A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-08-29 / 117. szám
GYŐZTÜNK! Hogy és mint Amerikában? www.ahid.com FÜGGETLEN, MAGYAR NYELVŰ AMERIKAI HETILAP 2003. AUGUSZTUS 29. 3. ÉVFOLYAM 117. SZÁM JÖVŐ HÉTEN Olvassa “Hogy és mint Amerikában” rovatunkat a 14. oldalon! Jövő heti témáinkból: vízumlottó, zöldkártya... Angol humorral Gyengének találta a brit hírszerzés iraki fegyverdoszsziéját Alastair Campbell. A kormánvfő kommunikációs főtanácsadója itt-ott belejavított a dossziéba, “hatásosabbá" téve annak szövegét. A bukás elől a visszavonulásba menekült. Ezzel kiderült: mégis Blair-ék hibások a dosszié átírásért. (2. oldal) Közéleti riasztás? A Fidesz “szociális demagógiával” vádolta meg a kormányt a kettős állampolgárság témájához való viszonyulásában. Az ellenzéki párt szerint a kormány nyilatkozatai irreálisak, és riogatásra szolgálnak. Az elmúlt két hónapban a kormányzati mellébeszélés magasiskolájával találkozhattunk” - mondta Németh Zsolt. (8. oldal) GRATULÁLUNK A MAGYAR VÍZIPÓLÓ CSAPATNAK! SIKERÜLT! 1300-an szurkoltak a Vízipóló Világkupa aranyát elnyerő magyarjainknak Magyarország-Olaszország 13-8 Egy Kossuth-téri rémült agrártiltakozáson nincs annvi piros-fehér-zöld, mint a Nassau-beli Acquatic Centerben volt augusztus 23-án, helvi idő szerint 5 pm előtt pár perccel, magyar nyelven mondva 16.45-kor, de hát ki számolta. Könnyed mérkőzéselőtti tobzódás, nyolc magy ar per négyzetméter: kezdődik a v ilágkupa döntője, honfitársaink az olaszok ellen, innen a nézőteret ellep«') piros-fehér-zöld színpompa. A különbség a két szurkolótábor között csupán annyi, hogy' az olaszok fejjel lefele tartják a magy ar zászlót, vagy mi magy arok tartjuk fejjel lefele az olasz zászlót — ez végülis nézőpont kérdése. Ami már lényegesebb különbség, hogy mi magyarok legalább négyszer annyian szurkolunk, és a medence partján álló labdaadogatók döbbenten lesik, amint végigvonul a színen egy legalább harminc négyzetméteres magyar zászló. Hiába, na. Unikum, éééljen a hazaaaa, aranyos kelet-európai lelkűiét, a miénk, de nem is adjuk. És akkor kezdünk! Az elején el is hozzuk a labdát, kapufa, az olaszok viszonttámadását kecses felületességgel visszakézből leterítjük, egyszer, majd még egyszer, végül Varga Tamás ejtésével 1-0, a tömeg megkönnyebbülten felhördül, mert valamilyen ok miatt sokan hiszünk afféle fatalizmusokban, hogy minden jó, ha az eleje jó. Valamint, hogy minden jó, ha a vége jó, de erről majd egy pár negyeddel később. (Ajvé, elárultam magam.) Innen pedig már vetőmagvetés. Az olaszok Angelini hathatós közrejátszásával egyenlítenek (1-1), Varga újra növel egy gólnyi távolságot (2-1), de Angelini újfent egyenlít (2-2), a titánok harca ez, vagy mi a csuda, mondhatnám azt is, hogy a pólócsapat egyéb tagjai tiszteletteljes távolságból figyelik a leszűkített játékot, de nem mondom, mert nem igaz, szép csapatjátékot láthatunk, csak egyik-másiknak bizony gyakrabban bejön a glória. A tömeg ekkor már eszeveszetten koncentrál, a beváltások nagy része releváns, fooorduuulj, ott a geeeergőő, üvölti valaki mögöttünk a beavatottak önbizalmával. Ha Kásás meg Gergő ezt hallanák, valószínűleg intenzíven növekedne játékbeli hatékonyságuk, szerencsére nem hallják. (Játék! Próbálják ki, kedves olvasók, milyen kiválasztani ezernégyszáz üvöltésből egyet, de úgy, hogy közben trombózisos hisztériával hullámzik a medence, és a védősapka még a légúti betegségeket is ki tudja szűrni, hát a hangot. Sejtem én.) De vissza a mérkőzésre, a második negyedben vagyunk, továbbra is vetőmagvetés, egyszer az egyik kapuba megy a labda, rögtön utána a másikba, magyar vezetéssel 3-2,3-3, majd 4- 3,4-4, nagyapáink kézzel vethettek ebben a stílusban egykoron a barázda közepén, egyszer jobbra, egyszer halra szórva a vetőmagot, nos, ezzel a hasonlattal talán túlléptem a képlékenység határát. A játékban viszont valóban ez a menet folyik, úgyhogy mégse csodálkozzunk, ha majdan a kiskunfélegyházi termelőszövetkezet helyi kiadású gazdasági szakkönyvében a kézzel vetést a “magyar-olasz metódus” névvel fogják jelölni. De nem sokáig, ébred a magyar. Ami a közönségnek is igen tetszetős dolog. Kásás góljával előnyt szerzünk (54), Szécsi véd egy csodálatos sorozatot, besegít a kapufa nevű passzív játéktárs is, Kásás újra beüt (6-4), majd Madaras is. (74). Dől a meccs, magyar irányba, erre még rátesz egy lapáttal Biros, Vári és újra Biros, eredmény: 10- 6, az olaszok kapust cserélnek, istenünkre mondom, a remény hal meg utoljára. A negyed vége előtt 44 másodperccel Biros ajánlatot tesz egy 11-6-ra bejön neki, ria, ria, hungááária, köszönik meg az áldott magyarok. Mozgolódik a tömeg, nő a feszültség, többen már igencsak állva figyelik a hajtást, nagy a révület, talán szerencse, hogy nem lehet csak úgy behajtani a pályára, mint egy valamirevaló Ujpest-Matáv focirevün — a póló ugyanis ennél sokkal exkluzívabb sportforma. Az utolsó negyed következik, Madaras elhozza a labdát, Kásás góljával 12-6. Az olaszok támadni próbálnak, de Szécsi nyújtja a játék során bemutatott formát, véd. Varga Tamást kiállítják, később Birost is, az olaszok kétségbeesetten próbálnak lefaragni a különbségből. Nem megy. Kásás megszerzi a labdát., és rögtön 13-6, Molnár góljával. Az istenadta népnek ez még mindig nem tűnik kielégítőnek, még, még, még, ennyi nem eléééégg, skandálja a nemzetiszínűre festett lelki támasz, a tanács meg is fogadtatik, sajnos nem a magyarjaink, hanem az olaszok részéről, akik gyors tánclépésben á Iá Postiglione 13-8-ra tornásszák fel magukat. De már késő. Vége, nyertünk. Hiába, jól pólózik a magyar, vagy mi a szösz, pedig Isten látja lelkünket, nem vagyunk mi igazán az a kimondott vízinépség, és itt jegyzem meg, bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni, aki azt meri állítani, a Balaton egy vízforma. Innen pedig már csak pár perc az örömittas tobzódásig, a csapat kiáll a dobogóra, a magyar himnuszt többször elindítják, de le is állítják, mert a szurkolótábor eszeveszetten örvend, csak akkor tör ki füttykoncert, amikor a magyar zászlót oldalra fordítva teszik a kupára, és ettől legott olasz zászlót varázsolnak belőle, kis malőr ez, de gyorsan kijavítják, és mindenki boldog, mi is. Nézünk egymásra megnyugodva, kaján vigyorral a fejünk körül, na, hazánk a magyarság. (HZs) Kedves olvasóink, kedves szurkolók! A Híd nevében köszönjük Önöknek, Nektek a mérkőzésen tanúsított kiállást. Öröm volt látni, hogv sokszor megkérdőjelezhető New York-i kisközösségünk végre megtalálta a közös hangot abban, hogy mi magyarok magyar bajnokainknak magyarul szurkolhatunk. Közösen.
