A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-27 / 142. szám
2004. FEBRUÁR 27. Gyerekeknek AHft) 21 Magyar népmese A mindent varró tű (Első rész) Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl volt egy falu, amelyikben lakott egy nagyon gonosz ember. Nem mondom, más faluban is lakik gonosz ember, de ez mindnél gonoszabb volt. Volt neki vagy’ kilenc cselédje, akiket majd megnyúzott a munkával. De hogy, hogy nem, egyszer az egyik elérte, hogy nem nyúzta annyira, mint a többit. Annak adott egy kis máléföldet is. Hej, de irigyelték ezt a többiek! Kitalálták, hogy beárulják a gazdának. El is mentek hozzá, aztán azt mondták neki:- Hej, gazduram, ez az ember olyan tűt tud hozni, amelyik magától mindent megvarr. A gazda talán nem is törődött volna a beszéddel, de meghallotta a felesége. Az meg unta: már a zsákfoltozást, merthogy sok volt a búza, hát sok zsák kellett. így aztán addig-addig ösztökélte, hergelte az urát, míg az egy nap maga elébe hívatta a szegény embert.- Hallod-e, te szegény ember, azt mondják, te olyan tűt tudsz hozni, amelyik mindent megvarr. Ha ezt el nem hozod három nap alatt, rossz dolgod lesz!- No, szegény fejem! A tűt honnan vegyem? - búsulj el a szegény ember. Mikor hazamegy7, mondja a feleségének, csináljon neki tarisznyát, elmegy7 a tűt megkeresni. Adott neki a felesége három hamuban sült pogácsát, aztán elindult a szegény ember. Azt gondolta, hogy a legközelebb levő városban megszerzi azt a tűt, ha másképp nem, ellopja. Ment, mendegélt, míg rá nem esteledett. Megéhezett, aztán hűvös is volt az idő, vékony volt a ruhája, hát széjjelnézett, hátha lát valami emberlakta hely7et. Amint nézegetett összevissza, észrevett egy kis pisla fényességet. Egyenesen annak tartott. Éjféltájban odaért egy kis házhoz, be is ment, de nem látott senkit. Leült a asztalhoz, aztán elővette az egyik pogácsát, eszegetni kezdte. Még jól se lakott, mikor rákiált valaki:- Na, te jóllaktál, nekem is adjál, mert ha nem, megeszlek! „Ennek fele se tréfa!" - gondolja az ember.- Itt a pogácsa fele, gyere, edd meg! - avval odaadja a fél pogácsát. De kinek adta oda? Hej, de szörnyűséges valami volt az! Se nem ember, se nem állat, mégis mind a kettő, mert feje volt, lába volt. De milyen feje volt! Mint egy dézsa! Keze meg, mint két szénahordó rúd. a lába, mint egy-egy kútágas. De még ezenkívül farka is volt, annak a végén meg egy csapó. Megijedt az ember, de nem mutatta. Mikor a fél pogácsát odaadta, a szörnyeteg csak rávicsorította a fogát, és azt mondta:- Ha ennyit adsz, mindjárt meghalsz! Szegény ember elszánta magát, mert azt gondolta, ha odaadja a egészet, hát éhen hal. Ha meg nem adja, őt eszi meg ez a szörnyeteg! Az még talán jobb volna. Aztán azt mondta:- Nézzed, testvér, ha odaadom az egészet, nekem nem marad az útra, mert nekem nagy utam van. Érd be ezzel, ládd, én is beértem a felével! Hej, bődült erre egyet a szörnyeteg:- Hova akarsz menni, te ember?- Nekem a mindent varró tűt kell elvinnem a gazdámnak, mert ha el nem viszem a családomnak is meg nekem is végem van.- Nekem így is, úgy is véged van, mert megeszlek. De a családodat sajnálom. Ha ideadod azt a pogácsát, és megígéred, hogy hozol nekem ilyen pogácsát egy szekérre valót, én odaadom neked a tűt most mindjárt. FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK Tudom? Miért nem illatos minden virág? A virágok kellemes illata arra való, hogy a beporzást, megtermékenyítést végző rovarokat odacsalogassa. Vannak virágok melyeknek olyan erős az illatuk, hogy nem szabad éjszakára a szobában hagyni, mert megfájdul a fejünk tőle. Akadnak azonban olyanok is melyeknek nincs illatuk, ezeknél a megporzást a szél végzi el, ezért nincs illatuk. Miért csukja össze a szirmait este néhány virág? Azok a növények hajtják össze este tarka szirmaikat, amelyek nagyon szeretik a meleget és a fényt, A nyári kertekben, napos erkélyeken érzik igazán jól magukat. Ha árnyékba kerülnek, vagy amikor a nap már lebukott fokozatosan összecsukják szirmaikat. Ezt ti is megfigyelhetitek otthon a virágos kertben . így maradnak egész éjszaka és csak a napsugarak érintésére nyílnak ki ismét. > T7r. - Varga Katalin # -Kisbence titka Van nekem egy csuda-titkom. Csuda jó! Megsúgom! De el ne mondd! Az nem való! Ha nagy leszek, nem járok én autón; se vonaton, se buszon, se gőzhajón. Lesz egy kertem, kertemben egy szerkezet, ha utazom, abba titkon felmegyek. Megnyomom a titkos gombot, s hoppla hó! Mint a nyíl, úgy kiröppen az űrhajó. Lehagyja a repülőt, a verebet, a holdnál is magasabbra elvezet. Befogom az árva Göncölszekeret, állt magában eddig éppen eleget kocsikázni vigye hát az óvodát, minden éjjel a széles Tejúton át. A Fiastyúk csibéit betakarom: ne fázzanak szegénykék. S ha akarom, anyjukat az Esthajnalhoz elviszem - hadd legyen egy jószága a kertjiben. S ha a csibék búsulnának, őket is, van ott hely egy egész állatkertnek is. Visszafelé a holdra is felszököm, s azt a fényes, kis csücskét ott letöröm. Itthon anyám zsebébe majd beteszem, hadd legyen egy pici holdja idelenn. Varga József Jégtörő Mátyás Megjött acélkalapáccsal, Februári fényforrással. Ä Tördeli a havas páncélt, ft Jégcsapszakállt eresz tövén. Karcsú csövén fogy tűhegye, Fal tövébe csurog leve. Orsóssá lesz csigateste, Felcsókolja nap melege. Medve mordul barlangjában, Mókus ébred odújában. Tavaszt remél cinke, veréb, A világnak gazdag vetést! * * * Varga Erzsi Kifogás ^ A fürdőkádban licsipocs, kalóz hajóm csupa roncs. Este szapannak ütközött és árboca kettétörött. A szappanom ijedtében, mennyezetig repült éppen. Megpróbáltam ráugrani, sajnos nem bírtam elkapni. * Kezemből folyton kicsúszott, habzott, csökkent, majd elfogyott, így történt, hogy tegnap este, piszkos maradt mindkét fülem. Nagy Johanna Aludj szépen Elül a szél, lárma, zaj, bíbort ölt lent az égalj, madárdal is elcsitul, ablakban a fény kigyul. Puha ágyacskád most vár, aludj szépen, kis bogár, álom - szárnyon suhanj el, amíg a nap újra kel. Fent vigyáz a fénylő hold, meg á csillagos égbolt, sötét és csend kint meg bent, mostmár minden elpihent. Fotósmunkát, Ék* \ videotape- 1 fordítást vaiif
