A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-07-18 / 111. szám
2003. JÚLIUS 18. Kultúra A HÍD 11 AMERIKA ÉS EURÓPA ÚJGYARMATTARTÓK Michael Ignatieff: Empire Lite c. könyvéről Senki nem szereti a birodalmakat, de vannak problémák, amelyekre csak birodalmi Holdások léteznek - írja nagyhatású könyvében egy amerikai szerző, aki szerint a gbáború utáni megváltozott világban az újfajta fenyegetések nem csak jogossá, de szükségessé teszik, hogy a nyugati hatalmak újra birodalmakként és gyarmattartóként viselkedjenek - saját érdekükben és a gyarmatosítottak érdekében is. Viszont csinálhatnák egy kicsit jobban, mert eddig nem voltak túlságosan sikeresek. Július 15. A "birodalom" és a "gyarmat" negatív felhangú szavak - nem csak a magyarban, de majdnem minden európai és más nyelvben. Csakúgy, mint a belőlük képzett "imperializmus" és "imperialista", vagy "kolonializmus" és egyéb vállfajaik. Természetesen magához a dologhoz is inkább negatív képek és gondolatok társulnak, mint pozitívak: kirabolt, megalázott és elnyomott afrikai, ázsiai országok, rabszolgasor, reakció, szipolylázadás, hasonlók. A huszadik század közepére az imperializmus és a kolonializmus csődöt mondott ideológiákká, tarthatatlan és vállalhatatlanná gondolatokká váltak Nyugaton és a fejlődő országokban is. Viszont a hidegháború végével ez megváltozhat. A fejlett világ - noha ezúttal némileg más céloktól és érdekektől vezérelve - ismét az imperializmus és a gyarmatosítás eszközeihez nyúlhat, ahogy világossá válik, hogy szovjet vagy amerikai hidegháborús szövetségeseiktől megfosztott, a totális szétesés szélére került harmadik világbeli államok olyan fenyegetéseknek és veszélyeknek lehetnek a forrásai, amelyeket képtelenség figyelmen kívül hagyni. Ennek ma már klasszikus példája Jugoszlávia, amelynek két volt tartománya - Bosznia és Koszovó - a kilencvenes évek végére gyakorlatilag nyugati protektorátussá süllyedt. Az adminisztrációt az ENSZ vezeti, a legmagasabb politikai döntések Washingtonban és az európai fővárosokban születnek, a rendet nyugati katonák és rendőrök tartják fönn. Ezt sokan nem röstellik neokolonializmusnak nevezni, bár a "nemzetépítés" az elfogadott, szégyellős fedőnév. Persze a célok eltérnek az európai gyarmatosítás korábbi korszakától: a nyugati hatalmak nem azért vannak ezekben az országokban, hogy kifoszszák, hanem hogy stratégiai érdekeiknek megfelelően stabilizálják őket. Egy polgárháborúba és gengszterizmusba sülylyedt Balkán sérti Európa érdekeit: menekültáradat forrása, kábítószer- és fegyverkereskedők tanyája, csempészútvonal. Az etnikai vérengzések rosszul mutatnak a tévében, túl nagy szégyen hagyni. Afganisztán és szeptember 11-e pedig azt mutatta meg, hogy ennél sokkalta ocsmányabb démonok is tenyészhetnek a káoszban, amit egy szétesett, magát a középkorba visszaküzdött ország produkál. Nem lehet őket hagyni megrohadni, közbe kell lépni, át kell venni a helyet vagy mi szívjuk meg - ez a neokolonializmus alapvetése. A neokolonializmus gyakorlata az elmúlt tíz évben elkoptatta a Nyugat szégyenlősségét. Különösen, ahogy az ilyesmiben leginkább szégyenlős nyugati hatalom, az Egyesült Államok is kénytelen volt beszállni a buliba. Amerika a Balkánon még csak a háborúzásban vett részt, nagyobbrészt az ENSZ- re és az európaiakra hagyva a hely öszszerakását. De egy évtizeddel később, Irakban, már nyakig van a posványbán. Ugyanúgy roskadozik a "fehér ember terhe" alatt, mint kevésbé szégyenlős, gyarmatosításban járatosabb és cinikusabb európai szövetségesei. (Ez persze érthető: a Balkán széthullását csak Európa szívta meg: a Balkán Európa "felelőssége". Afganisztánét Amerika szívta meg, ezért az meg Amerika "felelőssége". Irak esetén a felelősségnek más gyökerei vannak: végül is az Egyesült Államok ütötte szét a helyet.) Az amerikai írók mindenesetre igazodnak lassacskán az új helyzethez, szóhasználatban úgy, mint gondolkodásban. Sokan levetkezik a szégyenlősséget, ami ezt a dolgot kíséri, lassan egy neokonzervatív szerző a Financial Times múlt heti számában egyenesen egy amerikai gyarmatügyi minisztérium létrehozása mellett érvelt, mindenfajta cinizmus nélkül. Változnak az idők, változnak a szükségek. Az új helyzet felismerésében mások közt egy Michael Ignatieff nevű történészprofesszor jár élen, aki egy emberi jogokkal foglalkozó programot vezet a Harvardon. Ignatieff - aki rengeteget írt hasonló témákról a kilencvenes években - nem rossz lelkiismeretű baloldali, nem remegő térdű pacifista. Új könyvében, az Empire Lite-ban azzal nyit, hogy akik arra számítanak, hogy ez egy Amerika- és imperializmusellenes kirohanás lesz (ami mostanság az európai sajtó nagy részének egyik kedvenc foglalatossága), azok súlyosan csalódni fognak. maguk mögött hagyják azt az ellenszenvet, ami az amerikai gondolkodásban nagyon mélyen gyökerezik mindenféle birodalommal, gyarmatosítással és hasonlóval szemben. Max Booth, Wefcome to Qoulash Char da 2215 N. Federal Hwy. Hollywood, FL 33020 For reservations please call: 954.926.3355 Olvasson magyar újságot online! www.goulashcharda.net A Pannon Telecom Inc. your best choice for long distance services Hívd a világot olcsóbban! MAGYARORSZÁG 9.4* c/perc(US) ROMÁNIA 17.9* c/perc(US) SZLOVÁKIA 11.9* c/perc(US) USA 4.9 c/perc (US) r Araink 7 nap/24 órára vonatkoznak! Hívja BEÁ-t vagy ÁGI-t a 1-800-805-6612-as számon Pannon Telecom Ügynöke * a fenti árak mobil telefonra nem érvényesek * Kanadából történő hívások 2 US centtel kerülnek többe ELENA I. BODONI, PDS. Fogorvos 35 East 38th Street Suite 1D New York, NY 10016 Telefon: (212) 499-9083 Személyhívó: (917) 925- 0090 Email:BodoniDDS@aoLco Valóban, a rövid könyvecske hűvös, majdnem cinikus elemzése egy olyan világpolitikai helyzetnek, ahol a nemzetállamokra nem elsősorban más, rivális nemzetállamok jelentenek fenyegetést, mint a klasszikus hatalmi politikában. Hanem csődöt mondott, szétesett államok, amelyeken terrorista szervezetek és bűnszövetkezetek tenyésznek és amelyek véres etnikai és vallási háborúknak, éhezésnek, menekültáradatnak és gengszterizmusnak ágyaznak meg. Ignatieff szerint a nyugati hatalmak válasza, a "humanitárius imperializmus", teljesen érthető. A Nyugat stratégiai érdekeit védelmezi imperialista módszerekkel: katonai erővel avatkozik be szuverén államok életébe, rezsimeket buktat meg, aztán nekiáll újraépíteni, kívülről és felülről. Ignatieff nem ítél el, nem is igen vitatkozik, hanem megállapít és elismer. Rámutat, hogy a legtöbb esetben az új "humanitárius imperializmus" érdekei egybeesnek a helyiek érdekeivel, a külső beavatkozás az ottaniaknak is jó. "Senki nem szereti a birodalmakat, de vannak problémák, amelyekre csak birodalmi megoldások léteznek... Az imperializmus, amely stabil és demokratikus intézményeket hoz létre Boszniában, Koszovóban és Afganisztánban, jót tesz. Attól, hogy mellesleg (nyugati) érdekeket is szolgál, még lehet jó a helyieknek is" - írja Ignatieff..
