A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-03-26 / 146. szám

2004. MÁRCIUS 26. Gyerekeknek A HÍD 21 A tündérek ajándéka (második rész) A csodálatos tulajdonságokkal meg­áldott leány híre egy idő múlva a ki­rályfihoz is eljutott, aki kijelentette: Csakis ez a leány lehet az én felesé­gem, senki más! Pompás hintót és gyönyörű ruhákat küldött néki, hogy abban hozzák el a királyi kastélyba. A mostoha azonban nyomban go­nosz tervet főzött ki: csúf leányával együtt ő maga is beült a hintóba. Út­közben azután kiszúrták a királyfi menyasszonyának a szemét, és az út melletti ingoványba dobták anélkül, hogy a kocsis észrevette volna. Ezután a gonosz mostoha a saját csúfságos leányát öltöztette bele a szép menyasszonyi ruhába, és így ér­keztek meg a kastélyba. A királyfi eléjük sietett, kiemelte vélt menyasz­­szonyát a hintóból, és így kiáltott:- Te vagy az, aki után szívem oly só­várogva vágyott?- Igen, én - szólt a leány senki más. Amint azonban szólásra nyitotta a száját, olyan bűzös le­helet áradt belőle, hogy a királyfit ájulás környé­kezte. S lám, amint az ál­menyasszony végigment a kas­tély udvarán, a kövek közül nyomban tövises ágak nőttek úgy, hogy alig lehe­tett köztük előbbre jutni.- Hát ez meg mi? - kiáltott fel cso­dálkozva a királyfi. - Hát ezek az én menyasszonyom ajándékai? Ez mind csak az út fáradalmaitól van - mondta a gonosz mostoha. - Mindez megváltozik majd, ha a menyasszo­nyod egy rövid időre egyedül marad és pihenhet. Ezzel az öregasszony bezárkózott a leányával egy szobába, és másnap reg­gel, mikor a leánya mosdott, az anyja mögötte öntötte ki a mosdóvizét, hogy senki észre ne vegye a csúf varangyos békát. Eközben a szegény megvakított leány valahogyan kivergődött az ingo­­ványból, elvonszolta magát egy út menti fáig, és mivel kimondhatatlanul fáradt és elgyötört volt, ott nyomban el is nyomta az álom. Mikor felébredt, nem tudta, hogy nappal van-e vagy éjszaka, és hangosan elkezdett sírni. Akkor három hófehér hattyú repült arra, meghallották a szívettépő sírást, leszálltak hát a fa ágá­ra, és megszólították a leányt:- Szegény kislány! Hintsd meg szemgödreidet azzal a harmattal, amit ennek a fának a levelein találsz! Alig ért a harmatvíz az élettelen szemgödrökhöz, a kisleány visszanyer­te szeme világát, és még sokkal jobban látott, mint azelőtt. Most már látta, hogy fényes nappal van, és az emberek a mezőre tartanak dol­gozni. Felkerekedett hát, és tovább ment az ország­úton. Déltájban elért a királyi kastélyhoz. Amerre végig­ment, megálltak az emberek, és bá­mulva nézték, mert mögötte az út egész hosszában csoda szép virágok nyíltak, és mikor barátságosan köszöntötte a szembejövőket, édes illat áradt a lehele­téből. Mikor a királyfinak jelentették, hogy ilyen és ilyen koldusleány van odakinn, az boldogan felkiáltott:- Nem koldusleány az! Amit elmond­tatok, arról megismerem, hogy ő az én kedves menyasszonyom! Gyorsan tárjá­tok ki a kaput, és vezessétek hozzám! - Azzal ő maga is elébesietett a leánynak, karjaiba ölelte, és megcsókolta. Így hát napvilágra került a mostoha és csúf leányának gonoszsága. A király mindkettejüket szögekkel kivert hordó­ba záratta, és egy magas hegy tetejéről a tengerbe vettette. Aztán pedig fényes lakodalmat ült a szegény kis árvaleánnyal, akiből szép és boldog királynő lett. VÉGE Aki á-t mond, mondjon bé-t is. He that says a, should also say b. Ha adnak, vedd el, ha ütnek, szaladj el. If something is given to vou then take it, if you are beaten, then run away. Közmondások magyarul és angolul Sok bába közt elvész a gyerek. Among many midwives the child is lost Nem babra megy a játék. The stake of the plav is not beans. (It is a serious matter.) A cél szentesíti az eszközt. The purpose consecrates the means. Minden cigány a maga lovát dicséri. Every gypsy prises his own horse. Darázsfészekbe nyúl. He puts his hand into a wasp's nest. Elköltené a Dárius kincsét is. He would spend even the treasures of Darius. Vidor Miklós Kiscica Szájában a gombolyag, a kiscica elszalad, erre szökken, arra vág, végigfutja a szobát, nagyot ugrik a díványra, zsupsz, lefordul a kék váza! Millió szilánkra hullott! A kiscica már nem szökken, inkább a sarokba kullog, ott lapul meg a sűrű csöndben. Elgurult a gombolyag, s lám, utána sem szalad, csak megül egyedül, azon töri tán a fejét, szebb egy váza , mint száz cserép. Varga Erzsi Méh Évi Én vagyok a méh Évi, ,, aki a kast bővíti. 4^ ízelt lábamon kosár, s benne kőműves szerszám Tégla nálam a viasz, ebből építem a kast, lépes falát kerítem, csápjaimmal csipkézem. Kaparok és vakolok, ragasztok és simítok, Reszelek és meszelek, s mindent mézzel heggesztek A szobám hat oldalú, így nem olyan egyhangú. Röpdösve szorgoskodom, döngicsélve dolgozom. Munkámban ha zavartok, “jaj méregbe gurulok”, s csípek, szúrok, harapok, amúgy ártatlan vagyok. Jó barátom a méhész, nem fél tőlem, mert merész, büszke rám és így becéz:- O te, édes építész! * ttiul Édesanyád gyermeke, de neked nem testvéred, ki az? (CIVíDVW 31) $ Mit vesz az ember legtöbbet a piacon? (1Q03A33) Foga van és mégsem eszik! (HS33) Erdő mélyén, bokor alján elrejtőzve bólogat: hogy könnyebben rátaláljunk, illatával hívogat. (vAioai) 'Két szomszéd lakik egymás mellett. Mindent látnak, csak egymást nem láthatják. Ha a tükörbe pH- Két kezemmel lantasz, kitalálod. füled fogom, s ott (W3ZS) csücsülök az orrodon. (D3A0W3ZS) Szádba teszed, mégsem eszed, mi az? *) W P‘r ^ , : Nyári réten virulok én a búza­táblában, szellő ringat, hajladozom piros szoknyácskámban. (SDVdld) Civnvm) élyik karó véd a hideg ellen? ((»IVMV.L V) Csak becsukott szemmel láthatjuk, mi az? (WOIV) Kertben élek, illa-Akárhová vitték, tozom> én vagyok a indig fejbeverték. szépek szépe. Aki (DOZS) letép, jól vigyázzon, tövis karcol teny­erébe! (VSZOfl) Milyen fa van legtöbb a vásárban? (v.iom) miß '1 V " h>4 Vb A l »y

Next

/
Thumbnails
Contents