A Jó Pásztor, 1947. augusztus (26. évfolyam, 31-34. szám)
1947-08-01 / 31. szám
PAGE 8 OLDAL AUGUST 1, 1947 A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Pünkösd után 10. vasárnap. Szt. Lukács 18. fej., 9-14 szakasz EVANGÉLIUM Az időben mondá Jézus a következő példabeszédet: Két ember méné föl a templomba, hogy imádkozzék; egyik farizeus, másik vámos. A farizeus megállva, igy imádkozék magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek; rabló, igaztalan, házasságtörő, mint ez a vámos is . . . Kétszer bőj tölök hetenkint, tizedet adok mindenből, amim van. — A vámos pedig távol állván, szemét sem merte fölvetni az égre, hanem a mellét verve, mondá: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. — Mondom nektek: ez megigazulva méné haza, inkább mint amaz, mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. SZENTBESZÉD Két ember méné fel a templomba, hogy imádkozzanak: Templomba ment mind a kettő, “Egy farizeus és egy vámos,” —- a templomba, vagyis az Isten házába és imádkozni ment oda mind a kettő; imádkozni, mert hiszen a templom — az Ur szava szerint is — az imádság háza. Imádkozni akartak mind a ketten a templomban, vagyis a szivükbe, a lelkűkbe akartak egy kissé betekinteni, számot akartak vetni önmagukkal, hogy milyenek az emberek nem is önmaguk előtt, hanem hogy milyenek az Isten előtt. Le akartak ereszkedni a belsejük mélyére, hogy megismerjék bűnös voltukat, hogy belássák semmiségüket, hogy bocsánatot és irgalmat könyörögjenek le a végtelen jóságu Istentől. Aztán pedig fel akartak emelkedni a mélységből a magasságokba, a bűnből az erényre, a piszkos földről a tiszta égre, hogy a lelkűk megteljék kegyelemmel, a szivük túláradjon szeretettel Isten és ember iránt, hogy igy megigazulva hagyják el az Isten házát és az Isten békéjiét vive magukkal, tudjanak szolgálatkészek lenni Isten iránt és jóakaratuak az embertársaikkal szemben. Mert, kedves Olvasóim, ez az igazi, a jó imádságnak az eredménye ... Belátom bűnös voltamat, megalázom magamat, megkövetem az Urat s ha mindezt megteszem, akkor majd az Ur magához emel engem, megtisztítja lelkem, békét ad nekem és jóakaratot a szivemnek. Ha az imádság után ilyesmit érzek, ha úgy érzem, hogy jobb lettem, ha az Isten parancsai után készségesebb s az emberek iránt nemesebb vagyok, akkor Gondoljon a közelgő télre! Furnace tisztítás javítás, ujracementezés Uj és használt furnacek, alkatrészek Lorain Home Service 5118 Lorain Ave. AT. 8905 jól imádkoztam s akkor megtaláltam az Urat, de ha az imádság után csak olyan vagyok, mint voltam, csak olyan öntelt és gőgös, aki talán csak azért imádkoztam, hogy elmondhassam a farizeussal: “nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, nem vagyok olyan, mint ez a vámos is,” akkor bizony roszszul imádkoztam, s akkor az Urat ugyancsak nem találtam meg”. íme, a farizeus és a vámos is imádkozni ment a templomba . . . De mig a farizeust a kevélysége, a gőgje megakadályozta abban, hogy megtalálja az Istent, mert az írás szerint: “Isten a kevélyeknek ellenáll,” vagy amint a mai szent evangélium mondja: “Minden, aki magát fölmagasztalja, megaláztatik”, addig a vámost éppen az alázatossága, a töredelmes bünvallomása elvezette az Úrhoz, mert Isten az alázatosaknak adván kegyelmét, “Minden aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” Isten előtt csakis az alázatosság tehet bennünket kedvesekké, egyedül a töredelmes bünvallomás eszközölheti ki a bünbocsánatot. “A töredelmes és alázatos szivet nem veted meg, Uram,” — mondja már a zsoltáros is. —- Éppen ezért mondja az Ur Krisztus is ismételten tanítványainak: “tanuljatok tőlem, mert szelid vagyok és alázatos szivü.” És ha Krisztus Urunk ezt a tanitást adja, akkor mindenesetre nem hiába adja, hanem azért, mert ez az egyedüli ut, amelyen a jó Istenhez eljuthatunk. A gőg, az önteltség útja nem az Isten útja, hanem az ördög útja; azon az Istentől mindinkább eltávolodunk és mindjobban közeledünk — a pusztuláshoz, az örvény felé. Ha a gőg, az önteltség útja lenne az igazi ut, akkor Krisztus Urunk nem azt mondta volna: “tanuljatok tőlem, mert alázatos szivü vagyok,” hanem valami mást, de mert ezt mondotta, azért biztos, hogy az alázatosság útja az igazi ut. Óh, boldogok vagyunk, ha a vámos útjára lépünk, ha az Ur házában nem az embereket keressük, nem önmagunkat keressük, hanem igenis keressük a megigazulást, a megtisztulást, keressük a jó Istent. Az Isten házában el kell némulnia minden kevélységnek, minden gőgnek, az Isten házában elismerés és dicséret csak az Istent illeti meg. Azért, midőn a templomba lépek, első gondolatom az legyen: az Ur házába léptem: az Ur háza az imádságnak háza, itt csak az imádságnak van helye, kivül hagyok hát minden világi kiváncsiskodást, minden szórakozottságot, sőt lehetőleg minden világi gondot és bajt, itt az Urnák akarok szolgálni, itt csak az Urat akarom keresni, az Úristent akarom megtalálni .. . Az emberek szemlélete esetleg kevéllyé tehet, de ha az Istennel szemben állitom oda magamat, akkor biztosan alázatos leszek. Ha pedig alázatos vagyok, ha nemcsak térdemet, hanem eszemet és akaratomát is meghajlitom az Isten előtt, —- akkor majd megtalálom az Istent és akkor megigazultan s mint jobb ember hagyom el az Ur házát, az imádság házát. Ámen. A Szentirás •iiuiiimmimmiiimiimmiimmiiimmiimimiiiiiimiimiiimma versekben "hm mberlaéf tegmM, togfta-■égesebb ttrténeto rum Itt Megírva a SZENTIRÁSBAN — VERSEKBEN, hogy annak, aki olvassa, minden sora lelkében maradjon, mint a márványoa as aranyozott Írás. Mert ha fehér márvány a lélek, nem lehet rajta szebb Írás a Biblia verselnél.” AZ CJ TESTAMENTOM GARÁZSOKAT FELÁLLÍTUNK ( Anyagot adunk hozzá — Egy és két autóra 36 hónapi törlesztésre. Minden fajta. THE AETNA LUMBER CO. 3674 EAST 93 ST. — MI 1185 — CLEVELAND, OHIO Terjesztő a hitet több számos püspökkel. István király, midőn megkoronáztatott, Megalapitá a királyi tanácsot, Mely legnagyobb részben állott főpapokból És sok tekintélyes főméltóságokból. Nagyváradon, Pécsen, Győrben és Kalocsán, Székesfehérváron, Esztergomban, Nyitrán, Veszprémben püspöki székeket állitott, Miket terjedelmes birtokkal ellátott. Legyőzte Kupát, a somogyi fővezért, Ki még mindig harcolt az ős pogány hitért. , István volt a magyar népnek apostola, Aki a szent hitet felvirágoztatta. Szent Gellert püspök halála Nyugadalomban volt az egyház és a hit, Egész András király uralkodásáig; Ekkor Vatha nevű pogány vezér alatt, A régibb pogányok ismét fellázadtak. Széltében-hoszában dúlták az országot, Sok keresztény főpap kinos halált látott; Templomot és zárdát földig Tombolának, Roppant áldozata lett e lázadásnak. Szent Gellért püspök is áldozatul esett, A hit ellen támadt pogányság dühének. Ő, ki korának volt legnagyobb férfia, Az egyház hü őre, hitünk apostola. Gellértnek Velence volt szülő hazája, Még Szent István hivta őt Magyarországba, Ahol hallatlan érdemeket szerzett, A hitet ápolván, élve szent életet. A vértanuság lett tettének a bére, Vértanú koronát nyert -Jézustól érte! Éppen Budára ment püspöktársaival — S több számos keresztény főrangú urakkal — Midőn már a Dunát elérte a menet, Hirtelen rájuk tört egy vad pogány sereg! Iszonyú kőzáport zúdítottak rájuk, Szent Gellért térdre hullt és úgy imádkozott. A királyi trónon őt Béla követé. Uralkodásának három éve alatt, Tettének emléke örökre felmarad. Vatha fia: János, még egyszer próbát tett, Összetoborozott, egy hatalmas sereget, Mely azt követelte, hogy a pogány vallást, Léptessék életbe a régi szertartást. Béla először e kérés elől kitért, Három napi időt megfontolásra kért. De ezalatt ő is hadsereget gyűjtött, Teljes erővel a zendülőkre ütött És elfogatá a főkolomposokat És egész szigorral bünteté azokat. A gyülevész hadat aztán széjjelverette, Hogy az magát többé nem. szedhető rendbe. Magyarországon a pogányság hatalma Ekkor véglegesen földre lett tiporva. A keresztény hitet már ezután senki Sem szóval, sem tettel nem merte zavarni. Aranyból, ezüstből pénzek verettettek, Melyen Szűz Mária képei diszlettek. Csendben volt az egyház és a keresztény hit, Negyedik Béláig, a tatárjárásig. Szent Imre herceg emléke És ime a kövek, mit reájuk szórtak, Fent a levegőben mind függve maradtak. Vissza a földre egy kődarab sem hullott, Mintha láthatatlan kezek tartanák ott! Látva ezt Vatha, a pogányok vezére, Nem az, hogy felnyitott volna vak elméje E csoda láttára — sőt ellenkezőleg, Hitetlen érzete még dühösebbé lett. Rárohant népével a keresztényekre, Elfogván azokat — rabláncra verette. De ekkor a kövek, melyek feldobattak, Most szélvész módjára ismét lehullottak, S a pogányok közül többet agyonvertek, És még sokkal többet megsebesitettek. De ez még jobban felbőszité a vezért, Még jobban szomjuzú a hü keresztény vért. A foglyokat tehát kinpodra vonatta — Gellértet kivéve — mind legyilkoltatta. “Ez — úgymond — ne haljon meg a többiekkel Máskép számolunk le ennek életével; Különösebb legyen az ő halálneme, Mert ő volt vallásunk legnagyobb ellene! Ősi hitünk ellen ő emelt sok vádat, És támogatá a keresztény egyházat. Áldozatainknak ő volt ellensége, Hurcoljátok fel őt ama hegytetőre!” Ekkép dühöng Vatha s a pogány katonák, A jámbor főpapot durván megragadják, És felhurcolják őt a szikla ormára, Ott tovább a Vatha parancsára várva. A szikla bérc fejét ködfátyol takarja, Rideg sötét tövét az ősz Duna mossa. A vad pogány horda már a tetőre ért, Mely között ott áll az ősz püspök szent Gellért. Vasbuzogányára támaszkodik Vatha, Cinkostársai csak parancsára várva. Int a pogány vezér — nézése vészfelhő — Amelyre egy hordót hengeritnek elő. Ki van a hordónak ütve fél feneke, Szögekkel van annak kiverve belseje. Amelynek hegyei lefelé merednek, Mi lehet célja ezen készületnek? Tudja ezt szent Gellért, már előre tudta, Hogy ez a hordó lesz az ő koporsója, Mert megragadják őt s ő felnéz az égre, És a szöggel kivert hordó belsejébe Erőszakolják őt, mialatt a szögek Gyenge öreg testén ütnek ezer sebet. E percben a nap még jobban elsötétül, A bérc homlokáról a hordó legördül. Amint az a sziklafalhoz verődik, Rémes csattogása többször visszahangzik! A hit vértanúja Istenhez könyörög És egy jobb hazába ment most Gellért püspök. Budán van ez a hegy, melyet e történet Miatt nevez a nép: “szent Gellért hegyének!” Hazánk földjén ömlött a szent püspök vére, Legyen áldott, mert e földet megszentelte. Később András király leverte * a hadat, És megfékező a pogány lázadókat. Halálitélet volt mindazokra mérve, Akik meg nem tértek a keresztény hitre. Midőn András király életét bevégzé, Szent István királynak több volt a gyermeke, De csak Imre maradt közülök életbe, Kit oly nevelésben részesített atyja, Hogy erény virágok virulának rajta István királynuknak kicsi szent Imréje, Volt legdrágább kincse és legszebb reménye. Tiszta volt élete, mint a harmatárnak, Mely bíborán ragyog a hajnal arcának. Zsenge korában az ifjú herceg szive, Vallásos erkölccsel vala körülvéve; A napok nagy részét a templomban töltő, A világnak zaját semminek tekintő. Erények kincstára volt szive és lelke, Elméje nem gondolt, csak az égiekre. Egyedül Istennek akart ő tetszeni, Istennek élt s érte meg is akart halni. Szent István neje, a széplelkü Gizella, Ki Imre fiának volt őrző angyala, Éjjel úgy, mint nappal gondozták, ápolták, Aa ifin szivében a hit szent virágát. Mint a rózsavirág fejlődő bimbója, így jutott el' Imre az ifjú-korba. Délceg, daliás volt testben, kinézésben, Angyali szelídség lakozott szivében. Istenen csüggött ő hévvel és lélekkel, A fény és gazdagság nem ragadá őt el. Egy nap szolgájával, húszéves korába Imádkozni ment a szent György templomába. Istentől azt kérte, hogy jelentené ki: Mily cselekmény volna a legkedvesebb néki? Exíc fény töltő be az egész templomot, Amelyből egy titkos hang ekképen szólott: “Előttem kedves a tiszta szűziesség, A mennyországban ez a legszebb ékesség!” Imrével együtt ezt meghallá szolgája, De Ura kérte őt a titoktartásra. Ekkor hazament a templomból a herceg És királyi atyja igy szólitá őt meg: “Kedves fiam, Imre! elérted az időt, Amelyben nősülhetsz, tehát válassz egy nőt!” Imre szivén e szók átalnyilalának, De ő engedelmes fia volt atyjának. “Legyen — úgymond — atyám a te akaratod!” De kebléből titkon nagy busán sóhajtott. A nászünnepélyre, midőn elkészültek, Az ifjú házaspár az oltárhoz lépett És örök hűséget fogadtak egymásnak, És egymástól többet soha ej nem váltak. Nem lett az együttlét ám örökkévaló, Mivel a nászágy lett két csendes koporsó, Isten akará azt, hogy a két dicső szent, Egymásé lehessen az égben odafent. Koporsójuk fölött égi fény ragyogott, És a bus atya is megvigasztalódott. Imre nem lehetett hazánknak királya, De lett Isten előtt hazánk szószólója. Pünkösd után 10. vasárnap Szent Máté 17. rész, 72. szakasz EVANGÉLIUM Azon időben egy ember méné Jézushoz és térdre esvén előtte, mondá: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros és kínosan szenved, mert sokszor tüzbe esik, gyakran vízbe. És bemutattam őt tanítványaidnak, azonban .ők nem gyógyíthatták meg őt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Óh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek veletek, meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt ide, hozzám. És megfedá őt Jézus és kiméne belőle az ördög és meggyógyula a gyermek azon órától. Akkor a tanítványok titkon Jézushoz járulának, mondván: Miért nem Űzhettük mi ki azt? Mondá nekik Jézus: A ti hitetlenségtek miatt. Mert bizony mondom nektek, ha annyi hitetek leend, mint a mustármag, s mondjátok e hegynek: Menj innét amoda, elmegyen; és semmi sem lesz nektek lehetetlen. Ez a faj pedig nem űzetik ki, hanem csak az imádság és a böjtölés által. Mikor pedig Galileában tartózkodtak, mondá nekik Jézus: Az ember Fia az emberek kezeibe adatik s megölik őt; de harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD Szent László király emléke Van-e magyar, kinek szive ne dobogna, Szent László királyunk nevét ha hallotta? Van-e magyar, aki fel ne lelkesülne, Mikor ez a dicső szent név jut eszébe? Mert hiszen szent István király kora óta Nem volt hazánknak ily dicső apostola! Nagy nevét ismeri nemcsak Magyarország, Nemcsak Európa, hanem egész világ. Apostoli király, fejedelmi atya Volt ő és nemzetünk most is az ő fia! Népét, midőn harcba vezette szent László, Győzelmesen lengett ott a harci zászló. Király, vezér s atya volt ős egy személyben, Neve örökké él a nemzet szivében. Neve és emléke halhatatlan marad, Mig csak egy magyar él a kerek ég alatt. (Folytatjuk) Krisztus Urunkhoz, — amint hallottuk ;— egy ember rnéne és térdre esvén előtte, mint fiának egészségéért esedező, mondá: Uram, könyörülj fiamon, mert sokszor tüzbe esik, gyakran vízbe. És bemutattam őt tanítványaidnak, de nem gyógyíthatták meg őt. Ezen ifjú, akiről itt szó van, nehéznyavalyás volt és ezáltal nagyon gyötörtetek. A nehéznyavalya, a mely' közönségesen az altest kóros idegzetében alapszik, leginkább holdváltozáskor jelentkezik s azért nevezték az ilyen betegeket holdkórosoknak. Amint a holdkóros ifjú atyja előadta kérését, Jézus eképpen felelt: Óh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek veletek, meddig tűrlek titeket? Mintha mondta volna Krisztus Urunk: Oh, durva és lázongó zsidók, keménynyaku és pártütő atyáknak fiai, kik a durvaságot atyáiktól örökölték és midőn láttátok, hogy én ennyi és ilyen nagy csodákat művelek, mégse hittetek énbennem, sőt azzal gúnyolódtatok, hogy én a csodákat Belzebub, az ördögök fejedelme által viszem véghez. Krisztus urunk ezen szemrehányást, amelyet a holdkóros fiú atyjának, a zsidóknak és az írástudóknak tett, nyomban követi az ő végtelen könyörületessége, amikor igy szól: Hozzátok őt ide, hozzám ... És kemény fenyegetés közt megparancsolta a sátánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög s meggyógyula a gyermek azon órától. Akkor a tanítványok titkon Jézushoz járulának, mondván: Miért nem Űzhettük mi ki azt? Mondá nékik Jézus: a ti hitetlenségtek miatt, azaz — hitetek erőtlensége miatt. Mert bizony mondom nektek, ha annyi hitetek leend, mint a mustármag és mondjátok e hegynek, tudniillik a Táborhegynek, melyről Krisztus lejött: Menj innét el amoda, elmegyen és semmi se lesz lehetetlen nektek . . . Ha volna igaz hit bennetek, belső erővel teljes hit, külsőleg bármily csekély, az emberektől megvetett látszatra olyan, mint a mustármag, amely külsőleg kicsiny és csekélynek látszó, de bensőleg tele van termő erővel, olyan dolgokat vihetnétek véghez, amelyek lehetetleneknek látszanak. Ez a faj pedig, tudniillik az ördögi faj — mondá folytatólag Jézus — nem űzetik ki, hanem csak imádság és böjtölés által. Ez a másik ok, amiért nem űzhették ki a tanítványok a holdkóros fiúból az ördögöt: az első ok pedig a beteg fiú atyjának és zsidó hitsorsosainak a hitetlensége, úgyszintén az apostolok csekély hite volt. Az ily hatalmas, gonosz lélek, mint amilyen ama fiút megszállotta, csak oly hit által űzhető ki, amelyet tartós imádság és böjtölés támogat. Imádságot (Istennel való egyesülést) és böjtölést (megtartóztatást minden olyantól, amely az érzékiséget táplálja, ingerli és ezáltal a lelket fertőzteti), a hit már átalán követel a gonosz lélek kiűzésére, de, ha ezek különös hatalommal bírnak, akkor az Istennel való egyesülés különösen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösztönök fékezése és az ételben, valamint italban még a szükségesektől való megtartóztatás által is, különösen buzgó legyen. Krisztus tehát mondani akarja, hogy azoknak, akik erősebb ördögöket akarnak kiűzni, különös szivtisztasággal kell birniok és Istennel legbensőbb egyesülésben kell lenniük. Mások szerint ezen eszközök magukra a megszállottakra vonatkoznak; hogy ezek is, amennyiben lelki erejük nincs egészen a sátán hatalmában, saját megszabadulásukra szintén azt, ami ebben foglaltatik, fölébreszteni kötelesek, az magától értetődik. Amire Üdvözítőnk az ilyen gonosz lélekről tanít, azt a szt, atyák utasítása szerint megromlott hajlamaink és szokásos szellemére alkalmazzuk. Ez az imádság és böjtölés által űzhető ki. Kevélység és érzékiség által jön a bűn a világra; böjtölés által lehet a kevélységet legyőzni. Igaz hit, imádság és böjtölés által, kedves Olvasóim, Űzzük el magunktól /z ördögöt s megromlott hajlamaink és szokásos bűneink benső, gonosz szellemét és akkor fogjuk látni beváltva azon fényes Ígéretet, melyet az isteni Üdvözítő tett, midőn tanítványaihoz igy szólt: “Ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” SZERETETTEL KÉRJÜK* Térjessze rokonai, barátai s ia mer ősei körében "A Jó Pásztor"-!! GIRLS! WOMEN! TRY THIS IF YOU’RE NERVOUS On ‘CERTAIN DAYS’ of The Month! Do female functional monthly disturbances make you feel nervous, fidgety, cranky, so tired and ‘dragged out’—at such times? Then do try Lydia E. Pinkham’s Vegetable oő/dúc C.CPvnAAamlä Compound to relieve such symptoms. It’s famous for this purpose! Taken regularly—Pinkham’s Compound helps build up resistance against such distress. And that’s the kind of product you should buy. Thousands have reported benefit! Worth trying. VEGETABLE COMPOUND
