A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-06-27 / 108. szám
16 A HÍD Sport 2003. JÚNIUS 27. Röviden Rijkaard a Barca új edzője Június 23. A következő szezontól Frank Rijkaard irányítja az UEFA-kupában való részvételt az utolsó fordulóban kiharcoló FC Barcelona labdarúgócsapatát. Elődjével, Radomir Anticcsal elégedetlenek voltak az elöljárók. SZABICS PÉNTEKEN KEZD Stuttgartban Június 23. Szerdán útra kel Stuttgartba Szabics Imre, hiszen pénteken már a VfB egvüttesével kezdi meg a felkészülést. A magyar válogatott csatár autóval utazik a német városba, ahol az első tréning után sajtótájékoztató keretében mutatják be a média képviselőinek. Amodent-milliók a magyar vízilabdának Június 22. Már az. idén több millió forinttal támogatja az Amodent a magyar vízilabdasport olimpiai felkészülését. Ez volt a legfontosabb bejelentés azon a hétfői sajtótájékoztatón, amelyen megállapodást írtak alá a Magyar Vízilabda Szövetség és a legtekintélyesebb magyar fogkrémmárka képviselői. A “száznapos program” keretében induló akció részeként minden egyes értékesített tubus után öt forint a pólószövetséget illeti. Rabóczki a dán bajnokság legjobb KAPUSA Június 22. Boldogan tért haza kéthetes szabadságra Rabóczki Balázs, aki az FC Köbenhavn kapusaként immáron dán bajnoknak vallhatja magát. A magyar hálóőr együttese vasárnap 4-1-re legyőzte az AGF Aarhus csapatát, megszerezve ezzel az aranyérmet nagy vetélytársa, a Bröndby előtt. Ronaldo a hős, Perez a fellegekben Június 23. A szezon elején többször bírált Ronaldo végleg belopta magát a Real Madrid roppant kritikus szurkolóinak a szívébe, miután két góllal járult hozzá a labdarúgó-bajnokság megnyerését jelentő vasárnap esti diadalhoz. A spanyol főváros elitcsapata a Santiago Bernabeu-stadionban 3- 1-re győzte le az UEFA-kupáról így lemaradó Athletic Bilbaót, s 29. aranyérmét ünnepelhette. Újra az elitben A MAGYAR FUTBALL Június 25. A magyar labdarúgó-válogatott öt helvet javított legutóbbi pozícióján, így már 49. a FIFA legfrissebb világranglistáján. A Gellei-csapat az áprilisi visszaesést követően az 58. helyről kapaszkodott az első ötvenbe. Gellei Imre szövetségi kapitány a helyezéssel kapcsolatban elmondta: “Nagy' öröm számomra, hogy előkelőbb helyet foglalunk el a nemzetközi mezőnyben, de nem tévesztjük szem elől korábbi céljainkat: szerénynek és becsvágyónak kell lenni. Legnagyobb súlya természetesen az Európa-bajnoki selejtezőkön nyújtott teljesítményünknek van.” Férfi pólósainké az Unicum-kupa Június 25. A magyar válogatott nyerte a Vízipóló az Unicumért elnevezésű nemzetközi férfi tornát, miután a döntőben 15-5-re lekótai a második világbajnok Túlzás lenne azt állítani, hogy az öt világbajnoki címmérkőzést felvonultató bokszgáláról beszélt volna egész Manchester szombaton. A Men Arénába elzarándokolók kivételével az angol iparváros lakosságának túlnyomó része még mindig David Beckhamról beszélt. Nem meglepő, hiszen a Manchester United és az angol válogatott középpályása intézménynek számított itt - egészen a hét elejéig, amikor végérvényessé vált, hogy a Real Madrid kedvéért elhagyja a “vörös ördögöket”. Június 22. Ha óvatosan akarunk fogalmazni, ez a lépés megosztotta a helyi polgárokat, jelentősen csökkent a szemükben a helyi kedvenc értéke. Jó példa erre, hogy az MU ajándékboltjában a korábban 70-80 fontért kínált 7-es számú mez manapság úgy a felét éri a “kikiáltási” árának. Valami hasonló értékcsökkenés mehetett volna végbe Kótai Mihály esetében is, ha szombat este kudarcot vallott volna Ahmed Oligov ellenében. A WBF (Bokszvilágalapítvány) nagyváltósúlyú világbajnoki mérkőzésének kimondva-kimondatlanul a Polish Boxing Promotion magyar bunyósa volt az esélyese: sokkal ismertebb, mint vetélytársa, eredménysora tekintélyesebb, és a szakemberek szerint boksztudásban is jóval előrébb tart nála. Azaz: nyernie kellett, különben elveszti az övét, a jó ranglistahelyezését, no meg megkérdőjeleződnek az eddig elért eredményei, a választott útjának helyessége. Érthető tehát, ha a manchesteri miniküldöttség a szokottnál is idegesebb volt, szerencsére ez a legkevésbé Misin érződött. Ő a csarnokba érkezésig higgadt tudott maradni, igaz, az öltözőbeli szabályismertetőkor, majd a bandázs fel tekerésekor már rajta is érződött a harci láz. Miközben ő az öltözőben készült, honfitársa, Surman Zoltán (6-2) már a szorítóban tevékenykedett. A szintén Veres László által menedzselt könnyűsúlyú ökölvívó az angol Kevin Bennett-tel (13-3) harcolt, a vártnál rövidebb ideig, a reméltnél gyengébb eredménnyel. A bíró ugyanis a negyedik menetben félbeszakította a küzdelmet, miután Surman egy összefejelés következményeként már nagyon csúnyán vérzett. Sok idő nem volt a szomorkodásra, hiszen következett az est magyar szempontból legfontosabb összecsapása, a Kótai Mihály (24-0)-Ahmed Oligov (11-3) találkozó. A Tornádó első világbajnoki címmérkőzése. Az a csata, amely a papírformának megfelelően kezdődött, azaz Oligov megpróbált jönni előre, igyekezett meglepni a WBC (Bokszvilágtanács) hajdani nemzetközi bajnokát, csakhogy nem járt sikerrel. Misi ügyesen védte az ütéseit, a balegyeneseire épülő ellentámadásai pedig gyakran “ültek”. A menet végén Oligov megismerkedett a manchesteri padlóval is, igaz, nem ütéstől, hanem lökéstől, így természetesen elmaradt a számolás. A második felvonás végén Kótainak már sikerült hatásosan is eltalálnia az oroszt, igaz, a menetből túl kevés idő volt hátra ahhoz, hogy megrendítse, netán kiüsse vetélytársát. A következő három percben sem változott a koreográfia, a negyedikben azonban módosult az addig egyoldalú kép. Oligov felébredt, a kötelek mellett egyszer meg is sorozta Kótait, aki azonban ettől nem rettent meg, azonnal visszatámadott, jelezve, esze ágában sincs kiengedni a kezdeményezést a kezéből. Feltűnő volt, hogy az orosz nem ment a szomszédba némi szabálytalanságért, különösen Misi szeme “izgatta”, gyanítható, értesült arról, hogy Kótai többször küszködött ilyen jellegű sérüléssel. Misi válaszlépésként többször is kifordult, ezzel elkerülte Oligov fejét, nem úgy a bíró figyelmeztetését. Az újabb váltásra a hatodik menetig kellett várni, akkor Kótai felpörgette a tempót, többször is tisztán talált, Oligov már-már megrogyni látszott, de nem esett el. Az egyensúlyát is csak egyszer veszítette el, akkor sem túl nagy pofontól - volt benne némi lökés is... -, de néhány, hátrafelé megtett lépés után simán átvészelte az esetet. A hetedik és a nyolcadik menet Kótai irányítása alatt békésen eltelt, a kilencedik menetben azonban sajnos bekövetkezett, amire számítani lehetett. Ezúttal véletlenül koccant össze a két bunyós feje, nem minden következmény nélkül. Kótai bal szeme ugyanis felrepedt, éppen ott, ahol áprilisban a Darren Rhodes elleni meccse alkalmával. Persze van ő annyira rutinos az ilyen sérülések “kezelésében”, hogy simán átvészelje a hátralévő időszakot! Jóllehet a sebe egyre nagyobb lett a folytatásban, egyre jobban vérzett, szerencsére sikerült kihúznia az utolsó gongig, és már csak az eredményhirdetésre kellett várnia. Arra sem sokáig! A három bíró egyhangú pontozással - 118:112, 117:113 és 116:113 arányban - Kótait látta jobbnak, így a magyar profiboksznak két év után ismét van világbajnoka! Címvédés véres csatában Június 22. Szombaton késő este a Los Angeles-i Staples Center 16 ezer nézője előtt lépett szorítóba a WBC (Bokszvilágtanács) nehézsúlyú világbajnoki övéért a címvédő brit Lennox Lewis és kihívója, az ukrán Vitalij Klicsko. Lewis az erdeti tervek szerint a kanadai Kirk Johnsonnal mérkőzött volna az IBO (Nemzetközi Bokszszervezet) vb-címéért, a kanadai azonban megsérült, így jöhetett számára az ukrán klasszis. Természetesen mindketten nagyon fogadkoztak a mérkőzés előtt, igazán nagy csatára volt tehát kilátás. A látványos felvezetés és bemutatások után rögtön egymásnak esett a két bunyós, változatos küzdelmet láthattunk. Az első két menetben az ellenfelénél fiatalabb (“mindössze” 31 éves) Klicsko fölénye érződött, kemény ütéseivel kissé meglepte a brit címvédőt. Persze Lewis sem hagyta annyiban a dolgot, már a harmadik menetben úgy eltalálta az ukrán óriást, hogy annak felrepedt a bal szemhéja. Nem is gondoltuk még ekkor, hogy ez a bal szemhéj még főszereplő lesz a későbbiek során. A harmadik után a negyedik felvonás is inkább a címvédő fölényét hozta, a következő két menetben viszont a frisebben mozgó ukrán volt kezdeményezőbb és pontosabb. Klicsko az elejétől fogva bátran bokszolt, megilletődöttségnek nyoma sem volt rajta, így igazán nagy küzdelem alakult ki a szorítóban, amely - Klicsko sérülése okán - véres csatába torkollott. A hatodik menet után kissé váratlanul, de egyáltalán nem megalapozatlan módon Lou Morét mérkőzésvezető - Paul Wallace doktor tanácsára - beszüntette a küzdelmet. A pontozólapokon ekkor az idősebb Klicsko-fivér állt nyerésre, mindhárom pontozóbíró szerint az ukrán vezetett 58-56 arányban. Ez a vélekedés egybeesett a közönség ítéletével is, a nézősereg értetlenkedve, hangosan pfujolva fogadta a döntést. Ennek ellenére a 37 éves brit klasszis technikai KO-val nyerte a mérkőzést és megvédte nehézsúlyú bajnoki címét. Klicsko pályafutása második vereségét könyvelhette el. “Nem akartam, hogy a bíró véget vessen a küzdelemnek, a tervem az volt, hogy a következő két menetben dűlőre viszem a dolgot. Jól ment minden az első hat menetben, de sajnos nem tudtam befejezni az elkezdett művet. Úgy éreztem, hogy én voltam a jobb, ez a közönség reakcióiból is egyértelműen kiderült” - kezdte Klicsko nyilatkozatát. “A sérülést egyébként nem Lewis ökle, hanem a feje okozta” - tette még hozzá a rendkívül csalódott ukrán.
