A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)
1948-10-29 / 44. szám
PAGE 2. OLDAL A Jó PÁSZTOR THE GOOD SHEPHERD Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 *4 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre.............................$4.00 Fél érre..............*............ 2.00 SUBSCRIPTION RATES One Yea»..........................$4.00 Half Year....c................... 2.00 Magyarországra és Kanadába: egy évre $6.00 — Félévre 93.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Pest Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3. 1879. VÁLASZTÁSUNK: TRUMAN Választások küszöbén minden polgár kötelessége, hogy alapos megfontolás után adja le szavazatát, amelynek része lesz az ország sorsának alakításában. Lelkiismeretes mérlegelés után a mi választásunk Truman elnökre esik. Ebben a megfontolásban nem az a körülmény vezet bennünket, hogy a két párt platformja között valamiféle eltérés lenne. Az ország abban a különös lés mondhatnánk szerencsés helyzetben van, hogy mindkét párt egyazon programra kötelezte el magát. Külpolitikánkat már régóta két-párti megegyezés irányítja és blpolitikai téren a republikánus párt jórészt magáévá tette a demokraták régi platformját, amely Roosevelt korszakalkotó kezdeményezése óta számos nagyszerű intézkedéssel gazdagította törvénytárunkat. Amerika ezúttal nem elvek, hanem egyéniségek között választ. Mindkét párt programja lényegében a hagyományos amerikai életformára épül. Egyik sem kiván lényegbeli változást demokráciánk szerkezetében. Mindkettő javítani kíván ott, ahol a javítás kívánatosnak mutatkozik. Hogy választásunk mégis Trumanra esik, az abban leli magyarázatát, hogy a program végrehajtására alkalmasabbnak tartjuk a demokrata pártot. Azt a pártot, amelyet mélyebben hat át Roosevelt és a New Deal szelleme. Ez bizonyult a kisember pártfogójának s miután a nép, velünk együtt, nem más, mint kisemberek sokasága, e pártra kívánjuk bízni országunk jövőjét. Az amerikai demokrácia szempontjából nincs kifogásunk a republikánus párt programja ellen sem, de bizalmunkat Roosevelt pártja és annak jelöltje, Truman elnök bírja. Szerencsés az az ország, amelynek népe azzal az érzéssel ' rulhat az urnák. > v<ki■*** ■v*V»es:tis, sorsát jó kezekben tudhatja. AMERIKÁBA! Bécs városának 20. kerületében, amelyet évszázadokkal ezelőtt Szent Brigittáról neveztek el s amelyet egy pár generáció óta a bicskások kerületének neveznek, nemrég a szokott kocsmai bicskáspárbajoknál izgalmasabb jelenet játszódott le. Az egyik szűk utca közepén egy orosz katona játszadozott huszonötlövéses géppisztollyal. Jobbra, balra nézelődött s ha innen vagy amonnan valaki befordult az ő utcájába, megnyomta a gombot s egy szempillantás alatt 25 golyó repült a járókelő felé. Jó másfél óráig duhajkodott ilyen módon az orosz, addig, amíg a négyhatalmi katonai járőr jeepje befutott az ostromlott sikátorba. A katonai rendőrök közül kettőt lelőtt az orosz, a másik kettő lefegyverezte. Betuszkolták a General Motors jeepbe s vitték a fogdába. Útközben az orosz katona egyre kiáltozta: “Amerikába! Amerikába! Amerikába akarok menni!” Néhány nappal ezelőtt két orosz tiszt a messzi hazából Ausztria amerikai zónájába repült. Azok nem ordítozták részegen, hogy Amerikába akarnak menni. Azok nem kurjongattak, hanem cselekedtek s el is jutottak legalább is a Kis Amerikába, amely feltalálható Európában is ott, ahol az amerikai zászló leng. Az ittas orosz katona és a józan orosz tisztek esetei többet jelentenek közönséges rendzavarásnál, életveszélyes lövöldözésnél és dezertálásnál. Azt jelentik, hogy a szabadság utáni sóvárgás még él a leikékben ott is, ahol a nemzet vezérei hirdetik, hogy megtörtént a nagy felszabadítás és felszabadulás, mindenki szabad és egyenlő, ember többé embert nem nyomhat el, ki nem zsákmányolhat. Úgy látszik, az embernek mégsem lehet megtiltani, hogy rabságnak érezze azt, amit urai szabadságnak neveznek. És nem lehet véletlen, hogy a vasfüggönyön innen is, tulnan is akik igazi szabadságról álmodoznak, Amerikáról álmodoznak. Az igazi szabadságról való amerikai elgondolásnak, úgy látszik, hatalmas propaganda-ereje van. Mese a halál kedves fiáról A 28-IK VÉTÓ A szovjet rekordot állít, immár 28-ik vétója hangzott el az UN biztonsági tanácsa előtt. A hat kisnemzet által javasolt békítő tervezetet utasították el a vétóval. Az oroszok nem akarnak egyezséget és Amerika békekisérletei kudarcot vallanak ezen a konokságon. Most az a kifogása Visinszkij elvtársnak, hogy nem akarja egyszerre megszüntetni a berlini éhség-blokádot, csak részletekben, fokozatosan. Ezt természetesen a nyugati hatalmak nem fogadhatják el. Uj tárgyalások kezdődnek, türelem kell hozzá, annyi bizonyos. Közben növelik az amerikai teherszállító légirajok számát, hogy minél több ‘élelmet és fűtőanyagot vihessenek Berlinbe. Amerika nem tágít Berlinből, hiába a szovjet minden ravaszkodása, vagy fenyegetése. Az UN hároméves évfordulóján tartott beszédében Marshall elitélte a szovjet viselkedését. Dulles amerikai delegátus, Dewey tanácsadója úgy vélekedett, hogy a békét akkor is megőrizhetjük, ha a szovjet minden hidat feléget maga mögött a berlini blokáddal kapcsolatban. így hát az idegháboru és hidegháború tovább folyik és ugyanakkor a világ tovább fegyverkezik. A múltkoriban különös dolog történt velem az utcán és ma se tudom, hogyan? Az estalkonyati félhomályban fejbevágott-e valaki, amire elszédültem és elestem, vagy pedig elszédültem, hanyattestem és akkor ütöttem meg fejemet a kemény kövezetben ? Akár igy, akár úgy történt, irgalmas szivü emberek hazavittek, ágyba kerültem és jó ideig úgy éreztem, hogy az ajtó előtt van valaki, aki nagy kaszát feneget. Gondoltam : — Bár öreg vagyok, még lenne egy és más mondanivalóm: jobb lenne, ha a nagy kaszás még itthagyna egy időre a föld hátán. És mikor ezt a kívánságomat elsóhajtottam, hirtelen eszembe jutott, hogy fiatal földim, egykori tanítványom, Tersánszky Jenő mondott erről mesét, amelyet most kölcsönveszek, mert nálam jobban magyarázza a nagy kaszás útjait. így szól a mese: Volt egyszer, hol nem volt»... satöbbi, satöbbi. Nagyban folyt a háború és egyszer a Halál odaérkezett az egyik orvosi segélyhelyre a front háta mögött. A csata éppen javában zúgott és a sebesültek csapatostól kerültek a segélyhelyre, orvosok kezelése alá. Jött azonban a Halál, benyitott a segélyhely nagy szobájába, ahol földre dobott, rossz szalmazsákokon és hordágyakon feküdtek a sebesült harcosok, nyögve, sóhajtozva, vértől borítva, könnyezve és imádkozva a mennyek felé. A Halál megállt az első fekvőhelynél. Javakorbeli, csapzott szakállu magyar honvéd feküdt rajta. A Halál igy szólt hozzá: — Azt hiszem, komán, téged máris vihetlek magammal a másvilágra. A honvéd arca a kin rémü'ei/ctöi cituii.ult es halkan rebegte: — Uram! Halál ur! Könyörülj meg rajtam. Ne vigyél még magaddal, hiszen kigyógyulhatok sebemből. Most, mikor már megszabadultam a harcok borzalmaitól, igazán járna nekem egy kis csendes, jó élet ezen a földön. _______X----------------— Nem :)het, fiam, nem lehet! — rfzta fejét komoran a Halál. De a hóived könyörögve tette össze fezeit: — Uram, talál ur! Ha már engem nem ftzánsz meg, könyörgöm, szijd meg ártatlan gyermekeimé^és feleségemet, akik szivszhongva várnak haza és éhtöni fognak nélkülem. — Badar teszed. — Legyintett kezévelÉÉ Halál. Mi lenne, ha sirásBhallgatnék! És elvittejpnagával a sebesült honveiet. Következet a másik ágy. Ezen egy figfel, húsz esztendős önkénteffkatona feküdt. — Viszlek! fiacskám, viszlek. A gyereklszonyattal nézett a Halálra fájdalmasan nyögte: I f1 — Irgalm*zz, Halál ur! Látod, milyen fiatal vagyok. Meghaljak, Melőtt éltem vol-De a HalM elvitte az ifjú önkéntest is.*T És igy menilsz sorjában tovább. A H«ál szivét nem tudta megindítani és várakozásra birni semmiféle kérés, okadatolás, ytte sorjában a sebesült katonákat. Végre oda érkezett az egyik sebesülthöz a Halál, de j mikor megszólította, a sebesült szemei dühösen kezdtek forogni és öklével fenyegette meg a Halált, kiáltván: — Nem féUk tőled, nyomorult! De légy átkozott azért, mert miattad nem vihetem keresztül azt, í amit feltettem magamban eilaáboru során. És ezzel Akmerően a Halál szemei kme köpött. A Halál »törölte arcát és csodálkozva,! kíváncsian kérdezte : I A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR u "HÁBORÚT JÓSOLNAK . / SOK LAPBAN OLVASSUK: "Pár hónapon belül, A világ válsága háborúra kerül ..." Rakéta, bacillus, s végül atombomba Dönti a világot tán örökre romba . . .1 Kik még este békén olvasnak Bibliát ! S lelkűkbe fogadják Istent és szent Fiát; Kik még este békéii mennek szenderegni, , Másnap nem fognak már többé felébredni . . . Art mondják, nem érdek, csak más világnézet, Amiért ránk szakad majd a véres Végzet. Nem hatalmi párbaj . . . Elvek háborúja . . . S belepusztul majd a népek milliója! ÚJRA VIRÁGZIK MAJD Kain véres fája, Sok millió élet hull megint alá ja. Felhőkig ér hegye az emberi gondnak. Hogyha megint mindent gyászba, vérbe vonnak. Életünk Üteme gyászosra komorul, Ha egyik tömegsír másikra domborul. Szenvedés, pusztulás, S nincs is tán "Miéri?"-je. S hol a hatalom, mely mindezt számon kérje? Ha vérpatak önti el majd a mezőket? Előre gyászol már róna, völgy és halom: "Mért akar háborút a Szovjelhaialom . . ." Ha KELL: ÖSSZETÖRJÜK a diktátor jármot, S megmentjük az újra felgyújtott világot. Más lesz majd a törvény. Más lesz majd az élet, Birkanyájként többé nem gyilkolnak népet. Uj Mene Tekelt ir uj kéz majd a falon: "Ne gyilkoljon többé diktátor hatalom!" Csak akkor lesz jóság és nem nyel el az örvény, Ha Isten kezében lesz újra a törvény. Kezünkben a Szent Könyv . . . Mit mond a Biblia? "Legyen boldog minden igaz emberfia!" Pusztuljon a gonosz, a zsarnok, a kerge S vezéreljen újra Isten áldott lelke! sorában, aki irgalmatlanul gyilkolja le a többieket. Kinevezlek ezennel udvari szállítómnak. Még a Halál is úgy Ítéli meg a földi dolgokat, mint az ember. Azt kérdezi: “Mi hasznom van belőle?” Jómagam azonban csodálkozva kérdem, vájjon mi haszna lehetett abból, hogy engem a földön hagyott a múltkoriban, mikor már ott állt ajtóm előtt nagy kaszájával ? Mokány Berci Magyar boltos panasza Csak amolyan magamfajta öreg amerikás magyar tudja, hogy a mi életünk milyen változásokon ment á; az Egyesült Államokban. Negyven észtén dő előtt még bolondnak néz tűk volna azt, aki teljes jóindulattal azt mondja nekünk: — Ha van egy kis megtaka ritott pénze, nyisson boltot magának. Ha volt megtakarított pénz, annak helye már megvolt obthon, a faluban, annak határában, ahol az' a darab föld feküdt, amelynek megszerzése miatt jöttünk Amerikába. Nem azért jöttünk, hogy mi it; boltot nyissunk, házat vegyünk, bármiféle vállalkozásba kezdjünk, hanem azért, hogy megtollasodva hazamenjünk a faluba, ahonnan ide kerültünk. Ma pedig még olyan kis he Tyén is, mint az ohioi Dayton városa, százhúsz magyar üzletembernél több van, akik saját egyesületbe tömörül :ek érdekeik képviseletére. Nem védelmére, mert arra egyiknek sincs szüksége és ha van el végzi azt az ügyvédjük. A múltkoriban egy kis számvetést csináltam és arra jöttem reá, hogy nem esek túlzásba, mikor igen határozott hangon jelentem ki: — Nagy Amerikában tízezer körül jár a nyitott üzlethelyiséggel bíró magyarok száma. Idáig jutót bunk nagy Amerikában, de dicséretünkre mondva, mikor a magyarországi nyomorúság enyhítéséről volt szó, akkor ezek az amerikai magyar üzletemberék kivágták a rezet. Adtak, adakoztak jó szívvel és bőséges kézzel. Miért? Meri volt miből. Hát ennyi magyar üzletember között sok az, akinek vállalkozása a “grocery”, amit a magyar földön fűszer-kereskedésnek mondanak, de jóságos Uram, hol van a magyar fűszeres bolt az amerikai grocerytől, amelyben még patikaszert is kaphat az ember. Ha egyebet nem, jófajta “Sloan Liniment” orvosságot a köszvényes fájdalmak ellen, ami ugyan lovak részére készült, “de jó az embernek is, mikor a fájdalom tüzes nyila beleüt a testibe.” Hát ezeknek az amerikai magyar groceriseknek nevében adom elő közös panaszukat Az fáj ezeknek a derék embereknek, hogy sok mindenfélét kérnek tőlük a magyar asszonyok, ami mostanság nincs. így nincs fekete bors, szemes, nem törött. Nincs fahaj egészben, de vanília sincs rudban. Főként pedig nincs házhoz-szállitás. Hát mindezekből ne kérjenek a magyar asszonyok, mert ahol nincs, ott tudvalevőleg ne keress. No, ilyen vég;elenül nagy gondok és panaszok mellett igazán nem csoda, ha meghíznak az én amerikai magyar groceris barátaim. Ami rendénvaló dolog a panaszok dacára. Kakas Márton Szentmártony Ignác szerzetes szenvedései portugál börtönben Irta: ÁCS TIVADAR Szentmártony Ignác jezsuita szerzetes és hires csillagász tiz éven át a portugál király megbizásából többedmagával az Amazon folyamvidákén földméréseket végzett a portugál és a spanyol gyarmatbirodalom határának megjelölésére. A munka befejezéséhez közeledett, amikor Portugáliában forradalom tört ki, a jezsuita rendet feloszlatták s a braziliai földmérő missziót, amelynek Szentmártony tagja volt, fogságba vetették, hazaszállították. ( Két és fél hónapi keserves viharos tengeri utazás után a börtönhajó beérkezett a portugáliai vizekre. A fogoly szerzetesek további sorsáról szól a következő beszámoló. Bevezetőül Calerias portugál történetirót idézzük. December 1-én a Tajo torkolatához jutottak s a hajó mindjárt horgonyt is vetett, mert szélcsend állott be. A hajón hamarosan megjelent Sao Vicente grófja s megparancsolta a jezsuita atyáknak, hogy mindannyian tartoznak odújukban maradni s őröket állított annak bejáratához. A következő napon a hajó folytatta útját s a belemi kikötőben vetett horgonyt. Már késő este volt, amikor mindenkinek felírták a nevét, hazáját, szüleit. Xavéri Szent Ferenc napján az atyák kérték, hogy lehessen nekik misét mondaniok, de viszszautasitották kérésüket. Délután mindegyiket külön-külön felszólították, hogy hagyják el a jezsuita rendet, ami három óráig tartott. Csak azután adtak nekik ebédet, néhány kenyeret s két kis sajtot, ami bizony elég kevés volt annyi ember számára. “Már az éj terjesztette sötét palástját, amikor a Pretoria hajóhoz bárkák érkeztek s a jezsuitákat szétosztották a bárkákra. Egyikbe lökték a portugál Joao de Sousát, a magyar Szentmártony Ignácot, a cseh Wolff Ferencet, a bajor {helyessen magyar) Kayling Józsefet s Schwartz Mártont és a Szent Julián erőd borzalmas földalatti börtönébe vitték őket. A büntetés ezen megkülönböztetett nemét érdemelték, amiért külföldön születtek, ahonnét a király hívására és engedelmével jöttek, hogy a maranhavi indiánokért dolgozzanak, a nemzetért s a vallásért folytatott fáradhatatlan munkában. Mindezért a rettenetes sötét fogságot kapták.” ‘1760 december 2-án érkeztek a magyar szerzetesek a borzalmas lisszaboni börtönbe. Szentmártony Ignác előmutatta királyi meghívó levelét. Elvették tőle. Egy év múlva átvitték a Sáp Julián erőd kazamatáiba. Fáy Dávid előbb az almeidai fogház tömlöcében, 1762 óta szintén a Sao Julián erődben volt elzárva. Itt volt Kayling József és Szluha János is. Szluha szabadult leghamarabb. Tábornok bátyja Kaunitz osztrák államkancellár mindent elkövetett kiszabadítása érdékében, de a bécsi kancellária egyszerűen azt a választ kapta, hogy Szluha nem szerepel a foglyok nyilvántartásában. Végül is Khevenmüller lisszaboni osztrák követ személyesen járta végig a fogházakat és igy szabadította ki. JVlária Tpréy^-löhhször- közbenjárt a jezsuita foglyok érdekében, de Pombal hajthatatlan maradt. Fáy törékeny teste nem bírta sokáig a földalatti cellák levegőjét. Eckert Anzelm jezsuita házfőnök, cellatársa naplójában, melyet később egy német protestáns iró tett közzé, leírja szenvedéseit. 1767 január 12-én halt meg a Sao Julian erőd földalatti cellájában, 45 éves korában, hét évi kegyetlen várfogság után. Báró Lebzelter lisszaboni osztrák követ állandóan közbenjárt a foglyok érdekében, de eredményt csak 1777-ben sikerült elérnie. Szentmártony és Kayling 18 évi fogság után szabadult ki. Lebzelter azonnal magához hivatta őket és ezer-ezer pengő útiköltséget adott nekik. Együtt jöttek Genováig. Kayling, néhány társával innen Rómába ment, majd visszatért Selmecbányára, ahová plébánosnak nevezték ki. Szentmártony magához kérette és Szetmártonynak töviről-hegyire el kellett mesélnie fogsága történetét, A királynő kegydijat biztosított számára, de az agg tudós lemondott róla a szegények javára. Belicára, majd Csáktornyára vonult vissza plébánoskodni. 1793 április 15-én halt meg zalamegyei otthonában. Szluha báró Győrben, Nagyszombaton és Sopronban tanárkodott és itt is halt meg. Kayling utoljára Bélabányán volt plébános. Hogy a két sokat szenvedett szerzetes mikor fejezte be pályafutását, nem sikerült megállapítani. “Az ostoba mindig olyan társaságot keres, amelyben c lehet az első, — az okos pedig olyant, amelyben mindenki különb nála.” (Móra Ferenc) / A viszhang Kropacsek Boldizsár balatoni nyaralásáról hazatérve a következőképen nyilatkozott baráti körében: — Nagyon hálás vagyok a tihanyi visszhangnak, bárcsak mindig ott nyaraltunk volna. Képzeljétek, húsz éve vagyok házas, de most történt meg először, hogy a feleségemnek is visszapofáztak . . , Mulatságos A nyári bohózat szünetében a színigazgató beszélget a vendégként megjelent kollégával. :— Na, hogy mulattál nálunk? — Nagyon jól. Már amikor beléptem, nevetnem kellett, hogy milyen üres a nézőtér. Eltűntem . .. Kopognak a hullaház kapuján: — Köp, köp, köp! — Ki az — dugja ki fejét az őr. — Én vagyok — válaszol egy részeg hang. — Aziránt érdeklődöm, nem hoztak-e ide engem? Három napja nem mentem tudniillik haza és már kezdek aggódni magamért . . . KÉSZÜL MÁR JAVÁBAN A Jó PÁSZTOR NAPTÁRA Mindössze 75 cent lesz az ára. A Jó Pásztor minden olvasója megkapja, ha idejében. megrendeli. Küldje be a Naptár árát az előfizetésével együtt. (THE GOOD SHEPHERD) Founder: i». T. TARKANY alapította — ivii KornRn, hitiil feltettél tona : — blök meg az elleJMHíl, sőt többet, ha lehet. U2: t akadályozod meg, te átkoz >tt Csupacsont! Kedvtelve i losolygott erre a Halál: — Ez már más, fiam! Jó, hogy szóltál, 'íem nyúlok én hozzák egy u jjal sem. Ilyen ember kell nekem az élők A NAPOS OLDALRÓL
