A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)

1948-11-12 / 46. szám

A Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD PAGE 5. OLDAL CZINKA EREDETI REGÉNY i(19-ik folytatás) Olyan szívhez szólóan, olyan bánatosan énekelte a nótákat Minka, hogy a falubeliek közül még sokkal többen állottak meg az ablaka előtt, mint máskor. A jámbor falusiak nem értették ugyan, hogy mit dalol Minka, mert hiszen magyarul énekelt, de a gyönyörű hang, a szívhez szóló dallam minden arramenőt lenyűgözött, sőt még a falu másik végéről is sokan eljöttek a kicsi falusi ház elé. A hallgatók annyira elmerültek a dalok szépségiében, hogy észre sem vették azt a két idegent, aki lassan odalopódzott soraik közé és figyelmesen hallgatta az éneket. Az egész hallgatóság között csak ez a két idegep értette meg a dal szövegét. A két idegen közül az egyik meglett, magas, izmos, villogószemü, feketehaj u férfi volt, míg a másik fiata­labb, a suhanckoron alig túl levő, ugyancsak feketehaju és villogó feketeszemü ifjú. ‘Mindketten merően figyelték és nem tudtak hova lenni a csodálkozástól: messze idegenben, távol Thüringiában, magyar szó, magyar dal fogadja őket. A kisebbik megszólalt: — Hát ehhez mit 'szólsz, Péró?... Hogyan kerülhettek ezek ide? — Bizony, ezen magam is csodálkozom — hangzott a felelet. — Csak cigány lehet, aki igy tud magyar nótát hegedülni... —• Igazad van, Marci! Igazad van... És ez a hang olyan ismerős, mintha már hallottam volna, valamikor .. . régen ... éppen úgy cseng.. . Gyere, gyere közelebb, hogy belássunk az ablakon, látni akarom, ki énekel... És a két feketeképü legény a falusiak között mind előbbre furakodott. Péró, a nagyobbik legény már egészen ott volt a ke­rítésnél s éppen úgy állt, hogy beláthatott a nyitott ablakon, Ahogy betekintett a meglepetéstől egészn megrázkódott, azután megragadta a mellette álló társa kezét és elfojtott kiálás szakadt ki belőle. — Istenemre, ez ő... Mínka! —* Mit beszélsz? _ ... ., ; — Gyere csak, egyre utánam.. . Látnóm kell, beszélnem kell vele és ... Különben hagyjuk a többit...-P-éró megindult s valósággal vonszolta maga után a kiseb­bik legényt. Óvatosan, figyelve mégkerülték a házat, azután á kerten keresztül bejutottak az udvarra ... — Mit akarsz?"— érdeklődött Marci. — Ne törődj veié, csak jöjj utánam! — válaszolta Péro s már ott állt a szobába vezető ajtó előtt. i, »4*4*» M H仫**« * * * Útjuk hosszú ideig tartott, hiszen minden helyiségben töl­töttek néhány napot, s ez idő alatt a férfiak üstöket foltoztak, az asszonyok minden hiszékeny léleknek kártyát vetettek és jö­vendőt mondottak, a gyerekek pedig cigánykerekeket vetve, szemtelenül végigkoldulták a falut. Közben nagy vargabetűket csináltak, ha valahonnan azt a hirt kapták, hogy portyázó török, vagy német csapatok járnak útjukban. A németek és a törökök, háborúskodásuk dacára úgy gondolták, sőt ebben a kétfelől, sanyargatott magyarok is egyet­­tértettek velük, hogy a cigányok felesleges istenteremtései és éppen ezért, hacsak szerét ejthették, kiméltlenül nemcsak ül­dözték, de irtották is Fáraó ivadékait. így hát a Marino-törs vajdája is csak óvatosan haladt kitű­zött célja felé. Alig érték el Bécs városának határát, jóformán még ki sem csodálkozhatták magukat az István-templom tornyának elké­pesztő magasságán, amihez fogható építményt még soha nem láttak, máris a nyakukon voltak a császári darabontok és ki­kergették őket a város falai közül. A vajda igen kellemetlenül vette tudomásul, hogy Bécset el kell hagyniuk, mert úgy számította, hogy legalább is három­négy hónapot tölthetnek az osztrákok fővárosában. A császári város szigorú elöljárói azonban keresztülhúzták a vajda számí­tásait és akármilyen kellemetlen is volt újra vándorútra keltek. Bécsből északnyugati irányban haladtak, bekalandozták Cseh- és Morvaországok egész területét, majd pedig Szászorszá­gon lés a bajor földön keresztül kóboroltak össze-vissza, hogy vándorlásuk harmadik végében végre Thüringiába kerüljenek és éppen abba a faluba, ahol Wolhfahrt Jeromos háza volt, ahol Minka élt, Minka, aki közülük szakadt ebbe a roppant messze­ségbe. A vándorló cigányoknak az volt a szokásuk, hogy előbb átvo­nultak a falun és minden helységnek azon a végén ütöttek tá­bort, amelyik ütjük folytatásának irányába esett. Ennek a rend­szernek megvolt az az előnye, hogyha valahonnan menekül­­niök kellett, mindig arrafelé mehettek, amerre úgyis szándz­­kukban volt és nem kellett visszafordulniok, ami viszont azlért volt hasznos, mert nem egészen kellemes emlékeket hagytak maguk mögött azokbap a községekben és városokban, amelyek­ben hosszabb-rövidebb ideig tartózkodtak. így történt most is, hogy Wohlfahrt falujára érve, a cigá­nyok szekerei előbb keresztülhaladtak a községben, amelynek másik végén tábort vertek, s azután kettesével, hármasával el­szóródtak mindenfelé, hogy a faluban kitapasztalják a viszo­nyokat. Péró, a derék, szép szál cigánylegény is kémszemlére indult Vinczédi Marci társaságában. Péró még mindig nem felejtette el Minkát, akit egyszer, hosszú évek előtt, az emlékezetes török támadás alkalmával vesztett el a törzs is, meg ő maga is. Idővel természetesen el­mosódtak fájdalmas emlékei, a seb lassan-lassan behegedt szi­vén, de megvigasztalódni nem tudott sohasem. Arra azonban egyetlen percig sem gondolt, hogy éppen ebben az eldugott, istenháta mögötti thüringiai kis falucskában látja viszont azt, aki egykor oly kedves- volt szivének. Mialatt óvatosan behatoltak a házba, Minka újabb nótába kezdett. Ez még talán az előbbinél is fájdalmasabb, szomorúbb volt: Most van a nap lemenőbe. Kimegyek a temetőbe. A holdvilágtól megkérdezem. Látta-e az én kedvesem? Azt feleli, látta, látta Egy mély sir magába zárta El van zárva a világtól. Mint rab madár a párjától. ' »'.í ■ 1; Lenyugszik már a holdvilág Ébred már a fii, fa, virág Minden bokor újra éled Mért csak nékem bus az élet? Csak az én kedvesem hallgat Magáról hirt sohsem hallat Mire a nap lemenőbe Kivisznek a temetőbe ... Minka egészen nekibusulva énekelt és észre sem vette, hogy az ajtó lassan-lassan kinyílt és Péró állt előtte. — Minkám — kiáltotta vadul a legény — hát mégis jól sej­tettem, hát mégis te vagy az? Végre megtaláltalak! — Péró — suttogta halálravált arccal Minka, akinek ebben a pillanatban eszébe jutott az egész régi élete, mindaz, amiről úgy hitte, hogy soha többé nem fog róla hallani, mindaz, amit, úgy gondolta, már örökre eltemetett. Márci elbiivöltén állt Péró háta mögött. A kóbor legény nem Minkát nézte, hanem Emíliát, aki talán még soha nem volt olyan, szép, mint azon az estén. Néma csodálkozással bámulta a gyönyörű fiatal leányt. Péró törte meg a csendet: — Minka, hát hogy kerültél ide, az eldugott kis fészekbe, ahol még a madár se jár? Hát beszélj már valamit! Vagy nem ismersz meg? Nem akarsz megismerni? Beszélj hát! — Megismertelek, Péró — felelte Minka - kérlek, nagyon kérlek, hagyd el minél előbb házamat. ^ elek már évek óta békességben, régi életemet egészf ..éledtem. Ne akarj hát most nyugalmamból felrázni, ne aka-u, hogy az elmúlt dolgokra való emlékezés feldúlja nyugodt életemet. Kérlek, menj Isten hírével. — Mit, hogy én most, amikor végre rád akadtam, elmen­jek? Hogy most, amikor a kezeim között vagy, galambocskám, most itthagyjalak? Most, annyi év után megint elszakadják tő­led? Azt hiszem, ezt magad sem gondolod komolyan! Vagy olyan embernek ismered Pérót, aki könnyén le tud mondani arról, akit szeret? Elmegyek, galambocskám, de ha elmegyek, akkor te is velem, jössz! ; , ' . .1 , — Nekem még ez a kisebbik csibe lesz éppen fogamra váló -— mondta szemtelen röhögéssel Marci. — Irgalom atyja ne hagyj el! — kiáltotta /'kétségbeese Minka. Emilia az első pillanatban jóformán ggt ém tiídj^hogy mi történik tulajdonképpen és e3ak arra esziSy anyját is megragadják durva'' ükéZ&IS kifelé a szobából. . . ujiyaKra értsek,, n(iagához tért és nyomban segít­ségért kjáltott. E^kor már Minka, is, tudatára ébredt helyzeté­nek és Ő is 'kiáltozni‘kezdett teljes erejéből. . ■ a ' A- jámbor falusiak* i ákík néhány pillanattal előbb Minka énekében gyönyörködtek, nem tudták elképzelni, miért, maradt abba olyan hirtelen az ének, miért hallgatott el egyszerre a he­­gedüszó és fel nem tudták fogni, miért kiáltoznak olyan két­ségbeesetten segítségért. A falusiak csodálkozása azonban csak néhány pillanatig tartott. A következő percben már többen a ház kapuja felé siet­tek, de az udvarra nem léphettek be, mert Péró pisztolyt rántva igy kiáltott: — Állj! Aki még egy lépést tesz, a halál fia! Marci is követte Péró példáját. Egyik kezében pisztolyt tartott, a másikkal pedig erősen szorította Emíliát, majd maga után vonszolva, a kert felé igyekezett zsákmányával. Ugyanígy tett Péró is, aki Minkát cipelte. k 1 Már-már úgy látszott, hogy a két vakmerő támadó elme­nekül zsákmányával, amikor váratlan esemény sietett a szeren­csétlen nők segítségére. y Abban a pillanatban, amikor a cigányok már-már elérték a kert kerítését, trombitaharsogás és vidám nótaszó hallatszott az utcáról. á — Katonák! — kiáltották a falusiak. A trombitaszó és ez a kiáltás uj erőt adott a már teljesén kimerült nőknek, akik végső erőfeszítéssel, minden erejüket összeszedve, fordultak támadóik ellen. A katonák közeledése a falusiakba is bátorságot öntött lés most már akadt néhány legény, aki nem törődött a fenyegető pisztolyokkal és a cigányok ellen indult. A cigányok megérezték a veszedelmet, hirtelen átvetették magukat a kerítésen és az éj leple alatt eltűntek. Hamarosan fellármázták a tábort, úgyhogy néhány óra múlva már az egész cigányság vágtatva megindult, hogy minél hamarább elkerül­jenek a falu közeléből, mert tudták, hogy bármilyen katonaság érkezett is a faluba, őket üldözőbe veszik. A falusiak mindig örültek a katonaságnak, mert egyhangú életükre az átvonuló katonák egy kis változatosságot hoztak, azonban most a cigányok miatt még jobban örültek megér­kezésükön. , Akkor lett azonban csak teljes a boldogságuk, amikor meg­tudták, hogy éppen a falujukbeli legények, a thüringiai gránáto­sok egy ezrede érkezett meg. Minka, amint ijedtségéből némileg magához tért. Emíliával nyomban az érkező katonák felé indult. Amikor megtudta, hogy ugyanaz az ezred érkezett meg, amelyikben férje is szolgál, kérdezősködni kezdett,' hogy milyen handnagyok vannak a csa­pattal. Férje nevét azonban nem említették, amint persze, na­gyon elszomorodott. — Menjünk az ezredparancsnokhoz — mondta anyjának Emilia, — az ezredes biztosan tud majd felvilágosítással szol­gálni apáról. — Hol az ezredes ur? — kérdezte Minka ez egyik gránátos­tól. — Hat láb mélyen a földben! Két hét előtt temettük el a leg­utolsó ütközetünk után — adta meg a felvilágosítást a katona. — Akkor hát ki a parancsnok? INNEN-ONNAN JAKAB ANDRÁS a Jó Pásztor utazó képviselője 234 Wilson St, Johnstown, Pa. Tel.: 37-8395 GYÁSZJELENTÉS Alulirbttak szomorúan jelentjük, hogy a hőn szeretett férj, drága jó édesapa, vő, nagyapa, dédnagyapa, rokon a Borsod megyei Mesze községből származott CSABAI MIHÁLY NEW BRUNSWICK, N. J. Kelemep János köztisztelet­ben állt magyar hosszas bete­geskedés után 111 Louis St.-tn levő .lakásán elhunyt 53 éves korában, A Woodmen of the World egyesületnek, a Szent László egyháznak és a Szent Név Társulatnak tevékeny tagja volt. Temetése novem­ber 2-án ment végbe a Szent László templomból a magyar­ság nagy részvéte mellett. Gyászolják: özvegye, fia Je­nő és családja, leánya Teréz és férje, Varga Vilmos és gyermekei, kiterjedt rokonsá­ga, jó barátai és az összma­­gyarság. A Szent Erzsébet' Nő'i Egy­let november 13-án, szomba­ton este tartja szokásos évi kabaré-estjét a Szent László teremben. A Kára testvérek zenekara játszik. Minden ki­látás megván, hogy a szoká­sos évi mulatság nagysikerű lesz. HOMESTEAD, PA. Az Első Magyar Önépző­­kör hét év után október 21-én újra megalakitotta Női Osz­tályát. Az alakuló gyűlésen mint alapitó tagok a követke­zők vettek részt: Elizabeth Bárány, Ladányi Gáborné, DeBoth Olga, Finelstein Jo­lán, Gazdag Sándorné, Jean Hilliard, Kipela Jánosné, Ocs­­kay Jennie, Koczka Elizabeth, Kuhn Elizabeth, Pukács- Bar­bara, Püspöki Margit, Smoley Helen, Stepko Mária,. Takács Anna, Thomka- Anna, Tóth Héjén és Tóth Jánosné. A; gyűlés az 'alábbi .tisztvi­selőket’. választotta meg: Bl­­nöknŐ DeBoth Olga ; .alelnök­­riő Kipela Jánosnéj Titkárnő. Srnoléy Helen; pénztárnokn.ő Thomka Anna; vigalmi bi­zottság tagjai: Pukáes Barba­ra, -Koczka Elizabeth;' Püspö­ki Margit és Jean Hilliard. A gyűlés lelkes:1 tagjai elha­tározták, hogy a volt Női Osz­tály nagy sikereit tartva szem előtt, igyekezni fognak az önképzőkör további sikereit fenntartani. Az újonnan alakult Női Osztály minden hónap első csütörtök estéjén 8 órakor tartja gyűlését ideiglenes he­lyiségében, 707 McClure St. November 21-én rövid rend­kívüli gyűlés lesz, melyen a november 28-án. megtartandó teaestélyt beszélik meg. Pitts­burgh vidéke magyarságának pártfogását kérik. CORAOPOLIS, PA. Hirtelen meghalt özv. Si­mon Józsefné, Szakács Ágnes, Otthonában, 782 Penn Ave., halva találták meg szomszé­dai. Simon Józsefnét a szive öl­te meg és vitte a korai halálba. Nem tudott belenyugodni a férje halálával ránehezedő egyedüllétbe, buskomor volt, kerülte az embereket és csak elhunyt férje emlékének élt. Temetése a coraopolisi ma­gyarság általános részvéte mellett ment végbe. WINDBER, PA. Spisák János és neje, szül. Izsók Anna a napokban ünne­pelték meg 25-ik házassági évfordulójukat, mely alkalom­ból sok jó barát és ismerős kí­vánt nekik sok szerencsét és tartós boldog életet. Tokay András és neje bájos leánya, Erzsébet a napokban esküdött örök hűséget szive választottjának, Melvin H. Crumnak, a Scalp Level-i tem­plomban. Az esketési szertar­tást Rev. C. H. Rosenberger végezte. Meghalt Balogh András öreg magyar bányász 74 éves sagamorei lakos október 4-én 78 éves korában, 52 évi boldog házasság után elhunyt. Drága halottunk temetése október 8-án ment végbe. A saga­morei Szent Szív templomban Rév. Joseph Malinak által tartott gyászszertartás végeztével az egyház temetőjében helyeztük örök nyugalomra. Az örök világosság fényeskedjék neki. A gyászoló család: özvegye sz. Dobos Mária, gyermekei: József és családja, István és cs., Lajos és cs., (Sagamore, Pa.), Ilona és férje Kis Lajos (Clymer Pa.), Teréz és férje Tajnai József (Racine, Wis.), Mária és férje Tömöri István (Szendrő, Magyarország), 22 unokája, két dédunokája. köszönetnyilvánítás Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazon jó embereknek, akik a gyász szomorú óráiban bánatunkat részvétük nyilvánításával enyhíteni igyekeztek ,akik drága halottunk ravatalára virágot he­lyeztek vagy misét szolgáltattak, köszönjük a temetésen megjelent nőknek a megható magyar imát és éneket. Rural Valley, Pa., R. D. 1. 1948 november 10. GYÁSZJELENTÉS Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel, de Isten akaratában megnyugodva jelentjük, hogy a jó testvér, sógornő, nagynéni és ro­kon, az Udvarhely megyéből, Betfalváról való ÖZV. SIMON JÓZSEFNÉ szül. SZAKÁCS ÁGNES életének 57-ik évében november elsején saját otthonában nagy bá­natunkra váratlanul elhunyt. Drága halottunkat a Troxell Funeral Home, 867 Fifth Ave. temetkezési intézet kápolnájában ravataloztuk fel, ahol november 3-án, szerdán délelőtt Nt. Varga Lajos pittsburghi református lel­kész a temetési szertartást végezte és mondott lélekemelő gyászbe­szédet is, mely után a koporsót gyászautóba helyezték és a temető­be kisértük, ahol 5 éve elhunyt forrón szeretett férje mellé he­lyeztük örök nyugalomra. LEGYEN AZ ELHUNYT ÁLMA CSENDES! AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKI! Coraopolis, Pa.; 1948, november 11. Gyászolják: Egyetlen testvére, Szakács Lajos és családja, va­lamint az óhazában unokatestvérei: Szécsi Lajos és családja és Szé­­csi András és családja és sok jó barát úgy itt, mint az óhazában. köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk szivből jövő hálás köszönetét mindazoknak, akik a gyász szomorú óráiban mellettünk álltak és akik bármiben is segítségünkre voltak és nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, va­lamint azoknak is, akik megboldogult drága halottunk koporsójára virágot helyeztek, a temetésen megjelentek. A gyászolók nevében, SZAKÁCS LAJOS GYÁSZJELENTÉS Alulírottak fájdalomtól megtört sziwel de a jó Isten szent akaratában megnyugodva jelentjük hogy a legjobb hitves szeretett férj, apa, nagyapa, testvér, __sóg.o_r, koma és rokon, a Veszprém megyei bakonysági illetőségű KELEMEN JÁNOS életének 5’3rik, boldog házasságának 34dk évében, október 29-én, pénteken reggel hosszabb betegség után a 111 Louis St. lakásán visszaadta lelkét teremtőjének. Temetése november 2-án, kedden ment végbe, reggel 10_ órakor lakásáról, fél 11 órakor a Szent László római kát. templomból. Ked­ves halottunk földi maradványát a Szent Péter temetőben helyeztük örök nyugalomra. Gyászolják: bánatos özvegye, szül. Réfi Valéria, fia Kelemen Jenő és családja, leánya Teréz, férj. Varga Vilmosné és családja, fivérei: Kelemen György és cs. Phonixvile, Pa.), az óhazában Ke­­.lemeh Viktor és Kelemen Vince, családjaikkal, valamint unoka- í öccsei, komái, kiterjedt rokonsága, ismerősei, jóbarátai, tagtársai , és az összmagyarság. ■ , KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 1 Mélységes gyászunkban sem akarunk megfeledkezni, hogy kö­szönetét ne mondjunk azoknak akik gyászunk nehéz óráiban vi­gasztalásunkra siettek kedves halottunk ravatalát virágokkal díszí­tették, szentmisét szolgáltattak. Köszönjük Gleason temetésrende­zőnek a tapintatos szolgálatot. Fogadják hálás köszönetünket a Woodmen of the World egyesület tagjai, a Szent Név Társulat tagjai, akik kedves halottunk ravatalánál a közös imát végezték, és akik a halottvivői tisztséget betöltötték: Dobra Mihály, Zámbó Vilmos, ifj. Kádi Péter, Szabó Bálint, Simon Ádám és Nemes Fe­renc. Külön köszönjük Dobra Mihály, Marosics József és Hutter Istvánnak, hogy családjukkal együtt naponta meglátogatták és vi­gasztalták betegsége alatt. Végül fogadják hálás köszönetünket mindazok, akik autóikkal rendelkezésünkre álltak és mindazok, akik kedves halottunkat utolsó útjára elkísérték. Legyen álma csendes és emléke maradandó. 1948 november 5. New Brunswick, N. J. Özv. KELEMEN JÁNOSNÉ ÉS GYERMEKEI iSHWH korában hosszas betegeskedés után. Temetése nagy részvét mellett folyt le. Gyászolják: fia István és családja, leányai: Mária Anna családjaikkal. es HOOVERSVILLE, PA. Balog János" bányász, aki évek óta az öreg amerikás magyar magányos életét éli ezen a hegyek közé szorított kis bányatelepén, egyedül ün­nepelte 76-ik születésnapját. E sorok írója kívánt neki sok sok születésnapot elérni erő­ben, egészségben. HARRISBURG, PA Meghalt Markos Lajosné, Szüli Júlia, aki éveken keresz­tül képtelen volt elhagyni la­kását, . betegsége tolószékhez kötötte és csak a férje szere­tő és gondos ápolása és a “Jó Pásztor” volt egyetlen szóra­kozása. 22 évi szenvedés utáji elhunyt. Temetése nagy rész­vét mellett folyt le a Paxton, Pa.-i R. K. temetőben. Gyá­szolják férje és nővére Mária, férj. Szeles Jánosné és csa­ládja. SMOCK, PA. Mrs. Elizabeth Pataki a napokban ünnepelte 63-ik szü­letési évfordulóját őzük csalá­di körben. Gyermekei, unokái sok szép ajándékkal halmoz­ták el. PARKVIEW BAKERY ízletes sütemények — Lakodalmi és születésnapi torta a különle­gességünk 3213 EAST 93rd St. • BR. 1585 Proprietor J. Paradise AZ ÖN GENERAL ELECTRIC ÁRUSA : • Refrigeratorok, főzőkályhák, mosógépek, fagyasz- J tók, vasalók, rádiók, televíziók és villanyeszközök I főraktára • TATAR RADIO & REFRIGERATION j Buckeyehoz közel • 2868 East 116th St. — GA. 2242 NYITVA ESTE Cleveland, O. • •• PANNA A FEJEDELEM CSALOGÁNYA

Next

/
Thumbnails
Contents