A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-06-25 / 159. szám
22 A HÍD Magazin 2004. JÚNIUS 25. Illemtan: Kellemetlenségek kezelése Ha most kell tüsszenteni Tárgyalásokon, társasági összejöveteleken számos kellemetlenségnek vagyunk kitéve. Valamikor ásítanunk, máskor tüsszentenünk kell, sőt előfordulhat, hogy köhögési roham jön ránk. Hogyan illik viselkedni ezekben a helyzetekben? És ha mindez a társaság más tagjával történik? Itt megtalálja a megoldást. Tüsszentés Gyorsan jövő inger, melyet nehezen lehet elfojtani. Ha valőban nem sikerül “visszaparancsolni”, a hang és a mozdulat az orra és a szájra szorított zsebkendővel illedelmesen tompítható. A tüsszentést illik a tüsszentő egészségére kívánni, feltűnés nélkül. Ne csupán a tüsszentéssel, hanem az arra adott jókívánsággal is ajánlatos kerülni a feltűnést. Társaságban csak a tüsszentő közvetlen környezetétől várható el a jókívánság jelzése és mindig a társasági alkalmat legkevésbé zavaró módon (például odapillantással és fej biccentéssel). Ásítás Sokféle oka lehet: fáradtság, kialvatlanság, unalom, elhasznált levegő a tárgyalóteremben. Bár sokszor nem kritikát jelent a megnyilvánulás, szinte mindig az unalom jeleként fogják fel. Az udvariasság mindenképpen az ásítás mellőzését követeli, ám ha nem sikerül próbáljuk meg leplezni. Néhány otthoni próba után megtanulható, miként lehet ásítani becsukott szájjal, hogyan lehet a grimaszt elkerülni az orron át légzéssel. Köhögés A tárgyaláson vagy társaságban kitörő köhögési roham számunkra éppoly kínos, mint a többi jelenlevő számára. A legjobb megoldás elhagyni a termet, az összejövetel helyszínét és nyugalmas környezetben túljutni a rohamon. Ha köhögésünk állandósul, inkább hagyjuk ott az összejövetelt, és óvjuk társaságunk egészségét. Bocsánatkérés Ha akaratunkon kívül követünk el illemsértést észrevétlenné nem tehető helyzetekben (meglöktünk valakit a fékező buszon, ráléptünk valakinek a lábára tánc közben stb.), azonnal bocsánatot kell kémünk. A “sértettnek” a bocsánatkérést mindig el kell fogadnia, még akkor is, ha fizikai fájdalommal járt. Az illemsértésnek a másik része technikai jellegű: például ha a hamutartó mellé esik a cigarettáról a hamu, ha a társaságban valaki hangosan krákog, ha sorban álláskor a nyakunkba lihegnek. Ezekre az esetekre a legjobb megoldás: nem észrevenni a történteket. Jack Hahn Politika a pesti körúton 20 évvel ezelőtt történt... Gyűlölöm a nélkülözhetetlen telefont, mert legtöbbször akkor szólal meg, amikor élvezni akarom a privát életem csendjét és gondtalanságát. Ezen a kora vasárnapi reggelen örültem a hívásnak, mert Mezei András a népszerű költő - az „Elet és Irodalom” kedvenc munkatársa -, volt a vonal másik végén, akinek „A CSODATEVŐ ÉS MÁS TÖRTÉNETEK” című legújabb regényét olvastam reggel 3-ig. Sokszor előfordul, hogy reggelig olvasok, hisz az írás nagyszerű, de aztán úgy alszom mint egy csecsemő, aki önzőén kiszívta Mama utolsó tejcseppjeit. András könyvének befejezése után égett a szemem, úgy éreztem a szívem is gyorsabban dobogott, mint kellett volna. Szerettem volna aludni, de nem jött álom a szememre, mert... Budapesten született, nevelkedett, magyar állampolgár barátom tudja a törvényeket, tehát dupla örömmel jön át illegálisan a megállóhoz.- Szervusz - üdvözlöm barátian.- Már megint itt vagy?- Ha zavarlak, visszamegyek Amerikába, de ne felejtsd el én itt értékes dollárokat költők, ami nagyon kell Magyarországnak.- Nem elég, hogy potom áron élsz itt, még hencegsz is? Túli átölel. Mit csinálsz? Hová mész?- Budára fényképezni.- Fényképezni holnap is mehetsz, gyere egy eszpresszóra. Kényelmesen elhelyezkedünk a Vígszínház melletti Omniában.- Befejezted a regényedet? - kérdezem, mert két évvel ezelőtt 2 órán át beszélt róla.- Még nem - feleli röviden, a regényírók szomorúságával, mert nem volt elég ideje.- Miért nem, mit csináltál az utolsó két évben?- Több cikksorozatot és két filmet írtam. Te mit írogatsz?- Mindenfélét... nem nagyon érdekelne.- Miért nem? - kérdi Túli, majdnem haragosan.- Mert te másképpen élsz, gondolkodói és látsz dolgokat. Te egy kommunista vagy.- Én nem vagyok kommunista - vágja felém a szavakat, mint egy ostorcsapást. Én egy szocialista vagyok. Ez nem egy világra szóló, politikai kijelentés és mégis meglepett, amit Túli mondott, mert a Szent István úti Omnia kávéház nyitott teraszán mondta, nem bizalmasan fülbe súgva egy barátnak, hanem nyíltan, és HANGOSAN, nem törődve, hogy valaki meghallja.- Mióta politizálsz ilyen HANGOSAN? - kérdezem óvatosan.- Nálatok nem politizálnak? - kérdezi Túli tettetett naivitással.- Igen, de az utolsó években a baseball, jéghoki, kosárlabda, futball mécsesek jobban érdeklik az embereket, mint amit a politikusok összehalandzsáznak.- Te sem politizálsz?- Nem nagyon, mert az amerikai politikai pártok sakk húzásai olyan unalmasak, hogy tudom hová akarnak kilyukadni.- Ez mit jelent?- Nálunk két politikai párt létezik, Demokraták és Republikánusok. A Republikánus párt szimbóluma az elefánt, ami 110 évvel azelőtt élő ügyes karikaturistától ered, amire a Demokraták azt mondják „passzol’ mert a Republikánus párt egy elhízott, pénzzel megtömött behemót állat. A Demokrata párt szimbóluma a szamár, amit ugyan az az ügyes karikaturista kreált a republikánusok örömére, mert azt mondják a demokraták szamarak.- Te mi vagy demokrata vagy republikánus?- Túli, most kezdelek igazán szeretni, mert két évvel ezelőtt a készülő regényeden kívül csak Marxról és a Szovjetunióról beszéltél, és ma az amerikai politika után érdeklődsz.- Komám, mi van veled? Nem mered megmondani, hogy jobb- vagy baloldali párthoz tartozol?- Tévedsz. Én Demokrata vagyok ha Truman, republikánus ha Eisenhower, hallgatok ha Johnson, szégyenlem magam ha Carter és sajnálom, hogy nem vagyok fekete, ha Kennedy az elnök. Megtörve a kissé monoton politikai beszélgetést, újabb, feketét rendeltem. Úgy látszott, hogy Túlinak is elege volt a politikából és respektálta, hogy nem kérdeztem, a talán kellemetlen magyarázat - miért lett kommunistából szocialista.- Mit szólsz Budapesthez?- Világváros lett, turistacentrum.- Ez minden? Fogsz cikket írni az itteni dolgokról?- Természetesen, már eddig több cikkre való anyagom van. Rólad is akartam írni, sajnos most vettem észre, hogy az egész idő alatt én beszéltem. Remélem még foglak látni, mielőtt hazautazok. Örömmel látom, nem kapható, ruházat, kaja, rengeteg autó, mit gondolsz, meddig fogja ezt a szovjet túrni? - kérdezem, természetesen halkan.- Te viccelsz? Tudod, hogy mit próbál a szovjet csinálni? Lekopírozni a szisztémánkat. Elbúcsúztunk.- Szia - mondta Túli.- Szia - feleltem egy kis bizonytalansággal. Egy filozófia-professzor bölcseskedése Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzervüveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg? “- Igen” - volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. “És most” - mondta a prof, “vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltőd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és eregiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra, fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok.” Némi kiegészítés: Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e a doboz? Mire a prof azt válaszolta, hogy igen , tele. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta és beletöltötte a dobozba. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák: Bármennyire is úgy érezzük, hogy tele van az életünk, alábbi példából látszik, hogy azért egy sör még belefér!!!
