A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-03-12 / 144. szám
14 a HÍD Fórum 2004. MÁRCIUS 12. A Híd fórumában közölt cikkek nem feltédenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját A szerkesztőség álláspontja szerint a “hír szent, a vélemény szabad”. Nyűt levél Péterman István főszerkesztő úr részére Kedves István! Lapod legutóbbi számának FÓRUM rovatában megjelent engem gyalázó, mocskolódó cikkre nem reagálok. Annak címét: "Nem fontos, hogy ki, hanem mi vagy!" kicsit átalakítottam: Nem az a fontos, hogy mit írnak rólad, hanem, ki írta azokat? E néhány soros levelem megjelentetését azért kérem Tőled, mert igen sok olvasóddal együtt jómagam is köszönetemet szeretném kifejezni humánus segítségedért, hogy lapodban hosszú hetek óta informálod olvasóidat a közeljövőben általam rendezendő holokauszt megemlékezésekről. Kedves István! Kicsit elgondolkodtató ugyanabban a lapszámban közölni az alábbi mondatot: "A DRÁGA ÉDESANYÁD ÚRISTENIT!" a szerző által nekem aposztrofálva. Ha Te nem is, de a cikkíró tudja, hogy édesanyámnak a vészkorszakban leverték a veséjét, és nem sokkal később abba belehalt! De legyen ez az én bánatom. Azonban egy ilyen nívós lapban, mint A Híd, valaki az Úristent káromolja az nem csak a cikk íróját, hanem sajnos Téged is minősít, hiszen az impresszumban háromszor is olvashatjuk nevedet. Kedves István! Kérlek nyugtassál meg, hogy ezt az irományt Te megjelenése előtt nem láttad. Én is egy lap főszerkesztője, egy másik lap New York-i tudósítója vagyok, de el nem tudnám képzelni, hogy egy ilyen mondatot benne hagynék egy kéziratban. A mai napon a Nemzetközi Újságíró Szövetség és az ENSZ Sajtóigazgatóság jogászainak bemutattam a cikk ominózus mondatát, akik nálam lényegesen jobban elítélték azt, melyet nem enyhít, hogy a szerző utána azt írta, hogy "gondoltam". A jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy amit gondolunk és leírunk, horribile dictu az meg is jelenjék. Ezért írtam e levelet Neked, melyet kérlek betűhíven közölni. Természetesen lapod és a Veled való felhőtlen kapcsolatom miatt e többek megítélése szerint felháborító ügyet befejezettnek tekintem. A cikkírót március 5-én polgári úton bepereltem, de ez már legyen a jogászaim és az én privát ügyem. Kedves István! Barátságunkra és irántad való tiszteletemre való tekintettel végezetül engedjél meg egy kérdést. Cikkíród megígérte, hogy lapod legközelebbi számában a Téged világrahozott édesanyádról fog beszámolni. Kérdezem én Tőled, mit szólnál ahhoz, ha a cikk megjelenése után egy olvasód az általam kifogásolt mondattal venne célba Téged. Leközölnéd, István? Ugye nem! Az Úristen káromlásáért járó büntetést bízzuk a Teremtőre, ő talán elnézőbb lesz így Húsvét és Peszach ünnepek idején. Dr. Hámori Péter Üzenet a bakkecskének Sajnos a nagy-alföldi anyázás elérte New Yorkot is. Egy magát bakkecskének nevező nem éppen úriember ezt nyilvánosan be is mutatta A Híd múlt heti számában. A bakkecske nem állt meg ennyinél. A farsangi bálon, vagy ahogy ő nevezte "bulin" szórakozó lányokat le is kurucozta. Először is nem értem, hogy egy 100 éves "öreg kredenc" mit keres egy ilyen és ehhez hasonló partyn, a másik, hogy van mersze valakit is lekurucozni? Tudtommal olyan, többnyire tisztességes lányokat és asszonyokat szólt le, hallatlan modorával, akik egész héten keményen dolgoznak, padlót súrolnak, falat mosnak, és akad aki egész héten nem látja a házat kívülről, vagy éppen a fogkefét a napi takarító eszközökkel kell azonosítania, hogy megengedhesse magának, hogy elmehessen egy ilyen farsangi bálra. Én feltételezem azokról a rendezvényen jelenlevő hölgyekről, hogy tisztességes emberek, nem pedig, hogy is mondjam kuruckodni vágyó Donna Bellák, akik ilyen célból érkeztek volna az Egyesült Államokba. Azt se felejtsük el, hogy nem kevesen, mint férjes asszonyok voltunk jelen. Persze a bakkecskének sem gyerekszobája nem volt, sem jómodora, hiszen ilyet nem ír le egy olyan ember, akinek az intelligencia hányadosa már eléri a vízfejűekét, pláne nem egy újságban nyilvánosan. Ez számomra mélyen megkérdőjelezi az újságírói képességét. Ezután nem szívesen olvasnék tőle semmit, és szegénységnek tartanám, attól a laptól, amelyik hajlandó lenne ezután közölni a cikkeit. Egy gondolatot hadd mondjak még el - mivel valakinek vannak normális gondolatai is-, hölgyeket nem tisztelő, másokat lekurucozó embereknek nem kéne megengedni, hogy újságírással, vagy egyéb közéleti dolgokkal foglalkozhassanak, ami hatással van az emberek jó ízlésére. Milyen jogon zavarja meg ez az ember a mások vagy az én nyugalmamat? Az illető - majdnem - úr egy dologban nem tévedett, amikor magát bakkecskének nevezte. így tehát az önábrázolása majdnem százszázalékos volt. De hogy miért volt erre szükség, hogy mindezt nyilvánosan is közölje? Hmm, nos Shakespeare azt mondta: "Ha nincs ihleted, akkor a tehetségre szorulsz". így történhetett ez a "bölcs újságírónkkal" is, ihlete nem volt, ezért a tehetségét próbálta csillogtatni. Bár Shakespeare arról nem ír, hogy mi van, ha valakinek egyik sincs, se tehetsége, se ihlete. Nyilván, hogy nem mondott arról semmit, hiszen az ilyen írogató embereknek nem kellene írniuk. Persze, ha valakinek ilyen gondolatai születnek egy társasági életben, akkor az jobb, ha nem is megy társaságba, mert úgy sem lesz belőle jó, vagy kellemes vendég. Még egy olyan emberről is elmondható, akinek az intelligenciája nem éri el a mellbőségét, hogy nem tesz oda, ahol eszik, persze nem mindenki egyforma, hiszen valaki az ágyában tartja a huzatot, valaki pedig nem. Ennek ellenére - bár én nem vagyok kuruc -, a barátnőimmel együtt jól éreztük magunkat a bulin. Hűséges olvasóik: Emilia és barátnői A Szerkesztőség hozzászólása: Szerkesztőségünk véleménye , hogy a T. levélíró félreértés áldozata. Az "öreg kredencnek" nevezett Jack Hahn nemhogy' elítélően nyilatkozott volna egyes hölgyekről, hanem éppen ellenkezőleg, cikkében "rosszmájú pasasnak" titulálta az általa idézett "kuruckodó" illetőt. Idézzük a cikk erre vonatkozó mondatát: "A rosszmájú pasas szerinti kurucok [szerintem] civilizáltan viselkedő íányok, asszonyok voltak." Szerkesztőségünk felhívja a figyelmet arra, hogy a Fórumban megjelent cikkekre való reagálás előtt ajánlatos az adott cikket figyelmesebben elolvasni. Régi magyar színes magazinok (Kiskegyed, Nők lapja, HVG, Füles stb.) 1 dollárért kaphatók az Astoriái Magyar Hentesnél! 100 mérföldes körzetben a legolcsóbb magyar áru’ Piros arany gulyáskrémek $17' Nyitvatartás minden nap 9-7, vasárnap 10-5 Hurkák készítésű qq füstölt gyulai kolbász $2'*wlb j99/Iu Füstölt áruk * $399/lb Hamarosan Sütőkolbász Debreceni és yo ~ - /1 u borok $399/1K főzőkolbász Disznósajtok i * $2"/lb .$299-399]fc/ X» -, palacsinta, lángos, krémes és más magyar sütemények! : ajánlat a kivágott kuponnal érvényes péntek-szombat-vasímap, 12-től zárásig CÍMÜNK.' 21-37, 31 St., Astoria NY. W vág)- N metró végállomásától öt percre ílffM i a 31. utcán. Long lsland-nól Hoyt Ave. exitnél jobbra kanyarodni,Tí'i.KKON: 718-267-9614
