A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-01-30 / 138. szám
2004. JANUÁR 30. Gyerekeknek A HÍD 21 Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj ILLYÉS GYULA: Hetvenhét magyar népmese Volt egyszer egy szegény ember, annak volt három fia. A legnagyobbikát Nyakiglábnak, a másodikat Csupahájnak, a legkisebbiket Málészájnak hívták. Ezek annyit tudtak enni, hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. Egyszer azt mondja nekik, hogy menjenek már szolgálni, keressék meg a maguk kenyerét. Kiették már őt mindenéből! Elindult a legnagyobbik, Nyakigláb. Ment, ment soká. Találkozott egy öregemberrel, az felfogadta szolgának egy esztendőre. Ahogy elmúlt az esztendő, az öreg azt mondja neki:- Adok neked egy asztalt, amiért jól szolgáltál. Ennek csak azt kell mondanod: “Teríts, teríts, asztalkám!”, és lesz rajta mindenféle! Elfogadod?- Azt? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? El, el! Nyakigláb alig várta, hogy kiérjen a faluból. Egy bokor mellett előveszi az asztalt, s mondja tüstént neki:- Teríts, teríts, asztalkám! Hát lett azon annyi minden, ennivaló, innivaló, hogy Nyakigláb szemeszája is elállt a csodálkozástól. Jól is lakott mindjárt, de úgy, hogy majd kirepedt. Azzal indult hazafelé. Talált útjában egy kocsmát, oda is betért. Bement mindjárt egy szobába. Téríttetett az asztallal. Jóllakott, aztán kért egy pohár bort. De amíg benn volt, a kocsmáros megleste, hogy mit csinál. Látta, hogy milyen asztala van ennek a legénynek. Hű, ha az ő kocsmájában olyan volna! Ahogy este lett, lefeküdtek. Nyakigláb is jó mélyen elaludt. A kocsmáros meg csak belopózott, és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal, amelyik pontosan olyan volt, mint Nyakiglábé. Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. Addig ment, míg haza nem ért. Otthon eldicsekedett, hogy milyen asztala van őneki.- Na, lássuk! - azt mondják. - Épp jó éhesek vagyunk, mint mindig! Mondta szegény Nyakigláb az asztalnak, hogy “Teríts, teríts, asztalkám”, de biz az nem terített. Az egész család meg már várta, hogy jóllakjanak. Hogy Nyakigláb így becsapta őket, még éhesebbnek érezték a hasukat. Kapták magukat, jól elverték Nyakiglábot. Elindult most már a második gyerek, a Csupaháj. Az is ahhoz az öreghez érkezett, akinél Nyakigláb szolgált. Őt is megfogadták egy esztendőre. Mikor kitelt az idő, az öreg őt is magához hívta.- Fiam, a szolgálatodért neked is adok valamit. Itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mondani: “Tüsszents, tüszszents, csacsikám!”, s annyi aranyat tüsszent neked, amennyit csak akarsz! Elfogadod?- Egy ilyen jószágot? Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. El is indult vele hazafelé. Útközben ő is betért a kocsmába. Evett-ivott, amennyi a bőrébe fért, és azt mondta, hogy majd csak reggel fizet. De a szamarat magával vitte a szobájába. Ahogy este lett, odaállította maga elé, és azt mondta neki:- Tüsszents, tüsszents, csacsikám! A csacsi hegyezte a fülét, aztán elkezdett tüsszenteni. Tüsszentett is egy végből olyan sokat, hogy Csupaháj már alig fért a sok aranytól. Felszedte az aranyat, és lefeküdt. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. Mikor észrevette, hogy Csupaháj már alszik, bement a szobába hozzá, és a szamarat is elcserélte egy másikkal. Csupaháj vitte haza a csacsit, ő is nagyra volt vele, hogy mit szolgált. De amikor rászólt a szamárra, hogy tüszszentsen, az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra, hiába várták. Csupaháj se vitte el szárazon, őt is jól elverték. ' .1 .X .".VO" Szegény apjuk már kétségbe volt esve, hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. Elindította a legkisebb fiát is, Málészáj t. Ez is elvetődött az öregemberhez. Őt is felfogadták egy esztendőre szolgának. Mikor letelt a szolgálata, azt mondja neki az öreg:- Fiam, jutalom nélkül téged sem eresztelek el. Itt van egy zsák, ebben van egy furkó. Ennek csak azt kell mondani: “Ki a zsákból, furkócskám!”, S akkor a furkó kiugrik, S azt verhetsz meg vele, akit akarsz. Málészáj a hóna alá vette a furkót, és indult vele hazafelé. Neki is útjába esett a kocsma. Már nagyon éhes és szomjas volt. Bement. Evett-ivott, amennyi jólesett. A kocsmáros kérte tőle az árát, de Málészáj nem tudott fizetni, mert egy fillérje sem volt. A kocsmáros elkezdett lármázni, hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját, ha nem fizet, vagy pedig becsukatja. Erre Málészájt is elfutotta a méreg, elővette a zsákot, és azt mondta:- Ki a zsákból, furkócskám! Verd meg a kocsmárost! A furkó csak kiugrott a zsákból, neki a kocsmárosnak, és csihi-puhi, elkezdte porolni. A kocsmárosnak hamar elege Zelk Zoltán Este jó, este jó Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül, bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is hal egy kis bogár; mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc, táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony. De az ágy, meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak. Nem félek, de azért sírni akarok, 'szállók én is1, mint á füst,' mert könnyű vagyok. 1 fi n Tudom? Mik a gleccserek? A gleccserek tulajdonképpen óriási jégfolyók. A hófödte, magas hegyekben sok év alatt összegyűlik a hó, a völgyek felé csúszik, összetömörödik és jéggé válik. Szemmel alig észrevehetően, de állandóan mozog, lefelé csúszik a roppant jégtömeg. Ahogy lejjebb ér, közben olvad is; a jég alatt apró kis patakok vize csobog. A vastag jégpáncél csak lassan olvad meg és mire leér a hegyekből, mély árkokat vág még a legkeményebb sziklavölgyekben is. lo> Ki emel, ki emel ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet... Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én. Varga József Téli táj WAV jam. T . =sfc Kiszámoló A tájon vastag homály. Fagyot pattog a határ. Tiszta hóbundalepel Vajúdó időt befed. Alszik, hallgat az erdő, Jeget érlel a mező. A lendva-hegyi lankán Akáckaró-katonák. Rajtuk bő hattyúlabda, Jó vastag, fehér sapka. •> »I >! ‘’ r f>l ÍMljj fixáit 1 orzsukon varjú károg, Várva egy szebb világot. Kosárfűzbokrok mélyén Szelíd őz lapul, élénk. Vén tölgyfák odújában, A puha mókusvárban Kis bohócok álmodnak, Békés tavaszra várnak.- ■« "•Huu, V-i' Ha 5 almából 3-at elveszel, mennyi marad neked? (VWIV £) Egy tízliteres kannában 8 liter víz van. Mennyi víz lesz benne, ha még hozzáöntünk 4 litert? (vni.vio.iim iaaox v .ui.uv mm zjj) lett a verésből, elkezdett jajgatni:- Jaj, jaj! Hagyd abba a verést, barátom, visszaadok mindent, amit a bátyáidtól elloptam! Málészáj csak nagyot nézett.- Mit lopott el kend az én bátyáimtól?- Hát a teríts-asztalt meg az aranytüsszentő szamarat! De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost ezalatt is. Azt mondja Málészáj:- Jó, ha visszaadod az asztalt meg a szamarat, akkor nem bántlak! Vissza, vissza, furkócskám, a zsákba! A furkó visszament, a kocsmáros meg behozta az asztalt meg a szamarat, és odaadta Málészájnak. Málészáj hazament. Otthon elmondta a testvéreinek, hogyan szerezte vissza az asztalt is, meg a szamarat is. Volt már mit enni meg inni, volt pénz is, amenynyit akartak. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett. VÉGE . Fotósmunkát» \ videotape^ 1 | fordítást vállalok!
