A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-27 / 142. szám
FÜGGETLEN, MAGYAR NYELVŰ AMERIKAI HETILAP 2004. FEBRUÁR 27. - MÁRCIUS 4., 4. ÉVFOLYAM 142. SZÁM 9. HÉT Fejbe vert medve Vlagyimir Putvin orosz elnök az orosz televízióban váratlanul bejelentette, hogy elnöki hatalmával élve felmentette tisztségéből a teljes orosz kormányt. Hozzátette, ez nem a kormány munkájának a bírálata, mert az teljes egészében kielégítő volt. (3. oldal) “Én öltem meg Teleki Pált!” “(...) Amikor Teleki felállt és oldalt volt nekünk, a tábornok felemelte az asztalon levő márványtalpú lámpát és fejbe verte vele a miniszterelnököt. "Lőjön már maga barom - kiabálta nekem, mire én vaktában három lövést adtam le...” (10. oldal) ^ JÓ BULI VOLT, é MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK KÖSZÖNJÜK... TALÁLKOZUNK A KÖVETKEZŐ BULIN, április végén! VISZLÁT... AZ ÉV BULIJA! Sokszínűségében is háromszáz ember, belépőjegy áráért osztogatott itókák, szép lányok és ingyen svédasztal, minden generációt megcélzó, célszerűen váltogatott zene, Erzsi néni, Hogyishívják Jenő és még sokan mások által végigtáncolt feléjszaka jellemezte a Híd első, Farsanginak, sőt az Év Bukjanak is becézett szórakozóestjét. Beszámolónk főleg azoknak szól, akik valamilyen általuk is ismeretiek okból kihagyták ezt az egészet. Saját kárukra. Kezdésként talán ez: könnyen körülhatárolható módon a Híd Farsangi Bulija azzal kezdődött, hogy Erzsébet néni kezdés előtt másfél órával már ott ült a Magyar Ház előterében, egy pohár kólát majszolt keservesen, miközben roppantul szenvedett a hangsugárzók dübörgésétől. A dolgot hősiesen bírta, annak ellenére, hogy többen figyelmeztették: ez amolyan ifjúságos tánc lesz, amolyan vidámfajta, ettől olyan hangos minden, ezért annyi a sördoboz, ezért villognak a zöldespiros fények mindenhol. Jó lesz az nekem, szólt huncutul, és valami erősebb italt kért, ezért a kóláját diétás kólára cserélték. És akkor, hirtelen alapossággal, az ajtók előtt felgyűlt a bejönni szándékozó tömeg, megzavarva a lelkes szervezőket abban, hogy a bálterület stratégiai pontjaira kitalált vizuálisan kecsegtető megoldásokat még jobban cifrázhassák, ami közmagyarra lefordítva nagyjából anynyit jelentett, hogy véget kellett vetniük a nemzetiszínű lufik szertelen ragasztgatásának a falakra, a székekre, a beérkező vendégekre, ártatlan bémászkodókra, kutyákra, macskákra, miközben Kovács M. László már a se veled, se nélküledet rázta, és erre a jó szokására, némi színezettel, a buli során többször és egyre erőteljesebben visszatért, annak ellenére, hogy láthatólag senki sem bánta. Már jó előre megjegyezném: a rendezvény bálszerűen indult, buliként folytatódott, evészetbe és ivászatba torkollott, DJ Qri hathatós hozzáállásával időnként hatékony "diszkóvá" alakult (mondták), hogy végül hajnali kettős ámokfutásba forduljon - édes dőzsölés volt ez, ami sokszínűségével próbált a lehető legjobban kielégíteni mindenkit. A lehetőség adva volt arra, hogy csak az ne érezze jól magát, aki kifejezetten ezt vállalta magára esti szórakozásként. Erzsi néni a tanú, mondom én, Erzsi néni, aki talán éjfélkor távozott, de akkor is csak vonakodva. De visszatérve még egy pillanatra a Farsangi Buli első órájára, a legelső, ami szembetűnt, hogy az italbár előtt óriási sor, áldott itókás népség vagyunk, meg persze mindenki azt akarta leellenőrizni, valóban igaz-e, hogy a belépőjegy árát visszakapja italban, hát most áruljuk el, hogy nem italban kapta vissza, banem sörben, borban, pálinkában, de ez mindenkinek csodásán megfelelt. Ismerik-e, uraim, a sörszendvicset? Az ember fia két Heineken közé egy Budweisert szorít, és szakszerűen fogyasztja, miközben a konyhán pergő nyelvű és kezű szépleányok forgolódnak, hogy az asztalokról irtózatos gyorsasággal fogyó ételkészletet folyamatosan feltöltsék, a roppant siker titka, hogy minden étek igencsak ingyen van, ami soha nem lebecsülendő enyhítő körülmény. (Nem is mondtuk soha.). A táncparketten pedig szép lassan egybeolvad a jónép, volt az elején némi megoszlás a báliasabban öltözők és a farmemadrágosok között, de félre a generációs különbséget, az évben egyetlen farsang van, a Bohóc, a Tiszteletes és a Három Éjjeli Pillangó rövid gondolkodás után már egy körben ropják az estélyi ruhát egyáltalán nem farsangi álarcként hordó magyar urakkal és hölgyekkel, hogy igencsak melegedett az ember lölke attól, amit látott. A füstgépek és a fények víziót gyártottak, valaki mellettünk vicceket mesélt, páran fejcsóváló nehezteléssel ecsetelték az előtérben cigarettázó lányok harsányan világító csípőit, de az ilyenből szerencsére kevéssel lehetett találkozni (mármint neheztelőkkel), mert folyton kinn ültek az előtérben, hogy minél többet láthassanak a cigarettázó lányok harsányan világító csípőiből... Kedves Olvasók, nagy vonalakban ennyi volt. Talán a zene volt egy kicsit túl hangos, de lehet, hogy csak mi szoktunk el tőle. A ruharaktár is túl hamar betelt, de lehet, hogy csak mi hoztunk túl sok kabátot magunkkal. Sebaj, a következő (ütófarsangi? előhúsvéti?) bulin egy hónap múlva már melegebb lészen, otthon hagyhatjuk a szőrmét, mint ahogy otthon kell hagynunk mindenféle rákfenét, generációs fejcsóválásokat, kisstílű kritikákat, lekicsinylő magyarkodást, és csak egy dolgot kell tennünk: együtt szórakozni, ha már van rá lehetőség. Horvát Zsolt Fotóbeszámolónk az 5. oldalon!
