A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-20 / 141. szám
16 a HÍD Sport 2004. FEBRUÁR 20. Röviden Hétfőtől a ZTE-t edzi AZ EXKAPITÁNY GELLEI Február 17. A volt labdarúgó szövetségi kapitány, Gellei Imre két hónap pihenés után első sikerei színhelyén, Zalaegerszegen ülhet le újra a kispadra. Elmondta, nem ajánlotta magát, és nagy kihívásnak érzi, hogy sikeres csapatot formáljon a jelenleg a tabella utolsó helyén álló 2002-es bajnokcsapatból. Gellei úgy értékelte megbízatását, hogy sosem kapott az élettől könnyű feladatokat, de büszke rá, hogy valamennyi csapatával - Siófok, MTK, Vasas - sikerült az előrelépés, és Egerszegen is ez az egyértelmű cél. Az elvárásairól szólva elmondta: minden meccset meg akarnak nyerni, értelemszerűen a kupaszereplés is kiemelten fontos számukra. Málta kiütötte Észtországot Február 17. A magyarokkal azonos világbajnoki selejtezőcsoportba sorsolt máltai labdarúgó-válogatott három gólos győzelmet aratott az észtek ellen a La Vallettában zajló torna 2. fordulójában. Málta-Észtország 5-2, Fehéroroszország-Moldova 1-0. Szombati eredmények: Észtország-Fehéroroszország 2-1, Málta-Moldova 0-0. Az utolsó fordulót lapzártánkkor játsszák. Elkészült az athéni Olimpiai Stadion Február 16. Több hónapos késéssel ugyan, de elkészült az athéni Olimpiai Stadion tetőszerkezete, és ezzel nagy kő esett le az augusztusi ötkarikás játékok szervezőinek szívéről: minden munkálatot időben befejeznek. Naszosz Alevrasz, az olimpiával kapcsolatos beruházásokért felelős miniszter helyettese hangsúlyozta: most, hogy a spanyol Santiago Calatrava által tervezett fémkeretes üvegtető szinte teljes mértékben elkészült, bizonyossá vált, nem lesz csúszás, és nem kell már idegeskedni. "Minden kétséget kizáróan ez volt az építkezések legnagyobbika, s immár 72 százalékban készültek el a létesítmények" - tette hozzá. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetői ezt megelőzően rengeteget bírálták a szervezőket, mert az ötkarikás játékok központi sportlétesítményében zajló munkálatok "nem akartak" véget érni. Ú] VILÁGCSÚCS NŐI RÚDUGRÁSBAN Február 15. Az orosz Jelena Iszinbajeva 4,83 méterrel fedettpályás világcsúcsot állított fel női rúdugrásban a donyecki nemzetközi atlétikai versenyen. A 21 éves klasszis honfitársa, Szvetlána Feofanova tavaly a birminghami világbajnokságon ugrott 4,80 m-es rekordját adta át a múltnak. Az idén mindöszsze harmadik alkalommal versenyző Iszinbajeva, aki a szabadtéri csúcs birtokosa is (4,82 m), ezzel a március 5. és 7. közötti budapesti világbajnokság legnagyobb esélyesévé lépett elő. Újabb olimpiai kvóta BIRKÓZÁSBAN Február 15. A 60 kilós VVöller Gergő bejutott a négy közé, és ezzel megszerezte az olimpiai kvótát a szabadfogású birkózás szófiai ötkarikás selejtezőjében. Wöller a csoportban legyőzte a Puerto Rico-i Sofót, majd a négy közé jutásért magabiztosan, technikai tussal verte a nigériai Tebét, és ugyan az elődöntőben 3-2-re kikapott a katari Ibrahimtól, megszerezte az olimpiai részvételi jogot. "A jelenlegi mezőnyben a négy megszerzett athé-Ónodi Henriettára büszkék az amerikai gyerekek AMERIKÁMJÖTTEM Észrevétlenül lopózott a szurkolók szívébe kedvességével, utánozhatatlan mosolyával. Ónodi Henrietta néhány mozdulatával örök életre fogadtatta el magát. Hódolója lett Göncz Árpád köztársasági elnök, tiszteletbeli unokájává fogadta, az olimpia idején egy kis spanyol falu, amelyik névtáblája alá az ó életnagyságú fotóját tűzte ki, tavaly nyár óta pedig az amerikai Minneapolis, ahol választottjával él. — Tudja, hogy meglepett? — Tényleg? Mivel? Valami rosszat tettem, amiről nem tudok? — Ó, nem, a korábbi nyilatkozatai alapján az a kép alakult ki bennem, hogy nem igazán szeretne a tornával foglalkozni, most mégis egy minneapolisi tornacsarnokban értem utol. Ennyire hiányzott a sportág? — Több mint húsz éven át tornásztam, az életem volt, ennek az időszaknak nem tűnhetnek el a nyomai. Az egyetemi éveim alatt, és amikor marketinggel foglalkoztam, akkor is odafigyeltem a tornára, böngésztem a magyar híreket az interneten. Nem ábrándultam ki belőle, nem utáltam meg soha. Csak akkor jobban törődtem a munkámmal, a fontossági sorrend első helyén az állásom szerepelt, de a költözésünk után már az edzősködés tölti ki a délutánjaimat. — Elköltöztek? — Bizony, elhagytuk Miamit a párommal. Voltaképpen a tanulmányai miatt hagytuk el a napfényes déli várost, és jöttünk fel ide, északra, Minneapolisba. — Ön pedig bejelentkezett a közelben lévő tomaklubhoz, mondván állást szeretne? — Nem, a debreceni vb-n találkoztam régebbi ismerőseimmel, a Deliházaspárral, akik a városban oktatják a tornát. Kapóra jött, hogy akkor találkoztunk és beszélgettünk^ ők azonnal segítettek rajtam. Nem is gondolkodtam sokáig az ajánlatukat hallva, hiszen korábban is foglalkoztam már gyerekekkel, és nagy kedvem volt hozzá újra. A szakértelmemet pedig - szerencsére - nem kérdőjelezték meg. — Ugorjunk vissza egy kicsit az időben. Ha jól tudom, 2001 nyarán szerzett diplomát, és az Olimpikonok Világszövetségénél kezdett dolgozni. — így van. Elfogadtam a szervezet miami irodájának állásajánlatát, és életemben először - hatalmas lelkesedéssel és ambíciókkal - munkába álltam. Az iskolaprogram felelősének neveztek ki, és igazán élveztem. — Mivel foglalkozott? — Az Egyesült Államokban ez a program segítette elő az iskolákban az olimpiai eszme széleskörű népszerűsítését. így nevelik a sportra gyerekkorban a tanulókat, hogy találják meg számításukat, érjenek el sikereket életükben, még ha nem is lesznek kiváló sportolók. Ha hangzatosán akarok fogalmazni, akkor azt mondom, az életükben, bármerre is vigye a sorsuk, legyenek olimpikonok, legyen a tudásuk kimagasló! Ennek a kezdeményezésnek volt egy marketing része is, ennek szervezése volt a feladatom. Persze emellett sok minden mással is foglalkoztunk, a legutóbbi téli olimpián az Olimpikonok Világszövetségének égisze alatt vehettem részt. — Ez az olimpia pedig, a harmadik, ahogy említette, a magánéletében bizonyult sorsdöntőnek. Az előző munkáját szerette, de kedvét leli-e a mostaniban? — Abszolút! Nyolc-kilenc éves gyerkőcökkel foglalkozom, lehetnek hetvenen-nyolcvanan, néhányukon látszik, hogy tehetségesek, de a többség csak hobbiszinten gyakorol, bár állami versenyekre járnak. Ebből adódóan nem is vagyunk olyan kemények, mint otthon, sokkal családiasabb a hangulat, ennek ellenére már jó párszor el kellett ordítanom magam, mert nagyon szörnyű volt miket műveltek jókedvükben a gyerekek. — Tudják a gyerekek, hogy olimpiai bajnok az edzőjük? — A gyerekek is, a szülők is. Szerencsére nem kellett különösebben bemutatkoznom. És tudja, mi esik igazán jól? Amikor egy-egy versenyen dicsekednek velem a növendékeim, hogy az én edzőm olimpiai bajnok volt ugrásban. Vannak az életben felemelő pillanatok, hát az enyémhez most ez is hozzátartozik. Titkon abban is reménykednek, hogy a pontozók majd szemet hunynak az apróbb hiányosságaik felett, de ez nem jellemző. — Számomra úgy tűnik, gyorsan kialakult a hivatástudat önben, hiszen ismereteim szerint ma üna nepnap van az Államokban, mégis dolgozik. — Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy az eddigi életem alapján maximalista vagyok, mert hiszek benne, hogy csak így éri meg bármit is csinálni. Amúgy pedig szombaton rendszerint edzést tartok, de előfordul, hogy vasárnap magánórákat adok, így nincs megállás. Persze a torna mellett másra is jut időm, hirdetéseket vizslatok, tájékozódom, mert a marketinges végzettségemet sem szeretném veszni hagyni. — Milyen körülmények között él? — Egy kertvárosi társasházban élünk azzal a családdal, akiktől béreljük, de természetesen nem velük együtt, hanem külön. A lakásunk nem túl nagy, két hálószoba van benne, világos nappali. Hangulatos, hamar a szívemhez nőtt, csak errefelé egy kicsit hideg van. — A szavaiból úgy érzem, nem az utolsó telét tölti itt. — Az biztos, már csak az egyetem miatt is, de hogy aztán meddig maradunk itt, azt nem tudnám megtippelni sem. Minden a páromtól függ. A terveink között egy magánrendelő megnyitása szerepel, amiben jómagam is szívesen részt vállalnék. Talán a végzettségemet jól tudnám kamatoztatni. Aztán persze jöhetnek a gyerekek. — Nem tudom, feltűnt-e, hogy Magyarországról egy szót sem beszélt eddig. — Megtaláltam itt a helyem, felszabadult lettem, már nincsenek béklyóim, most már biztos: letelepedek Amerikában, pedig még csak kettős állampolgár sem vagyok. Volt olyan, szerencsére nem hosszú periódusa az itt tartózkodásomnak, amikor minden idegesített, ami körülvett, de úgy érzem, mostanra sínre került az életem. .Amikor abbahagytam a tornát, új életet kezdtem, véglegesen kiléptem egy burokból, ami körülölelt és megvédett. Alkalmazkodnom kellett a megváltozott viszonyokhoz, és kár tagadni, nem mindig ment könnyen. Most kiegyensúlyozott vagyok, átestem a holtpontokon, pedig volt néhány. Az egészségemre, a táplálkozásomra is figyelnem kellett, a pajzsmirigv-problémáim miatt, de mivel azt eltávolították, most minden rendben velem. Remélhetőleg még így lesz egy jó darabig. Magyarország? Az édesapámmal, aki már sajnos hat éve halott, megálmodtunk egy sportcentrumot, az elsőt Békéscsabán, de a tervek a betegsége és a halála miatt zátonyra futottak. Az emlékére folytattam egy darabig, aztán beláttam, egy ilyen létesítmény építését, vezetését Amerikából lehetetlen kivitelezni. A telket is eladtam. Mint minden egészséges embert, engem is elfog olykor a honvágy, de mondom: most megtaláltam a helyem, beleálltam végre szökkenés nélkül egy ugrásba. Szereti a sportot? Esetleg ért is hozzá? Szeretné szerkeszteni a Híd sportoldalait? Várjuk érdeklődő hívását a 917-686-1115 telefonszámon!
