A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-01-09 / 135. szám
14 A HÍD Fórum 2004. JANUÁR 9. A Hídfórumában közölt cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség Máspontját. A szerkesztőség álláspontja szerint a ‘ bír szent, a vélemény szabad”. HOGYAN LEGYÜNK JUTALÉKBÓL MILLIOMOSOK5 Dr. Hámori Péter Mottó: „ Tízszer, százszor, ezerszer ismételt hazugságokból nem lesz igazság!” Néhány hónappal ezelőtt több Amerikában megjelenő magyarnyelvű újság, de Magyarországon és Izraelben kiadott lap is átvette egy írásomat, mely egy „tehetséges” hölgyről szólt, aki befektetési, beruházási tevékenységével csapta be az olvasókat, nem utolsósorban a cikkek szerzőjét, azaz e sorok íróját is. Az írások nem irodalmi okokból kerültek közlésre vagy 5-7 újságban, hanem, azért mert szülőhazánkat, különösen most a rendszerváltozás után nagyon érdekli az ott beruházni szándékozók ajánlata. Talán a legfontosabb feladata Magyarország vezetésének - legyen az jobb, vagy baloldali kormány, hogy minél több külföldi cég invesztáljon az óhazába, hiszen ez a legnagyobb lehetőség arra, hogy az átkosból megmaradt gazdaság: bajokból kilábaljanak. 1989 óta demokráciáról, politikai stabilitásról beszélhetünk, melynek legnagyobb bizonyítéka a május elsejétől esedékes Európai Uniós tagságunk. Ennek okán igazán örömömre szolgált, amikor egy magyar származású hölgy keresett fel azzal, hogy „megszámlálhatatlan” cége közül majd mindegyik beruházásokat szándékozik indítani Magyarországon. Hasonlóan gondolkodtak azoknak a lapoknak a főszerkesztői is, akik egymástól függetlenül „lehozták” írásomat. Ezek közül kiemelkedett a Kárpát-medencén kívül megjelenő egyetlen magyarnyelvű napilap, az izraeli Üj Kelet főszerkesztője, aki egyik New York-i tartózkodása alatt személyesen készített interjút a hölggyel, miután olvasta az erről szóló cikkemet. A közelmúltban több újságban olvashattuk, hogy az utóbbi időben sajnos csökkent a nyugati tőke beáramlása Magyarországra. Ami még ennél is rosszabb hír, hogy nem csekély mennyiségű nyugati tőke áramlik át Csehországba, Romániába, hogy csak néhányat említsek a volt közép-keleteurópai országok közül. Gyárakat telepítenek át ezekbe az országokba, míg nálunk a meglévő beruházásaikat megszüntetik. Ilyen előzmények után kétkedve vettem lapunk egyik olvasójának jelentkezését, pontosan a fenti híreket megcáfolandó találkozására. Beruházó hősünk Magyarországon született, New Yorkban él és állítása szerint a világ egyik legnagyobb beruházó cégének társelnöke. A cég Amerikában, Európában és Ázsiában is büszkélkedhet hatalmas beruházásokkal. Kissé ugyan gyanúsnak tűnt, hogy ez év nyárközépi beszélgetésünk alkalmával többször megismételte, hogy szeptember 1 -ével induló marketing, reklám, Public Relations kampányáról nem tehetek említést írásaimban, ugyanis azok az úgynevezett robbanások előtti időszakban üzleti titoknak számítanak. Még megkért mutassam be a közel 100 éves, és 30.000 tagot számláló alapítványunk ügyvezető elnökének, aki egyébként 40 éve vezeti a BNAI ZION Alapítványt. Ez meg is történt. A bemutatkozás utáni első percekben csak úgy hánya-veti módon közölte, hogy a mindenki által ismert és nemrég elhunyt egyik leggazdagabb magyar származású milliomostól egymillió é\ dol lárt Tisztelt Olvasóink, a Fórum a vélemények, álláspontok rovata. Tárt karokkal fogadjuk ilyen jellegű írásaikat — legyenek azok önállóak, vagy a már megjelent szövegekkel szembeni fenntartásaiknak helyet adó írások örökségül, az ügyletet cégének jogtanácsosa, Amerika egyik sztárügyvédje bonyolította. Főnököm ugyan megjegyezte, hogy- az elhunyttól élete során alapítványunk eg)T megveszekedett centet sem kapott, pedig hát, hogyis mondja, származása erre valamelyest predesztinálhatta volna őt. Az illető nemcsak arról volt híres, hogy sem saját fajtáját, sem Izraelt nem segítette, hanem arról is, hogy ezt még hangoztatta is. így kicsit elbizonytalanodtunk, de főnököm - aki egy szót sem tud magyarul, de igen gyakran használja egyik közmondásunkat: Lássuk a medvét!, vagyis lássuk a magyarországi beruházásokat - mosolygott a bajsza alatt. Egyébként egyik jogászunk utánanézett a valóban világhírre szert tett sztárügyvédnél, aki a hölgyet nem ismerte, soha nem is látta. Ennek ellenére én még semmi gyanút nem fogtam a hölgy személyét illetően, különösen, amikor véget nem érő felsorolásba kezdett, hogy hány országban van irodájuk. Mutogatta névjegyét, levélpapírját, gondoltam ugyan magamban a sarki Kinkosban én is tudnék ilyenolyan névjegyet készíteni, például Dr. Hámori Péter bádogos és fülorvos. Beszámolt bankkapcsolatairól, a New York-i társasági élet legjobbjaival való ismeretségéről és sorolta a véget nem érő listáját eddigi világot átfogó kapcsolatairól. Amikor előadtam a történteket barátaimnak, családtagjaimnak, ők csak legyintettek, de én bevallom, bevettem, megettem a hölgy dumáját. Már attól tartottam nevet kell változtatnom, mondjuk Balek Béla, vagy valami hasonlóra. De hát tudjuk, hogy' mise után mindenki okosabb. Na de hogyan is jöttem rá, hogy palira vett engem ez a hölgyemény. Egy egész kis jelentéktelennek tűnő kérése alapján. Azt kérte, hogy cége társelnökének gyermekét, aki jogásznak tanul, vegyük fel nyári egyhónapos gyakorlatra, jogi osztályunkra. (Csak most merült fel bennem a kérdés, hogy miért nem a világhírű jogászának ügyvédi irodájában kérte a felvételét, na de mint mondtam mise után ...) Felajánlotta, hogy cége napokon belül egy jelentős összegű adományt ad az értelmi fogyatékos gyermekotthonunk javára. Természetesen főnökeim felvették a gyermeket, ugyan amikor említettem a hölgy ígéretét, akkor csak annyit mondtak, hogy mi már annyi, de annyi ígérettel rendelkezünk, hogy abból nem egy, hanem több gyermekotthont is tudnánk üzemeltetni. Na szóval felvettük az egyébként helyes srácot. Letelt az egy hónap nyári gyakorlat, de adomány sehol. Hősnőnk érdeklődésemre azt válaszolta, hogy a gyermek atyja Floridában „áztat”, majd ha visszajön New Yorkba, akkor aztán győzzük a pénzt olvasni. Erre a kellemes munkára nem került sor, ugyanis felhívtam a gyermek apukáját, mikor szándékozik az ígért összeget odaadni, mikor láthatom New Yorkban. Az illető csodálkozása végre kinyitotta az én szememet is, ugyanis fogalma sem volt az egész ügyről, ő nem társelnöke a hölgy egyik cégének sem. Több éve elvált a fia anyukájától, Floridában él, évek óta nem volt New Yorkban és egyáltalán, hagyjam békén. Ezt természetesen betartottam, hiszen ekkor már magam is bevallottam, hogy jogosan kereszteltek át barátaim, kollegáim Bélára, vagyis Balek Bélára! Ennek ellenére belementem a játékba, ugyanis egy projektje a több száz közül szakmai tudásom miatt érdekelt, vagyis tudtam neki keresztkérdéseket feladni. (Folytatjuk) Elvezettel olvastam... én is A HÍD legutóbbi számában megjelent olvasói levelet, mely a MÉDIAHÁBORÚ című ötrészes írásomra érkezett. A cikksorozatot egyébként eddig egy magyarországi és egy izraeli újság is megjelentette. A pesti Andrássy út 101. szám alatti újságíró iskolán tanáraink nyomatékosan fejünkbe vésték, hogy egy általunk írott cikkre érkező olvasói levélre soha ne válaszoljunk, mert abból csak válasz a válaszra kerekedik, minden értelem nélkül. Ezt az íradan törv ényt magamra nézve kötelezőnek tartom, vagyis e néhány sorral nem arra válaszolok. Egyébként a levél írójának - aki cikkeim olvasóit és önmagát is mazochistának nevezi - gyógyulásuk érdekében a legegyszerűbb terápiát ajánlom: írásaim megpillantása után íziben lapozzanak tovább, és ne olvassák el azokat. E néhány sor legyen azért kivétel, melyet nagyrabecsült olvasóimnak a korrekt tájékoztatás céljából írok. Ugyanezen oldal tetején olvashatják, hogy „a hír szent, a vélemény szabad”. Igenám, de azt a bizonyos hírt is illik közölni a nyájas olvasóval, nem csak a véleményt. Azt pedig mazochista levélírónk valahogy' elfelejtette! íme a hír, melyet a levélíró helyett most én közlök: A közelmúltban egy nagyjelentőségű aláírási ceremóniára hívták meg a sajtó munkatársait, ahol a történelmi egyházak képviselői, New York állam főszámvevője - aki egyébként a főnököm - és a Magyar Köztársaság kulturális minisztere kézjegyükkel láttok el egy megállapodást, amelyről minden itt és az óhazában megjelenő magyarnyelvű újság közölt tudósítást. A kérdéses olvasói levél írója ott, annak a lapnak készített fényképfelvételeket, melyet levelében magasztalt. Két kattintása között nem kevesebbet kért tőlem; vegyem fel munkatársnak a közeljövőben megjelenő EZ VAN lapomhoz. Nem kis megdöbbenésemnél csak csodálkozásom volt nagyobb, mert értheteden volt számomra, miért is akarja otthagyni imádott munkahelyét, egy még akkor meg sem jelent újságért. Lehet, hogy’ már tudott arról, hogy képes magazinja megszűnik? Nemleges válaszomban csak arra hivatkoztam, hogy' induló lapom szerkesztőgárdáját igen jónak tartom, és ezért sajnos nem tudom kérését teljesíteni. Gondolom, ez lehetett az oka sértő, személyeskedő olvasói levelének. Jóhírem és személyiségi jogaim védelmében jogi lépéseimet inár megtettem. Képviseletemet természetesen magam látom el, hiszen a nevem előtt szereplő kis piszok, mely jogi diplomámat tanúsítja, valószínű elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy igaztalan vádjaira elégtételt kapjak New York város illetékes bíróságától. Amint fentebb olvashatjuk a hír szent..., így' erről a bírósági ítéletről is informálom majd nyájas olvasóimat 2004-ben, mely év remélem boldogabb, békésebb, gyűlölettől és irigységtől mentesebb lesz, mint volt az elmúlt 2003-as esztendő. ÁLDÁS, BÉKESSÉG Dr. Hámori Péter
