A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-20 / 141. szám
22 A HÍD Florida, a keskeny Amerikai utazási irodákban a vaaz utazási iroda szerencsétten munkatársa beszámol 1. Arra kért az utas, hogy a repülőn a folyosó melletti ülésre foglaljak helyet, mert az ablaknál szétfújja a szél a frizuráját. 2. Telefonált egy felháborodott utas, aki a floridai Orlandoba szervezett nyaralásával elégedetlen volt. Amiatt reklamált, hogy a szobája nem az óceánra nézett. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy ez lehetetlen kérés lett volna, hiszen Orlando a szárazföld közepén fekszik. Mire ezt felelte: Ne hazudjon nekem! Megnéztem a térképen, Florida nagyon keskeny állam! 3. Egy pasas érdeklődött nálam: Angliát lehet Kanadától látni? Azt feleltem, hogy: Nem. Erre közölte: De hiszen annyira közel vannak a térképen! 4. Telefonált egy pasas és megkérdezte. hogy meg tudnám-e szervezni az autóbérlését Dallasban. Amikor megnéztem a repülőjegy rendelését feltűnt, hogy mindössze 1 órát fog átszállással tölteni Dallasban. Megkérdeztem, hogy minek neki autó, mire ezt felelte: Azt hallottam, hogy a dallasi reptér nagyon nagy, és kell egy kocsi, hogy időt takarítsak meg az átszállással! 5. Egy nagyon kedves nő telefonált Azt akarta megtudni, hogy ha 8.20-kor indul Detroititól a gépe, akkor hogyan lehetséges hogy már 8.33-kor Chicagóba érkezik. Megpróbáltam elmagyarázni neki a Michigan és Illinois államok közötti időzóna eltérést, de nem értette. Végül kínomban azt mondtam neki, hogy ez egy' rendkívül gyors géptípus - és még el is hitte! 6. Egy férfi telefonált: Hogy ismerem fel a repülőt, amire fel kell szállnom? Megkérdeztem mit ért ez alatt, ezt felelte: Azt mondták, hogy a járat száma 823, de egyik gépre sincs ilyen szám felfestve! 7. Egy nő telefonált: Pepsi Colára kell repülnöm egy ilyen komputer gépen. Azonnal megkérdeztem, hogy csak nem a floridai Pensacolára kell repülnie commuter (helyiérdekű) gépen. Mire ő: Ez teljesen lényegtelen számomra!... 2004. FEBRUÁR 20. Farsangi Magazin H Összeállításunk a legszínesebb tavaszi ünnepről FARSANG-KRÓNIKA A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg. Már a XV. század óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állat-alakoskodásokról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak. Egy XVII. századbeli ismeretlen szerzőjű krónika a következőképpen vélekedik a farsangról: "Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatukat álorca alá..." A farsang változó hosszúságú időszak: vízkereszt (január 6.) után kezdődik és a nagyböjt első napjáig, hamvazó szerdáig tart; ebben az évben március 8-ig. A farsang - a német fasen, faseln (mesélni, pajkosságot űzni) szóból ered, a karnevál szót pedig az olasz nyelven is olvasó Csokonai ismertette meg a magyarokkal. A farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése is egyben, a tél búcsúztatása és a tavasz vámsának ünnepe. A nagy evések és ivások időszaka ez, mellyel szimbolikusan a természetet kívánták nagy bőségre késztetni. A farsangi népszokások is a tavasz közeledtét jelzik. Ilyenek a kormozás, busójárás, téltemetés - melyek a tél mint gonosz elűzését jelképezték. Ekkor a falusi emberek felöltöztettek egy, a telet jelképező szalmabábut és nagy dirrel-durral sok tréfával, mókával fűszerezve elégették. Voltak olyan települések, ahol a tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt szereplők játszották el. Természetesen a viadalban a tavasz került ki győztesen, a tél pedig szégyenében elbujdosott. A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, a farsang "farkán" tartották - azaz - farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden. Ilyenkor maskarába bújt emberek jártak házról házra, adományokat gyűjtöttek, köszöntőket mondtak, mellyel az esztendő bőséges termését az emberek jövőbeli sikereit hivatottak megjósolni. A lakodalmak időszaka is a farsang idejére esett. Ennek oka az volt, hogy különös mágikus kapcsolatot képzeltek az egybekelő ifjú pár és az ébredő természet között. A felnőttek, gyerekek, asszonyok, lányok, férfiak sokszor külön-külön farsangoltak. A farsang gondolatköre a házasság témája körül forgott. Szokás volt például azokat a lányokat, akik a farsang végén pártában maradtak, kicsúfolni. Általános volt a tánc és a bálozás szinte minden faluban. Ismertek a farsangi napok jellegzetes táji megnevezései is, úgymint a farsangvasárnapot megelőző kövér- vagy zabálócsütörtök, mely elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor kezdték meg a farsangi ételek készítését. A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés is a hús elhagyását, a böjt kezdetét jelzi. Amikor elérkezett húshagyó éjféle, megkondult a harang, jelezve, hogy vége a farsangnak. Abbahagyták a mulatozást. A bíró letette a vonót vagy dudát, mert "begyött a böjt." Másnap a hamvazóvagy böjtfogadószerda, már a hosszú böjt megkezdésének első napja. Ismert voít még a szerdát követő csonkacsütörtök elnevezés is, mely onnan ered, hogy ezen a napon még el lehetett fogyasztani a maradékot. A hívő katolikusok ettől a naptól kezdve húsvét vasárnapjáig nem ettek húst és zsíros ételeket. Ebben a negyven napban az egyház azért tiltotta a vigadalmat, még a lakodalmat is, hogy az emberek teljesen megtisztult testtel és lélekkel várják a közelgő keresztény ünnepet, a húsvétot. Napjainkig fennmaradtak a maskarás, jelmezes felvonulások pl. a mohácsi busójárás, a velencei karnevál (Olaszország), a New Orleans-i karnevál (USA), a Rio de Janeiro-i karnevál (Brazília). A VELENCEI KARNEVÁL Az első írásos emlékek, melyek megemlítik a karnevált, 1094-ből valók. Ez időben Vitale Falier volt a város dózséja. Velence nagy és félelmetes mediterrán tengeri hatalom volt, s győzelmeit sorozatosan meg is ünnepelte; mindig is a karnevál volt a legkedveltebb mulatságok egyike. A XIII. század végén nyilvánították hivatalos ünnepnek a húshagyőkeddet, és a maszk-készítőknek már a középkorban saját alcsoportjuk volt a festők céhén belül. Európa több országába eljutottak az itt készült maszkok, Magyarországra is innen hozatták az álarcokat és ruhákat Mátyás király korában. Velence a XVIII. században elnyerte a karneválok városa címet. Ekkoriban már Európa nemesei százával özönlötték el, hogy jól kimulassák magukat a város terein és utcáin, a kaszinókban és színházakban. 1869- ben például Ausztria császára, Ferenc József is részt vett - inkognitóban - a karneválon a Trón és Rezzonico családok vendégeként. Amikor a köztársaság megbukott, a város fejlődése alábbhagyott, a karneválról is megfeledkeztek. A hagyomány pompás újraélesztése két évtizeddel ezelőttre tehető. 1980-ban, kétszáz év téli nyugalom után újították fel a Velencei Karnevált és a központi Szent Márk tér nvüzsgő, álarcos és fantáziadús látogató serege hömpölyög ma már a tereken és a szűk utcákon. Aki ellátogat ezeken a hétvégéken Velencébe, megismerheti ennek az elvarázsolt, romantikus város farsangi, nagyvilági szalonokat utánzó arculatát, amely ma a világ legrangosabb eseményeinek egyike.
