A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-13 / 140. szám
12 A HÍD TUDOMÁNY 2004. FEBRUÁR 13. 11 Szupernóva-parádé egy közeli galaxisban HOGYAN ITXTÜNK? A közeli galaxisok aktív régióinak vizsgálata nagyban hozzájárulhat a korai Univerzum megértéséhez, mert ezek a csillagokban gazdag területek sok mindenben hasonlítanak a fiatal galaxisokra. Röviden Ritkul a Föld atmoszférája Az üvegházhatás miatt csökken a Föld légkörének sűrűsége, írja a Journal of Geophysical Research című tudományos folyóirat legújabb száma. Amerikai kutatók szerint a földi atmoszféra külső rétegei egyre hidegebbé válnak, s a termoszférának, az atmoszféra legkülső, 90 kilométer magasságban kezdődő rétegének sűrűsége az elmúlt 35 évben mintegy 10 százalékkal csökkent. A Naval Research Laboratorvban J végzett kutatások megerősítették, hogy helyesek azok az elméleti modellek, amelyek szerint a széndioxid és más, üvegházhatást okozó gázok egyre nagyobb jelenléte az atmoszférában a légkör ritkulásához vezet. Hogy hosszú távon milyen következményekkel járhat az üvegházhatást okozó gázok felszaporodása a légkörben, arra a Vénusz nyújt jó példát a kutatók szerint. A bolygó légköre 96 százalékban széndioxidból áll, s emiatt a légkör alsó rétegeiben pokoli forróság, 400 Celsius-fokos hőmérséklet van. Egyébként a légkör felső rétegeinek ritkulása az űrkutatás szempontjából egyszerre kedvező és káros fejlemény: a műholdak tovább maradhatnak szolgálatban (süllyedés közben később találkoznak olyan sűrű légréteggel, ahol már elégnek), ugyanakkor az űrszemét is tovább marad Föld körüli pályán, azaz megnő az összeütközések kockázata. Háromgombos mobiltelefon IDŐSEKNEK Az idősebb korosztály és a látássérült felhasználók gyakori panasza, hogy lehetetlen kezelni az egyre kisebb és egvre bonyolultabb menürendszert használó mobiltelefonokat. A nagy és egyre növekvő létszámú célcsoport számára a nagy mobilcégek fejlesztései szinte használhatatlanok. A svájci Zugban működő Mohi Click ezt felismerve készítette el a háromgombos mobiltelefont. Hívásfogadás esetén a Mobi Click-Compact hagyományos mobilként működik, a hívás kezdeményezése pedig a három nagy gombbal levezényelhető. A három gomb egy edileg és tetszőleges alkalommal beprogramozható egy-egy hívószámra. A tudatosan olcsón előállított, és így külsőleg is meglehetősen egyszerű telefon minden várakozást felülmúló érdeklődést keltett. Bár a Mobi Click-Compact végleges változata még nem készült el, a szaksajtó már megrohamozta a fejlesztőcéget. Megjelentek az első DVDAudio/CD hibrid lemezek A DVD-Audio/CD hibrid "flip lemez", vagy új elnevezése alapján DualDisc" úgy tűnik a DVD-Forum jóváhagyása nélkül is kezdi meghódítani a piacot. A nagyfelbontású hanglemezformátumok versengésében a DVD-Audio ellenlábasa az SACD kétrétegű hibrid változata mindig is biztosította a lejátszási kompatibilitást a hagyományos CD-játszókkal. A CD-játszókkal kompatibilis hibrid, egyik oldalán CD, másik oldalán DVD-Audio "DualDisc" technikai problémái - nevezetesen a szabvány által előírtnál nagyobb vastagsága - ellenére úgy- tűnik, mégis utat tör magának. Az amerikai Audio Revolution magazin szerint a Seattle és Boston városokat érintő piacfelmérés során már meg is jelentek az első ilyen lemezek. A jórész a Warner Music Group által kiadott le-Február 11. Jelenleg a csillagászat egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye, hogy mikor és milyen módon jöttek létre az első galaxisok, és hogyan változtak fejlődésük során. A jelenlegi elképzelés szerint a galaxisok már az Univerzum korai időszakában kialakultak - mert csak így jöhetett létre a köztük levő jelentős távolság -, és fejlődésük során egy vagy több más galaxissal ütköztek, ami heves csillagkeletkezési folyamatokat indított be. A fiatal galaxisok még a Hubble számára is túl messze vannak ahhoz, hogy csillagpopulációjukat részletesen tanulmányozhassuk. A közeli galaxisokban azonban találhatunk olyan területeket, melyek hasonlítanak a távoli galaxisokhoz. Ilyenek a közeli ütköző, heves csillagkeletkezést mutató galaxisok. Az NGC 1569 jelű törpegalaxis különösen jó példa erre, mert egyike a legközelebbi, ilyen tulajdonságokat mutató csillagvárosoknak. Az NGC 1569 még a közelmúltban is melegágya volt a születő csillagoknak: ezekre a csillaggyárakra ragyogó kék csillagok halmazai utalnak. A galaxis két fiatal, nagy tömegű csillaghalmaznak ad otthont, amelyek a Tejútrendszerben is megfigyelhető gömbhalmazokkal mérhetők össze, továbbá számos kisebb halmaznak, melyek a nyílthalmazokhoz hasonlóak. A fiatal csillagok magas száma arra utal, hogy a közelmúltban volt egy hirtelen csillagkeletkezési roham, ami pár millió évvel ezelőtt kissé lecsillapodott. A Hubble-űrtávcső nagyfelbontású műszereivel készített képeket az NGC 1569-ről. A felvételeken nagyon jól látszik a galaxis buborékos szerkezete, ami úgy alakult ki, hogy a csillagok sugárzása és a nagy energiájú szupernóva robbanások kifújták a csillagközi anyagot a galaxis közepéről. A képen látható buborékszerű, hidrogéngázból álló szerkezet felhevült a fiatal csillagokból származó csillagszéltől és a csillagokat szétvető szupernóva-robbanások sugárzásától. Az első szupernóvák akkor robbantak fel, amikor a halmazok első nagy tömegű csillagai életük végére értek, nagyjából 20-25 millió évvel ezelőtt. A buborék szerkezete jelenleg is változik, mert az NGC 1569 környezete még mindig turbulens. Az új csillagok kialakulásához nem csak a szupernóvák szolgáltatják a feltételeket, a folyamathoz a jelenleg is kavargó csillagközi gáz jelentős mértékben hozzájárul, létrehozva azokat a sűrűsödéseket, melyekből a jövő csillagai kialakulhatnak. A galaxisok kialakulásának megértése fontos, hogy tisztázhassuk a korai Univerzumban uralkodó állapotokat, ezáltal pedig pontosabb válaszokat adhassunk a kozmológia nagy kérdéseire is. Az itt látható képet négy különböző felvételből állították össze, melyeket a Hubble-űrtávcső széles látószögű és bolygófényképező kamerájával (Wide Field and Planetary Camera 2) készítettek, ultraibolya, zöld, vörös és hidrogén-alfa szűrőket használva. A mérések széles hullámhossztartományt fednek le, hogy minél pontosabban megadhassák a csillagok paramétereit. Mars-aktuális Február 12. Az Opportunity egy 20 méter átmérőjű, néhány méter mély kráterben landolt, amelynek oldalában réteges szerkezetű kőzetkibukkanás van. A szonda a tervezettnél jóval korábban, január 31-én gördült le a leszállóegységről, és az első talajelemzések után február 5- én elindult a fő tudományos célpont, a sziklafal felé. Első nekifutásra 3,5 métert haladt, s a tervek szerint már péntekre le kellett volna gyűrnie a maradékot, ám amint arról a Mars Society hazai szervezete beszámol, újabb 1,6 méter megtétele után egy kissé megcsúszott a finomszemcsés poranyagban, miközben felfelé haladt egy körülbelül 13 fokos emelkedőn. Rövid pihenés és ellenőrzés után azonban a hétvégére megérkezett a sziklafal jobb szélén található Snout elnevezésű kőzetdarabhoz (a kifejezés magyarul állati orrot, ormányt jelent), amelynek máris megkezdte alapos vizsgálatát. Ez minden bizonnyal jó pár napig eltart, s a remények szerint kiderül, milyen anyagból állnak a kőzetek. A közelképek mindenesetre lélegzetelállítóak, és a réteges szerkezet helyenként egészen finom lemezekből áll, ami talán egykori vizes környezetre vall. Ugyanakkor ún. szelektív erózióra utaló nyomok is láthatók, vagyis a külső erők (minden bizonnyal a szél) lepusztították a puhább rétegeket. A őskori természet rejtett furcsaságai ÓRIÁSI NŐSTÉNYEK Egy kihalt állatfajról DNS-elemzés során meglepő dolog derült ki: a moa nőstényei háromszor nagyobbak voltak a hímeknél. Február 11. Amikor az első polinézek megérkeztek Uj-Zélandra úgy 900 évvel ezelőtt, hatalmas erdőségeket találtak, tele még a struccnál is termetesebb röpképtelen madarakkal, a moákkal. A moa könnyű zsákmánynak számíthatott, mert egy évszázad alatt sikerült a mind a 11 moafajt kipusztítani. A madarak csontmaradványaiból származó DNS-minta meglepte a kutatókat. A csontvázmaradványok alapján először ugyanis úgy vélték, hogy a moa három különböző fajától származnak, nemrégiben azonban kiderült, hogy mindhárom maradvány ugyanazon fajtól való, olyan nőstényektől, amelyek háromszor akkorák lehettek, mint a hímek. Ez volt az első alkalom, hogy DNS-analízissel fosszilis maradványok nemi hovatartozását meghatározták. Méretbeli különbség a moák ma is élő rokonánál, a kivinél is van - a nőstények 1,8-szor nagyobbak lehetnek a hímeknél - de ekkora eltérésre nem számítottak. A Dinomis-nőstények magassága elérhette a 3 métert, testsúlyuk pedig a 250 kilót. A hímek, bár magasságuk 2 méter is lehetett, csak harmadannyit nyomtak. Feltevések szerint e madarak között nem a hímek versengtek a nőstényekért, hanem fordítva, és ez testméretükben is kifejezésre jutott.
