A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-05-02 / 100. szám
2003. MÁJUS 2. Amerika hírei A HÍD 5 Az alábbiakban közölt levél nem képviseli A álláspontját ez a New Yorki magyar közösségnek szánt szolgáltatás Kedves István Csatolom a Hámorinak irt levelemet A levél előtt ezt a néhány alábbi információt tartanám szükségesnek közölni. Tisztelt Péterman István, Főszerkesztő Úr Az Amerikai Magyar Népszava/Népszabadság március 14. számában közzétette azt a levelemet, amelyet válaszként írtam Dr. Hámori Péternek a lap egyik korábbi számában irt, az általunk szerkesztett New Yorki televíziós adásunkat méltánytalanul elmarasztaló kritikájára. A lap ugyanezen számában Dr. Hámori Péternek erre a levelemre irt, és számos újabb vádat tartalmazó levele is megjelent, amelyre eddig a nyilvánosság előtt csak egyik televíziós adásunkban volt alkalmam válaszolni, úgy gondolom azonban, bogy a felvetett vádak a sajtó nyilvánossága elótt sem maradhatnak megválaszolatlanul., ezért kérem Ont, bogy a Dr. Hámori Péternek irt, mellékelt válasz levelemet lapjában közreadni szíveskedjék. Tartozunk ennyivel mindazon kedves nézőinknek, akik bitről, bétre megtisztelik figyelmükkel műsorainkat, és sok elismerő véleményt juttatnak el hozzánk. Tisztelettel: Krasznői András a “Politikai figyelő" műsor szerkesztője Friss Hírek Magyarul (NYC, cban. 57, péntek d.u.6 őrá) Tisztelt Dr. Hámori Péter Úr Köszönöm az Amerikai Népszava /Népszabadság ezév március 14.-i számában irt válaszának néhány személyemet illető elismerő megállapítását, de írásának hangvétele nem annyira a TV-nk által végzett munka elismerése, hanem inkább annak éles és jórészt igazságtalan kritikája igyekszik lenni. Mivel az ilyen célzatú megállapításaival nem értek egyet, alábbi észrevételeimet kívánom szíves figyelmébe ajánlani. Ón, ahelyett, hogy azokkal az információkkal szállna vitába, amelyek az EU csatlakozásról szóló műsoraimban elhangzottak, bizonyítás és érvelés nélkül a saját megérzéseit tárja a nagy' nyilvánosság elé. Műsoraimban megbízható felmérések alapján bizonyítottam hogy' csökken a belépést támogatók aránya. Erre Ón kijelenti, hogy “Szerintem pedig pont az ellenkezője igaz”. Beszélgetéseim azt a célt szolgáltak, hogy Magyarország EU csatlakozásának következményeiről nézőink minél több információt nyerhessenek meg az április 12-i népszavazás elótt. Önnek erről viszont az a véleménye, Idézem “Szerintem erről egy olyan átfogó, szakmailag valóban részletes beszámolót elég lett volna Április 13-án sugározni” Korai, vagy nem, erről nem érdemes vitázni, mert gondolom azzal Ön is egyetért, hogy egy családja jövőjéért felelősséget érző ember a családját érintő döntés előtt mindig informálódik, mérlegel, több változatban készít terveket, kíváncsi mások tapasztalataira, és esedeg megkérdezi mások véleményét is. Mindezt azért, hogy csökkentse a rossz döntés lehetőségét. Műsoraimmal ezt a döntés előtti informálódást kívántam elősegíteni, aminek a döntés megszületése után már nem sok értelme lenne. írásának egy másik mondatában viszont úgy látszik hogy On is pntosan ezzel egyező véleményen van. “Mint írja (mármint én) ilyen és ehhez hasonló adások készítésére és cikkek megjelenésére nagyon nagy szükség van és lesz a jövőben is. Ez ugyancsak egy megállapítása, amellyel messzemenőkig egyetértek”. Akkor miért lenne korai az EU csatlakozásról szóló műsorom? Ha azonban úgyis eldöntött a csadakozás, akkor minek a költségekkel járó népszavazás? A demokrácia látszatának fenntartása miatt? Mint abban a korszakban, amelyet a Tanú című film egyik jelenete így jellemez: “Tessék itt van a tanúvallomása szövege, amit majd a bíróság előtt kell elmondania....Ó, bocsánat, adja csak vissza, ez már az ítélet.” Mindössze a fenti megállapításai érintik műsoraim tartalmát. írásának többi részében Ón szakmai és etikai kritikákat és tanácsokat fogalmaz meg. Objektivitásra való törekvésemről azt állítja, hogy abban “némi csúsztatás” van. A csúsztatás szó újságírói zsargon, talán érthetőbb féligazságnak hívni. Egy kijelentés megcsonkítva, akár az ellenkezőjét is jelentheti. Nem tudom műsoraimban hol csúsztattam (soha sem volt szándékomban) Ón viszont akkor csúsztat, amikor Orbán Viktor volt kormányfő kijelentésére hivatkozik, mely szerint a belépésről igennel fog szavazni. Azt viszont Ón elhallgatja, hogy Orbán Viktor azt is hozzátette, hogy ez az? Személyes véleménye, amellyel nem akar senkit befolyásolni abban, hogy a beszerezhető információk birtokában átgondoltan és felelősen döntsön az igen vagy a nem szavazata között. Sőt azt is hozzátette, hogy személy szerint mindent meg fog tenni, hogy még a szavazás előtt minél több információ nyilvánosságra kerüljön, és a kormányt is az információk terjesztésére szólította fel. Úgy látszik tehát, hogy Ón csak azt szokta kiemelni a tényekből ami az Ón számára kedvezően hangzik, a többit elhallgatja. Ez vétség az újságírói etika ellen. Az Ön által is erőltetett hivatalos igenlés viszont azt teszi csak hozzá, hogy azért kell igennel szavazni mert ez biztosan jó a magyarságnak, és aki nem így szavaz az a gyermekei jövőjét veszélyezteti.. Ez nyilvánvalóan a szavazók egyértelmű befolyásolása. Ha nincsenek elfogadható érvek, akár az ellenkezője is igaz lehet, hogy az igen szavazatok veszélyeztetnék a következő generációk jövőjét. Á népszavazást arról kell tartani, hogy elfogadja-e a magyarság azt a szerződéstervezetet, amelyet Magyarország köt majd az Európai Unióval. Amíg nincs szerződéstervezet, addig nincs miről szavazni, ha viszont már van, nyilvánossá kellene tenni, mert csak ennek ismeretében lehet felelősen dönteni. Ha a szerződés ismertetése nélkül írja alá a kormány a megegyezést az EU-val, akkor ez a szerződés akár érvénytelennek is tekinthető, vagyis betartása nem lenne kötelező. Gondolom nem csak én, de mindenki más is, ha szerződést kíván kötni valakivel, és ennek bonyolításával megbíz egy ügyvédet, akkor hiába bizonygatja neki az ügyvéd, hogy biztosan előnyös lesz számára a szerződéshez az ügyvéd érdeke), azért azt mindenképpen elolvassa mielőtt aláírná. Különösen, ha ez az ügyvéd már nem egyszer bizonyult nem szavahihetőnek. Persze ebben az esetben célszerűbb egy szavahihető ügyvédet keresni. Tisztelt Hámori Úr, Ón valamit rosszul tud. Ahhoz, hogy innen Amerikából is lehessen szavazni nem kell parlamenti döntés, mert ez a lehetőség állampolgári jogon jár mindenkinek, akár hol is tartózkodik a világban a szavazás napján. Ennek biztosítása csak kormányzati szándék és megfelelő szervezés kérdése, ahogy ezt minden más ország biztosítja állampolgárai részére. Ha ezt a magyar kormány megszervezné nem sértené meg az érvényben lévő alkotmányt. Alkotmánysértést azzal követ el, hogy ezt nem hajlandó megszervezni. Nem értem Ónt azért sem, mert Ónból érzékelhetően zsigeri gyűlölet beszél, amikor egy' demokratikus ország választási versenyében alul maradt pártról, a MIEP-ről úgy nyilatkozik, hogy azt “kisöpörték” a parlamentből. Ha az Ön által példaképnek tekintett Oriana Faliad megállapítását mely szerint az “objektivitás álszentség” erős fenntartásokkal, de azért elfogadnánk, akkor is érvényesnek kellene tekinteni, hogy azért az objektivitáshoz való viszonynak is vannak fokozatai. Az Ön által képviselt álláspont, ami a fenti megnyilvánulásából tükröződik azonban egyértelműen az objektivitástól legtávolabbi fokozat, amely egy magát hivatásosnak tartó újságíró számára nem éppen elismerésre méltó. Gyűlölködni az a legkönnyebb Az viszont örömömre szolgált, hogy Ón és egy elismert New York-ban tartózkodó TV személyiség szakmai szemmel értékelte együk műsoromat. Ennek alapján a riporteri kérdéseket kifogásolják. Valóban érzékelhető volt a kérdést feltevő riporter részéről, hogy a kérdései tőlem származnak. Tudom, hogy' ez a riport hatásossága szempontjából nem a legcélszerűbb megoldás. Mivel azonban minden munkatárs heti sok-sok órán keresztül ingyen dolgozik a műsor elkészítésén, csak így tudtuk mentesíteni a riportert attól, hogy időt fordítson a témára való felkészülésre. Úgy ítéltem meg, hogy ez még mindig hatásosabb módszer, mint az adott témáról szóló szöveg egyszerű felolvasása. Igyekszem javítani ezen a jövőben a riporter felkészítésével, hogy' a kérdések meggyőzőbben hassanak. Itt kell szólnom azonban a műsor riporterének védelmében. Ón egy amerikában működő magyar televízió műsorát nézte. Én magyarul ejtettem a HOLOKAUSZT szót, a riporter hölgy pedig angol kiejtéssel HOLOKOUSZT-ot mondott. Bár egy riporton belül célszerű azonosan ejteni egy idegen szót, de ebben az esetben nem találom figyelemreméltó hibának, hogy' egy amerikában készült műsorban egy idegen szót az itt hivatalos nyelven ejtenek ki. Minden szótárban fel van tüntetve a helyes kiejtés. Lehetséges, hogy Ón még nem hallotta volna ezt a szót amerikaiaktól? Ón félreértett, én nem akartam “bántani” az Ön kedvenc Demszky Gáborét, csupán az Ön lerendezését tartottam túlzottnak. Ezzel kapcsolatban azonban Ön elkövet egy súlyos, újságíróhoz nem méltó etikai hibát.. Amíg én Önnek a nagy nyilvánosság előtt megjelent véleménynyilvánításáról mondtam kritikát, addig Ön a TV-nk főszerkesztőjének Ónnek bizalmasan, négyszemközt, jóhiszeműen mondott véleményéről, mely szerint a volt kormányfő Kossuth Lajoshoz hasonlítható, irt nyilvános kntikát. Nem tudom hogy érzékeli-e a különbséget. Ha nem, az elég szomorú a barátaira és a jövőben Óntól várható cikkekre való tekintettel. Legjobb védekezés a támadás. Az írásában elkövetett etikai vétségek leplezésére, engem vádol etikai vétséggel. Az Ön által is szervezett Rose című előadáson valóban készítettem videó felvételt anélkül, hogy erről Ónt előzetesen tájékoztattam volna. Ezt azért nem tartottam szükségesnek, mert az előadás másik szervezője a New Yorki Magyar Kulturális Intézet vezetője Márton András kért fel erre engem személyesen. Ha egy partyra (ahogy Ön írja) engem a házigazda férj hív meg, akkor én már meghívott vendégnek érzem magam anélkül, hogy a feleségnek, aki esetleg a konyhában foglalatoskodik, mindenáron be akarnék mutatkozni. Úgy látszik tehát, hogy ez az övönalulinak szánt ütése célt tévesztett. A Duna Tv heti hírösszefoglalójának újbóli megküldését kérő levelek írásáról szóló felhívásunkat főleg azoknak a nézőinknek szánjuk, akik a jövőben sem rendelkezhetnek majd anyagi, vág)' technikai okokból a vételhez szükséges tányérantennával... Ez nem jelent egyáltalán konkurenciát a tányérantennával vehető Duna TV számára, hanem inkább annak kiegészítése azokon a helyeken, ahol a Time Warner Cable társasággal szerződésben álló épületek lakásaiban az épület kezelői nem engedélyezik a tányérantenna felszerelését, vagy ahol a felszerelés után kiderülne, hogy nézhetetlen minőségű az adás a légköri zavarok miatt. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy sok kisnyugdíjas aki kábel vétellel már rendelkezik, nem engedheti meg magának a felszereléssel járó költségeket, vagy esetleg idegenkedik a felszereléssel járó kellemetlenségétől és inkább lemond a műsor vételéről. A mi adásunkon keresztül viszont mégis csak eljuthat hozzájuk, így tehát az Ón állításával szemben annyira “felnőttnek nézzük nézőinket” hogy rájuk bízzuk a döntést, írnak-e levelet a Duna TV-nek vagy sem, és nem mi írunk helyettük, hogy megpróbáljuk őket akaratuk ellenére “boldogítani” ahogy Ónok teszik az EU csadakozási “igen” erőszakolásával. A nézőszámon feleslegesnek tartom vitatkozni. Nem hiszem, hogy a világon van olyan TV műsor, amelynek nézettségéről pontos számokat lehetne adni.. Persze a nagy társaságok, nagy pénzekért, nagy közvéleménykutatók felméréseire hivatkozva, megközelítő becsléseket tudnak adni. Egy ilyen “önszorgalomból” működő TV esetében mint a miénk ez megvalósíthatatlan. Mi is mint mindenki, aki a nyilvánosság számára dolgozik szeretne visszajelzést kapni munkájának eredményéről, de nem ezt tekintjük elsődlegesnek, hanem a létezésünk tényét, és annak a demokratikus légkörnek a nyilvánvalóvá tételét amelyben a mi nézeteink is eljuthatnak ehhez a nyilvánossághoz. Ez egy nagyszerű dolog. Mi ebben jól érezzük magunkat, és örülünk minden visszajelzésnek, amely közönségérdeklődést mutat. Különben Ón szerint mennyi a az “ennyi magyar nyelven beszélő ember Manhattanben” hogy eltúlzottnak tartja a főszerkesztőm becslését? Nyilván Ón sem tudja pontosan. Végezetül a leghatározottabban visszautasítjuk azt a rágalmat, mely szerint a mi TV-nk bármikor is kiállt volna a “terrorizmus elleni harc szükségtelensége mellett”. Ön a 2001 Szeptember 11-én életét vesztett 3,000 áldozat nevében vádol bennünket, mintha mi nem éreznénk együtt az amerikai nép fájdalmával. Ez felháborító. Ön ezzel megbélyegezni akarja Tv műsorainkat. Ma rásütni valakire, hogy “terrorista szimpatizáns” az egyúttal közéleti nyilvános szereplésének ellehetetlenítését is jelentheti. Ma ez hasonló címke, mint az “antiszemita”, “fasiszta”, “nacionalista”, “magyarkodó” és egyéb “bunkók”, amellyel a számukra kellemetlen ellenfelet érvelés helyett “agyoncsapják”. Mint mikor a karddal kiállni akaró ellenfelet pisztollyal lelövik. Kérem hagyjon fel a címkézéssel. Ha a fenti EU csatlakozásról szóló vitánkban tartalmi észrevétele van azt érdeklődéssel várom, de kérem, hogy a továbbiakban kíméljen meg minden személyeskedő, kioktató megjegyzéstől és különösen az alaptalan rágalmaktól. Eddig ezt én nem alkalmaztam Önnel szemben, mert rágalmazni nem szoktam és a nyilvános személyeskedést is ízléstelennek tartom. Remélem nem kényszerülök rá. Krasznói András
