A Jó Pásztor, 1947. augusztus (26. évfolyam, 31-34. szám)

1947-08-01 / 31. szám

PAGE 8 OLDAL AUGUST 1, 1947 A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Pünkösd után 10. vasárnap. Szt. Lukács 18. fej., 9-14 szakasz EVANGÉLIUM Az időben mondá Jézus a kö­vetkező példabeszédet: Két em­ber méné föl a templomba, hogy imádkozzék; egyik fari­zeus, másik vámos. A farizeus megállva, igy imádkozék ma­gában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek; rabló, igazta­lan, házasságtörő, mint ez a vámos is . . . Kétszer bőj tölök hetenkint, tizedet adok minden­ből, amim van. — A vámos pe­dig távol állván, szemét sem merte fölvetni az égre, hanem a mellét verve, mondá: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. — Mondom nektek: ez megiga­­zulva méné haza, inkább mint amaz, mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik és aki magát megalázza, felma­­gasztaltatik. SZENTBESZÉD Két ember méné fel a tem­plomba, hogy imádkozzanak: Templomba ment mind a kettő, “Egy farizeus és egy vámos,” —- a templomba, vagyis az Is­ten házába és imádkozni ment oda mind a kettő; imádkozni, mert hiszen a templom — az Ur szava szerint is — az imád­ság háza. Imádkozni akartak mind a ketten a templomban, vagyis a szivükbe, a lelkűkbe akartak egy kissé betekinteni, számot akartak vetni önmaguk­kal, hogy milyenek az emberek nem is önmaguk előtt, hanem hogy milyenek az Isten előtt. Le akartak ereszkedni a belse­jük mélyére, hogy megismer­jék bűnös voltukat, hogy be­lássák semmiségüket, hogy bo­csánatot és irgalmat könyörög­jenek le a végtelen jóságu Is­tentől. Aztán pedig fel akartak emel­kedni a mélységből a magas­ságokba, a bűnből az erényre, a piszkos földről a tiszta égre, hogy a lelkűk megteljék kegye­lemmel, a szivük túláradjon szeretettel Isten és ember iránt, hogy igy megigazulva hagyják el az Isten házát és az Isten békéjiét vive magukkal, tudja­nak szolgálatkészek lenni Isten iránt és jóakaratuak az ember­társaikkal szemben. Mert, kedves Olvasóim, ez az igazi, a jó imádságnak az ered­ménye ... Belátom bűnös vol­tamat, megalázom magamat, megkövetem az Urat s ha mind­ezt megteszem, akkor majd az Ur magához emel engem, meg­tisztítja lelkem, békét ad ne­kem és jóakaratot a szivemnek. Ha az imádság után ilyesmit érzek, ha úgy érzem, hogy jobb lettem, ha az Isten parancsai után készségesebb s az emberek iránt nemesebb vagyok, akkor Gondoljon a közelgő télre! Furnace tisztítás javítás, ujracementezés Uj és használt furnacek, alkatrészek Lorain Home Service 5118 Lorain Ave. AT. 8905 jól imádkoztam s akkor meg­találtam az Urat, de ha az imád­ság után csak olyan vagyok, mint voltam, csak olyan öntelt és gőgös, aki talán csak azért imádkoztam, hogy elmondhas­sam a farizeussal: “nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, nem vagyok olyan, mint ez a vámos is,” akkor bizony rosz­­szul imádkoztam, s akkor az Urat ugyancsak nem találtam meg”. íme, a farizeus és a vámos is imádkozni ment a templomba . . . De mig a farizeust a ke­vélysége, a gőgje megakadályoz­ta abban, hogy megtalálja az Istent, mert az írás szerint: “Isten a kevélyeknek ellenáll,” vagy amint a mai szent evan­gélium mondja: “Minden, aki magát fölmagasztalja, megaláz­tatik”, addig a vámost éppen az alázatossága, a töredelmes bünvallomása elvezette az Úr­hoz, mert Isten az alázatosak­nak adván kegyelmét, “Minden aki magát megalázza, felma­­gasztaltatik.” Isten előtt csak­is az alázatosság tehet bennün­ket kedvesekké, egyedül a tö­redelmes bünvallomás eszközöl­heti ki a bünbocsánatot. “A töredelmes és alázatos szivet nem veted meg, Uram,” — mondja már a zsoltáros is. —- Éppen ezért mondja az Ur Krisztus is ismételten tanítvá­nyainak: “tanuljatok tőlem, mert szelid vagyok és alázatos szivü.” És ha Krisztus Urunk ezt a tanitást adja, akkor min­denesetre nem hiába adja, ha­nem azért, mert ez az egyedü­li ut, amelyen a jó Istenhez el­juthatunk. A gőg, az önteltség útja nem az Isten útja, hanem az ördög útja; azon az Istentől mindinkább eltávolodunk és mindjobban közeledünk — a pusztuláshoz, az örvény felé. Ha a gőg, az önteltség útja len­ne az igazi ut, akkor Krisztus Urunk nem azt mondta volna: “tanuljatok tőlem, mert aláza­tos szivü vagyok,” hanem va­lami mást, de mert ezt mondot­ta, azért biztos, hogy az aláza­tosság útja az igazi ut. Óh, boldogok vagyunk, ha a vámos útjára lépünk, ha az Ur házában nem az embereket keressük, nem önmagunkat ke­ressük, hanem igenis keressük a megigazulást, a megtisztu­lást, keressük a jó Istent. Az Isten házában el kell némul­­nia minden kevélységnek, min­den gőgnek, az Isten házában elismerés és dicséret csak az Istent illeti meg. Azért, midőn a templomba lépek, első gondolatom az le­gyen: az Ur házába léptem: az Ur háza az imádságnak háza, itt csak az imádságnak van he­lye, kivül hagyok hát minden világi kiváncsiskodást, minden szórakozottságot, sőt lehetőleg minden világi gondot és bajt, itt az Urnák akarok szolgálni, itt csak az Urat akarom keresni, az Úristent akarom megtalál­ni .. . Az emberek szemlélete esetleg kevéllyé tehet, de ha az Istennel szemben állitom oda magamat, akkor biztosan aláza­tos leszek. Ha pedig alázatos vagyok, ha nemcsak térdemet, hanem eszemet és akaratomát is meghajlitom az Isten előtt, —- akkor majd megtalálom az Istent és akkor megigazultan s mint jobb ember hagyom el az Ur házát, az imádság házát. Ámen. A Szentirás •iiuiiimmimmiiimiimmiimmiiimmiimimiiiiiimiimiiimma versekben "hm mberlaéf tegmM, togfta-■égesebb ttrténeto rum Itt Meg­írva a SZENTIRÁSBAN — VER­SEKBEN, hogy annak, aki olvas­sa, minden sora lelkében ma­radjon, mint a márványoa as aranyozott Írás. Mert ha fehér márvány a lélek, nem lehet raj­ta szebb Írás a Biblia verselnél.” AZ CJ TESTAMENTOM GARÁZSOKAT FELÁLLÍTUNK ( Anyagot adunk hozzá — Egy és két autóra 36 hónapi törlesztésre. Minden fajta. THE AETNA LUMBER CO. 3674 EAST 93 ST. — MI 1185 — CLEVELAND, OHIO Terjesztő a hitet több számos püspökkel. István király, midőn megkoronáztatott, Megalapitá a királyi tanácsot, Mely legnagyobb részben állott főpapokból És sok tekintélyes főméltóságokból. Nagyváradon, Pécsen, Győrben és Kalocsán, Székesfehérváron, Esztergomban, Nyitrán, Veszprémben püspöki székeket állitott, Miket terjedelmes birtokkal ellátott. Legyőzte Kupát, a somogyi fővezért, Ki még mindig harcolt az ős pogány hitért. , István volt a magyar népnek apostola, Aki a szent hitet felvirágoztatta. Szent Gellert püspök halála Nyugadalomban volt az egyház és a hit, Egész András király uralkodásáig; Ekkor Vatha nevű pogány vezér alatt, A régibb pogányok ismét fellázadtak. Széltében-hoszában dúlták az országot, Sok keresztény főpap kinos halált látott; Templomot és zárdát földig Tombolának, Roppant áldozata lett e lázadásnak. Szent Gellért püspök is áldozatul esett, A hit ellen támadt pogányság dühének. Ő, ki korának volt legnagyobb férfia, Az egyház hü őre, hitünk apostola. Gellértnek Velence volt szülő hazája, Még Szent István hivta őt Magyarországba, Ahol hallatlan érdemeket szerzett, A hitet ápolván, élve szent életet. A vértanuság lett tettének a bére, Vértanú koronát nyert -Jézustól érte! Éppen Budára ment püspöktársaival — S több számos keresztény főrangú urakkal — Midőn már a Dunát elérte a menet, Hirtelen rájuk tört egy vad pogány sereg! Iszonyú kőzáport zúdítottak rájuk, Szent Gellért térdre hullt és úgy imádkozott. A királyi trónon őt Béla követé. Uralkodásának három éve alatt, Tettének emléke örökre felmarad. Vatha fia: János, még egyszer próbát tett, Összetoborozott, egy hatalmas sereget, Mely azt követelte, hogy a pogány vallást, Léptessék életbe a régi szertartást. Béla először e kérés elől kitért, Három napi időt megfontolásra kért. De ezalatt ő is hadsereget gyűjtött, Teljes erővel a zendülőkre ütött És elfogatá a főkolomposokat És egész szigorral bünteté azokat. A gyülevész hadat aztán széjjelverette, Hogy az magát többé nem. szedhető rendbe. Magyarországon a pogányság hatalma Ekkor véglegesen földre lett tiporva. A keresztény hitet már ezután senki Sem szóval, sem tettel nem merte zavarni. Aranyból, ezüstből pénzek verettettek, Melyen Szűz Mária képei diszlettek. Csendben volt az egyház és a keresztény hit, Negyedik Béláig, a tatárjárásig. Szent Imre herceg emléke És ime a kövek, mit reájuk szórtak, Fent a levegőben mind függve maradtak. Vissza a földre egy kődarab sem hullott, Mintha láthatatlan kezek tartanák ott! Látva ezt Vatha, a pogányok vezére, Nem az, hogy felnyitott volna vak elméje E csoda láttára — sőt ellenkezőleg, Hitetlen érzete még dühösebbé lett. Rárohant népével a keresztényekre, Elfogván azokat — rabláncra verette. De ekkor a kövek, melyek feldobattak, Most szélvész módjára ismét lehullottak, S a pogányok közül többet agyonvertek, És még sokkal többet megsebesitettek. De ez még jobban felbőszité a vezért, Még jobban szomjuzú a hü keresztény vért. A foglyokat tehát kinpodra vonatta — Gellértet kivéve — mind legyilkoltatta. “Ez — úgymond — ne haljon meg a többiekkel Máskép számolunk le ennek életével; Különösebb legyen az ő halálneme, Mert ő volt vallásunk legnagyobb ellene! Ősi hitünk ellen ő emelt sok vádat, És támogatá a keresztény egyházat. Áldozatainknak ő volt ellensége, Hurcoljátok fel őt ama hegytetőre!” Ekkép dühöng Vatha s a pogány katonák, A jámbor főpapot durván megragadják, És felhurcolják őt a szikla ormára, Ott tovább a Vatha parancsára várva. A szikla bérc fejét ködfátyol takarja, Rideg sötét tövét az ősz Duna mossa. A vad pogány horda már a tetőre ért, Mely között ott áll az ősz püspök szent Gellért. Vasbuzogányára támaszkodik Vatha, Cinkostársai csak parancsára várva. Int a pogány vezér — nézése vészfelhő — Amelyre egy hordót hengeritnek elő. Ki van a hordónak ütve fél feneke, Szögekkel van annak kiverve belseje. Amelynek hegyei lefelé merednek, Mi lehet célja ezen készületnek? Tudja ezt szent Gellért, már előre tudta, Hogy ez a hordó lesz az ő koporsója, Mert megragadják őt s ő felnéz az égre, És a szöggel kivert hordó belsejébe Erőszakolják őt, mialatt a szögek Gyenge öreg testén ütnek ezer sebet. E percben a nap még jobban elsötétül, A bérc homlokáról a hordó legördül. Amint az a sziklafalhoz verődik, Rémes csattogása többször visszahangzik! A hit vértanúja Istenhez könyörög És egy jobb hazába ment most Gellért püspök. Budán van ez a hegy, melyet e történet Miatt nevez a nép: “szent Gellért hegyének!” Hazánk földjén ömlött a szent püspök vére, Legyen áldott, mert e földet megszentelte. Később András király leverte * a hadat, És megfékező a pogány lázadókat. Halálitélet volt mindazokra mérve, Akik meg nem tértek a keresztény hitre. Midőn András király életét bevégzé, Szent István királynak több volt a gyermeke, De csak Imre maradt közülök életbe, Kit oly nevelésben részesített atyja, Hogy erény virágok virulának rajta István királynuknak kicsi szent Imréje, Volt legdrágább kincse és legszebb reménye. Tiszta volt élete, mint a harmatárnak, Mely bíborán ragyog a hajnal arcának. Zsenge korában az ifjú herceg szive, Vallásos erkölccsel vala körülvéve; A napok nagy részét a templomban töltő, A világnak zaját semminek tekintő. Erények kincstára volt szive és lelke, Elméje nem gondolt, csak az égiekre. Egyedül Istennek akart ő tetszeni, Istennek élt s érte meg is akart halni. Szent István neje, a széplelkü Gizella, Ki Imre fiának volt őrző angyala, Éjjel úgy, mint nappal gondozták, ápolták, Aa ifin szivében a hit szent virágát. Mint a rózsavirág fejlődő bimbója, így jutott el' Imre az ifjú-korba. Délceg, daliás volt testben, kinézésben, Angyali szelídség lakozott szivében. Istenen csüggött ő hévvel és lélekkel, A fény és gazdagság nem ragadá őt el. Egy nap szolgájával, húszéves korába Imádkozni ment a szent György templomába. Istentől azt kérte, hogy jelentené ki: Mily cselekmény volna a legkedvesebb néki? Exíc fény töltő be az egész templomot, Amelyből egy titkos hang ekképen szólott: “Előttem kedves a tiszta szűziesség, A mennyországban ez a legszebb ékesség!” Imrével együtt ezt meghallá szolgája, De Ura kérte őt a titoktartásra. Ekkor hazament a templomból a herceg És királyi atyja igy szólitá őt meg: “Kedves fiam, Imre! elérted az időt, Amelyben nősülhetsz, tehát válassz egy nőt!” Imre szivén e szók átalnyilalának, De ő engedelmes fia volt atyjának. “Legyen — úgymond — atyám a te akaratod!” De kebléből titkon nagy busán sóhajtott. A nászünnepélyre, midőn elkészültek, Az ifjú házaspár az oltárhoz lépett És örök hűséget fogadtak egymásnak, És egymástól többet soha ej nem váltak. Nem lett az együttlét ám örökkévaló, Mivel a nászágy lett két csendes koporsó, Isten akará azt, hogy a két dicső szent, Egymásé lehessen az égben odafent. Koporsójuk fölött égi fény ragyogott, És a bus atya is megvigasztalódott. Imre nem lehetett hazánknak királya, De lett Isten előtt hazánk szószólója. Pünkösd után 10. vasárnap Szent Máté 17. rész, 72. szakasz EVANGÉLIUM Azon időben egy ember méné Jézushoz és térdre esvén előt­te, mondá: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros és kí­nosan szenved, mert sokszor tüzbe esik, gyakran vízbe. És bemutattam őt tanítványaidnak, azonban .ők nem gyógyíthatták meg őt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Óh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek vele­tek, meddig tűrlek titeket? Hoz­zátok őt ide, hozzám. És meg­­fedá őt Jézus és kiméne be­lőle az ördög és meggyógyula a gyermek azon órától. Akkor a tanítványok titkon Jézushoz járulának, mondván: Miért nem Űzhettük mi ki azt? Mondá ne­kik Jézus: A ti hitetlenségtek miatt. Mert bizony mondom nektek, ha annyi hitetek leend, mint a mustármag, s mondjá­tok e hegynek: Menj innét amoda, elmegyen; és semmi sem lesz nektek lehetetlen. Ez a faj pedig nem űzetik ki, ha­nem csak az imádság és a böj­tölés által. Mikor pedig Gali­­leában tartózkodtak, mondá ne­kik Jézus: Az ember Fia az emberek kezeibe adatik s meg­ölik őt; de harmadnapra fel­támad. SZENTBESZÉD Szent László király emléke Van-e magyar, kinek szive ne dobogna, Szent László királyunk nevét ha hallotta? Van-e magyar, aki fel ne lelkesülne, Mikor ez a dicső szent név jut eszébe? Mert hiszen szent István király kora óta Nem volt hazánknak ily dicső apostola! Nagy nevét ismeri nemcsak Magyarország, Nemcsak Európa, hanem egész világ. Apostoli király, fejedelmi atya Volt ő és nemzetünk most is az ő fia! Népét, midőn harcba vezette szent László, Győzelmesen lengett ott a harci zászló. Király, vezér s atya volt ős egy személyben, Neve örökké él a nemzet szivében. Neve és emléke halhatatlan marad, Mig csak egy magyar él a kerek ég alatt. (Folytatjuk) Krisztus Urunkhoz, — amint hallottuk ;— egy ember rnéne és térdre esvén előtte, mint fiá­nak egészségéért esedező, mon­dá: Uram, könyörülj fiamon, mert sokszor tüzbe esik, gyak­ran vízbe. És bemutattam őt tanítványaidnak, de nem gyó­gyíthatták meg őt. Ezen ifjú, akiről itt szó van, nehéznyava­lyás volt és ezáltal nagyon gyö­törtetek. A nehéznyavalya, a mely' közönségesen az altest kóros idegzetében alapszik, leg­inkább holdváltozáskor jelent­kezik s azért nevezték az ilyen betegeket holdkórosoknak. Amint a holdkóros ifjú aty­ja előadta kérését, Jézus ekép­­pen felelt: Óh, hitetlen és rom­lott nemzedék, meddig leszek veletek, meddig tűrlek titeket? Mintha mondta volna Krisztus Urunk: Oh, durva és lázongó zsidók, keménynyaku és párt­ütő atyáknak fiai, kik a durva­ságot atyáiktól örökölték és mi­dőn láttátok, hogy én ennyi és ilyen nagy csodákat művelek, mégse hittetek énbennem, sőt azzal gúnyolódtatok, hogy én a csodákat Belzebub, az ördögök fejedelme által viszem véghez. Krisztus urunk ezen szemre­hányást, amelyet a holdkóros fiú atyjának, a zsidóknak és az írástudóknak tett, nyomban kö­veti az ő végtelen könyörüle­­tessége, amikor igy szól: Hoz­zátok őt ide, hozzám ... És ke­mény fenyegetés közt megpa­rancsolta a sátánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög s meggyógyula a gyer­mek azon órától. Akkor a ta­nítványok titkon Jézushoz já­rulának, mondván: Miért nem Űzhettük mi ki azt? Mondá né­kik Jézus: a ti hitetlenségtek miatt, azaz — hitetek erőtlen­sége miatt. Mert bizony mon­dom nektek, ha annyi hitetek leend, mint a mustármag és mondjátok e hegynek, tudniil­lik a Táborhegynek, melyről Krisztus lejött: Menj innét el amoda, elmegyen és semmi se lesz lehetetlen nektek . . . Ha volna igaz hit bennetek, belső erővel teljes hit, külsőleg bár­mily csekély, az emberektől megvetett látszatra olyan, mint a mustármag, amely külsőleg kicsiny és csekélynek látszó, de bensőleg tele van termő erő­vel, olyan dolgokat vihetnétek véghez, amelyek lehetetlenek­nek látszanak. Ez a faj pedig, tudniillik az ördögi faj — mondá folytató­lag Jézus — nem űzetik ki, ha­nem csak imádság és böjtölés által. Ez a másik ok, amiért nem űzhették ki a tanítványok a holdkóros fiúból az ördögöt: az első ok pedig a beteg fiú atyjának és zsidó hitsorsosai­­nak a hitetlensége, úgyszintén az apostolok csekély hite volt. Az ily hatalmas, gonosz lélek, mint amilyen ama fiút megszál­lotta, csak oly hit által űzhető ki, amelyet tartós imádság és böjtölés támogat. Imádságot (Is­tennel való egyesülést) és böj­tölést (megtartóztatást minden olyantól, amely az érzékiséget táplálja, ingerli és ezáltal a lel­ket fertőzteti), a hit már átalán követel a gonosz lélek kiűzé­sére, de, ha ezek különös ha­talommal bírnak, akkor az Is­tennel való egyesülés különö­sen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösztö­nök fékezése és az ételben, va­lamint italban még a szüksége­sektől való megtartóztatás ál­tal is, különösen buzgó legyen. Krisztus tehát mondani akar­ja, hogy azoknak, akik erősebb ördögöket akarnak kiűzni, kü­lönös szivtisztasággal kell bir­­niok és Istennel legbensőbb egyesülésben kell lenniük. Má­sok szerint ezen eszközök ma­gukra a megszállottakra vonat­koznak; hogy ezek is, amennyi­ben lelki erejük nincs egészen a sátán hatalmában, saját meg­szabadulásukra szintén azt, ami ebben foglaltatik, fölébreszteni kötelesek, az magától értetődik. Amire Üdvözítőnk az ilyen gonosz lélekről tanít, azt a szt, atyák utasítása szerint megrom­lott hajlamaink és szokásos szel­lemére alkalmazzuk. Ez az imádság és böjtölés által űz­hető ki. Kevélység és érzéki­ség által jön a bűn a világra; böjtölés által lehet a kevélysé­get legyőzni. Igaz hit, imádság és böjtölés által, kedves Olvasóim, Űzzük el magunktól /z ördögöt s meg­romlott hajlamaink és szokásos bűneink benső, gonosz szelle­mét és akkor fogjuk látni be­váltva azon fényes Ígéretet, me­lyet az isteni Üdvözítő tett, mi­dőn tanítványaihoz igy szólt: “Ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” SZERETETTEL KÉRJÜK* Tér­­jessze rokonai, barátai s ia mer ősei körében "A Jó Pász­tor"-!! GIRLS! WOMEN! TRY THIS IF YOU’RE NERVOUS On ‘CERTAIN DAYS’ of The Month! Do female functional monthly dis­turbances make you feel nervous, fidgety, cranky, so tired and ‘drag­ged out’—at such times? Then do try Lydia E. Pinkham’s Vegetable oő/dúc C.CPvnAAamlä Compound to relieve such symp­toms. It’s famous for this purpose! Taken regularly—Pinkham’s Compound helps build up resist­ance against such distress. And that’s the kind of product you should buy. Thousands have re­ported benefit! Worth trying. VEGETABLE COMPOUND

Next

/
Thumbnails
Contents