A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)

2003-08-01 / 113. szám

16 A HÍD Sport 2003. AUGUSZTUS 1. Harminc év után ismét magyar vízilabda vb-arany TISZTA VIZ, NYERT ÚGY Hihetetlen izgalmak közepette, a döntőt végig irányító magyar férfivízilabda-válogatott a rendes játékidő 8-8-as döntetlenje után hosszabbításban 11-9-re verte Olaszország legjobbjait, s aranyérmet nyert a barcelonai világbajnokságon. Magyarország - Olaszország 11-9 (2-1,2-3,2-1,2-3,1-0,2-1), gól: Biros, Madaras 3-3, Kásás 2, Molnár, Steinmetz B., Kiss G. 1-1, illetve Florentini 4, Postiglione 2, Silipo, Rath, Angelini 1-1. Július 27. Bemutatás, himnuszok, majd ordító rock a hangszóróból, feszült kapitányok a parton, a meccsre a vízben lazítógyakorla­tokkal hangoló játékosok, ahogy annak lennie kell egy ilyen meccs előtt. A szoká­sosnál azért több sápadt arc mindkét olda­lon, a nézőtéren pedig - lehetnek vagy tíz­ezren - a közös színek mellett, egymással feleselő rigmusok, no és Ria, Ria, Hungária!, mégiscsak világbajnoki döntő ez kérem, az egyik oldalon a magyarokkal, a túloldali olaszokkal. Ok hozzák el a labdát, viszont el is ad­ják, pontosabban Kásás kap bele nagysze­rű reflexszel, de Vári pontadanul céloz, a tálján kapus véd. Aztán az első kiállítás, éppen Várit küldik ki, ám Szécsi a szokott transzban, a szokásos bravúrral hárít, s az első magyar előnynek magyar gól is a vé­ge: remek körpasszolás után Molnár zúdít közelről a kapuba, úgy két perc elteltével. Viszont az újabb olasz fór is gólt eredmé­nyez (1-1). Újabb emberelőnyös figura, precíz végrehajtással, a labdát ezúttal Biros varázsolja a hálóba közelről (2-1). A második negyed a harmadik fórgól­lal indul, most egy védő, Steinmetz Bar­na keveredik az olasz kapu elé, s bámula­tosan szépen húzza be a labdát (3-1), kár, hogy az itáliaiak is élnek a 6 az 5 elleni já­ték kínálta eséllyel (3-2). Madaras amilyen fiatal, annyira pimasz gólt lő (4-2), min­den megilletődöttség nélkül, Varga Tamás második kényszerpihenőjét szerencsére megússza a csapat. Pontosabban Szécsi megint parádézik, kétszer is gyors egy­másutánban, viszont az előny ezúttal hát­rány, mert elrontják a fiúk. Kiállítás megint itt, Florentini másodszor eredmé­nyes (4-3), három helyett közte egy, mi­csoda különbség... Ám a lehetőség ismét adott: előnynél azonban Kiss G., majd Biros is pontatlanul céloz, Postiglione vi­szont nem (4-4). A meccs felénél még semmi sem dőlt rssi kát (8-7). Magyar gól pedig most nincs, Kásást kiküldik, de hát ott van Szécsi! Ki tudja, hányadszor ment, csakhogy megint a taljánok kerülnek létszámfölénybe. És belövik, Postiglione második, az olaszok A FÉRFTVÍZILABDA-TORNA VÉGEREDMÉNYE 1. Magyarország (Gergely István, Szécsi Zoltán, Benedek Tibor, Biros Péter, fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Varga Tamás, Varga Zsolt, Vári Attila, Szövetségi kapitány: Kemény Dénes) X 2. Olaszország 3. Szerbia és Montenegró 4. Görögország 5. Spanyolország 6. Egyesült Államok 7. Ausztrália 8. Szlovákia 9. Horvátország 10. Oroszország 11. Németország 12. Románia 13. Brazília 14. Kanada 15. Japán 16. Kína el, de hát mi mást lehetett volna várni. A harmadik negyed mindenesetre magyar labdaelhozatallal rajtol, Varga Zs. azon­ban nem tudja bepasszírozni a labdát, s máris az ellennél az emberelőny, a balke­zes exromán Rath nem is hibázik (4-5.) Csüggedni mégsem kell, villan egy ma­gyar balkéz, Kiss G. az, aki kilövi a kapu jobb oldalát (5-5). Benedek is megtehetné ugyanezt, ám a balos bomba a kapus kezé­ben landol. Sebaj, gondolja egy ember­ként a csapat, de a “szószóló” Madaras a kapufát püföli telibe, nem a hálót. Szécsi sokadszor véd nagyot, Madaras pedig előnyből javítja előbbi hibáját (6-5), megint a magyaroknál az előny! Sűrűsödnek az addig sem híg izgalmak, a záró negyed nyitányaként Madaras a gyorsabb a ráúszásnál, viszont a gárda ez­úttal nem tud mit kezdeni a támadással. Jönnek az olaszok, s velük a sokadik Szécsi-bravúr, a nagy napot, vagy inkább estét kifogó Florentini azonban harmad­szor is eredményes (6-6). Hat ember itt, öt ott, most kellene ismét a vezetés! És meg is van: Biros kilövi a jobb felső sarkot (7- 6). Varga T. sajnos kipontozódik, de Szécsi megbabonázza a taljánokat, megint nagyot véd, egy olasz kiállítva, meg lehet­ne nyerni a meccset! Kemény időt kér, ha­talmas a feszültség, de ez sem zavarja Ká­sást, ugyanoda bombáz, ahol Biros lö­­kete az imént utat talált, 8-6! Persze fór ott, a kötélidegzetű Florentini az, aki újfent nyolcadik gólja, ismét egyenlő (8-8). Jöhet a hosszabbítás! A “túlóra” első három percében az ola­szok jöhetnek, övék a labda, de megáll a já­ték, áll a támadóidőt jelző óra is, mire a zsűri soraiban rendet raknak, s átállnak a kézi időmérésre, percek telnek el. De nincs érdemi esemény a vízben sem, köl­csönösen rontanak a csapatok, mígnem előnyt kap a Kemény-csapat, a pompás körömpasszok legutolsó­jából pedig Biros húz egy7 pompázatosát (9-8). For­dulás, következik a máso­dik három perc, a normál óra szerint 23.45-kor, még szombaton. Ráúszás, Madaras szárnyal, ám hiába, a le­­csorgó labda amoda ke­rül. Az olaszok fórt is kap­nak, a magyar védekezés azonban elsőrangú, az el­lenakcióra az időmérő is megjavul, emberelőny ezúttal itt, Kásás küld pontos labdát, s Ma­daras balja rést talál Gerini kapujába, 10- 8! Meglesz végre? Igen, megvan! Olasz hiba, már félperc sincs hátra, Angelini még lel egy gólt, de mit számít ez, amikor Kiss Gergő büntetője is jó, nyer 11-9-re Magyarország, 30 év után másodszor vi­lágbajnok a férfi vízilabda-válogatott! Mádl Ferenc köztársasági elnök távirat­ban gratulált a barcelonai világbajnokság szombat éjjeli döntőjében diadalmasko­dott férfivízilabda-válogatottnak. “Valamennyi honfitársam nevében szívből gratulálok a magyar vízilabda­válogatott világbajnoki aranyérméhez. Évtizedek óta remélt sikert értek el szombaton. Az olimpiai aranyér­­met már elnvert csapat eddig is kiváló teljesítményét a tegnap esti diadal koronázta meg. A magyar csa­pat mostantól a sportág valamennyi aranyérmét magáénak tudhatja. Gratulá­lok ehhez a fantasztikus sikerhez” - írta az államfő. Túlzásnak tetszhet azt állítani, hogy még másnap is ünnepelte világbajnoki győzelmét a csapat, ettől azonban - még ha kissé sajátos formában is, de - az állítás igaz. Az olaszok elleni esti, a hosszabbítás miatt azonban inkább éjszakai csata ugyanis nem sokkal éjfél előtt ért véget, így a 11-9-es győzelmet követő közönség­köszöntő tiszteletkor, a boldog ölelkezé­sek, a megannyi egymás közötti gratulá­ció, no és végül az ünnepélyes eredmény­­hirdetés miatt valójában már vasárnap ko­ra hajnalra csúszott át a közös magyar ün­neplés ideje. Nagy hejehuja azonban nem lett, nem is lehetett a dologból, hiszen még egy nemzetközi sajtótájékoztató is várt a finálé szereplőire, ráadásul annak tudatában, hogy a csapat kora reggel már indult visz­­sza Barcelonából Budapestre. Nem meg­lepő hát, hogy az egy óra körüli sajtóbe­szélgetésen már csupa fáradt, a vb-döntő amúgy örömteli nehézségeitől megviselt pólós, szakvezető, újságíró adott egymás­nak hajnali randevút a Palau Sant Jordi konferenciatermében. Kemény Dénes szövetségi kapitánynak ráadásul teljesen elment a hangja az előző óráknak a torkot, a hangszalagokat is kiké­szítő feszültségében, így aztán valóban suttogva, a magyar sajtó képviselőinek már-már intimközelségű gyűrűjében mondott köszönetét csapatának, és min­denek előtt a szurkolóknak. “Ezzel a világbajnoki címmel még tar­toztunk nekik, annak az ezervalahány em­bernek, aki miattunk fogta magát és eljött ide, Barcelonába, még nálunk is jobban bízva benne, hogy nyerni tudunk. Sike­rült, hát persze hogy valamennyien bol­dogok vagyunk, hiszen 30 év után van megint világbajnok férficsapata Magyar­­országnak. Köszönet a srácoknak, akik ma a szoros végjáték, az olaszok egyenlítése után is képesek vol­tak hozni a győzel­met. Köszönet Kásás Zoltánnak, edzőtár­samnak is, aki, amió­ta együtt dolgozunk, rengeteget segített. 2000-ben olimpiát nyertünk Sydney­ben, most, majdnem három évvel később világbajnokok lettünk, annyi alacsonyabb dobogós hely után ismét a legtetejére áll­hattunk a győzelmi emelvénynek” - mondta monológjában a kapitány, akinek az értékelés közben folyamatosan érkez­tek a mobilkészülékére a gratuláló sms-ek. Mire a sajtótájékoztató véget ért, már hat­van közelében járt az írásos jókívánságok száma. “Maradhatunk most már akár reggelig, fél 6-kor úgyis kelni kell, mert indulunk haza” - tréfálkozott bágyadtan 2 óra előtt valamivel Kemény Dénes, aki elmondta: most két hét pihenőt ad a válogatottaknak, aztán viszont újabb tíznapos közös munka következik, mert augusztus végén megint feladat vár az újdonsült világbajnokra: a New York-i Világliga-döntő. A VÉBÉK GYŐZTESEI: 1973 Belgrad: Magyarország 1975 Cali: Szovjetunió 1978 Nyugat-Berlin: Olaszország 1982 Guayaquil: Szovjetunió 1986 Madrid: Jugoszlávia 1991 Perth: Jugoszlávia 1994 Róma: Olaszország 1998 Perth: Spanyolország 2001 Fukuoka: Spanyolország 2003 Barcelona: Magyarország

Next

/
Thumbnails
Contents