A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-06-11 / 157. szám
Kultúra Hl Orbán és Csoóri mutatták be Duray új könyvét HAZÁTÓL NEM ZETIG Duray Miklós öt éven belül már a harmadik könyvét jelentette meg. E legújabb - melynek a címe Hazától a Nemzetig - a Méry Ratio kiadásában jelent meg. Ugyancsak a Méry Gábor nevével fémjelzett kiadó adta ki 1989-ben az Önkormányzati kísérleteink című Duray-könyvet. A közéjük beékelődő, az Osiris kiadásában napvilágot látott Változások küszöbén kötettel akár egy szabadon összeállt trilógiáról is szólhatunk, melyekben Duray Miklós átfogó képet ad a szlovákiai magyarságnak az 1989-es rendszerváltást követő küzdelmeiről, vívódásiról, helyzetéről és kiútkereséséről. Az alábbiakba Orbán Viktor laudációjának szerkesztett változatát közöljük. 10 A HÍD Egyre több online újság van A World Association of Newspapers (WAN) nevű világszervezet múlt héten kezdődött isztambuli konferenciáján Timothy Balding, a WAN vezérigazgatója több száz kiadóvezető és médiaszakember előtt kifejtette: bár ebben az évben a terjesztési mutatók csökkenést mutatnak, az elmúlt öt év általános 4,75 százalékos növekedése bizakodásra adhat okot. Naponta több mint egy milliárd ember olvas hírlapot, a digitális forradalom azonban nagy kihívások elé állítja az írott sajtót, az online lapkiadás iránt érdeklődő olvasók száma 350 %-kal nőtt 1999 óta. Nagy siker az új Harry Potter Május 23-án tartották a Harry Potter és az azkabani fogoly világpremierjét a New York-i Radio City Music Hall nagytermében. Az alkotók és a producerek ekkor talán még nem is sejtették, hogy aj. K. Rowling világhírű regényfolyamának harmadik könyvét feldolgozó film rövid időn belül a Harry Potter-széria eddigi legsikeresebb darabja lesz, és már az első hétvégén elnyeri minden idők legnézettebb harmadik része címet, maga mögé utasítva a Gyűrűk Ura Király-trilógia A király visszatér című záró epizódját. , Először kapott Tony-díjat AFROAMERIKAI SZÍNÉSZNŐ Először nyerte el afroamerikai színésznő a legjobb főszereplőnek járó Tony-díjat. Phylicia Rashad a vasárnap este New Yorkban tartott gálaesten Lorraine Hansberry A Raisin in the Sun című darabjának főszerepében nyújtott alakításáért kapta meg a színház Oscar-díjának számító rangos kitüntetést. Rashad Tonvjának külön pikantériája, hogy az első fekete színésznő, akit egyáltalán jelöltek a díjra, Claudia McNeil 1960-ban ugyancsak az A Raisin in the Sun női főszerepével lett a Tony várományosa. "Sokszor éreztem már, hogy kegyes hozzám az élet" - mondta köszönő beszédében Phylicia Rashad - Az első ilyen kegy a család volt, amelybe születtem. Szüleim nagyon szerettek, és anyám bátran, kitartóan harcolt azért, hogy gyermekei megvalósíthassák önmagukat legjobb emberi képességeik szerint". Simon és Garfunkel VÉGLEG ABBAHAGYJÁK Csütörtökön folytatódik a Simon and Garfunkel kettős tavaly ősszel kezdett Old Friends című turnéja. Az amerikai helyszínek után áthajózik a folkrock legendás párosa Európába is, de Paul Simon szerint most már nem folytatják tovább együtt a zenélést. Paul Simon hozzáállása nyilván azzal is magyarázható, hogy újabb szólólemezen munkálkodik, amelynek Brian Eno lesz a producere. A turné csütörtökön este New York államban, Albanyben folytatódik és összesen 32 helyszínre jutnak el a Sound of Silence, a The Bridge over Troubled Water, a Scarborough Fair, és a Mrs. Robinson előadói. A turné amerikai szakasza - 21 koncert után - július 8-án Dallasban ér véget. Sokat köszönhetünk Duray Miklósnak. Amikor a 80-as évek második felében, a 90-es évek elején, a rendszerváltoztatás szabadságot hozó világában egész Európában és bizonyos értelemben Magyarországon is szinte ellenállhatatlannak tűnő liberális kordivat bontakozott ki, Duray Miklós azok közé tartozott, akik a közösségek és az összetartozás fontosságára hívták fel a figyelmünket. Ugyancsak köszönettel tartozunk azért, mert a 80-as évek derekán, amikor nagyon sok fiatal arról gondolkodott, hogy elhagyja a szovjet csapatok által megszállt és kommunisták által uralt Magyarországot, Duray Miklós és társai személyes helytállásból adtak példát, hogy akár a börtön árán is akár maradnunk kell. Az egységnek is van tudománya, s Duray Miklós ebben a nehéz tudományban mutatott fel elismerésre méltó eredményt. Emlékezetes, hogy a Felvidéken három, egymással rivalizáló szervezettel indult neki a magyarság a rendszerváltó éveknek. Ebből a helyzetből azt az egységet kialakítani, ami ma jellemzi a felvidéki magyar közéletet, komoly szakmai teljesítmény. Bölcsesség, vezetői rátermettség nélkül nem lehetett volna megoldani a legnehezebb szakmai kérdést: úgy öszszeegyeztetni az elvi, nemzetstratégiai célokat és a reálpolitikai, napi együttélés kényszerét, hogy az egység ne roppanjon meg. Hogy ez a felvidéki magyarságnak sikerült, abban jelentős szerepe van Duray Miklósnak. Ez csak azoknak sikerülhet, akik egyaránt ismerik az emberi lélek rejtelmeit s szilárd jelleműek. Csak ezek az emberek találhatnak rá az egység kulcsára, amely egyetlen szóban megfogalmazva úgy hangzik: alázat. Ez a szó érvényes arra az életműre, amely Duray Miklós könyvéből olvasható ki. Semmi sem nehezebb, mint éppen annak az embernek tudomásul venni a reálpolitikai kompromisszumokat, aki ragaszkodik az igazsághoz. Duray Miklós egyik legnagyobb szakmai, politikai teljesítménye éppen az az alázat, amellyel a Magyar Koalíció Pártjának megalakulása után továbbra is a közélet része maradt, továbbra is a magyar közösségért dolgozik anélkül, hogy igényt tartana arra, hogy ennek a szövetségnek ő álljon az élén. Az ember számos ügyben kényszerül reálpolitikai kompromisszumokra, még itt Magyarországon is, hát még kisebbségi sorban a határon túl. Azonban lenne-e miből engedni, ha Duray Miklós nem teszi magasra a mércét? Lehetne-e kihez és mihez képest kompromisszumot kötni, ha Duray hosszú éveken keresztül nem ragaszkodott volna az utolsó töltényig az igazsághoz? Kisebbségi létben politikai egységet megőrizni csak bölcs munkamegosztás mellett, alázattal viselkedő, közösségük iránt felelősséget érző vezetőkkel lehet. Mindannyian hálásak lehetünk azért, hogy a Felvidéken, a mai nehéz körülmények között Duray Miklós és hozzá hasonló magyar vezetők képesek nap mint nap példát adni az egység tudományából. Duray Miklós könyve az elmúlt másfél évtized történetét, a hazától a nemzetig tartó hosszú utat mutatja be. Ha valaki végigolvassa - akár csak a benne szereplő ismertebb tanulmányokat -, akkor megtalálja a választ arra a kérdésre, hogy mi különbözteti meg az elhivatott közéleti embert az üzleti világból verbuválódott politikusoktól. A gazdaság felől a közélet felé érkező emberek általában úgy vizsgálják a népszerűségi listákat, mint a brókerek a tőzsdeindexet. Ha kell eladnak, ha kell vásárolnak, attól függően, hogy éppen mikor mi kecsegtet nagyobb haszonnal. Ezzel áll szemben az elhivatott közéleti ember típusa, aki nem a pillanatnyi, gyorsan változó körülmények rabságában él. Cselekvésének mozgatórugói mélyebben vannak, mint saját személyes ambíciói, céljai pedig magasabban találhatók, mint az egyszerű, aktuális siker. Duray Miklós életével és könyvével mércét állít mindannyiunk elé, mindazok elé, akik munkájukat és életüket mélyebb és magasabb összefüggésekben kívánják látni, mint a napi aktualitások, a pillanatnyi erőviszonyok, vagy az éppen elérhető kisebb-nagyobb hasznok. Duray Miklós könyve páratlan értékű lenyomata egy összetartó közösség, a felvidéki magyarság közelmúltjának. Ezért is több, mint egy egyszerű cikk- vagy esz-2004. JÚNIUS 11. szégyűjtemény. Annak a korszaknak a lenyomata, amely a kommunizmus bukásával kezdődött és a magyarság egy részének határokon átívelő újraegyesítésével zárult le. A felvidéki magyarság ezalatt a másfél évtized alatt élve a számára megadatott lehetőségekkel először megszervezte önmagát, majd minden hányattatás, megosztási kísérlet és gáncsoskodás ellenére az újraegyesülő Európában csatlakozott az anyaországi magyarsághoz. „A jövő tehát azoké, akik cselekedeteikben a maguk jogos igényeit és a környezetük jogos törekvéseit egységbe csatolva cselekszenek. A jövő tehát a miénk.” - írja Duray Miklós egyik tanulmányában. Igaza lehet, mert az uniós csatlakozás óta egy újabb számmal kell gondolkodnunk, a 11 millióval. Korábban, Illyés Gyula megállapítása szerint a világon élő 15 millió magyarból 10 millió élt Magyarországon. Ma elmondhatjuk, hogy a világon élő 15 millió magyarból 11 millió él az Európai Unióban, s ilyen értelemben a felvidéki és a magyarországi magyarok immár ugyanahhoz a közösséghez tartoznak. További érv Duray Miklós könyve mellett, hogy az elmúlt 15 év krónikáján túl a magyarság jövőjével is foglalkozik, s így cselekvésre ösztönözheti mindazokat, akik nemzetstratégiában gondolkoznak, s a magyarságot nem szétszakítottságában, hanem egységében képzelik el. A könyv talán azokat is elgondolkodtatja, akik a múltban is és ma is kettéválasztva tartják a kisebbségi létbe szorult magyarság és az anyaországi magyarok ügyét, ráadásul jelenleg döntési helyzetben is vannak. Ugyanis a felvidéki és az anyaországi magyarság Európai Unión belül kiépített kapcsolata lesz a modell arra, hogy a jövőben hogyan lehet sikeresen kihasználni a csatlakozás, az Unión belüli egyesülés lehetőségét az erdélyi és a délvidéki magyarság számára is. Duray Miklós könyve alapján bátran kijelenthetjük, hogy nem létezik sikeres Magyarország sikeres felvidéki magyarok nélkül, s ugyanígy nem létezik sikeres szlovéniai, erdélyi, kárpátaljai, horvátországi, vajdasági vagy burgerlandi magyarok nélkül sem. A könyv világossá teszi, hogy a kárpát-medencei magyaroknak nem csak a múltja, de a jelene is közös. Hasonlóak a problémáink, s úgy tűnik a jövő gondjai is közösek lesznek, amelyekre a megoldást nekünk magunknak kell megtalálnunk. Az előttünk álló kérdés az, hogy tudunk-e élni az Unió adta lehetőségekkel, elsősorban az autonómia megteremtésének lehetőségével, hogy elég erősek leszünk-e mi felvidéki és anyaországi magyarok ahhoz, hogy együttesen kiharcoljuk a határon túli magyar közösségek számára az autonómiát. A könyv rámutat, hogy mi magyarok nem kívánunk sem többet, sem kevesebbet annál, hogy ami jog és lehetőség jár a katalánnak, az osztráknak a skótnak vagy a korzikai franciának, az legyen elérhető a magyarnak is. Mindazok, akik ma ezt a célt nem tűzik maguk elé - legyen szó politikusokról vagy magyar nemzeti közösségekről -, valójában egy olyan jogról mondanak le, amely az Európai Unión belül minden egyes magyart megillet. És itt azonnal felmerül a kérdés, hogy van-e egyáltalán bármely politikai vezetőknek joga és lehetősége lemondani magyar nemzeti közösségek autonómiájáról.
