A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-09-26 / 121. szám
12 A HÍD HOGY ÉS MINT AMERIKÁBAN? 2003.szeptember26. Kedves Amerikát “kipróbálni” szándékozó olvasó, neked szól ez a rovat. Megpróbálunk Sí tanácsokat adni arra, bogy milyen tegyél az irányban: a lehető legkevez és ráfordítással érvényesülj Amerika bürokratikus rendszerében. Gagyipapírok Hogy múlt heti “adásunkat” folytassam, vagyis rovatom bűnügyi részét (sajnos nem nevezhetem másképpen), az a tapasztalatom, hogy egyes személyek a gyors nyereség reményében nem riadnak vissza honfitársaik félretájékoztatásától sem bizonyos “üzleti“ manipulációkon keresztül, vagy attól sem, hogy az általuk vagy más hamisítók által gyártott különböző okiratokat rásózzák az elején még gyanútlanul Amerikába érkező vándorra. A vándor, alti pedig nem más, mint az újonnan Amerikába érkező turista kinézetű emberke — aki ugye kijön azért, hogy' megnézze az újvilágot, de titkon munkát is vállalna, ha lehet nem is kevés pénzért és gyűjtene egy kis pénzecskét is, mielőtt hazamenne. Vagy akár le is telepedne itt, ha van rá lehetősége. Nos, ekkor kerülnek elő a profi ügyintézők, miután megérkezett a “friss hús” — és elindul a körhinta, vagyis akit lehet, hintába tesznek. A gyanútlan ember fizet, és vesz valamit (néha nem is tudja mit!) például egy SSN-számot, amely ugyan nem hamis (ez még a jobbik eset), csak esedeg egy elhunyt emberé volt—a szám igazi, csak a személy más. Vagy: gagyi számok alapján kitöltött fénymásolt social security' numbert szereznek neki (mivel már annyira fejlett a kompjúter-technika). Az előbbit szerencsére már annyira nem csinálják (a halottast), mivel az ellenőrzési rendszert megszigorították, az utóbbi azonban elég gyakran fellelhető Amerika egész területén. A déli államokban olcsóbb, kábé 150-200 $, de ahogy jövünk felfelé a “jobb” helyekre, vagyis ahol több a munkalehetőség (mint például New Yorkban), az ár felmegy 700- 1500 dollárra is. Újabban a legprofibbak már igazi SSN-számot csinálnak, ahogy a múltheri cikkünkben leírtuk, csak éppen a fehér-kártyát hamisítják meg hozzá! De ez sajnos büntetendő cselekedet, mind a hamisítónak, mind pedig a vásárlónak, mivel a törvény nem tudása nem mentesít a bűn ténye alól. Ezeket a dolgokat nem csak a magyarok csinálják, természetesen, hanem minden olyan náció, amely nehezebben tud bizonyos dokumentumokat megszerezni (például nem menekült státuszú országból jön), de a mieink furfangosak (a magyar ész!) és minden trükköt felhasználnak, hogy bizonyos előnyökhöz jussanak az amerikai társadalomban, amely ugyan nem lenne baj, csak a módszer rossz. Vagyis nem azon kellene állandóan tömi a fejünket, hogyan tudjuk kijátszani Amerikát és az itteni hatóságokat. Elfelejtjük néha, hogy miért vagyunk itt: mert itt jobb, mint otthon; vagyis a kereseti lehetőségek, na meg sok minden más. Ahogy mondani szokták, Amerika a lehetőségek hazája! Gyakorlatilag a mai magyar kolónia három+egy részre osztható: 1. Azok, akik csendesen dolgoznak és gyűjtögetnek. Néha ugyan megpróbálnának egy-egy papírt elintézni maguknak, de ha nem megy, akkor sem baj, dolgoznak tovább. 2. A papírvásárlók, akik megpróbálnak ezáltal bizonyos előnyökhöz jutni. 3. A papíreladók, valamint mindenféle üzletek eladói, munkaközvetítők stb. A kettes és hármas csoport között nincs éles választóvonal, mivel sokszor a vásárló is előbb utóbb eladóvá válik, amikor rájön, hogy ez eg}' könnyű pénzkereseti lehetőség. (Ipi apacs, te vagy a fogó!) A plusz egy rész a nevető harmadik vagy negyedik, akik nem mások, mint akik időben jöttek ki (Magyarország még a menekült státuszt képviselte a kommunizmus idejében), még 1989 előtt és jelenleg már vagy zöldkártyával, vagy állampolgársággal rendelkeznek. Ez kicsit viccesnek tűnik ugyan, de mégis tragikus. A legjellemzőbb erre az a felirat, amelyet egy fiatalember trikójának hátán olvastam a legutóbbi győztes vízilabdakupán: “Magyar vagyok, nem turista.” DV-2005 Aki még nem ismerné, ez nem egy titkosügynök kódja, hanem az idei zöldkártyalottó lógója, vagyis jelölése, nem győzzük elégszer kihangsúlyozni. Lehet, hogy most sokan mondják azt, amely egy ismert magyar írónk szlogenné vált művében olvasható: “Maga mindent kétszer mond, kétszer mond...”, de úgy érezzük, újra és újra fel kell hívni honfitársaink figyelmét erre a lehetőségre, amelyen keresztül megkaphatod a zöldkártyát. A lehetőség teljesen szabályos és legális még azoknak is, akik jelenleg már illegálisan tartózkodnak itt. A HÍD minden lehetséges segítséget megad azoknak a személyeknek, akik a szerencsés nyertesek közé kerülnek (természetesen ingyenesen), felekezeti hovatartozás és bőrszínre való tekintet nélkül, sőt még azoknak is, akik nem a Hídon keresztül jelentkeztek a lottóra. Sajnos honfitársaink belefáradtak a sok harcba meg a reménytelenségbe, úgy érzik magukat, mint Dante, amikor a Pokol kapujához érve ezt a feliratot olvasta: Kit itt most belépsz, hagyj fel minden reménnyel, így érzik magukat itt Amerikában és sajnos a magyar kolóniában, amely lehet, hogy nem is létezik. (Habár úgy tűnik, mintha létezne, mert a magyar vízilabda-döntőre szépszámmal összesereglett a nép.) Ez személy szerint rád is vonatkozik, te, aki most ezt az újságot olvasod, de ne csüggedj: lesz ez még rosszabb is. Azt hiszem, ez jellemzi a magyar gondolkodásmódot, de ha úgy vesszük, semmi vesztenivalód nincs, ha megpróbálod. Már csak azért is, mert idén valószínűleg sokkal kevesebben fogják beadni a pályázatot, mint az elmúlt években, mivel csak online (interneten keresztül) veszik fel a jelentkezéseket. Ezzel nagyon sok kompetens jelentkezőt kiszűrnek, például azokat, akik bizonyos fejlődő országokból (Afrikától, Ázsia egyes részeiből) jelentkeznének, ahol a “computerizálás” még nem érte el a szükséges és megfelelő szintet. Valószínűleg kvóta-eltolódás fog történni. Eddig úgy volt, hogy minden náció — illetve ország — egy bizonyos kvótaszámot kapott, amely azt jelentette, hogy az illető ország állampolgárai közül Kérdése, javaslata van a TÉMÁBAN? ÍRJON NEKÜNK AZ ÚJSÁGBAN MEGJELENŐ POSTACÍMRE, VAGY AZ AfflDNY@AOL.COM ELEKTRONIKUS LEVÉLCÍMRE! hányán juthatnak zöldkártyához. A fejlettebb országok kisebb kvótát kaptak, sőt egyesek semmit sem, mint például Anglia, Kanada; a fejlődő és fejletlen országok viszont többet. Tavaly például a magyarok 170 helyet nyertek, míg egy közép-ázsiai ország megközelítőleg 2500-at. Ez az idei vízumlottónál valószínűleg meg fog változni, mivel, mint mondtuk, egyes helyekről kevesebb jelentkező lesz, és ahogy múltkori számunkban is írtuk: a hiányzó helyeket mindig a meglevőkből pótolják. Most viszont annyi előnye van az internetes jelentkezésnek, hogy' sokkal jobban nyomon követhető, mint a “papíros” változat. Ezért aki tudja, és van kedve hozzá, próbálja meg. Vegyétek úgy, hogy ez csak egy kis játék: ha bejön, nagyon jó, ha nem, az sem baj — majd sikerül legközelebb. Éppen ezért: Hajrá, magyarok! (FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK) DV 2(#5 A fényképekről Mint tudni, idéntől a zöldkártyalottóra csakis online (interneten keresztül) lehet jelentkezni. Ami azt jelenti, hegy a jelentkezési űrlapot egyenesen egy internetes kapcsolattal rendelkező számítógépen kell kitölteni, egy' hivatalos oldalra való kapcsolódással. Az adatok kitöltése mellett ugyanakkor szintén online kell elküldeni a jelentkező fotóját is, ráadásul egy szigorú elvárási rendszernek megfelelően — ami még a legtöbb rendszeres internetezőnek is gondot okozhat, és töbtó-kevésbé valamilyen képfeldolgozó számítógépes program tudását feltételezi. A Híd ugyan vállalja, hogy az újságunkon keresztül jelentkezőknek a hagyományos módon tóküldött fényképét a megfelelő módon átalakítja és beküldi, ettől függetlenül egy pár sorban megpróbálunk útmutatást nyújtani mindazoknak, akik maguk szeretnék tóküldeni a jelentkezést, de nem tudják, mit kezdjenek a fényképpel. 1. A fényképet tó kell “szkennelni”, azaz digitális képállományt keli belőle gy'ártani. A Kinko’s például szkennel képeket, sőt CD-re is másolja az állományt. 2. Az állományt számítógépbe kell másolni, és ott képszerkesztővel módosítani. A leggyakrabban használt képszerkesztő program a Photoshop, de sokan használják a Corel Photopaint-et. Összeállításunkban a Photoshopot vesszük alapul. 3. A Photoshopban kinyitott képállományt az elvárásoknak megfelelően módosítjuk. A fotó követelményei a zöldkártyalottóra: méret: 2x2 inch, háttér: semleges, arcfelület: a fotó 50%-át kell lefoglalja. a. kivágás: a képből a Crop (Vágó) eszközzel úgy vágunk ki egy kockaalakú képrészt, hogy azon az arc a fotó felület 50 százalékát foglalja el. Ezzel kapunk egy megfelelő beosztású kocka alakú fotót, aminek a méretét egyelőre nem tudjuk. b. méretalakitás: a kivágott fotót az Image Size (Képméret) eszközzel a megfelelő méretűre alakítjuk úgy, hogy a felbukkanó párbeszédablakban a Document Size számait 2 inch-re (width) és 2 inch-re (height) alakítjuk. A változtatások Ok-val elfogadtatjuk. c háttér, ha a fotónak nem semleges a háttere, több megoldás van. Az egyik, hogy a Path (Útvonal) eszközzel körbevágjuk a fotó hasznos részét (az arcot), és a többit töröljük. Amatőr, de érthetőbb megoldás, ha az Eraser (Törlő) eszközzel egyszerűen kitöröljük a kép azon részét, amely nem kell. Figyeljünk arra, hogy egyenletesen töröljünk, és ne másszunk tó a kép hasznos részébe. 4. A jpg formában lementett képállományt csatolt állományként küldjük el, a hivatalos honlap irányadásait alapul véve. Az állománv neve legyen mérvadó!
