A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-27 / 142. szám
24 A HÍD A legenda dalol (Kossuthról) Nem a zárt-kriptályok lakójának született, Nemzete a tettek és a legendák hőseként Ünnepelte, emlékéből éltél nemzete! Hívta őt a történelem szikrát lángra Lobbantani, hogy a reménytelen szunnyadozók Felébredjenek! Jött nemzetét érlelő sötét kriptálvokból JÖVŐT VILÁGÍTÓ NAPFÉNYNEK, Üstökösként robbant Széchenyivel. Petőfivel Dózsák, Rákócxiak, Wesselcnyiek Agyszellemével karöltve léptetett előre! Jött alvó nemzetének reménysorsát forgatni, A történelem aljasságát, csalárdságát Leleplezni, hogy az árnyékos századokból Párizs üzenetével ellentmondást nem tűrve Lépjen előre. A jajok gyalázatos múltjának dallamával Énekelte...VESSZEN BECS, HA MAGYARNAK JOGÁT NEM ÉRTI MEG... Elég volt a nemzetet tipró Elnyomásból, kincséből élő galandféregként ÉLNI HABSBURG URAKNAK Álcázott, alázatos krisztusi papokat, kik A magyar ellen éltek, a magyarért tiszta Szívvel nem imádkoztak, átokként MEGVETETTE! Vallotta, sorsom légyen bármi, éljek bárhol, Imádom a magyart e földnek kerekségén. Bujdosóként csak érte élek, vesztett reményét Újra életre keltem... érte zarándokolok A VILÁG NEMZETEIHEZ! Elátkozta árulóit, képmutatóit, az őt nem Értőket arra kérte, Bécstől elszakítani MINDENT! Vészben, nyomorban sokan követték őt, Itthon sok millió várta-várja gőgös- Büszke alakját... Ó, mindenki tudta, látni Már nem lehet... Szellemének ruhájába Bujdokolni, figyelmeztetni visszajött. Átkot hiába szórtak rá oly sokan, tettét Homállyal fedni el... NEM... ez nem megv... ÉRDEM KORONÁJÁT NÉPE VÉDL ŐRZl ISTENÉVEL. Okányi Kiss Ferenc Melléklet 2004. FEBRUÁR 27. ELŐSZÓ HELYEIT EGYRE MÁSRA több politikusunk negatív véleményeket kezdett el hangoztatni néhány más ismert személyről, mint például Kossuth Lajosról... De hát hogyan is van ez? Miért kell a magyar emberek által oly nagyon szeretett hírességeinket megkülönböztetni? Vagylagos alapon kijelölni, hogy ki az, aki méltó a szeretetünkre, hiszen például konzervatív, és ki az, aki nem, mert ő liberális volt? Eddig a magyar ember egyformán szerette őket, de ezután el kezdték úgy vizsgálni szeretteiket, ahogyan pártelkötelezettségük diktálta! És ekkor jött egy kis csapat, akik Miskolcon megalapították a Kossuth Koszorúja Alapítványt, és akik igyekeztek visszaállítani Kossuth megtépázott nimbuszát... Hatásukra a polgárok kezdtek igazságot szolgáltatni Kossuthnak Lajosnak, 2002 Kossuth év volt, újra sikk lett róla beszélni, zarándokút szerveződött Amerikába, parlamenti Nagybizottság alakult, Monokon méltó keretek között került sor Kossuth születése és halála évfordulójának megünneplésére..." (Enyedi Béla) Lapunk kizárólagos jogokat kapott a Simon M. Veronika festőművész által összeállított Kossuth-antológia közlésére. A közlésre érdemes könyvet - mely a 2003-as Kossuth Zarándoklat beszámolóit, verseket, beszédeket, fotókat tartalmaz - a Híd a soron következő lapszámokban sorozatban közli. Fogadják szeretettel! Szerkesztőség Kossuth Lajosról Kossuth Lajos a magyar nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért, és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott küzdelem legnagyobb alakja. Sátoraljaújhely, Eperjes, Sárospatak iskolái után 1823-ban ügyvédi vizsgát tett. 1832-ben került be a pozsonyi országgyűlésbe. Az Országgyűlési tudósítások és a Törvényhatósági tudósítások szerkesztése miatt elítélik. 1840 után a Pesti Hírlapot szerkeszti. Már ekkor ellentétek alakulnak ki közte és Széchenyi között. Az Ellenzéki Párt hivatalos programjául fogadta el az általa szerkesztett Ellenzéki nyilatkozatot 1847-ben. A Batthyányi kormány pénzügyminisztere lett. Hatására szavazta meg az országgyűlés a hadikiadásokra a szükséges költségvetést. Döntő része volt abban, hogy az arisztokraták árulása és a nemesség megalkuvása nem tudott úrrá lenni a forradalmi erőkön. Az ő kezdeményezésére mondta ki a debreceni országgyűlés a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg ház trónfosztását. Ekkor kormányzó-elnökké választják. Már nem volt elegendő ideje a megfelelő intézkedések meghozatalára sem belpolitikai, sem külpolitikai téren, és 1849. augusztus 11-én kénytelen volt átadni a hatalmat Görgeynek, aki nem sokkal ezután letette a fegyvert. Török, bolgár és kisázsiai száműzetés után Angliába utazik, ahol a lakosság páratlan ünneplésben részesítette. Diadalmenetté alakult az amerikai útja is. Később Angliában telepedik le, és állandó kapcsolatot tart európai emigráns körökkel. Állandó erőfeszítéseket tesz Magyarország felszabadításáért, de sem a nagyhatalmak közötti konfliktus, sem Napóleon tevékenysége nem alakult kedvezően. Olaszországból küldött üzeneteiben (Cassandra-levél) óvta a nemzetet attól, hogy osztozzék a Habsburgokkal az elnyomott népek feletti uralom felelősségében. Bár az emigráns Kossuth Lajos érvei nem akadályozták meg a kiegyezést, de érvei mégis visszhangra találtak a népnél. 1865 után Turinban élt, három kötete itt jelent meg, Irataim az emigrációból címen. A budapesti temetésén megnyilatkozó hatalmas részvét megdöbbentette a Monarchia vezetőit. Több magyar városban szobra áll, szülőháza Monokon műemlék. beli Kossuth szobornál, Kennedy sírjánál és a Kossuth emlékház falán. Számomra a legfelemelőbb érzés a Kapitoliumban történt koszorúzás volt, melyen az általam készített koszorút helyeztük el. A szalmakokárdának egy ember kivételével mindenki örült, de New Yorkban egy utcai hegedűs a magyar himnuszt játszotta a kokárdánk láttán. E két epizód is azt mutatja, hogy Amerika a szélsőségek országa. Petőfi szavai jutottak az eszembe: "Tán csodállak, ámde nem szeretlek..." Ennek ellenére örülök, hogy eljuthattam Amerikába, és köszönöm azoknak, akik segítettek ebben. Súlyé Károlyné Szalmaszállal s az Óceánon át... 2002-ben hallottam először a Kossuth Koszorúja Alapítványról, és kigondoltam, hogy az Országos szalmafonók baráti körének tagjai részére, akiknek vezetője vagyok, hirdessünk pályázatot. Szalmából nagyon sokféle koszorú készíthető, és e gondolattal megkerestem dr. Mezei Lászlót, az Alapítvány elnökét. Ö támogatta a gondolatot, és 2002. szeptemberében Törökszentmiklóson kiállításra és díjazásra került 16 koszorú. Ezen anyagot Szuhakállóban, Miskolcon a Hermann Ottó Múzeumban, majd 2003. februárjában New Yorkban a református Gyülekezeti Házban is kiállítottuk. A Szalmafonók Baráti Körének tagjaival bőröndnyi ajándékot fontunk, például közel 100 db szalmakokárdát. Mindenki nagy lelkesedéssel dolgozott. E koszorúkból néhányat elhelyeztünk a WTC emlékműnél, a New York-i és a Washington-i Kapitolium-
