A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-06-11 / 157. szám
2004. JÚNIUS 11. G yerekeknek A HÍD 21 A hét holló (Második rész) (...) Egyszer a Veres-tengerhez ér a lány. A partján mindjárt elébe esik egy alma. Enni kezdi, a csutáját pedig a vízbe hajigálta egy cseppig. A csutából gyönyörű szép hajók lettek. Egyikre felült, az elvitte túl a Veres-tengeren. Ott a parton volt egy nagy hegy, annak a tetejében meg egy kis ház. A kismadár, aki hűségesen kísérte, itt azt mondja a lánynak:- Te ide tartasz, ebbe a kis házba, de te oda nem tudsz magadtól feljutni sohasem. Hanem amott, a hegy tövében van egy hattyú, ülj annak a hátára, kapaszkodj a nyakába, ne félj, majd felvisz az! Úgy is volt. A lány ráült, a hattyú meg felvitte. Bement a kis házba, szétnézett. Elővette az asztalterítőt, kirakott rája hét pogácsát. Aztán elbújt az ágy alá. Este hazajönnek a hollók, szétnéznek a ház-CHEREK ban, kérdezősködnek, tanácskoznak, hogy ki járt itt, de nem tudják kisütni. Azzal lefeküdtek, reggel meg elmentek hazulról. Másnap is úgy történt a dolog. A lány megterített, és elbújt az ágy alá. A hollók találgatták most is, de nem mentek semmire. Harmadnap a hollók javában eszik a pogácsát, a lány meg csak előbújik az ágy alól, és azt mondja nekik:- Ismertek-e még engem? Azt mondják erre a hollók.- Hát hogyne ismernénk, hiszen te a testvérünk vagy! De tudod-e mit, ne maradj te itt közöttünk, mert ha a hollók királya hazajön, széttép. Eredj, míg szépen vagy! De a lány megkötötte magát, hogy bizony nem megy ő addig, míg őket ki nem szabadítja! Azt mondják a hollók:- Nem lesz abból semmi, mert ahhoz hét esztendőt, hét fél órát meg hét minutát kell éhezni, meg az idő alatt egy árva szót sem szólni. Te meg azt nem bírod ki!- Dehogynem! - mondta a lány. - Majd megpróbálom! Azzal elbúcsúzott a hollóktól, és ment, amerre látott. Útja egy nagy uradalomba vezetett. Talált egy nagy szalmakazalt, ebbe belebújt. Ott volt ő magányosan, se nem evett, se nem szólt senkihez. Hiába hozta a király agara az ételt, rá sem nézett, még csak hozzá sem nyúlt. De egyszer csak a lovász észreveszi, hogy az agár, ami ételt kap, mind a kazalhoz viszi. Rálesett. Meglátta, hogy a kazalban lyuk van, a lyukban meg valami szép lány van elrejtőzködve. Jelenti is a királynak mindjárt hogy mit látott. A király odament, szólítgatta a lányt, de az tartotta a fogadalmat, és nem szólt. A király azt hitte, hogy a lány néma, de nem törődött a némaságával, és elvette feleségül. Nemsokára lett egy szép gyerekük. De volt az udvarban egy kutyairigy vasorrú bába is, az haragudott a néma királynéra szörnyen. Mindenáron el akarta veszejteni. Elkérte egyszer tőle a kisgyereket vesszőkosárba fektette betette a folyóba, az meg vitte, vitte lefelé a kosarat és benne a kisgyereket. Akkor a vasorrú bába bement a királyhoz, azt mondja neki:- Mit érdemel az az aszszony, aki saját tulajdon gyerekét a folyóba öli? A király sejtette, hogy az ő feleségére kell most szólni valamit, de nem szólt, csak azt mondta:- Még várok, az igazság majd kisül! De született ám a királynénak második, harmadik gyereke, azokat is mind elvesze j tette a vasorrú bába a vízen. De szerencsére egy molnár, akinek egy csepp gyereke sem volt, valamennyit kifogta. A gyerekek születését azonban látták a hollók, meg azt is, ahogy a molnár egymás után kifogta őket. De a király végül, mit volt mit tenni, elhitte, hogy a felesége csakugyan maga emészti el a gyerekeket. Kilencvenkilenc kocsi fát hordatott máglyába, és megparancsolta, hogy ha az majd tiszta parázstűz lesz, tegyék rá az asszonyt. Már meg is gyújtották a máglyát, már vinni akarták az asszonyt, de mikor épp a zsarátnokra akarták tenni, letelt a hét esztendő, a hét félóra meg a hét minuta. A hét holló, akik ott voltak a máglya körül az igazlátásnál, csak megrázkódott, és valamennyiből szép fiatalember lett. Ok aztán elmondták, hogy a királyné az ő testvérük, idáig azért nem szóihatott, mert őket akarta megszabadítani. A gyerekei pedig, akiket a vasorrú bába a vízen eleresztett, mind egy molnárnál vannak, az kifogta a vízből, és azóta szépen neveli is őket. A királyné megszabadult, a gyerekeit a molnártól visszaszerezték. A királyné az anyját magához vette, a hét testvére pedig elment haza. Még most is boldogan élnek, ha meg nem haltak. VÉGE m :* Varga Erzsi TELIHOLD Kormos ködben kalács orca, ő az éjnek őrangyala, csillagoknak a pásztora, hollófürtű ég fáklyája, álomfonál szövő anyja. Ezüst sugár a hintája, sötét éjét kikacagja, vándorok útját mutatja. * Uj hónapnak születésén, tányér képpel lép könnyedén, fényudvara tárva nyitva, indul földkörüli útra. Nem is szunnyad úgy vándorol, nagy világon átbandukol. Tenger fodrán és heg)' ormán, földet követ hosszú útján. Az orcája egyre sápad, gyaloglásba belefárad. Dundi holdból lesz egy kifli, udvarát nem bírja nyitni. Hónap végén harmat gyenge, felül a Göncöl szekérre, átmászna a nagy medvére, de már nincs hozzá ereje. Öreg nap a váltótársa, nézi szegényt s megsajnálja, sugarából ad egy kicsit,- Ez majd téged kigömbölyít! Napsugártól erőre kap, fején lesz egy sarló kalap. Kerek képpel rád mosolyog a föld körül újra bolyong. Közmondások magyarul es angolul Fogas ebnek való a csontrágás. Gnawing on bones is for dogs having teeth. Nem szokta a cigány a szántást. The gypsy is not ^ ^ accustomed to ploughing. He is compelled to do something, he was previously reluctant to do. A süllyedő hajót elhagyják a patkányok. Rats desert a sinking ship. Nem lehet mindent egy ^ kalap alá venni. One cannot put everything under one that. One cannot consider things, ideas identical, equal which are in fact different. A pap se beszél, prédikál kétszer. Not even the priest will speak, preach twice. lányomnak mondom, menyem értsen belőle. 1 tell my daughter, my daughter-in-law should understand it. Kinek a pap, kinek a papné nekem a lánya. One likes the priest, someone else his wife, I prefer his daughter. Lefelé tapos és felfelé hajlong. He treads downwards, on his subor- j dinates and bows upwards, before his superiors. A macska is szereti a halat, de kerüli a vizet. The cat also likes fish but keeps away from water. Aki időt nyer, életet nyer. He who gains time, gains life. Aki urával pöröl, Isten annak orvosa. Régen rossz annak, aki feljebbvalójával vitába száll. God is the doctor of the man who quarrels with his master.
