A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-01-16 / 136. szám

2004. JANUAR 16. Gyerekeknek A HÍD 21 Találd ki! Melyik mesékre ismersz az alábbi kitalált Sj* hirdetések alapján? Keresem piros sapkámat és kosárkámat, melyeket az erdőben felejtettem. A becsületes meg­találót jutalomban részesítem. Szélhámos farkasok kíméljenek! Jelige: Nagymama unokája Használt rokka orsóval együtt eladó. Ugyanitt hosszú álomból ébresztést vállaló királyfiak je­lentkezését várom. Jelige: Száz év magány * s: a. SÖ U Elkóborlásra hajlamos gyer­mekeim mellé neveíőnőt keresek. A jelentkezők kézzel írott, fény­képes levelét várom. Mézeska­­lácsosok kíméljenek! Jelige: Ketrecbe zárva (VNSnnf S3 ISDNVß GYEREKEKNEK IHL. . | Végh György Golyózás a csillagokkal Fenn az égen a sok csillag mint megannyi kicsi ékszer - hogyha mindet neked adom, azzal, ugye, megelégszel? Kicsi golyó minden csillag, elgolyózhatsz velük szépen, s ha veszítesz is belőlük, marad elég fenn az égen! Nyelvtörők Ki tudod mondani?! Két pék két szép kék képet kér. * Meggymag! Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy? Öt török öt görögöt dögönyöz örökös örömök között. ^ Egy icike-picike pocok pocákon pöckölt egy másik icike-picike pockot, mire a pocákon pöckölt icike-picike pocok is jól pocákon pöckölte az ót pocákon pöckölő icike-picike pockot. Az ipafai papnak fapipája van, tehát az ipafai papi pipa papi fapipa. Két kannibál beszélget:- Te, neked olyan egészségesek a fogaid! Mondd, hogy csinálod?- Tudod, én minden étkezés után elrágok egy cukormentes Norbit... Gombázni megy a koma meg a komaasszony. Hazafelé menet az asszony nem állja meg szó nélkül:- Hej, koma, de féltem én az erdőben, hogy lefog!- Ugyan, komaasszony, már hogy fogtam volna le, hiszen vizes volt a fű.- Majd leterítettem volna a nagy­kendőt. A Jóságos Tündér találkozik a rendőrrel:- Helló rendőr! Én vagyok a Jóságos Tündér! Kívánhatsz egyet!- Jónapot kívánok! Orvos a kartársának:- Nekünk, orvosoknak, nagyon sok ellenségünk van ezen a világon. - Hát még a másikon! A rendőrök két bombát találnak. A járőr beteszi a rendőrautó hátsó ülésére és elindulnak a kapitány­ságra. Útközben megkérdezi az egyik rendőr:- Mi lesz, ha valamelyik bomba felrobban?- Ne törődj vele! Majd azt mond­juk, hogy csak egyet találtunk. A férj és a feleség a parkban sétál. Meglátják a fiatal párt, amint vadul csókolózik a pádon.- Mondd, fiacskám - szól az asszonyka te miért nem csinálsz ilyesmit?- Ne viccelj, szívem! Hiszen nem is ismerem a lányt.- Elmegyünk a Figaró házasságára? - kérdezi a sznob a feleségét.- Szerintem inkább küldjünk dísztáviratot.- Mi az abszolút nagyképűség?- Ha egy giliszta azt mondja, horgászni megy. Magyar népmese KACOR KIRÁLY Elt a falunk szélén egy parányi házikóban egy szegény özvegyasszony. Volt egy fekete kandúrja, akit igen szeretett. Amikor az özvegyasszony vendégségbe várta az unokáit, főzött nekik finom madártejet. A kandúr azonban borzasztóan falánk volt, és mihelyt az ass­zonyság kitette a lábát a házból, mohón kilefetyelte a madártejet. Mikor ezt meglátta a gazdasszony, seprűt ragadott, és elverte a torkos macskát a háztól. „Soha többé ne gyere vissza!” — rikácsolta utána. A kandúr behúzta fülét, farkát, és menekült. Kifutott nemcsak a házból, de még a faluból is! Egyenesen a patak felé tartott. A hídon ott ült a róka, épp a lompos farkát áztatta a vízben. A kandúr nekiszaladt a rókának. Mindketten rettenetesen megijedtek. A róka eltartotta a farkát és vicsorgott; a kandúr pedig felborzolta a szőrét és a róka pofájába fújt. Hosszú ideig álltak így, tudniillik a róka életében nem látott macskát, és a mac ska még sosem találkozott ró kával. Végül a róka törte meg csendet: — Bocsánat, kit tisztelhetek uraságodban? A macska mon­dott egy merészet: — En vagyok Kacor király, aki az összes állatot képes megregulázni. Mindenkinek engedelmeskednie kell, mert én vagyok az erdő királya! Ennek hallatán a róka eltűnődött, hogy hogyan is van a dolog? „Ugyan soha nem hallottam róla, de talán mégis igaza van. Ez esetben viszont fontos, hogy jóban legyek vele.” — Kacor király! Meghívhatom önt ebédre? - kérdezte alázatosan. A macska éhes volt, ezért elment hozzá. A róka bar­langjában finom csirkeragut ebédeltek, majd Kacor király lefeküdt aludni. Előtte azonban megparancsolta a rókának, hogy vigyázza az álmát. A róka szófogadóan kiállt a barlang elé és őrködött. Arra jött a nyúl, vidáman futyörészve. — Csitt, csendesebben, mert az én uram, a Kacor király alszik — pisszegett a róka. — Ki az a Kacor király? — firtatta félénken a nyúl. — O az erdő királya, akinek mindenki engedelmességgel tartozik - világosította fel a róka. Erre a nyúl megszeppent és diszkóit. Kisvártatva arra csavargott a farkas is. — Hé, halkabban! - parancsolt rá a róka. — Az én uram, Kacor király lepi­hent. — Ki az a Kacor király? Soha sem hal­lottam róla. — Ő az erdő fejedelme, aki minden * állatot megreguláz. Ettől a farkas is meghunyászkodott és továbbállt. Hamarosan a medve is arra csörtetett. A róka őt is ugyanígy figyelmeztette. Egy közeli tisztáson gyűlést tartott a nyúl, a farkas és a medve. Arról tanakod­tak, hogy kicsoda lehet ez a Kacor király, akit a róka ennyire őriz. Végül azt határozták el, hogy meghívják vacsorára, és akkor megismerkednek vele. Megkérték a hollót, hogy repüljön el a róka bar­langjához, és adja át a vacsorameghívást. A holló odaszállt, majd így szólt a rókához: — A nyúl, a farkas és a medve tisztelet­tel meghívják a hatalmas Kacor királyt díszvacsorára, a pitypangrétre. Várják a választ, hogy megtiszteli-e őket a jelen­létével Kacor király? A róka lábujjhegyen bement a barlang­ba, és megkérdezte az ébredező macskát. Az, mivel kezdett éhes lenni, nagy kegye­sen igent mondott. A holló elrepült a jó hírrel a pitypangrétre, ahol a nyúl, a farkas és a medve már izgatottan várták. Amikor meghallották, hogy eljön Kacor király tüstént hozzáláttak az előkészületekhez. A farkas szedte a tűznek való fát, a medve húst hozott, a nyúl pedig a rostélyos sütését vállalta. A holló a fa tetején ült, és figyelte, hogy közeledik-e már a jeles ven­dég. Eközben a macska kifénye­sítette a bundáját, és kipödörte a bajszát. Ezt azért tette, hogy méítóságteljesebbnek és félelmetesebbnek látszódjék. A róka megfésülte a bozontos farkát. Büszkén indultak el a vacsorára. A holló vette észre őket. Amikor meglátta a macska hegyesre pödört baj­szát, megijedt. Félelmében felkiáltott: —Juj, de rettenetes ez a Kacor király! Ettől a kiáltástól úgy megrettent a gyáva nyúl, hogy félreugrott. Igen ám, de éppen rá a tűzhelyre. Meg is perzselődött a bundája. Fájdalmában nekirohant a medve hátának. A bumfordi azt hitte, hogy a farkas ütötte meg, ezért lekevert egy pofont farkasnak. Ettől annyira összezavarodtak, hogy szétszéledtek, még a holló is felröppent a fáról. A macska és a róka már csak a lakoma romjait láthatta, amikor megérkezett. Ha a holló el nem repült volna, az én mesém is tovább tartott volna. Véve Fotósmunkát, •éfk'* \ videotape­f 1 I fordítást ' /vállalok!

Next

/
Thumbnails
Contents