A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-06-20 / 107. szám
10 A HÍD Kultúra 2003. JÚNIUS 20. Röviden Gyarmathy Lívia Ezüstsárkány díja A krakkói nemzetközi rövidfilmfesztiválon Gyarmathy Lívia Táncrend című filmje nyerte el a legjobb dokumentumfilmnek járó Ezüstsárkány díjat. A Táncrend megkapta a diákzsűri díját is. Ifjúsági kisjátékfilm siker A Barát-patak barátai című kisjátékfilm - rendező: Macskássy Katalin - elnyerte a trevisói 14. Gyermek- és Ifjúsági Tévéfilm Fesztiválon a nemzetközi zsűri legjobb rendezés és legjobb csapatmunka díját. Az UNESCO külön zsűrije pedig Fellini-díjja! jutalmazta az alkotókat. A Meséről mesére című gyermekműsort pedig A gyermek és a televízió címen futó konferencián beválogatta a „példaértékű gyermekműsorok” közé. Nemzetközi díj a Gézagyereknek Második helyezést ért el a lengyelországi Kontakt-Torunban rendezett színházi fesztiválon a Csokonai Színház Háy János: Gézagyerek című produkciójával. A debreceni társulatnak ítélt díj egyben a rendező város fődíja volt. A darabot Pinczés István rendezte. Az elsődrámás Háy János darabjával tavaly már komoly sikereket vívott ki a Pécsi Országos Színházi Találkozón, továbbá elnyerte a magvar színikritikusok díját is. Kolozsvári Gálaest az irodalomért Kolozsvár második alkalommal adott otthont a Gálaest az irodalomért és könyvvásár című rendezvénynek. A fesztivál Garaczi László, Gazdag József és Nagy Ildikó Noémi szerzői estjével kezdődött. A Kolozsvári Magyar Állami Opera adott otthont a könyvvásárnak, amelyen több erdélyi és anyaországi kiadó is önálló standdal volt jelen. A könyvvásár programját könyvbemutatók gazdagították: többek mellett a kiváló erdélvi lírikussal, Fodor Sándorral, a József Attila-díjas Orbán János Dénessel, az erdélyi kritikusnemzedék egvik legmarkánsabb hangú alakjával, Páll Zitával, valamint az erdélvi líra megújításában jelentős szerepet játszó Kovács András Ferenccel találkozhatott a közönség. Rudnay-tárlat az Ernst Múzeumban Régi adósságát törleszti a magyar művészettörténet, a művészeti ismeretterjesztés azzal, hogy az Ernst Múzeumban megrendezik Rudnay Gyula emlékkiállítását. A magyar festészet XIX. századi tradícióihoz kötődő mester munkássága nemcsak a magyar művészettörténet, de a közgondolkodás szempontjából is kulcsfontosságú. Feldarabolták Kodályt Még 2000 karácsonya és újéve között ellopták Kecskemét főteréről Melocco Mildós Kossuth-díjas művész Kodály szobrát. Miután a kecskeméti rendőrség különleges nyomozó osztaga rövidesen kinyomozta és elfogta a tetteseket valamint cinkosaikat, kiderült: mindössze 30 ezer forintot kaptak érte eg)' fémöntöde tulajangyalszárny alatt Korok, titkok Vathy Zsuzsa új regényében Június 12-én nyílt meg odahaza a hetvennegyedik ünnepi könyvhét, amelyen kétszázegy anyaországi és határon túli kiadó hozta el könyveit. Ezért idén már nem csak a Vörösmarty téren, hanem a környező utcákban is lesznek könyvsátrak. A könyvhétre az emigráció magyarsága mindig nagyon figyelt, hiszen az anyanyelvet és az olvasás örömét egyszerre kínálja a magyar nyelvű könyv, amit egy postai csomagban vagy egy úti táskában át lebet hozni az óceánon. Ezúttal Vathy Zsuzsa új regényét választottuk ki ismertetésre, amelyet az Európa Kiadó jelentetett meg. Eöldessy Dénes Az angyalok halandók számára el nem gondolhatóak. Égi személytelenségbe, transzcendens ködbe burkolóznak: s hogy egy őrangyalról mi sejthető, az nemcsak hit, de intuíció kérdése is. Bódog, azaz Bódi, a játékos kedvű, ám aggályos és dadogó őrangyal meg végképp nem illeszthető össze egyetlen hitelesnek tartott besorolásba sem. Éppen annyira kirí a mennyei hierarchiából, mint az ötvenes évek kisvárosi világából az elnéző jelzővel is csak hóbortosnak titulálható család, amelynek védelmére rendeltetett. Három gyerek, főzés helyett szüntelen a könyveit bújó anya, deklasszálódott férj és felmenők. A korához képest sokat olvasott, szertelen képzeletű középső lánygyerek, Reni a lesújtó mindennapokkal birkózik. Éber figyelemmel követi a körülötte zajló eseményeket - az író vérbeli novellistaként kitűnő kor- és kórképet ad -, de direkt moralizálás nélkül, inkább a belső rezdülésekre fülel. Majd egyik napról másikra hátat fordít gyerekkornak. Reni fellázad, létezését nem hajlandó egyetlen korszakra és egyetlen alakra korlátozni. Elképzeléseit odáig tökéletesíti, hogy még Bódit is képes rávenni: a mennyei komputer segítségével, amely az „égi lények és a földi emberek idegrendszerét ötvözi egybe”, biztosítsa számára a kalandozást térben és időben. így eshet meg, hogy a kamasz lány kitüntetett életek főszereplőjévé lényegül át. A milánói udvarban Mátyás király követének unokahúga, a szabadságharc leverése után üstökös pályájú népszínműénekes, a századfordulón hét gyermeket nevelő kisvárosi tanárfeleség, majd az avantgárd művészetével és életérzéssel érzéssel birkózó festőnövendék. Valamennyien átmeneti korok teremtményei, egyúttal a történelem becsapottjai, valamennyien magukon hordozzák a kamasz lány egyéniségének kiteljesedett vonásait, az életükben bekövetkező fordulatokkal érdemlik meg a kinagyítást: a napi sorskérdések szüntelen és örökösen ismétlődő megválaszolását. A sokszólamú regény szerkezetével is tükrözi, hogyan fordul a játék drámaian komolyra, s lesz személyes, vallomásos történetté. Az ötvenes évek egyszerre szarkasztikusán metsző és fájdalmasra árnyalt megjelenése után idősíkváltás következik, és a megszállók kivonulásának tiszteletére rendezett évfordulós ünnepségből a születés misztériuma, egy szülőszoba képeit vezetik át az olvasót a megújuló létezések titkaiba. Vathy Zsusza mesterégbeli tudása, autentikus történetformálása a biztosíték rá, hogy a regény a realitás kereteit átlépve is érett, érzelemben gazdag, szép olvasmányt kínál. A NÉZŐ DIKTATÚRÁJA? Velencei jelentés leendő ízlésünkről Egy-egy sarokváza, némely festmény a falon... Segítik az otthoni jó hangulatot, kifejezik jó (vagy csapnivaló) ízlésünket. A képzőművészek pedig előrevetítik a kor ízlését bemutatják nekünk kiállításokon, amelyek közül egynémely lapos, vidékiesjellegtelen, más pedig világra szóló és ízlés formáló. Ilyen a most is megnyílt SO. Velencei Biennále, amely azonban idén azt a címet is hordozhatná, hogy A néző diktatúrája. De lássuk alaposabban. Eöldessy Dénes Talán a lepantói csata óta nem kellett akkora küzdelmet vívniuk a velenceieknek, mint amelyet az elmúlt hét közepén vívtak a lagúnák városába özönlő tömeggel. Az óriási érdeklődés nyilván elsősorban maguknak a műveknek szólt, ezen kívül azonban annak, hogy új kurátora, a Firenzében született, 1987. óta az Egyesült Államokban élő Francesco Bonani gyűjtötte össze és mutatja be új koncepció alapján a világ minden részéről származó kép, szobor és műtárgy állományt. A velencei biennále, amelyet számos szakember mindig az év leghitelesebb kortárs művészeti eseményének nevez, története még a XIX. században kezdődött. Magyarországnak 1909. óta van saját pavilonja. A biennále hiteles tükre a kortárs művészetnek, egy független szakember által rendezett központi kiállításból, a nemzeti pavilonok bemutatóiból, valamint számos mellék kiállításból áll, amelyeknek a város palotái, templomai, közterei és természetesen a vizei adnak helyet. A mostani biennále egyik legmegragadóbb alkotását is az egyik templom terében, a Santa Stae-ben találják meg az érdeklődők: a svájci Jorg Lenzinger és Gerda Steiner installációja a mennyezetről belógatott apró színes tárgyakból áll. A rendezők az Álmok és konfliktusok főcím mellé mellbevágó alcímet adtak az idei rendezvénynek: A néző diktatúrája. Ezzel szemben a néző éppen, hogy inkább kiszolgáltatott, hiszen Velencét most elárasztották az új médiát, a videót, a számítógépet, az installációt, illetve ezek kombinációit használó alkotások. Francesco Bonami ugyanis azt az elképzelését valósította meg, hogy most sokszínű, a való élethez kapcsolódó álmok és konfliktusok sokféleségét érzékeltető tártlatot kell rendezni. Összesen tíz szakemberrel rendeztette meg a városnyi, hatalmas tárlat, egy-egy részét. Az alkotók között kiváló művészek vannak: idős mesterek, mint az életművéért Arany Oroszlán díjat kapott Carol Rama vagy Michelangelo Pistoletto és a mostanában feltűnt, Budapesten is kiállított Matthew Barney.. Sokszínű a kép, amelyet a nemzeti pavilonok kínálnak. A magyar pavilonban a Kis Varsó művészpáros Nefertiti teste című alkotása éppen a lényegre törekvése miatt vált sikeressé. Az iraeli pavilonban Michal Rovner a tömegmozgások természetrajzát vizsgálja, az amerikaiban Éred Wilson a feketék szerepét az amerikai történelemben és jelenben. Megdöbbentő torzulásokat mutat egy esetleges mesterséges világban az ausztráliai Patricia Piccini, a jelen sportpályáinak erőszakos világát idézi a cseh és szlovák pavilonban a Superstart című alkotás. A világhírű Museo Correrben 1964. óta évente vissza-visszatérő kiállítást rendeztek a pop art-ról. Végül a festészet jelenlétét a Santa Maria dei Fontiben az Italian Factory címmel ismertetik meg a nézőkkel. Érdekesség: a legjobb nemzeti részvétel díját egy pici ország, Luxemburg nyerte el. De a nézőknek nincs lehetőségük diktatúrára. Inkább a művészek befolyásolják a néző ízlését, hiszen a az idén Velencébe áramló hatalmas tömeg is mutatja: kínálják magukat a befolyásolásra. Ebben rejlik a képzőművészet felelőssége: jól irányba kell őket befolyásolni..
