A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-12-05 / 131. szám
4 A HÍD A merika hírei 2003. DECEMBER 5. H A Clevelandi Magyar Cserkész Regös Csoport 30 éve ÜNNEPI TÁNCOKKAL 2003. november 15-ikén, szombaton este 7 órakor a Lakewood Auditórium dísztermében 1200 magyar, cserkészszülő, cserkészbarát, amerikai magyarbarát ünneplő hangulatában húzták fel a függönyt egy olyan két órás előadás megnyitására, amilyen Clevelandban az elmúlt 50 év alatt nem volt. Röviden Hukkle: VÉGRE NÁLUNK IS Pálfi György „Hukkle" filmje kerül vetítésre 2003. december 4-én este 7 órakor a Columbia Egyetemen. A film a 33. Magyar Filmszemle első filmes rendezői díját, valamint a külföldi kritikusok Gene Moskowitz Díját is elnyerte 2002- ben. A balladai homályosságéi film eg)' tiszazugi gyilkossági ügyet mutat be izgalmasan úgy, hogy közben egyetlen szó sem hangzik el. A tiszazugi méregkeverő fehérnépek történetéről korábban Háy Gyula drámát, Móricz Zsigmond riportot írt. Tiszazugon egészen 1947-ig irtották az asszonyok a férjeiket, a gyilkosságok csak a falvak téeszesítésekor szűntek meg. “Fények a ködben” EMLÉKEST December 4-én, csütörtökön este 7 órakor a New York-i Magyar Színház Művész Egyesület és a Magyar Ház Társasköre zenés emlékestet rendez “Fények a ködben” címmel, melyen a Dr. Varga Lászlóval készült utolsó televíziós beszélgetést mutatják be a New York-i Magv ar Házban. Előadás a szervezett BŰNÖZÉSRŐL December 5-én, pénteken este 7:30-kor Bartus László, magyarországi újságíró, több könyv szerzője, tart előadást az Amerikai Magyar Alapítvány keretében működő Bolyai Tudományos és Művészeti Előadássorozat rendezésében a “Külföldi szervezett bűnözés Magyarországon” címmel a Hungarian Heritage Center konferenciatermében. Mindenütt külhoni, DE SEHOL SEM IDEGEN Amerikai Magyar Alapítvány Múzeuma A Salgo Trust for Education gyűjteményből a “ Mindenütt külhoni, de sehol sem idegen “címmel a XIX. századi magyar festőművészet legszebb képeit láthatjuk a Amerikai Magyar Alapítvány Múzeumában. Nicholas M. Salgo a nyolcvanas évek budapesti amerikai nagykövete volt, gyűjteményéből 70 kép szerepel. A kiállítás nyitva 2004. szeptember 5-ig, keddtől szombatig 114, vasárnap 1-4. Görgey Gábor FELOLVASÓEST 2003. december 3-án, szerdán este 7:30-kor a Magyar Kulturális Központ és a Fészek Klub közös rendezésében Görgey Gábor író, volt kultuszminiszter olvas fel Utolsó pillantás Atlantisról című könyvéből. Dr. Tarr Zoltán az Unió KITERJESZTÉSÉRŐL December 17-én este 7:30-kor az évad első felének utolsó előadása a Magyar Kulturális Központ és a Fészek Klub közös rendezésében: dr. Tarr Zoltán: Az Európai Unió kiterjesztésének kérdései. A New Yorkban élő szociológus professzor tanulmányait Budapesten kezdte, majd 1956 után .Aachenben és az USA-ban folytatta. New Yorkban a CUNY és a New School fakultásain működött. Fő érdeklődési és kutatási területe a globalizáció kérdései és az etnikai-faji konfliktusok. Szappanos István Az alábbi levelet írtam az előadás rendezőinek, ami talán legjobban visszaadja azt a hangulatot és gyönyört, amit én és sok száz néző érzett ezen az estén. „...A rendezés, a koreográfia, a színes népviseleti ruhák, a táncok, és nem utolsó sorban a zene, és a hangulat olyan tökéletes volt, hogy még mindég a hatása alatt vagyok. Két órán keresztül folytak a könnyeim a gyönyörtől, a zene élvezetétől és abból a mély emócióból, amit ez a hangulat előidézett. A régi cserkésznapi gyöngyösbokréták, ahol gyerekeim szerepeltek, vezetőképző táborok, jubi táborok és a sok-sok cserkész élmény emléke egyszerre öntött el. És az a büszke gondolat, hogy több mint 50 éves külföldi cserkész munkánk ma még mindég és továbbra is fölfelé ível. Föl tudom mérni és méltányolni azt az emberfeletti munkát, szeretetteljes odaadást, hozzáértést, és szakszerű professzionális rendezést, ami ebben az előadásban megnyilvánult. Magam elé tudom képzelni az izgalmakat, feszültségeket, utolsó pillanatban felmerült nehézségeket, de ugyanakkor a cserkész leleményességben és szellemben kiforrt megoldásokat is. Munkátok eredményét tízszeresére emelte az élő zenekarok bevonása, azoknak kiváló minősége és spontán hangulatkeltő összejátszása. Nagyszerűen és ötletesen kidolgoztátok az átöltözési idők kitöltését vetített képekkel és audioval, és a virtuóz zeneszámokkal. A tánc és énekszámok, no meg a kézi munkával készített hímzett és varrt viseletek káprázatos tömege és változatossága sok ezer ember-órát képviselnek. És ez mind elárulja azt a szakértelmet és minden részletre kiterjedő gondoskodást, egészen a program füzet összeállításáig, amit Ti ebbe beleadtatok. Köszönöm Nektek ezt a hatalmas munkát nemcsak csekélységem, és a clevelandi és a külföldi világ magyarsága nevében, hanem különösen a hazai magyar nemzet nevében, ahol még ma sem virágzott ki, 13 évvel a rendszerváltozás után, nemzeti kultúránk és identitásunk tisztelete és ápolása olyan mértékben, ami a nemzet fennmaradását biztossá tenné. Ezért, mi magyar cserkészek vagyunk továbbra is a magyar kultúra és identitás fenntartói és átmentői, mindaddig, amíg volt hazánk politikája és társadalma meg nem birkózik az új Európába való integrálás, a globalizáció, a demokratikus és szabadpiaci életforma traumatikus behatásaival, és újra meg nem találja saját önérzetének és identitásának lényegét....” A Clevelandi Magyar Cserkész Regös Csoport 1973 óta működik megszakítás nélkül. Megalapítói Temesváry Andrásné Keresztes Magdi és férje András volt. Azóta sok-sok lelkes cserkész vezető, akiknek nevét itt most túl hosszú lenne felsorolni, vitte tovább a csoport munkáját az elmúlt hosszú éveken keresztül. Az elmúlt 30 év alatt közel 300 ifjú magyar cserkészfiú és lány vett részt ebben a csoportban és nyert tudást, magyarság élményt és magyar öntudatot. Számtalan szerepléssel gyönyörködtették a helyi cserkésznapokat és más magyar rendezvényeket úgymint más városok programjait vendégszereplésükkel. Munkájuk komolyságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az a fáradhatatlan igyekezet, amivel az eredetiség, igaziság és valódiság után törekednek. Ez az igyekezet az, ami 2001 nyarán az akkori csoport nagy részét elvezérelte egy magyarországi és erdélyi tanulmány körútra. A körút keretében tíz napot Kazáron (Nógrád megye) töltöttek, bejárták Erdélyt, felkeresték az ott élő magyarokat, akiktől népdalokat, népszokásokat, táncot tanultak. Nagy csodálatukra és meglepetésükre szolgált az otthoniaknak, ez a komolyan képzett és nagy tudású lelkes csoport. Hihetetlen volt előttük az, hogy távol Amerikában ilyen létezik és több helyen szégyenkezve kellett nekik bevallaniuk, hogy, bizony ők már nem űzik ezt a mesterséget olyan lelkesen és olyan hivatástudattal, mint a mieink. így nem csak a mieink nyertek tudást és élményt, de ők is nyertek lelkesedést és ösztökélést arra, hogy saját hazájukban ezt az örökséget aktívabban műveljék. Evvel a nagy élménnyel és lendülettel született meg a 30-ik évforduló megünneplésének nagyszabású gondolata. A mostani vezetőjük, Pigniczky Eszter irányítása mellett az év kezdetétől dolgoztak már az előkészítésen, a ruhák, a táncok, és a koreográfia tervezésén és kivitelezésén. Cserkészmamák hada varrta és hímezte a szebbnél szebb matyó, mezőkövesdi, rábaközi, kalotaszegi, csángó és mezőségi viseleteket. És rendezte le zökkenőmentesen és tökéletes professzionizmussal az előadást egy olyan rendezői gárda, akik múlt cserkészbálok és cserkésznapok árnyékában de saját kifinomult szaktudásuk birtokában egy tökéleteset alkottak. Ahhoz, hogy fogalmat tudjunk alkotni az előadás nagyságrendjéről, lássuk hát hányán is szerepeltek. A Regös Csoport teljes jelenlegi létszámával, 77 lánnyal és fiúval lépett fel, akiknek számát kibővítették a Szüreti Mulatság főszámban szereplő 5-10 évesig terjedő 37 gyerek, és 12 felnőtt korú, akik az egykori cserkésznapi Gyöngyösbokréták szereplői voltak. A zenét két zenekar, az Amerika szerte híressé vált Életfa zenekar és a clevelandi Harmonia zenekar szolgáltatta, hol külön-külön, hol együtt. Az előbbi kizárólag magyar népi zenekar stílusban, a másik az inkább ismerős népszerű cigányos hangszereléssel húzták a tánchoz a talp alá valót, majd a táncok között önálló zeneszámokkal gyönyörködtették a közönséget. A több mint két órás műsort álló tapsvihar és többszörös „újrázás” miatt nehezen lehetett befejezni. A közönség csak állt, és nem akart haza menni. De aztán a sok gyönyörtől könnyező szem és kipirult arc, mégiscsak haza indult, megtelve egy felejthetetlen est élményével.
