A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-02-27 / 142. szám

2004. FEBRUÁR 27. Gyerekeknek AHft) 21 Magyar népmese A mindent varró tű (Első rész) Egyszer volt, hol nem volt, az Ópe­­renciás-tengeren is túl volt egy falu, amelyikben lakott egy nagyon gonosz ember. Nem mondom, más faluban is lakik gonosz ember, de ez mindnél go­noszabb volt. Volt neki vagy’ kilenc cse­lédje, akiket majd megnyúzott a mun­kával. De hogy, hogy nem, egyszer az egyik elérte, hogy nem nyúzta annyira, mint a többit. Annak adott egy kis máléföldet is. Hej, de irigyelték ezt a többiek! Kitalálták, hogy beárulják a gazdának. El is mentek hozzá, aztán azt mondták neki:- Hej, gazduram, ez az ember olyan tűt tud hozni, amelyik magától min­dent megvarr. A gazda talán nem is törődött volna a beszéddel, de meghal­lotta a fele­sége. Az meg unta: már a zsák­foltozást, merthogy sok volt a búza, hát sok zsák kellett. így aztán addig-addig ösztökélte, hergelte az urát, míg az egy nap maga elébe hívatta a szegény embert.- Hallod-e, te szegény ember, azt mondják, te olyan tűt tudsz hozni, amelyik mindent megvarr. Ha ezt el nem hozod három nap alatt, rossz dol­god lesz!- No, szegény fejem! A tűt honnan vegyem? - búsulj el a szegény ember. Mikor hazamegy7, mondja a feleségé­nek, csináljon neki tarisznyát, elmegy7 a tűt megkeresni. Adott neki a felesége három hamuban sült pogácsát, aztán elindult a szegény ember. Azt gondolta, hogy a legközelebb levő városban meg­szerzi azt a tűt, ha másképp nem, ellop­ja. Ment, mendegélt, míg rá nem estele­dett. Megéhezett, aztán hűvös is volt az idő, vékony volt a ruhája, hát széjjelné­zett, hátha lát valami emberlakta he­­ly7et. Amint nézegetett összevissza, ész­revett egy kis pisla fényességet. Egye­nesen annak tartott. Éjféltájban odaért egy kis házhoz, be is ment, de nem lá­tott senkit. Leült a asztalhoz, aztán elő­vette az egyik pogácsát, eszegetni kezd­te. Még jól se lakott, mikor rákiált vala­ki:- Na, te jóllaktál, nekem is adjál, mert ha nem, megeszlek! „Ennek fele se tréfa!" - gondolja az ember.- Itt a pogácsa fele, gyere, edd meg! - avval odaadja a fél pogácsát. De kinek adta oda? Hej, de szörnyű­séges valami volt az! Se nem ember, se nem állat, mégis mind a kettő, mert feje volt, lába volt. De milyen feje volt! Mint egy dé­zsa! Keze meg, mint két szénahordó rúd. a lába, mint egy-egy kútágas. De még ezenkívül farka is volt, annak a végén meg egy csapó. Megijedt az ember, de nem mutatta. Mikor a fél pogácsát odaad­ta, a szörnyeteg csak rávi­csorította a fogát, és azt mondta:- Ha ennyit adsz, mindjárt meg­halsz! Szegény ember elszánta magát, mert azt gondolta, ha odaadja a egészet, hát éhen hal. Ha meg nem adja, őt eszi meg ez a szörnyeteg! Az még talán jobb vol­na. Aztán azt mondta:- Nézzed, testvér, ha odaadom az egészet, nekem nem marad az útra, mert nekem nagy utam van. Érd be ez­zel, ládd, én is beértem a felével! Hej, bődült erre egyet a szörnyeteg:- Hova akarsz menni, te ember?- Nekem a mindent varró tűt kell el­vinnem a gazdámnak, mert ha el nem viszem a családomnak is meg nekem is végem van.- Nekem így is, úgy is véged van, mert megeszlek. De a családodat sajná­lom. Ha ideadod azt a pogácsát, és megígéred, hogy hozol nekem ilyen pogácsát egy szekérre valót, én oda­adom neked a tűt most mindjárt. FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK Tudom? Miért nem illatos minden virág? A virágok kellemes illata arra való, hogy a beporzást, megtermékenyítést végző rovarokat odacsalogassa. Vannak virágok melyeknek olyan erős az illatuk, hogy nem szabad éjszakára a szobában hagyni, mert megfájdul a fejünk tőle. Akadnak azonban olyanok is melyeknek nincs illatuk, ezeknél a megporzást a szél végzi el, ezért nincs illatuk. Miért csukja össze a szirmait este néhány virág? Azok a növények hajtják össze este tarka szirmaikat, amelyek nagyon szeretik a meleget és a fényt, A nyári kertekben, napos erkélyeken érzik igazán jól magukat. Ha árnyékba kerülnek, vagy amikor a nap már lebukott fokozatosan összecsukják szirmaikat. Ezt ti is megfigyel­hetitek otthon a virágos kertben . így maradnak egész éjszaka és csak a napsugarak érintésére nyílnak ki ismét. > T7r. - Varga Katalin # -Kisbence titka Van nekem egy csuda-titkom. Csuda jó! Megsúgom! De el ne mondd! Az nem való! Ha nagy leszek, nem járok én autón; se vonaton, se buszon, se gőzhajón. Lesz egy kertem, kertemben egy szerkezet, ha utazom, abba titkon felmegyek. Megnyomom a titkos gombot, s hoppla hó! Mint a nyíl, úgy kiröppen az űrhajó. Lehagyja a repülőt, a verebet, a holdnál is magasabbra elvezet. Befogom az árva Göncölszekeret, állt magában eddig éppen eleget kocsikázni vigye hát az óvodát, minden éjjel a széles Tejúton át. A Fiastyúk csibéit betakarom: ne fázzanak szegénykék. S ha akarom, anyjukat az Esthajnalhoz elviszem - hadd legyen egy jószága a kertjiben. S ha a csibék búsulnának, őket is, van ott hely egy egész állatkertnek is. Visszafelé a holdra is felszököm, s azt a fényes, kis csücskét ott letöröm. Itthon anyám zsebébe majd beteszem, hadd legyen egy pici holdja idelenn. Varga József Jégtörő Mátyás Megjött acélkalapáccsal, Februári fényforrással. Ä Tördeli a havas páncélt, ft Jégcsapszakállt eresz tövén. Karcsú csövén fogy tűhegye, Fal tövébe csurog leve. Orsóssá lesz csigateste, Felcsókolja nap melege. Medve mordul barlangjában, Mókus ébred odújában. Tavaszt remél cinke, veréb, A világnak gazdag vetést! * * * Varga Erzsi Kifogás ^ A fürdőkádban licsipocs, kalóz hajóm csupa roncs. Este szapannak ütközött és árboca kettétörött. A szappanom ijedtében, mennyezetig repült éppen. Megpróbáltam ráugrani, sajnos nem bírtam elkapni. * Kezemből folyton kicsúszott, habzott, csökkent, majd elfogyott, így történt, hogy tegnap este, piszkos maradt mindkét fülem. Nagy Johanna Aludj szépen Elül a szél, lárma, zaj, bíbort ölt lent az égalj, madárdal is elcsitul, ablakban a fény kigyul. Puha ágyacskád most vár, aludj szépen, kis bogár, álom - szárnyon suhanj el, amíg a nap újra kel. Fent vigyáz a fénylő hold, meg á csillagos égbolt, sötét és csend kint meg bent, mostmár minden elpihent. Fotósmunkát, Ék* \ videotape- 1 fordítást vaiif

Next

/
Thumbnails
Contents