A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-06-11 / 157. szám

FÜGGETLEN, MAGYAR NYELVŰ AMERIKAI HETILAP 2004. JÚNIUS 11. -JÚNIUS 17., 4. ÉVFOLYAM 157. SZÁM 24. HÉT Sáron veszélyben Az izraeli kormány felvizezett formában el­fogadta vasárnap Áriéi Sáron kormányfő gá­zai kivonulási tervét. A keményvonalas mi­niszterek és Sáron között létrejött kompro­misszum értelmében a kormány elvben áldá­sát adta a miniszterelnök tervére. (2. oldal) Ki IS HAZUDIK MOST? Alpári stílusúvá kezd alakulni az utolsó he­tébe érkezett európai parlamenti választások kampánya. íVlindez történik úgy, hogy a pártok néhány hónappal ezelőtt közösen alá­írt etikai kódexben vállalták, hogy nem foly­tatnak negatív kampányt. (8. oldal) Tagadott döntés Nincs szükség a sorkötele­zettség visszaállítására - igye­kezett tagadni a kormányzat terveiről szóló pletykákat Do­nald Rumsfeld. Az illetékesek szerint egyelőre senki sem tervezi az amerikai fiatalok behívását, a törvényhozásban azonban ketten már törvény­­javaslatot is beterjesztettek az ügyben. (4. oldal) H Elhunyt Ronald Reagan volt amerikai elnök A H ID EG H Á BO RÚ S Félárbocra eresztették a lobogókat Ronald Reagan korábbi amerikai elnök emlékére, aki szombaton huny t el 93 éves korában. Korábbi és jelenleg hivatalban lévő nemzetközi vezetők is megemlékeztek a néhai elnökről. Az ENSZ megszavazta az iraki határozatot Június 8. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden este egyhangúlag megszavazta Irak szuverenitásának helyreállítását és a demokratikus ál­lam megteremtését támogató határo­zatát. A BT 1546. számú határozata értelmében Irak június 30-án vissza­nyeri teljes szuverenitását, feloszlik az ideiglenes koalíciós hatóság, és hi­vatalba lép az ideiglenes kormány. John Negroponte amerikai ENSZ-nagy követ a határozatot "fontos mérföldkőnek" nevezte Irak történetében. Kijelentette, a határo­zat világosan megerősíti, hogy Irak szuverenitása csorbítatlan lesz. Negroponte, az Egyesült Államok leendő bagdadi nagykövete szerint az egyhangú szavazás azt bizonyítja, hogy széleskörű nemzetközi támoga­tása van a határozatban célul kitűzött "föderális, demokratikus, pluralista és egységes" Iraknak. Hosjar Zebari iraki külügyminiszter a határozat je­lentőségét abban nevezte meg, hogy az véget vet a megszállásnak, ami - tette hozzá - "számos nehézség oka volt a felszabadulás óta". A hetekig tartó huzavonában a legvitatottabb kérdés az volt, hogy ki ellenőrzi az Egyesült Államok által vezetett többnemzetiségű erőket. Franciaország, Németország és más BT-tagok azt szorgalmazták, hogy a határozat biztosítson vétójogot a bagdadi kormánynak a nagyobb sza­bású katonai műveletek felett. A kompromisszum szerint az amerikai parancsnokok konzultálnak az iraki kormány illetékeseivel a főbb kato­nai műveletek előtt. Az Egyesült Államok 40. elnöke az el­múlt 10 évben Alzheimer-kórban szen­vedett. Temetésére Kaliforniában kerül majd sor. Ronald Reagan egy közép-amerikai kisvárosban, az Illinois államban fekvő Tampicoban született 1911-ben egy al­koholista cipőbolti eladó gyermekeként. Hollywoodba ment szerencsét próbálni, ahol 1937-ben a Warner Brothersnél kezdte meglehetősen középszerű színészi pályafutását. Több mint félszáz filmben szerepelt, karrierje csupán 3 évre szakadt meg a II. világháború alatt. Első felesége Jane Wyman színésznő volt, tőle 1948- ban vált el. Négy évvel később újranő­sült, ekkor vette el élete nagy szerelmét, Nancy Davist. Ugyanebben az évben, 1952-ben vá­lasztotta elnökévé a hollywoodi színész­szakszervezet. Ez volt talán az első kis lé­pés az erősen konzervatív nézeteket valló Reagan számára a politikai karrier felé. 1966 volt az az év, amikor a republiká­nus párt támogatójából és lelkes szóno­kából előbb jelölt, majd két ciklusra Ka­lifornia állam kormányzója lett. Egy pénzzel alaposan megtámogatott kam­pány juttatta aztán az Egyesült Államok elnöki székébe 1980-ban, amikor legyőz­te Jimmy Cartert. Ronald Reagan ekkor már 69 éves volt, így ő lett minden idők legidősebben megválasztott amerikai elnöke. Ennek ellenére önbizalommal telve kezdte meg működését. „Nem félek attól, ami rám vár és nem hiszem, hogy az amerikaiak félnének at­tól, ami előttük áll”- jelentette ki. Nem készülhetett fel viszont arra, ami két hó­nappal később történt, amikor egy gyil­kossági kísérletben rálőttek és súlyosan megsebesült. "Drágám, elfelejtettem le­bukni" - mondta feleségének sajátos önironikus humorával. Közvetlensége annak ellenére jó köz­érzetet biztosított az Egyesült Államok­nak elnöksége nyolc éve alatt, hogy a gazdaság recesszióban volt, magas volt a munkanélküliség, a részvény piac pedig összeomlott. Ronald Reagan hatalmas költségvetési hiányt hagyott utódaira. Adócsökkentés­sel és a piac liberalizációjával próbálta meg a gazdaságot élénkíteni, ugyanakkor hatalmas védelmi kiadásai meghiúsítot­ták a költségvetési egyensúly elérésére tett erőfeszítéseit. Az általa az "ördög birodalmaként" emlegetett szovjet rendszerrel folytatott fegyverkezési verseny alighanem hozzá­járulhatott az 1987-es végleges áttörés­hez, amikor megállapodott Mihail Gor­­bacsovval a közép- és rövidhatótávolságú rakéták európai leszereléséről. Ronald Reagan hajlama arra, hogy in­kább a hangnemet határozza meg, és ne merüljön el a részletekben, oda vezetett, hogy elvesztette az ellenőrzést elnöksé­gének legnagyobb botránya, az iráni kontrák ügye felett. A botrány oka az volt, hogy az Irán­nak illegálisan eladott fegyverekből tá­mogatták a lázadó nicaraguai kontrákat. Ennek ellenére Reagan népszerű ma­radt, és bár ma már talán nem tartják nagy elnöknek, de nagy amerikainak minden bizonnyal igen. Az 1992-es republikánus konvención elmondott utolsó nagy beszédében az akkor már idős államférfi tulajdonkép­pen saját nekrológját fogalmazta meg - egy olyan összegzésben, amellyel aligha­nem a legtöbb történész egyetért: „Bárhogy is ítéljen majd meg a törté­nelem halálom után, remélem, az marad meg rólam, hogy az amerikaiak legszebb reményeire és nem a legnagyobb félel­meire, a bizalmukra és nem a kételyeikre építettem. Minden amerikai őrizze meg emlékezetében hősi eredetét! Sose felejt­sék el keresni az isteni gondviselést, és sose adják fel természetes, isten-adta op­timizmusukat.”

Next

/
Thumbnails
Contents