A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-06-27 / 108. szám
8 A HÍD H azai hírek 2003. JÚNIUS 27. Röviden Drágább lett a Nemzeti a TERVEZETTNÉL Június 25. Előzetes számítások nem támasztották alá a Nemzeti Színház felépítésének és az átadás utáni előadásoknak összesen 22,3 milliárd forintos költségét - derül ki a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal nemrég elkészült jelentéséből, amit a Magyar Hírlap ismertetett. Az eredeti tervek szerint alig 12 milliárdba került volna az új színház, és csökkentette volna a költségeket egy 7,8 milliárdos japán segély, de ezt valamiért nem vette igénybe az Orbán-kormánv. Hiányosságokat talált a NEMZETKÖZI VIZSGÁLAT PAKSON Június 25. Nem felelt meg a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) biztonsági szabványának a Paksi Atomerőmű Rt.-nél alkalmazott tisztítótartály konstrukciója, használata - állapította meg a nemzetközi intézmény Magyarországon tartózkodó szakértői csoportja. A hazai hatóság alulbecsülte a tisztítótartály biztonsági jelentőségét, így az előzetes vizsgálat kevésbé volt szigorú. A csoport szerdai budapesti sajtótájékoztatóján Ken Brockman, a NAÜ biztonsági részlegének vezetője elmondta: az engedélyezés során sem az Országos Atomenergia Hivatal (OAH), sem az rt. nem tette fel azokat a kérdéseket, amelyeket eg\' ilyen, gyakorlatban még nem használt berendezésnél fel kellett volna tenni. “A tartályt üzemeltető alvállalkozó az rt. kellő felügyelete nélkül dolgozott, a résztvevő személyzet nem kapott megfelelő biztonsági kiképzést, hiányoztak a megfelelő szinten kidolgozott üzemeltetési és vészszabályzatok’' - mondta Ken Brockman. TÓKÉS-DÍJJAL TÜNTETTÉK KI Orbán Viktort Június 23. A magyarság érdekében kifejtett tevékenységéért a Tőkés László Alapítvány 2003. évi egyéni díjával tüntették ki Orbán Viktort, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnökét, volt miniszterelnököt vasárnap Kisvárdán. A díjat a politikus ünnepi istentisztelet keretében vette át a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei város református templomában. Az igehirdetés után - amelyet mintegy kétezren hallgattak a templomban és az imaház kertjében - Lengyel Szabolcs, az alapítvány kuratóriumi elnöke ismertette a testület egyhangú döntését Orbán Viktor elismeréséről. Az alapítványi vezető kiemelte: a magyarság, a nemzet érdekeinek képviseletéért és érvényesítéséért tüntették ki az egykori kormányfőt, akinek miniszterelnöksége idején lépett hatályba a kedvezménytörvény. A díjat az alapítvány névadója, Tőkés László, az erdélyi Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke adta át Orbán Viktornak, aki az anyaországi politikusok közül elsőként vehette át az elismerést. Lemondásra szólítják Horn Gyulát Június 24. Gondos Imre, az Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő szejas tudósunk lesz. Ráadásul olyan, aki Magyarországon fejti ki világraszóló munkáját. — 1927-ben született, és 1949-ben fejezte be a Budapesti Műszaki Egyetemen a tanulmányait. 1956-ban távozott az országból és előbb Kanadában, majd az Egyesült Államokban dolgozott. Mindvégig a kémiai iparban tevékenykedett, és nagyon hamar saját kísérleti laboratóriumában végezhette kutatásait. Közben pedig a Dél-Kaliforniai Egyetem professzora. A Nobel-díjat a szénhidrogének területén folytatott évtizedes kutatásainak köszönheti. Mivel kezdte és mivel foglalkozik most? — Szerencsés ember voltam, hiszen már Kanadában olyan ötleteim voltak, amellyel megalapozhattam a jövőmet. TEHETSÉGES FIATALOKAT LÁTOK Exkluzív beszélgetés Oláh Györggyel Immár kilenc éve, hogy Oláh György professzor kémiai kutatásai elismeréseként átvette a svéd Királyi Akadémia elismerését, a Nobel-díjat. Abban az esztendőben, 1994-ben két magyar származású tudós részesült az elismerésben, Oláh György mellett a közgazdász-matematikus, Harsányi János is Nobel-díjat kapott, játékelméletéért. Abban a szerencsében volt részem, hogy mindkét páratlan tehetségű emberrel egy-egy órás portréfilmet készíthettem a Duna Tv számára. Ismeretségünk tehát nem újkeletű, és a mostani, 2003. június 16-i budapesti találkozásom Oláh Györggyel alkalmat adott arra, hogy folytassuk a kilenc évvel ezelőtt félbeszakadt diskurzust. Gaál Péter — Professzor úr. Gyakran látogat Magyarországra, most milyen céllal érkezett? — Kedves barátom Shelley István meghívásának tettem eleget, aki a Közép- és Kelet-európai Környezetfejlesztési Intézet vezetője. Azzal keresett meg, hogy alapítsunk egy díjat, amelynek a segítségével a legtehetségesebb egyetemistákat támogathatjuk. Olyan diákok juthatnak majd így az 1000 dolláros ösztöndíjhoz, akik a környezetvédelem területén kiemelkedőt produkáltak. — Ünnepelt tudósként mindvégig azt nyilatkozta, hogy legfontosabb feladatának a fiatalok támogatását tartja. Úgy látom a világ egyik legnagyobb tudósaként az elmúlt kilenc évben sem változott az álláspontja. — Hogy változott volna, hiszen ez a legfontosabb, amit tenni tudunk a fiatalokért. Jó nevelést adhatunk az ifjúságnak, oktathatjuk őket, és ennél többet sem egy család, sem egy nemzet nem tehet. Azt hiszem ebben mindenki egyetérthet. Az Önnel folytatott beszélgetés kapcsán még abban a filmben mondtam, hogy jólesik az embernek, ha díjat kap, ha elismerik a munkáját. De nem ez a legfontosabb. A díj, így a mi ösztöndíjunk is buzdítja majd a tehetséges fiatalokat, hogy kiemelkedjenek társaik közül. Nem utolsó sorban az ilyen ösztöndíjak igazolhatják azt is, hogy érdemes tanulni, érdemes dolgozni. — Emlékszem még arra, hogy kifejtette véleményét az egyre erősödő zöldmozgalmakról. Nem kritizált, de érdekes látásmódjának adott hangot. Ez sem változott? — A zöldmozgalmak világszerte tiltásokat fogalmaznak meg. Annak adnak hangot, hogy mit nem szabad. Ennél sokkal fontosabb lenne, hogy a környezetért aggódó szervezetek olyan új ötleteket vessenek fel, amelyek élvezetesebbé tehetik az életet az új generáció számára. Tehát nem tiltásokat, hanem újabb és újabb hasznosítható ötleteket várnék a világért aggódó természetvédőktől. Ezt azért mondom, mert ma is hiszem, hogy nagyon sok kiváló képességű fiatal van, legalábbis én sok tehetséges fiatalt látok. Ez azt is jelenti, hogy jobbnál jobb ötleteik lehetnek, sőt az sincs kizárvá, hogy ennek eredményeként még számtalan magyar Nobel-dícsak azért fontos, mert így kevésbé romlanak a belső égésű motorok, de azért is, mert a károsanyag kibocsátás is egyre kevesebb. Ráadásul az anionok és a kationok felfedezésével újabb perspektívákat nyitott meg az ipar területei előtt. — Igen, Los Angelesben a saját laboratóriumomban rájöttem, hogy létezik negatív és pozitív töltésű elemi részecske, vagyis az anion és a kation. Engem a pozitív töltésű izgatott mindig vagyis a carbokation. A mostani kutatásom fő célja, hogy a Kyoto-i egyezmény, amely politikai megoldást nyújtana a káros anyagok elégetésére, milyen gyakorlati lépéseket vetnek fel. Ügyanis ez az egyezmény azt taglalja, hogy mennyi szénhidrogént égethetünk el. Minden országnak van egy bizonyos kvótája, é a szegényebb országok ezt a kvótát eladják a gazdagoknak. Ez azonban nem megoldás, hiszen a fölös szénhidrogént bárki is égeti el, az csak a felmelegedést segíti elő. Tehát reguláim kell az ilyen égetést. A jobb, élhetőbb környezet érdekében a túl sok szénhidrogént ki kell vonni a levegőből és azt újra cirkuláltatva megint fel lehetne használni. Azt hiszem ennél egyszerűbben nem mondhatom el a dolgot, így talán érthető az, amivel most foglalkozom. — Mint ünnepelt tudós, mindig is hitet tett a környezetvédelem ügye mellett. Van tehát remény, hogy az emberiség nem teszi lakhatadanná a földet? Az a cég, ahova kerültem, polisztirol gyártással foglalkozott. Hihetetlen méretű, hatalmas tartályokban hetekig tartó eljárásnak köszönhetően készítették a polisztirolt. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért így csinálják azt, amit csinálnak, az volt a válasz, hogy évtizedek óta ez itt a dolgok rendje. Percek alatt bebizonyítottam, hogy kémiai eljárással pillanatok alatt ugyanolyan eredményre jutnak, ráadásul hatalmas tartályok nélkül. Ez alapozta meg a jövőmet. Biztosítottak számomra egy laboratóriumot, és kutathattam. Ez anyagilag függetlenné tett, és csak a hivatásomnak élhettem. — Ha jól emlékszem, akkor az Ön munkásságának köszönhető az egyre finomabb oktánszámú benzin. Ez nem— Remény mindig van, ráadásul én úgy látom, hogy a világ tudósai nagyon is komolyan veszik ezt a kérdést. Tehát nemcsak én próbálok felelősen gondolkodni, hanem számtalan Nobel-díjas tudóstársam. — Közel öt évtizede él az Egyesült Államokban, ráadásul nem is messze a másik világhírű tudóstól, Teller Edétől. Milyen gyakran találkoznak? — Rendszeresen találkozunk és beszélgetünk. Kéthetente biztosan keressük egymást, és azt kell mondjam, Teller Ede szellemileg kitűnő állapotban van, sajnos fizikailag már kevésbé mondható ez el. Valamennyi találkozásunk alkalmával újabb és újabb ötletek születnek. Tehát a világ legjobb fizikusa, még mindig tele van jobbnál jobb ideákkal.
