A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-11-21 / 129. szám
10 AHÍD Kultúra 2003. NOVEMBER 21. Röviden Kínai iskola Magyarországon Medgyessy Péter kínai látogatásának egyik eredménye: kínai-magyar két tannyelvű iskola nyílik Magyarországon. Odahaza ugyanis már több mint harminc-ezer kínai, főleg kereskedő lakik. Már szervezik a Kínai Állami Népi Együttes vendégfellépését az Operaházban. A felmérések szerint legalább egy hétig minden este játszani kell a műsort, hogy minden magyarországi kínai megnézhesse. A közoktatás szakemberei viszont lenézően mosolyognak, hiszen Pécsett már érettségizni is lehetett kínaiból a kínai tagozatos középiskolában, de a baloldali városvezetés elsorvasztotta ezt a lehetőséget. Visszautasított SORSTALANSÁG-FÓSZEREP Gera Zoltán, a németül és angolul is kiválóan beszélő és játszó népszerű hazai színművész visszautasította a Sorstalanság című holocaust film egyik főszerepét, mondván: a karácsony körül kezdődő forgatások idejét ő mindig a családja körében tölti. A nagyapa szerepét szerették volna ráosztani, s aki ismeri a színészlelket, a kifogást nem hiszi el. A produkció illetékesei, nyilván a botránytól tartva, nem nyilatkoznak. A Vígszínház és a Mikroszkóp Színpad volt tagja egyik alapítója a Deutsche Bühne nevű, magyarországi német nemzetiségi színháznak. Carmen, másképp Fantasztikus koncertváltozatban, Al Di Meolával, a világhírű dzsesszgitárossal közösen adta el Bizet: Carmen című zenéjét Horgas Eszter fuvolaművész. Az énekes főszereplők közül Carmen a latin zenei világot, Micaela a mai musicalt, Don Jósé a klasszikus zenét képviselte, míg Escamillo már dzsesszt adott elő. A koncert után A1 Di Meola, aki már többször vendégszerepeit e városban, Budapestet a zene világfővárosának nevezte, a résztvevő külföldi producerek pedig európai hangversenykörutat terveznek. Ezen kívül Horgas Esztert májusban A1 Di Meola hívta meg külföldi vendégszereplésre. Good bye, Lenin A német Wolfgang Becker rendező filmet forgatott Good Bye Lenin címmel, melyben a kommunizmust fanyarul, de reálisan bírálja, s megérti az akkori rendszer bizonyos szokásai iránti nosztalgiát. Az Európai Filmakadémia nyilvánosságra hozta idei jelölését a Felix-díjra, melyet „európai Oscarként” is emlegetnek. A jelöltek között van a Good Bye Lenin. Ugyanezek a filmek. Az év európai filmjének járó díjért is versenyben vannak. Boban Markovics Orkestar A háború után lassan visszatér Szerbia régi zenei híre. Budapesten nagy számú magyar és külföldi közönség előtt a Zeneakadémián lépett fel a szerb Boban Markovics Orkestar. E híres trombita zenekarban a vezető és alapító Boban mellett feliépet 15 éves fia, Markó is. A magyar főváros hazai s nemzetközi publikuma nem először fogadta szívesen a Kosturica-filmek sikerdalait, s a szerb kólókat. ■ Kemény kultúrpolitikai küzdelmek Magyarországon GYŐZÖTT A FILM Kultúrtörténeti kutatók azt tapasztalják, bogy a művészeti érdekcsoportok általában okosabbak a mindenkori hatalomnál, akár országos, akár helyi önkormányzati hatalomról legyen szó, s akármilyen politikai eszmeiséget hordozzon az a hatalom. Ezt mutatja az elmúlt két és fél évszázad színházi érdekközösségeinek, ha úgy tetszik, klikkjeinek sikere, akár az egykori, 1700-as esztendókbeli megyei alispánod, akár a pártállami tanácsok és pártbizottságok, akár pedig ma az önkormányzatok felett. Szinte „beetetik” a politikusokat érveikkel hízelegnek nekik, s így juttatják érvényre saját érdekeiket. Földessy Dénes A mindössze alig egy évszázados a magyar filmművészet is átvette ezt a taktikát, főképen a diktatúra idején, hiszen igazában a diktatúrákban van rá szükség. Groteszk, de a diktatúrákat lehet „jól beetetni”. Merthogy nincs szabad sajtó és egyéb nyilvánosság, amellyel a diktatórikus hatalmat is, a rafinált beetetőket is leleplezni lehetne, s olykor éppen a hatalom butasága miatt nincs. Hogy a filmnél maradjunk, Jancsó Miklós például nevetségesen egyszerű, s átlátszó eszközzel „verte át” Aczél (Apfel) Györgyöt, a kultúrpápát: névnapja, születésnapja alkalmával értékes, és szellemes ajándékokkal lepte meg őt, akit a háta mögött Legfelsőbb Györgynek csúfolt a magyar kulturális közélet A vörös kultúrcár bedőlt, s Jancsó Miklós megrendezhette filmremekét, a Szegénylegényeket amely azonban az első, s nem is túlságosan burkolt leleplezése volt a szovjetek diktálta kommunista önkényuralomnak, s a politikai rendőrségnek, a hírhedt Avónak. Például első alkalommal lehetett filmen látni a besúgásra történő kényszer beszervezéseket. Amikor már a rendszerváltás után, nemzetközi mintára a filmkritikusok Magyarországon is titkos szavazással megválasztották a magyar filmművészet történetének tizenkét legjobb alkotását, minden idők művészileg legjobb magyar mozijait, e tizenkettőn belül is a legtöbb szavazatot kapta, tehát a magyar filmtörténelem legjobb alkotásának minősítették a Szegénylegényeket. A képi kifejezés lehetőségével a végtelen magyar pusztát, amely éppen a végtelenségével a szabadság érzetét kelthette fel a nézőben, ellentétbe állította az elnyomással, a pribékek (csendőregyenruhások, de valójában egyértelműen ávósok) lélektanilag jól kiszámított kegyedenségével: például a nagy' szabad pusztába elengedett, s örömét érző rabba, hátulról beleeresztették a gyilkos golyót. Mindenki tudta, kikről szól a film, mégsem lett belőle baj, Aczél (Apfel) elvtárs tartotta a hátát, neki pedig ki mert ellentmondani? Az oroszok meg annyira ezért nem figyeltek a magyar művészetre. Más kérdés, hogy a legtöbb esetben nem az értékes művészi alkotás, hanem a középszerű, egymással a koncért versengő, olykor giccsszínvonalú klikkek érvényesülését tette lehetővé, a hatalom ügyes átverése, átverése. Végül is a magyar filmművészettel nem igen lehet babrálni. Évtizedek alatt a fesztiválokon elnyert művészeti dijak alapján a magyar film a százötvenegynéhány filmgyártással rendelkező ország sorában legalább a világranglista tíz-tizenötödik helyén áll, de a hatvanas évekbeli felfutáskor (például a Szegénylegények 1965-ben készült el) átlagosan az ötödik-nyolcadik helyen volt, s nemcsak a hatvanas esztendőkben, hanem folyamatosan utasítjuk magunk mögé a gazdaságilag, politikailag sokkal erősebb, s nagyobb népek filmművészetét, a hiteles értékmérőn vagyis a nemzetközi fesztiválok díjátadásain. De az sem rossz, hogy a Tízezer nap című mozink, vagyis az egyeden Cannes-i rendezői díjas alkotás rendezője, (jellemzően 1962-ben betiltották s csak két év múltán kerülhetett a mozikba!) Kosa Ferenc - korábban a nemzeti gondolkodású író-költő-forgatókönyvíró Csoóri Sándor alkotótársa - aki az MSZP soraiban politizál, bent van a parlamentben s mindenféle politikusi hozzá nem értéssel szemben, tisztességesen, s ha kell keményen képviseli a magyar filmművészet érdekeit. Végül is ma az említett, s díjakkal történő rangmérés alapján a magyar film a világ 16. helyén áll. Nagyon jó hely! Mégis, a rendszerváltással megszűnt állami támogatás következtében majdhogynem összeomlott. Nem sikerült megtalálni a filmgyártás finanszírozásának új módszerét. De a rossznyelvek szerint volt aki nem is akarta, síit, egyenest aláaknázta! A rendszerváltás óta tehát a filmművészek, a filmforgalmazók, a gyártók egyvégtében harcolnak a gyógyírért: egy jó filmtörvényért, amely biztosítja, hogy akár a már jóval kisebbre szugorodott állami támogatás, akár magánforrások, de talán a kettő együtt, a szellemi tőkénk, vagyis a művészi alkotóerő mellé megteremtse a magyar film pénzügyi alapjait, mindeféle politikia, vagy pártbefolyás nélkül. Az első filmtörvény-javaslat a Hóm kormány idején készült el, de az SZDSZ-es Magyar Bálint, aki akkor a kirúgott Fodor Gábor miniszteri székébe került, balkézzel nyúlt hozzá: a filmforgalmazók, terjesztők nem értettek egyet vele, s keményen ellenezték, így' nemhogy a parlament elé, de még a Hom-kormány elé sem jutott el. Később az Orbán kormány egy megbízható állami forrást kívánt teremteni, részvénytársasági formában Ezt azonban a zömmel liberális-kozmopolita származású szakma elvetette, félvén a magyar nemzeti filmalkotások fél évszázad utáni feltámasztásától. Az Orbán-kormány azonban engedékenyen, de következetesen harcolt a makacs liberális filmesekkel, akik feltétlen önállóságot akartak. Az Orbán-kormány mégis elérte, hogy 2002-ben legalább megalakult a Filmszakmai Kerekasztal, ahol egymás mellett ül mindenféle elvű, de a magyar filmért harcoló szakember s alkotó művész. Erre épült a mostani eredmény, amit szinte biztos, hogy- az Országház egyetértésben megszavaz. Nagy szó ez ma, amikor a Medgyessy kormány pénzzel összefüggő választási ígéretei sorra válnak teljesíthetetlenné, s a lakosság egyre gyorsabban halad az elszegényesedés felé. Vagyis nem művészetpártoló éveket élünk. Mindenütt megszorítják a nadrágszíjjat: jövőre a színházi világ közel 3 milliárddal kevesebb pénzből gazdálkodik. Mégis, a filmesek győztek: a Medgyessy kormány éppen a magyar filmművészet nemzetközi rangja, s a filmeseknek a nemzetközi médiával való kiváló kapcsolata miatt nem engedhette meg magának, hogy végre ne oldja meg ezt a kérdést s az egész koncepció kidolgozását, megoldását meghagyta a filmszakmának. Hiller István kultuszminiszter a múlt hét csütörtökén bejelentette: a jelenleg napirenden lévő filmköltségvetési javaslat szerint jövőre 1,5 milliárd forinttal több, összesen 6,5 milliárd forint állami támogatást kap. Ez az összeg 2005-ben 8 milliárdra, 2006-ban pedig 10 milliárdra nő. A pénzt pedig nem a kormányzat osztja szét, hanem a filmszakmai szervezetek és a kulturális tárca által létrehozott Magyar Mozgókép Közalapítvány. Az ország kulturális közvéleménye most arra számít, hogy a filmesek igyekeznek majd mielőbb mindent pénzt lekötni, hogy a Medgyessy kormány idején várható gazdasági bajok következtében a fenti ígéretek ne foszoljanak szerte. Ha semmi sem jön közbe, akkor viszont a magyar nézők több színvonalas magyar mozi- és tévéfilmet láthatnak.
