A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-04-02 / 147. szám

2004. április 2. Tudomány ahíd 13 H Sikerrel tesztelték a korszakalkotó légjárművet LEVEGŐVEL HALAD Március 27-én a NASA sikerrel végezte el az X-43A jelzésű hiperszonikus gép tesztrepülését. Az esemény ahhoz hasonló előrelépést jelent a repülés történetében, mint amikor a propelleres gépek mellett megjelentek a lökhajtásos típusok. A 2001-es, első sikertelen első próbál­kozás után 2004. március 27-én a NA­SA másodszor tesztelte az X-43A jelzé­sű, szuperszonikus torlósugár-hajtó­­művel működő repülőgépét, amelynek végső változata nem csupán a repülést forradalmasítaná, de űrrepülésre is al­kalmas lenne. A teszt most teljes sikerrel zárult, s ez történelmi pillanat a repülésben: ez az első alkalom, hogy egy nem rakétá­val meghajtott repülőgép hiperszonikus (5 Mach, azaz a hangsebesség ötszöröse feletti) sebességet ért el. A rövid időre elért 7 machos sebességgel egyben sike­rült megdönteni az X-15 rakétameghaj­tású repülőgép által még 1967-ben fel­állított, 6,7 machos sebességrekordot (az űrrepülőgépet itt nem vesszük te­kintetbe). A tesztgépet szállító B52-es óriás­bombázó a kaliforniai Edwards­­légibázisról szállt fel március 27-én, kö­zép-európai idő szerint 21 óra után. Körülbelül másfél órányi repülés után, 7000 méteres magasságban levált róla a szárnya alá erősített Pegazus szárnyas rakéta, majd pár másodperces szabad­esés után működésbe lépett, hogy leg­alább 6 Mach sebességre gyorsítsa fel az orrára erősített, mindössze 3,7 mé­ter hosszú, 1300 kilogrammos tesztre­pülőgépet. A gép és a rakéta ezután szétvált, és bekapcsolt az X-43A saját hajtóműve, a torlósugár-hajtómű, amely a tervek szerint, kb. 10 másod­percig üzemelt. Ezután körülbelül 6 perces siklórepülés következett, majd a gép - a tervek szerint - a Csendes-óce­ánba zuhant. A gép lelke egy régóta megálmodott, de a megvalósítást tekintve forradalmi­an új műszaki megoldás, az ún. hangse­besség feletti torlósugár-hajtómű (supersonic combustion ramjet, rövi­debben scram­­jet). A torlósu­gár-hajtómű eme változatá­ban nem turbi­nák sűrítik össze a levegőt, mint a turbojet-moto­­rok, illetve a má­sik, turbinás hajtóművel ki­egészített verzió (ramjet) eseté­ben. A hajtómű­be belépő és ösz­­szenyomódó, szuperszonikus sebességű légáramlásba fecskendezik be az üzemanyagot (hidrogént), s a má­sodperc ezredrésze alatt elégetik (a ramjeteknél a levegő-bevezetés speciá­lis kialakítású, amely lelassítja a leve­gőt). A turbinákat tartalmazó hajtómű­vekkel nem érhető el 3-4 Machnál na­gyobb sebesség, mivel e fölött a lapá­tok túlmelegednek és károsodnak, s még a ramjet is csak körülbelül 6 Machra képes. A hiperszonikus sebességű levegőt beszívó motorok sokféle üzemanyaggal működnek. A folyékony hidrogén elő­nye, hogy felhasználás előtt hűti a mo­tort. A scramjet-meghajtásban nemcsak a motor, hanem a jármű is részt vesz: a levegőt a jármű orrától a motorig a jár­mű törzse irányítja. Az égéstermékek kiáramlása a célszerűen kialakított fú­­vókákon keresztül hozza létre a tolóerőt és a megfelelő emelést. Az alul ható nagy nyomás ugyancsak emeli a gépet. A scramjet alapvető tulajdonsága, hogy a beszívott légköri levegőt is használja a meghajtásra: a levegő oxi­génjének segítségével égeti el az üzem­anyagot. Ez az űrrepülőgép-rendszer­től, illetve a hordozórakétáktól is meg­különbözteti, amelyek hatalmas tartá­lyokban szállítják üzemanyagukat (az oxidálószert). Ezzel jelentős tömeg­megtakarítás válik lehetővé, ugyanak­kor elvileg elérhető a Föld körüli pá­lyára álláshoz szükséges sebesség (20- 25 Mach) is. A torlósugár-hajtómű azonban csak igen nagy sebességen, 6 Mach felett lép működésbe. Ezt a sebességet úgy érik el, hogy egy szárnyas Pegasus rakétát használnak a gyorsításhoz. A jelenlegi elképzelések szerint 2025 körül már felszállhat az első, em­ber irányította változat is, amelynek tömege mindössze negyede lesz az űr­repülőgép-rendszernek. A torlósugár­­hajtóművel működő gépek nem csu­pán az űrhajózás költségeit csökkente­nék, de repülőgépként alkalmazva iga­zi forradalmat hoznának a légi közle­kedésben is. (o) Röviden megjelenésnek már nincs akadálya. Mint a kínai szoftverszolgáltatások hazai "zászlós­hajója" a Kingsoft több éve rivalizál már belföldön a Microsofttal az irodai szoftve­rek piacán. Most, hogy a Linux-fejlesztés­ben megszerezték több nagy gyártó (IBM, Intel, HP) támogatását is, elérkezetnek lát­ják az időt, hogy megpróbálják megtörni a Windows alapú asztali gépek egyeduralmát a nyílt forráskódú operációs rendszerre írt alkalmazás elterjesztésével. Két holdja van a Földnek 2006-ig Bolygónkhoz csak egyetlen valódi Hold tartozik, de a csillagászok találtak egy lát­szólagos kísérőbolygót, amely gyakran megkerüli a Földet, miközben valójában a Nap körül kering. A most felfedezett "lát­szólagos hold" a 2003 YN107 névre keresz­telt aszteroida, amely különleges mozgásá­nak köszönhetően egyszerre képes a Nap és a Föld körül keringeni. Az aszteroida ugyanis a Földével szinte teljesen meg­egyező Nap körüli pályán halad, de nem nyílegyenesen, hanem spirálisan a pályavo­nal körül, azaz körülöttünk is kering. Az aszteroida a különleges alakú pályája miatt néha elmarad a Föld mögött, néha pedig előtte halad. A csillagászok szerint a "lát­szólagos hold" 1996 óta kering a Föld körül, és 2006-ig marad a közelünkben. Tutankhamon VÖRÖSBORT IVOTT Egy új, spanyol kutatók által kifejlesztett eljárárással a legrébibb bormaradványok­ból is megállapítható, hogy vörös volt-e az egykori ital. A kutatók most Tutankhamon 1922-ben feltárt sírjából származó hordó­kon mutatták be eredményeiket, melyek szerint a fáraó a vöröset kedvelte. Egy nemrégiben megjelent, spanyol kutatók ál­tal írt tanulmány szerint biztos, hogy a Bri­tish Museumban és a kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött, Tutankhamon sírjától származó edényekben valaha vörösbor volt. "Az Újbirodalom idején a boroshor­dókra ráírták a nedű nevét, készítésének évét és helyét, sőt, még a termesztő nevét is - a bor típusát vagy színét azonban nem" - írják a kutatók tanulmányukban. Ez alól az i. e. 1333-ban trónra került, és kevesebb mint egy évtizedig uralkodó Tutankhamon hordói sem voltak kivételek. A hordókon, melyeket eredetileg a fáraót a túlvilágba kísérő kincsekként helyezték a sírba, tisz­tán olvasható a felirat: "5. év. Tutan­khamon házának bora. Khaa-tól, a fő-bor­kereskedőtől." Atomok mennek A CHIPBEN A Müncheni Egyetem kutatói kifejlesztet­tek egy mikrochipet, amelyben elektronok helyett atomok mennek az áramkörökben. A Jakob Reichel professzor által vezetett kutatócsoport a lapkában Bose-Einstein kondenzátumot használ fel, amely akkor jön létre, amikor a részecskéket majdnem abszolút nulla fokra hűtik. A kondenzátum egyaránt képes hullámszerű és kvantumos viselkedésre, ezért a kutatók szerint előse­gítheti a kvantumszámítógépek fejleszté­sét. A több ezer atomból álló Bose-Einstein kondenzátum a chip felszínén, apró mág­neses mezők fölött lebeg. H Működő csontvelő őssejtekből SEGÍTŐ KLÓNOZÁS Embrionális őssejtekből sikerült újraépíteni a csontvelői vérképzést, olyan esetek­ben is, amikor a donor és a befogadó szervezetek genetikailag eltérőek voltak. Április 1. Richard Burt és kollégái (Rockefeller University, USA) egereken végezték el ígéretes kísérleteiket. Amennyiben emberben is működni fog az eljárás, megszűnik a csontvelő-átültetéseket jelenleg leginkább akadályozó probléma: a donor és a recipiens (befogadó) szervezet minél pontosabb genetikai egyezé­sének elérése. A kutatók egérembriókból nyerték ki az őssejteket, majd kikísérletezték az ún. növekedési faktoroknak azt a kombinációját, amelynek hatására a korlátlan potenciállal rendelkező embrionális őssejtekből a csontvelői-, illetve vérképző őssejtek vonala indult fejlődésnek (tehát ezek is őssejtek, de már egy bizonyos fejlődési irányban elkötelezett típusok). A kutatók arra is kidolgoztak egy eljá­rást, hogy az így kialakított .sejttenyészetekből hogyan lehet kiválogatni a ke­zeléshez legmegfelelőbb sejteket. A sejteket olvan egerekbe injektálták, amelyek csontvelői sejtvonalait koráb­ban elpusztították. A kezelés hatására a csontvelői vérképzés helyreállt, beleértve az immunrendszerben fő­szerepet játszó fehér­vérsejteket is. A vizsgá­latok szerint a kezelés után a szervezet újra normális immunvá­laszt adott. Annak ellenére, hogy a donor és a befogadó szervezetek genetikai­lag nem egyeztek, nem történt meg a beinjektált sejtek kilökődése. Ez alátámasztja azokat a korábbi ta­pasztalatokat, miszerint az őssejteket kevésbé azonosítja idegenként az im­munrendszer - bár ennek elméleti alapjai még nem teljesen tisztázottak. Ugyanakkor nem tapasztalták azt sem, hogy az őssejtekből kifejlődő új im­­munsejtek megtámadták volna a gazdaszervezetet.

Next

/
Thumbnails
Contents