A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-11-28 / 130. szám
2003. NOVEMBER 28. AMERIKAI MAGYAR IRODALOM A HÍD 21 Takarítás közben Jack Hahn POTPOURRI Mottó: ,yAz igazi barátság olyan, mint egy gondtalan vakáció: ajándék a sorstól, amiért nem kell dolgoznod, űzetni s mégis, ha tisztességesen kezeled, halálodig veled marad” Próbáltam rendbe hozni jegyzeteimet, félig megírt cikkeket, újság kivágásokat, leveleket. Két órai nehéz munka s két feketekávé elfogyasztása után abbahagytam a takarítást, mert kezembe került egy túlméretezett paksaméta, nagy betűkkel írott Zoli és Madelein felirattal. Zoli és Madelein a „régi szép idők” jólismert és jól megfizetett tánc-duója volt... Több egyénnel, rokonnal, messzire költözött baráttal leveleztem, de senkivel olyan sokáig, rendszeres becsületes posta fordultával, mint Zolival. Zoliék végig táncolták az egész világot s Zoli lev elein keresztül megtudtam Róma, Berlin, Athén, Barcelona, Kairó városokról szép, érdekes, fűszeresen pikáns adatokat „szégyenteljes dolgokat” amiket nem lehetett az újságokban olvasni. Zoli Berlinből küldött leveléből megtudtam, hogy Berlin imponálóan szép, civilizált. Á város Bozner nevű utcájában orvosok, művészek, jómódú üzletemberek és egy feltűnően szép, szőke hajú magyar asszony lakik, aki naponta négy agár kutyával megy a közeli parkba, szeretője dúsgazdag, több gyermekes iparbáró, aki hetenként háromszor jön két-három órai látogatásra. Az utca végén lévő házban lakik egy feltűnően szép, vörös hajú német asszony, akihez évente kétszer jön egy hetes látogatásra Amerikából Douglas Fairbanks a világhírű filmcsillag. Zoli „pletykáját” évtizedek múlva Edith hitelesítette. Edithék a szembeniévé házban laktak és a 7 éves Edith hallotta szülei beszélgetéséből azt, amit egy elemista kislánynak nem szabad hallani. Évtizedes levelezésünk alatt nem találkoztunk, de az egymásnak küldött fényképek által észleltük külsőnk változását. Új lakásba, új városba költöztünk, amit azonnal megírtam Zoliéknak, ami valószínűleg elkallódott, mert Zolitól nem kaptam többé levelet. Szüléink házasodtak, lakást béreltek vagy házat vásároltak és ott élték le életüket. Mi a „türelmetlenek” álmokat hajszolva, brutális politika által vándorolunk kontinensről kontinensre. Esztendők múltával, azért álltam a New York-i subway állomás platformján várva a földalatti vonatra. A vonat tompa zajjal közeledett. Ebben a pillanatban megláttam Zolit az állomás másik oldalán. Zoli! Zoli! kiáltottam. Ugyanakkor Zoli vonata is befutott az ellenkező irányból. A két vonat fülsiketítő robaja elnyelte a kétségbeesett kiáltásomat, mint a hatalmas bálna a kis halat. A vonat megtelt utasokkal s lassú zökkenővel elindult. Mérges szomorúsággal álltam az üres platformon. Mindkét vonat eltűnt. A másik platform is üres lett, csak Zoli állt felemelt karokkal. Rohantunk a lépcsőkhöz. Zoli balról, én jobbról. Minden ember életében létezik egy esemény, baráti ölelés, amire idős korában is úgy gondol, mintha pár napja történt volna. Tallér Edina Női szerepvállalás a második évezred árnyékában (részletek) (...) Hol vannak már Ibsen Nórái? A rózsaszín tudatlan ártatlanság szépasszonya helyett platina szőke, fémtestű cicavirágok trónolnak az újgazdag sarj méregdrága „kabriójában”. Sallinger Franny-je sem töpreng már a tudás hiábavalóságán, okos szépsége helyett keserű értelmiségi hirdeti zsíros hajjal, minden nő buta, aki szép és szőke. Gabriel Garcia Marqez Ursula-ja sem gyűjti maga köré a családok generációit, hogy édes anyasága megóvja a nagyszerű apák gyarló 3. fiait. - Oszhajú, kötögető nagyanyók helyett, idegesen cigarettázó nagymamák aggódnak, hogy 40 éven túl nem kapnak munkát. Es ráadásul a férfi élni, a nő pedig éltetni született, mondják az okosok. És persze a „mindenséghez mérd magad!” A már közhelynek számító elvárás: legyél szép is, meg okos is, anya és feleség, házvezetőnő és karriert építő talpraesett...Vajon sikerülhet mindez? Egyáltalán, kell, hogy sikerüljön? Mottó: Ez az ország, ez a hatalom, Lehetek keleten, lehetek nyugaton, De a szívem, a szívem, a szívem olyan nehéz... /PUFI Kedves olvasóink! Régóta szeretnénk már külön oldalon irodalmi rovatot indítani a Hídban. Különösen, mert kisközösségünkben kevés fórumon lehet találkozni magyar irodalmi próbálkozásokkal. Rovatunk ezáltal hiánypótló — ugyanakkor pedig, remélhetőleg, önfeledt kikapcsolódást is nyújt minden kedves Olvasónknak. Fogadják szeretettel. Tárt karokkal várjuk az Önök próbálkozásait is! Szerkesztőség IRODALMI KÖR INDUL NOVEMBERBEN! “Mit tudsz a tűnő örömről Helyszín: New York City. ami a rügyön dorombol, Idő: megegyezés szerint. hőt s húst váltó légbe bömböl?'' Minden versszeretőt, versmondót, írót, (Weöres Sándor) költőt szeretettel várunk! A CÉL: egy olyan kört létrehozni, amiben az irodalomszeretők össze tudnak jönni, olvasni, verset mondani, saját írásaikat megosztani, vagy csak beszélgetni. Irodalmi estek, előadások létrehozása is elképzelhető. Akinek hiányzik egy Magyar Irodalmi Kör, annak itt a helye. Bővebb információt Katitól lehet kérni a következő számon: 347-277-5572, vagy elektronikus levélcímen: katalinnap@yahoo.com. Höcike életveszélyben Nagy Johanna Mindenki szívesebben emlékszik vissza a kellemes, vidám és gondtalan napokra. Sajnos az életnek nemcsak napos, de árnyas oldala is van. Höcike életében is voltak kellemetlen és aggasztó események, amelyeket vagy hallásból ismert, vagy maga élte át azokat. Szülei nem egyszer elmesélték a látogatóba érkező rokonoknak meg ismerősöknek azt az esetet, amikor már azt hitték, hogy elvesztik kislányukat. Ez három éves korában történt meg vele, amikor lázasan, nagy fájdalmak között fetrengett ágyában fültőmirigy-gyuladással. Orvos nem volt ebben az „istenháta mögötti” kis faluban. A kétségbeesett édesanya ott állt kislánya ágya mellett, cserélgette a vizes borogatást a mind nehezebben lélegző gyermeken. A füldaganat egyre nőtt, lüktetett, nyilait. O be szívesen vállalta volna a szenvedést, csak ne lássa gyermekét ebben a kilátástalan, súlyos, gyötrő állapotban. Melyik édesanya nem tenné ezt? A fiatal szülők nem tehettek mást, kikérték az idősebb asszonyok tanácsát, mit cselekednének ők hasonló helyzetben. A legtöbb falusi háznál mindig kéznél voltak a különböző gyógyfüvek, azt is tudták, hogy melyik milyen nyavalyának az orvosága. Mondogatták, ezen a veronika, amazon az orbáncfű segített. Úgy tartották, ez a kettő majdnem minden betegséget meggyógyít. Gyűjtöttek ők zsályát, zsurlót, gyermekláncfüvet, csalánt, kamillát, kakukkfüvet, martilaput, útifüvet, körömvirágot, hársfa- meg bodzavirágot, nehéz lenne felsorolni valamennyit. Volt nagy jövés-menés, futkosás a tanító úrék házánál. Valaki orbáncfű olajat hozott, azzal kenegették a kislány füle körül, meg a nyakát, ez majd csillapítja a fájdalmat, ugyanakkor gyulladásgátló is. Teltek az órák, a kislány helyzete javulni kezdett, különösen azután, hogy a daganat a füle alatt kifakadt. A szülők kissé megnyugodtak, a gyermek nem hánykolódott, egyenletesen lélegzett, pár órát pihenni is tudott. Höcike mggyógyult. Még ma is vannak távoleső kis falvak, ahol ezekből a gyógyerejű füvekből készült tea, pép vagy fürdő ad enyhülést, gyógyulást a rászorulóknak. Mindezt talán nehezen tudják elképzelni a városokban lakó emberek, akik még kis baj esetén is rögtön futnak a telefonhoz vagy az orvoshoz.
