A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-06-27 / 108. szám
12 A HÍD Tudomány 2003. JÚNIUS 27. Röviden Windows fut a mobilokon is Június 23. A Microsoft hétfőn dobta piacra a hordozható kézi készülékekbe szánt szoftverek legújabb verzióját, s ezt az alkalmat használta fel arra is, hogy a mobil eszközökre gyártott termékeit egységes márkanév alá terelje. A redmondi szoftveróriás nem túl meglepő módon a Windows márka kiterjesztésével egységesíti termékeinek névpalettáját, a mobil eszközök piacán ezentúl a Windows Mobile brand lesz a hívó szó - jelentette a Reuters. Korábban több név alatt - például Pocket PC, illen e Windows CE - futottak a Microsoft mobilszoftverei. Megfigyelők szerint az egységesítés újabb lépés abban a küzdelemben, amit a Microsoft vív a Palmmal mobil eszközökön futtatható szoftverek piacán az iparági standarddé válásért. Az 1DC tanulmánya szerint 2002 második felében az Egyesült Államok kéziszámítógép-piacának 71 százalékát a Palm-szoftverek uralták. Az új Microsoft névsor nem jelent rövidebb elnevezéseket, hiszen a kéziszámítógépen futtatható szoftver dobozán a “Windows Mobile 2003 for Pocket PCs” felirat lesz látható, míg a mobiltelefonok esetében a “Windows Mobile for Smartphones” lesz a hivatalos név. Ez utóbbi termék még az idén piacra kerül. Sikeresen szaporították A VILÁG LEGÖREGEBB FÁJÁT Június 23. Amerikai tudósoknak sikerült szaporítaniuk a világ feltehetően legöregebb fáját. A kaliforniai White Mountainsben található 4768 éves toklászos erdei fenyőnek (Bristlecone Pine) immár nyolc magról nevelt csemetéje létezik, amelyeket táptalajon tartanak. A szakértők tavaly októberben kezdtek hozzá a szaporításhoz és az erdőfelügyelőség ellenőrzése mellett néhány ágat, tűlevelet és tobozt gyűjtöttek a fáról, amelynek pontos helyét titokban tartják. A továbbiakban azt tervezik, hogy a nyolc csemete közül néhányat az Egyesült Államok botanikus kertjeiben nevelnek majd fel. A többieket klónozási kísérletekre akarják felhasználni. A kaliforniai Bristlecone erdőségeiben összesen 20, 4000 évnél idősebb famatuzsálem található. A világ legöregebb élőlényei csak az Egyesült Államok nyugati részében maradnak életben, ott is csak 2000-4300 méter közötti magasságban. Hosszú életük szakértők szerint lassú növekedésüknek tudható be. Valójában “alig élnek” és az évnek mindössze 45 napjában növekednek. Az eddig legöregebb toklászos erdei fenyőt hivatalos engedéllyel a hatvanas években kivágták, és gyűrűinek alapján életkorát 4844 évre becsülték. Szakértők szerint a famatuzsálemek az ötezer évet is megélhetik. Letölthető a Windows XP frissítése Június 23. A Microsofttól egy ideje megrendelhető a Kernel Rollup Hotfix Package javítókészlet, amely az operációs rendszer több hibáját hivatott kijavítani. A javítást a Microsoft mostanáig csak külön kérésre adta ki, viszont néhány weboldalon letölthetővé tették az állományokat. A leírások szerint a javítás telepítése különösen azon felhasználók számára javasolt, akik Pentium 4 processzorral és aktivált Hyperthreading ERŐS “NEM” Mégsem fognak kihalni a férfiak? A férfiakat a nőktől megkülönböztető Y kromoszóma néhány millió év múlva bekövetkező eltűnését már több tüdős is megjósolta, ám a legújabb genetikai kutatások eredményeit ismerve a férfiak alkonya nem következik be olyan hamar. Június 23. A férfiak alkonyáról tudományos körökben már igen régóta, gyakorlatilag a genetikai kutatások fellendülésétől kezdve sokat hallani. E nézetet leginkább az egyedül a férfiakban található Y kromoszóma jellemzőire alapozták, nevezetesen arra, hogy az kevesebb, mint 50 gént tartalmaz, noha kezdetben e kromoszóma bizony több mint 1000 génnel rendelkezett. A kutatók mindezek tudatában úgy vélték, hogy az Y kromoszóma nem más, mint valamiféle géntemető, ahová a már funkciótlan, szükségtelen gének térnek meg, hogy később teljesen eltűnjenek az emberi génkészletből. A tudósok így azt jósolták, hogy az Y kromoszóma 5 millió éven belül eltűnik. A legfrissebb kutatási eredmények azonban rácáfoltak a V férfiak letűnését előre vetítő jóslatokra. A Nature folyóirat legújabb számában két amerikai egyetemektől származó kutatási eredmény is megjelent az Y kromoszómával kapcsolatban, amelyek bizony arról tanúskodnak, hogy jócskán alábecsülték a férfiakat a nőktől megkülönböztető DNS- lánc képességeit. Az X kromoszómáknál, méreteiben valóban kisebb Y kromoszóma ugyan kevesebb gént is raktároz, de nem olyan keveset, mint eddig gondolták. Az új vizsgálatoknak köszönhetően ma már tudni lehet, hogy 78 gén található az Y kromoszómában, ami kétszer annyi, mint korábban gondolták. A férfiak alkonyát megjósló kutatók eddig úgy vélték, hogy az Y kromoszóma génjei fokozatosan eltűnnek majd, ami a spermiumtermelődést vezérlő géneket is magában foglalja majd, így a férfinem néhány millió éven belül bizony eltűnik. A Nature hasábjain közölt kutatási eredmények viszont arról számolnak be, hogy a lényeges, tehát a hímivarsejtek termelődését is irányító gének megfelelő védelemmel rendelkeznek az Y kromoszómában. Az emberi kromoszóma működését összehasonlították a csimpánzokéval és azt találták, hogy az emberi Y kromoszóma a géneket érintő sérülések, mutációk ellenében rendelkezik egy igen hatékony javítómechanizmussal, amely a káros változásokat megakadályozza. Vagyis az Y kromoszóma képes megfelelően védeni a fontos génjeit, ami ellentmond a fokozatos eltűnését prognosztizáló tudományos véleményeknek. A remek önvédelmi technika, ami az Y kromoszómát szívósabbá teszi azonban némely esetekben a férfi nemzőképtelenségéhez, sterilitáshoz vezet. Az új eredményekről beszámoló amerikai tudósok úgy vélik, amennyiben ezeket a védekező mechanizmusokat megismerjük, úgy a férfi sterilitás problémájának megoldása felé óriási lépést tesz előre az orvostudomány. Az Y-kromoszóma és a brit történelem A brit szigetek Y-kromoszóma-állományát felmérő angol kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a normannokkal viaskodó angolszászok jóval csekélyebb mértékben járultak hozzá Nagy-Britannia genetikai örökségéhez, mint azt a történetírók ez idáig feltételezték. Britanniát Kr. e. 50 és Kr. u. 1050 között egymás után dúlták fel a római seregek, az angolszászok és dán hódítók, a viking hajóhadak és a normannok pusztításáról nem is beszélve. A legtöbb történész a mai briteket legnagyobbrészt az angolszászok leszármazottainak tarja; többek között azért, mert erről sokkal több írásos emléket hagytak maguk után, mint például a kelták. A szigetország lakosainak Y-kromoszómáiból azonban ettől teljesen elütő történet olvasható ki. A történészek egyetértenek abban, hogy Britannia őslakossága a kelta népcsaládhoz tartozott, ugyanakkor a szászok a “korábbi feltételezéseinkkel ellentétben nem szorították ki a keltákat egészen Skócia és Wales határaiig. Nagy számban maradtak Angliában és Közép-írországban” - tudjuk meg David Goldsteintől, a londoni University College munkatársától. A következtetés azért meglepő, mert cáfolni látszik azt a széles körben elterjedt nézetet, amely szerint az angolszászok teljes Dél-Angliát gyarmatosították volna.. A genetikai vizsgálatok eredményei azonban azt tükrözik, hogy az angolszászok és a dánok Anglia középső és északi részén (is) erőteljes nyomot hagytak, míg a norvég hódítások biológiai nyomai a brit szigetek északi részén mutathatók ki. Több korábbi kutatás elemezte már az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS különbségeit az egyes térségekben. Goldstein kutatócsoportja is folytatott már hasonló vizsgálatokat. Az egyes régiók között azonban nem sikerült komoly eltéréseket kimutatni, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a házasság gyakran messzi földre sodorta az asszonyokat. Az Y-kromoszóma azonban nagyobb eltéréseket mutat az egyes térségek között - állítja a kaliforniai Stanford Egyetemen dolgozó Luca Cavalli-Sforza. Az Y-kromoszómára ráadásul kevésbé jellemző a mutáció, mint a mitokondriális DNS-re. Goldstein kutatócsoportja mintegy 1700 - Anglia, Írország, Skócia és Wales városaiban élő - férfi DNS-anyagát elemezte. A kontinensen további 400 férfi DNS-mintáját gyűjtötték be, köztük német és baszk férfiakét is. Csak olyan férfiak jöhettek számításba, akik nagyapjuk lakóhelyének legfeljebb 20 kilométeres körzetében éltek. A walesiek és írek Y-kromoszómái a baszkokéra hasonlítanak. Egyes feltételezések szerint a Spanyolország francia határai mentén élő baszkok hasonlítanak legjobban Európa őslakosaira. “Az új kutatás jól illusztrálja a régészek, az ókorkutatók és a genetikusok napjainkban kibontakozó együttműködésének lehetőségeit. Csak üdvözölni tudnám, ha ezt a kutatástípust kellő részletességgel az egész világra kiterjeszthetnénk. Ez azonban meglehetősen drága vállaklozás lenne, miközben természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy vannak egyéb prioritások is” - véli Chris Tyler-Smith oxfordi genetikus, aki maga is az Y-kromoszóma öröklődését tanulmányozza.
