A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-06-20 / 107. szám

6 A HÍD Kárpát - medence 2003. JÚNIUS 20. Röviden SOFÓRVIZSGA MAGYARUL Erdélyben Június 16. Ennek szövege szerint: “Azok­ban a helységekben, ahol közlekedésrendé­szeti felkészítő előadások tartását és a vizs­gázás lebonyolítását engedélyezik a gépjár­művezetői jogosítvány megszerzésére, ott kérésre ezeket a felkészítőket, illetve a vizs­gázást a nemzeti kisebbségek nyelvén is megszervezik.” A bizottság által elfogadott javaslatot, illetve ennek megfogalmazott szövegét a plénum szavazása véglegesíti. Az új rendelkezés várhatóan idén szeptem­berben lép életbe. Patrubány bírálja A MAGYAR KORMÁNYT Június 17. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke péntek este Kézdivásárhelyen keményen bírálta a bu­dapesti kormányt, mivel az szerinte nem védelmezi a határon túli magyarok érdeke­it. Patrubány szerint a Medgyessy-kabinet eltávolodott a határon túli magyaroktól és az MVSZ által a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban benyújtott módosítási javas­latoktól. n. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Június 9. A Temesvári Magyar Diákszerve­zet (TMD) - mint az Országos Magyar Di­ákszövetség tagszervezete a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Diákszerve­zete (PKED) és a Hallgatói Önkormány­zatok Országos Konferenciája (HOOK) 2003. augusztus 9-16 között, Nagyváradon szervezi meg az II. Kárpát-medencei Nyá­ri Egyetemet, mely rendezvény célja a sza­bad diákélet, a szakmaiság és a hovatarto­zás eszmeiségének az ötvözése. Tavaly nyá­ron került sor először ezen rendezvény megszervezésére. A szervezők szándéka egy maradandó képzési forma alapkövének letétele volt, mely egy hosszú távon együttműködő tudományos, kulturális tár­saság létrejöttét kívánja szorgalmazni. A NATO NÉLKÜL nincs Európa Június 15. Farkas Ivánt, a szlovákiai Ma­gyar Koalíció Pártja (MKP) képviselőjét a parlament a NATO Parlamenti Közgyű­lésének tagjává választotta a közelmúltban. A szlovákiai képviselők egyelőre még nem teljes jogú tagként vettek részt a tavaszi prágai ülésszakon, de jövőre Pozsonyban ülésezik a közgyűlés. Beinduló FEGYVER-BESZOLGÁLTATÁS Június 14. A Vajdaságban is meghirdetett fegyverlegalizálás keretében a kikindai kör­zetben 162 különböző fegyvert és több mint 11 000 lőszert adtak át a polgárok ön­ként. A nagy számú bejelentés és legalizá­lás mellett a rendőrségi akciók keretében még 42 illegálisan tartott fegyvert és több mint ezer lőszert találtunk meg a polgárok­nál. Az átadott fegyverek között még akna­vetők, automata és félautomata katonai puskák is voltak, amelyek feltehetően a há­borús hadszínterekről kerültek magánkéz­be. A magánszemélyek birtokában levő fegyverek legalizálására mintegy 400 kére­lem érkezett be a rendőrségre. ÖNÁLLÓSÁG FELSŐFOKON Szigorú feltételekhez köti az önálló magyar karok létét a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetősége Június 14. A BBTE román, magyar és német oktatókból álló vegyes bizottsága közöl­te Ecaterina Andronescu oktatási miniszterrel, hogy amennyiben a minisztérium magára vállalja a ko­lozsvári magyar karok létrehozása jogi kereteinek megteremtését és biztosítja a szükséges anyagi forráso­kat, az egyetem “egy hónapon belül elkészíti az átalakításhoz szükséges megvalósíthatósági tanulmányt, és ennek függvényében dönt arról, hogy eleget tegyen-e a kérésnek”. Áz oktatási miniszter június ele­jén kérte a kolozsvári egyetemet, hogy tegyen eleget a magyar oktatók erre vonatkozó kérésének. A miniszter kérésében hangsúlyozta: semmilyen törvényi akadálya nincs an­nak, hogy a Babes-Bolyai Tudomány­­egyetemen a már létező magyar tanszé­keket két önálló - természettudományi és társadalomtudományi - karba vonják össze. A BBTE vegyes — magyar tanárok nevével is fémjelzett — bizottsága en­nek keretén belül szinte lehetetlen felté­telekhez kötötte a magyar karok létreho­zását. Kása Zoltán rektorhelyettes el-A NAPOS OLDALON Károkozó százazság a Kárpát-medencében Június 13. A teljes Kárpát-medencében gon­dot okoz a hosszantartó meleg és szá­raz időjárás. Az időjárás mostohaságá­­nak komoly gazdasági hátulütői lehet­nek. A csapadék hiánya Székelyföldön a legsúlyosabban az őszi búzavetést érintette, az eddigi felmérések szerint nagy területeken lehet majd számítani terméskiesésre. A felmérések alapján az őszi búzatermés 40 - 60 százalékban károsodott mintegy 5 és fél ezer hek­táron és 60 - 80 százalékban közel két­ezer hektáron, finnek következménye­ként idén a becsült átlagtermés jóval a korábbi években mért átlag alatt lesz. Óriási károkat okozott az aszály Felvi­déken is. A hétvégi eső valamelyest ugyan javított a helyzeten, azonban a már száradásnak indult haszonnövé­nyeken nem segített. Szakemberek szerint a mintegy 10 mm-nyi csapadék a kukoricát még megmentheti, ám ösz­­szességében későn jött az eső, az agrár­­termelők pedig képtelenek annyit ön­tözni, amennyit kellene. Az öntöző­­rendszerek használóit és üzemeltetőit tömörítő szövetség közleménye sze­rint soha annyi egy hónapra számított öntözővíz nem fogyott, mint az elmúlt hónap folyamán. mondta, hogy magyar kollégáival együtt azért írta alá magyar karok létre­hozását feltételekhez kötő határozatot, mert így életben tarthatják azt a csekély reményt, hogy a román oktatási minisz­térium saját hatáskörében dönt ebben a kérdésben. A magyar rektorhelyettes szerint az egyetemi szenátus román többsége biztosan elutasítja a ma­gyar karok létesítését, ha arról az említett feltételek nélkül kell szavaz­nia. Igaz, hogy a kérdés megoldása ezzel halasztást szenved, de azt hi­szem, a két rossz közül a kisebbiket választottuk - tette hozzá. Az egyetem véleménye szerint egy ilyen átalakításhoz arra is szük­ség lenne, hogy a minisztérium áldá­sát adja az úgynevezett kolozsvári mega-egyetem létrehozásához. And­rei Marga volt oktatási miniszter, a BBTE rektora tavaly ősszel javasol­ta, hogy a Kolozsváron jelenleg léte­ző hat állami egyetemet vonják össze egyetlen intézménybe. JEGYZET ALLAM KONTRA HORVÁTORSZÁGI MAGYAR HONPOLGÁR: 1-0 Atulócú János Horvátország a hivatalnokok és a bürokrácia országa. Azok a magas szintű, az eu­rópai normáknak megfelelő törvények, amelvek mégis megszületnek, sajnos lokális szinten nem érnek semmit. A kisebbségi önkormányzatok kapcsán többször is tag­laltuk a nemzed kisebbségek jogait. Lehet, hogy nem elégszer hangsúlyoztuk, de Önnek, mint az egyik horvátországi nemzeti közösséghez tartozó állampolgárnak, joga van az anyanyelvén kérni a sze­mélyi igazolványát. A törvény lényege, hogy a Kovaéokból újra Kovács lesz, az Ivánokból immár Jánosok, és - mondjuk- Andoei Janos-ból Andócsi János. Ez a tör­vény, de nézzük a gyakorlatot. A polgár kivesz egy szabadnapot - ha olyan szerencsés, hogv munkahelye van és befárad a pélmonostori rendőrkapitányságra. Először sorba áll, hogy megkapja a befizetési csekket, majd a postán leszámolja az utalvánvon feltüntetett 49 kúnát. Visszafelé betér egy fotográfushoz, potom 40 kúnáért csináltat egy arcfényképet, és boldogan lépdel a rendőrkapitányság épülete felé. Újra sorban állás és elmélkedés az adminisztráció diszkrét bájáról, miközben megérkezik egy’ népesebb roma család a szomszéd ablakhoz. A sorom közben áll, mert a kollégái is kérdésekkel bombázzák a hivatalnok hölgyet, aki hátat fordít és telefonálásba kezd. A sor öt perc múlva újra megindul, mivel kiderül két ügyfélről is, hogy' hiányos a „papirológiájuk”. Végre ott találom magam újra a hivatalnok előtt, aki egy jó órája a kezembe nyomta a kétnyel­vű (magyar és horvát) nyomtatványt, amit én mindkét nyelven kitöltöttem. Széles mosollyal adom át a kitöltött űrlapot, és arra gondolok, milyen szép gesz­tus is az állam részéről az, hogy magyarul fog szerepelni a nevem az új személyi iga­zolványomon. A mosoly helyett azonban az emberi butaságtól még egyelőre nem csorbult arcvonásomat veszem fel. Hivatkozom az alkotmányos jogra, a személyazo­nosságról szóló új törvényre, de mindhiába, mert a hölgy holmi amerikai példákkal jön, remélve, hogy’ a kisebbségi honpolgár immár meggyőzve beadja a derekát, és az ő „igaza” győzedelmeskedhet. A vitát argumentumokkal is alátámasztani vélte, mi­kor is elővette az „aduászt”: egy elkészült személyazonossági, amelyen minden ma­gyarul van. Majdnem. A név változatlanul horvát formában szerepel ezen is. A mö­göttem lévők közben türelmetlenségüknek is hangot adnak, ám a „kötekedős” polgár (én) továbbra is a kisablakhoz lapul, és a törvény betűit citálja az immár „vitapartner­ré” előlépett adminisztrátornak. Vitapartner ugyebár az, akivel lehet vitázni. Érvek, ellenérvek ütköztetése. Aztán „stratégiaváltás” a partneremnél. A felelősség elhárítá­sa. Az igazolványkészítőkön múlik majd. Replika az ablak innenső oldaláról. „Ha marad az. idegen nyelven írt név, visszadobom Önnek”. Kompromisszum. „Vissza­adom Önnek a befizetést igazoló csekket és a kétnyelvű nyomtatványt, pár óra múl­va megérkezik a válasz a belügyminisztériumból.” Beleegyezően bólintok és távo­zom a „csatatérről”. A mögöttem álló emberek rosszallóan néznek utánam, talán ar­ra gondolva, hogy mit akar ez, vannak nagyobb problémái is az embernek, mint az, hogy hogyan is írják a nevét... .Akár igazuk is lehetne, ha nem tudnánk, milyen kö­vetkezményekkel jár a kisebbségeket érintő törvények be nem tartása. A „csata” pirruszi győzelemmel ért véget, de a harc, amelynek a célja a megmara­dás ezeken a végeken, még sokáig fog tartani.

Next

/
Thumbnails
Contents