudja árulni. Fiamra gondoltam és az árulásra; te magad csak egy súly voltál a mérlegben, amely az enyimet maga­sabbra nyomja. S nézd, hogyan megcsaltalak! Nem adják meg a dijt, a miért annyiszor vétkeztem, annyit elárultam! Még tégedet is hozzá! Nem. Andrássy István előtt soha sem lesz szabad neki el­mondani ezt a panaszát. Inkább higyje őt elkárhozott szerel­mes asszonynak; de ne felejtse el a szerelmét! de ne gyógyul­jon ki a szive fájásából. És talán ő maga is igazán szerette ezt az embert? A krasznahorkai vár bástyaormán egy férfialakot lát állni, aki mozdulatlanul néz a távolba. Talán ő az? Talán ez is azt a hintót nézi, mely a fehér utón végig felveri a port maga után? Talán, ha a hintóból kihajolna s fehér kendőjével feléje intene, az a mozdulatlan alak is vissza intene rá. Azt sem tette, kiverte a fejéből a szerelmes emlékezet izzó falképeit s futott tovább a rögeszméje után. Mindig azzal édelgette a kis fiacskáját: “madj hozok én neked aranyos hintót”; ez az aranyos hintó futott előtte min­denütt szárnyas hyppogryphoktól röpitve; néha már azt hitte, hogy elérte, megfogta s megint elragadták előle a griff paripák. Mennyire szerette ezt a kis porontyot! s mégis úgy el tudta hagyni, hogy már fél év óta hirt sem hallott felőle. Az az öreg­apjánál volt Garamszegen, s oda nagy okai voltak Julianná­nak, ez volt szerint, el nem látogatni. (Az öreg ur fanatikus hive volt Rákóczynak: maga is vakmerő seregvezető, a mig egy villámcsapás idegkórossá nem tette, azóta még szenve­délyesebb ellensége mindennek ami a császártól jön.) Magá­nál sem tarthatta a kedves fiát Julianna. Ahhoz a nagy haj­szához, amiben ő álomképe Ígért kincseit kergette, a gyermek nagy teher lenne. Egyre változtatnia kellett a szerepét. Vak­merő kalandornő, cselszövő diplomata, c^apodár világhölgy, hős amazon, cifra divatbáb, paraszt korcsmárosné, tündér, bo­szorkány, minden lehetett ő, csak anya nem, aki kis fia ágyacs­­kája mellett virraszt s meséket mond az aludni nem akarónak. De ha egyszer meg lesz az “aranyos hintó”! Másnap este, Krasznahorka után eljutott Korponayné Kassa alá. Az akkori Kassát ma hiába keresné az ember. Magán a gyö­nyörű székesegyházon s a Szent Mihály templomán kívül csak néhány középület és főúri palota az, amely eredetét ezen korig felviszi. A krónikák Magyarország öt királyi fővárosa között Kassát sát nevezi rangra elsőnek (Budh, Pozsony, Székes-Fehérvár, Nagyvárad a másik négy.) A hatalmas várnak, mely évekig tartó ostromokban egész seregek rohamát visszaverte, még csak egy köve sem látható már. S a város maga még hatalmasabb erősség vo^ mint a vár; hármas kőfallal körülkerítve, mik ágyukkal vgvtak meg­rakva. Megtörtént, hogy az ostromló éjjeli meglehessél elfog­lalta a várat, de még azzal Kassát le nem győizte; akkor a város harcolt a vár ellen. A hatalmas falaknak is alig van már nyoma, itt-amott, mint kerítés, támaszfal tűnik elő az uj házsorok közül egy-egy idő­kormozta bástyadarab: a tornyos kapuk felvonó hidjaikkal el­tűntek. Hát még a vizárkok sánckarózataikkal! de még az a patak is, mely kétszáz év előtt Kassa városát szigetekre osztá, hogy harminc hídon át kellett egyik utcából a másikba járni. Már messziről uralkodó méltósággal emelkedik ki a csupa palotákból alkotott belváros symmetricus tömbje, párkányos bástyáinak rámájában megkoronázva a Szent Erzsébet egyház monumentális remek épületével. És a palotáknak nincsenek tetejeik. Magas rizalitfalak takarják a homlokzataikat s azo­kon belül lapos födélzetek vannak, ólommal, márványlapok­kal fedve. Fölül mind erkélyekkel ellátva, úgy, hogy a ház­tetőkön sétálni lehet. Az ostromlók tűzgolyói nem árthatnak nekik. A székesegyház harangtornyának teteje dúsan aranyo­zott ház, jegenyeként magasra emelkedő, felül az arany kakas­sal. (Ma már ez is változtatta alakját.) A külvárosokat tágas pázsitterek választják el a belváros bástyafalaitól, a glacis-kon szokták tartani a hetivásárokat, amikre a vármegye minden népe felsereglik. Mikor Julianna a szőlőhegyek alá ért, az itató-kutnál meg­­állittatá a hintáját, szokás szerint. Az utasok itt pihenőt szok­tak tartani — tájékozás végett; IMert Kassán nagy a rend! A városnak két kapuja van: keleti és nyug^J'JAeopH^íírre soha sincs nyitva mind a kettő. Nehogy árulással Rophassa meg a várost az ellenség, vagy a “martalócság”. Mikor az egyik kaput kinyitják, akkor a másikat bezárják. Mindenik kapu­nak két zárja van, az' egyiknek a kulcsa a főbírónál van letéve, a másikat a katonai parancsnok bírja. Mikor a zárt kaput ki akarják nyitni, száz katona vonul ki fegyverben s ugyanannyi polgár, buzogányokkal kezében, zeneszó mellett, s ezek őrzik ott a kaput és egymást, éjjel-nappal. Nem lehet itt árulást elkövetni. S hogy a hetivásárra jövő nép már a város alatt tájékoz­hassa magát, valahányszor az egyik kaput felnyitják, a toronyőr a harangtoronynak azon kapu felé forduló erkélyén egy óriási dobon mennydörgő nagyokat üt, hogy annak puffanását Göncig is meghallani. Erről aztán a vásáros nép megtudta, hogy a két vásártér közül melyiken telepedjék le a szekerével? A belvárosba pedig behajtatni nem szabad. Oda csak hintó­­nak engedtetik a bejárás. Magát a gyalognépet is csak csopor­­tonkint eresztik be a kapun, s ami ütő, vágóeszközt hoz magával, azt a kaputornácban lerakatják vele. Ezen a napon a nyugati kapu felől hangzottak a jeladó dob­ütések, mely a székesegyház homlokzatával szemben nyílik. A dobütések után a torony Öreg harangja kezdte rá a kongást, mély, buskomor, zugó hangjával, még pedig úgy, ahogy tűz­vész alkalmával szokott kongni a harang, csak a félodalát ütve. Valami veszedelem van odabenn. Korponayné látta, mikor a vásártéren végighajtatott, hogy a vidékről feljött vásáros nép odahagyja a szekereit, s tódul a megnyitott kapu felé, alig tudott a hintájával lépésben haladni a sokaság között. A felvonó hídnál aztán éppen megtorlóit a tömeg, a draban­­toknak úgy kellett furkósbotokkal utat nyitni a hintó előtt, hogy a kapun keresztül mehessen. Valami veszedelem van itt; pedig füst nem látszik, hogy tűzveszély volna. — Mit jelent eza harangiélreverés? kérdé Julianna a kapu­őrség parancsnokától. Az régi ismerős volt, hajdani kuruc hadnagy, most pedig hadnagy a császáriaknál, nevén szólitá Korponaynét. Ő is a lőcsei kapitulatio alkalmával szegődött át, hogy ne ismerte vol­na a “lőcsei szép asszonyt?” a kié az oroszlánrész ebben a mun­kában; de inkább igen nagy tisztelője volt. — Nincs semmi veszedelem, nagyságos asszonyom! Csak tessék igyekezni a szentháromság-piacra, éppen jókor fog ér­kezni a nagy parádéra. Ugyan sajnálom, hogy nem lehetek kí­sérője. De nekem itt kell rostokolnom ezen az átkozott vártán, hogy el ne lopják a várost, de majd rendelek kegyelmed kocsi­ja mellié két drabantot,. hogy szabadítsanak utat a népség között. Hej, hogy én nem láthatom azt a cifra dolgot. “Nagy parádé! Cifra dolog!” Most már maga Korponyné is kezdett kiváncsi lenni, hogy mi lehet az? s igen kedves szol­gálatnak vette, hogy a két drabant az albárdjaival megkönnyité az előhaladását az egyre sűrűbbé tömörülő néptömeg között. Úgy látszott, mintha az egész vidék felcsődült volna a kas­sai főutcára, amit a hajdan emlegetett patak hasított kétfelé, közepén egy kis szigetet képezve. Ezen a helyen áll most a pestis emlékére, királyi bőkezűségből emelt szoborcsoportozat, abban az időben pedig egy láncos koloncokkal körülfogott emel­vény foglalta el a helyet, öt széles kőlépcső talapzatán egy há­rom oldalon mellvéddel zárt négyszögü márvány. A PATTON TANK. — Az amerikai hadsereg leg­újabb iipusu tankja, amelyet Patton tábornok em­lékére "General Pátion" néven fog megismerni — a jövőbeli ellenség. Fegyverszünet Napján, november 11-én volt az uj hatalmas, 90 milliméteres ágyúval ellátott fegyver hivatalos leleplezés és bemutatása. EGY 48-as FERENCES VÉRTANÚ 1852 február 9-én havas­esős, csatakos éjszakáján az esztergomi ferences zárda portásbarátja arra riadt fel, hogy valaki vadul rángatja a kapu nyeles csengőjét. És ahogy fordult belülről a zár­ban a kulcs, a türelmetlen dö­römbölő máris berúgta az aj­tót: egy császári hadnagy ló­dult be rajta, nyomában vagy tiz szuronyos katonával. A marcona éjjeli látogatók, mint kopók, rohantak végig a boltives folyosókon, betaszit­­va minden cellaajtót és be­szimatolva minden sarokba, így jutottak ell a klastrom konyhájába, ahol egy bőrigá­­zott szakálllas férfi, afféle ágrulszakadt favágóforma szegénylegény száritkozott a tűzhely mellett. A morva hadnagy arcán a “Megvagy!” diadalöröme su­gárzott széjjel. És ráfogta pisztolyát, rákiáltott: — Te vagy a rebellis ba­rát! A szegélylegény felállt a tűzhely mellől. — Én Gasparich Márk Kilit vagyok! — felelte. — És ha engem keresnek, hát vigye­nek. De szerzetestársaim ne lakóijának meg miattam, mert ők nem tudták, hogy ki vagyok. Mehetünk! Amerre elhaladtak, a fo­lyosón egy szuette öreg álló­óra mellett vitt el az ütjük. Kilit barát tekintete még egy­szer végigsuhant az óra szám­lapján, amelyről e sorokat ol­vashatta le, aki értett lati­nul: “Minden óra az idő mú­lására figyelmeztet. S eljön egyszer az is, amelyik majd igy kiált rád : Indulj!” És elindult Gasparich Márk Kilit gerences áldozár is. El­indult a vesztőhely fellé .. . “Rózsák és tövisek között a bitófáig” Ezt a címet adta könyvé­nek egyik életrajzírója: mu­raközi földije és családjának atyafia. Mert volt idő, amikor barátsarus lába szinte térdig gázolhatott rózsák között: a dicsőség, a hírnév, az ünnep­ség rózsái között. Hiszen alig volt 25 éves — 1835-ben — és már a ferenciek pesti tem­plomának volt a vasárnapi szónoka. Tódultak a hívek a misére, amikor ő beszélt. Fér­fias alakja és zengő hangja mellett — ahogy Eötvös Ká­roly, a nagy kálvinista króni­kás jegyezte fel róla — szo­katlan bátorságával és me­rész gondolatával bilincselte le hallgatóit. Igen ám, de fel­figyeltek beszédeire a bécsi kormány pesti besúgói is. Az­zal vádolták, hogy forradal­mat szit a szószékről. Hogy hajdani rendi testyére, az ugyancsak ferences Martino^ vies nyomdokain tör az ‘alkot­mány’ megdöntésére. Hogy rebellis... Magyar földön — jeltelen sírban < Aztán .. . Aztán Perczel 1849 augusztus 15-én mégegy­­szer, utoljára, megöleli hü tá­boripapját és tiszttársaival át­menekült a Dunán Viddinbe. Gasparich nem ment velük, nem hagyta itt hazáját. Pol­gári gúnyába bujt és nevelős­­ködött, iródeákoskodott, is­­pánkodott, ha kellett, fát ha­sogatott: bujdosott álnéven a császári pribékek elől. És — magyar vére ekkor sem hagy­ta nyugton — ellenállást szer­vezett. Elfogták és felségáru­lásért perbefogták. 1853 augusztus 10-én hozta meg ezt az ítéletét a bécsi ha­ditörvényszék. Kerek 18 hóna­pig sanyargatták, kinvallat­­ták. De mindhiába: társait nem adta ki. A-pesti Ludovi­­ceum udvarán a kápolna be­járója előtt hajtották végre rajta és két hős bajtársán a halálos Ítéletet. Később az al­kotmányos idők beálltával, az udvaron három, a kövezettel egy szintre sülyesztett moza­ik-kereszttel jelölték meg a három bitófa helyét, s mellet­te honvéd Kossuth-akadémi­­ánk tisztjelöltjeinek ma is hirdeti a tábla, hogy itt halt meg a szabadságért három lánglelkü magyar. De emléke száz év múlva is — és a magyar idők vége­zetéig — ott fog ragyogni ama szomorú korszak évköny­veiben. A hős papé, aki meg­halt a magyar szabadságért. Beér Gyula Pittsburghi és vidéki olvasóink figyelmébe! Értesítem lapunk kedves ol­vasóit, hogy a közeljövőben sorra meg fogom látogatni minden előfizetőnket, hogy régi kapcsolataimat velük is­mét felvehessem. Működési területem kiter­jed Pittsburgh, Homestead, W. Homestead, Duquesne, Mc­Keesport, McKeesrocks, East Pittsburgh, Braddock, Terrace, Single, Turtle Creek, Munhall városkra. Tisztelettel TÓTH JÁNOS P. O. B. 5589 Pittsburgh 7, Pa. SZÉN... ♦ Most töltse meg szénkamrá­ját és takarítsa meg téli szénszámláját Nézzen be és vigyen el egy ajándék ceruzát. The ZONE COAL SUPPLY CO. 9305 Woodland — BA. 2100 14110 Lorain — CL. 1934 Megtérő nácik Bécsből jelenti Friedrich Funder, a katolikus sajtó ve­zető személyisége, hogy a ná­ci lélekmérgezés hatása las­­san-lassan szünöben van. A nácizmus idejében több mint 200,000 osztrák kilépett a ka­tolikus egyházközössé gbíő l. Ezek közül 60,000 a múlt év végéig visszatért a katolikus egyházba. Az ez évi szám­adatok még nem ismeretesek. Társadalmi probléma Bognár József, Budapest polgármestere a kolduskérdés­ről nyilatkozva, elmondotta, hogy a budapesti koldusokat hiába helyezik el menhelye­­ken, azok onnan megszöknek, mert a koldulásból havi 2—3 ezer forintos jövedelemre tesz nek szert. A West Sidei Szent Mihály Egyházközség búcsúja A West Sidei Szent Mihály G. Kát. Egyház november 14- én ünnepli Sz. Mihály napját, vagyis búcsúját. Délelőtt 10 órakor nagymise, amelyen a Szent János Énekkar énekel. Délután 1 órakor ebéd lesz, amelyre hivatalos a hitközség minden tagja és barátja. Szakács József ÓJÍAZAI PLUMBER MESTER Elvállal mindenféle plumbing, sewer, fütő és gázvezetést SKyline 1479 KATOLIKUS' CÉG/ A South NorwalU magyarok TEMETKEZÉSÉT leg jutányosabb áron végzi i A. J. COLLINS CO. temetkező éa balzsamozó North Main St., Sooth Norwalk BÚTOROK ÉS LAKÁS. BERENDEZÉSEK. VICTROLÁK ÉS LEMEZEK Telefonszámi 747 Nagy választék paplanokban, « elaórendt blank ettek ben b i SABO BROS. Kitűnő felszerelés falpapirok, festétkek, Plumbing, Vasáruk, Gázmelegitők, Épületállások, Villany felszerelésekben. 12020 Buckeye Rd. LO. 3535 WILLIAM B. PECSŐK ÜGYVÉD ÉS JOGTANÁCSOS Volt U S kerületi tárgyaló ügyész Tel. MAin 4444, este CEdar 0845 Fidelity Bldg. — 1940 E. 6ih St. Cleveland 14. Ohio Havass György KÖZJEGYZŐ 4 Jó Pásztort is képviseli JULES BEAUTY SHOP PERMANENT HULLÁMOK HAJ STILIZÁLÁS 11528 Buckeye Rd. CE. 4017 Gyógyszer recepteket a leglelki ismeretesebben elkészítünk K. N. Bannon R. W. McLeod BOulevard 2200 THE KURTZ DRUG CO. 14715 Detroit Avenue Lakewood. Ohio JO ENNIVALÓK JÓ KISZOLGÁLÁS JÓ BOR — LIKŐRÖK BELLE GRILLE 808 PROSPECT Moravec Bakery Lakodalmakra, keresztelőkre a legfinomabb torták, sütemények fűszeráruk 11510 BUCKEYE ROAD Cleveland, Ohio AZ ORVOSI TUDOMÁNY ELISMERI a méhfullánk mérgének hatá­sát rheumatikus esetekben. A “MUSCU­­LAID’’ az egész világon az egyedüli olyan gyógyszer, mely méhfullánk mérget tar­talmaz. Enyhitőleg hat arthritis, rheuma, viszketegség, csipö és derékfájás, viszér­­tágulás, görcs és hülés eseteiben. Kérjen INGYENES bővebb értesítést és győződjön meg a valóságról, óvakodjunk az utánza­toktól. Cim: John Tóth, 1143 Hillcrest Road, South Bend 17, Ind. Tel.: 2—7609.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents